Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-08 / 41. szám

1905. október 8. BAL A TONVIDÉK köznapon. De elszomorító példáért nem kell n.essze mennünk. Maradjunk csak egyelőre a magunk körében. Mit tapasztalunk ? Iparos mestereinknek volt már elég dolguk a sztrájkkal. Panaszkodnak is: a segédek zabolát,lansága, engedetlensége, követelései ellen ! Amellett azonban vasár és ünnepnapok egész délelőttjén vigan meg} a munka a műhelyek ben. E sorok írójának volt alkalma egyes előkelőbb iparosuiesterek előtt az eljárás t.örvényellenességét és hely teleuségét kimutatni El is fogadták érvelésemet, hanem feleleül mindjárt hangzott, az aggóJalmrs ellenvetés „deje " Szwesen nein dolgoztatnék vasárnap délelőtt, de tetszik tudni, nehéz az elet, nagy a koukurrencia s aztán ha én nem dolgoztatok, dolgoztnt a többi stb. . . . Es itt minden érvelés megszűnt. Ebben iparo? mestereinknek tökéletes igaza van. Meit az egesz váios ipari mühelyeil en tekintet nélkül az ünnepre, vagy vasárnapra, egész délelőtt foly a munka ! Foly egész déli 12 óráig, mikor ;iz a kifáradt iparos segéd leté\e munkás zubbonyát, ebédjét fogyasztva, n egy, siet — a szakegyletbe az elvtársak közé Templom, isteni szolgálat s rendes pihenés . . . sehol. Ne csodálkozzanak aztán tisztelt iparos mestereink, ha az ipaios segéd nem rájuk, hanem az elvtársakra hallgatnék s inódfölöt.ti követelésekkel állanak elő, mert hiszen az ő kiadásai is megduplázódtak : sok kell a párt-sajtóra, különféle cimü szakegylet! dijakra, Jakat fillérre stb. Ha az a kifáradt iparos segéd templomba nem mehet, lelkiüdülést ott nem nyerhet, keres ott ahol talá

1, olya', amilyent nyújtanak — az elvtársak. A szt ctaldemokrácia mételyező hatásának ellensúlyt zására sokat tehetnek maguk az iparos mesteiek. Tartsák meg maguk s tartassák meg alkalmazottaikkal a vasárnapi munkaszünetet. Ez lenne az első l^pés a bajok orvoslásához. Egy kettő itt — elismerjük — mit Sem teliéi. Határozzanak egyöntetűen. Tartsanak e kérdésben ipartestületi gyűlést s mondják ki közgyülésileg, hogy vasát nap nem dolgoztatnak Nem nagy áldozat, nem valami különös lemondás, csak eiős akarat kell eliez s a dolog megy nullától. Ipaiosaink ma^uk látják hasznát. Mert, vele a sz.ociáliztnus egyik méregfogát húzzák ki A', első lépést aztán kövesse a niáso— Hátha tudni akarja: igenis azt! Meiészen, szívtelei,ül mondta ki az asszony, mi"t amilyen kíméletlen volt a lialdokló támadása. * Az öreg ezredes félt most már a hala tói. De az asztma, ha halálra is ijeszt, holnap újra reményt ad az élethez. Mindiárt másnap megcáfolták a halala hirét. Sőt, egy hét múlva nagy ölömmel újságolta az egyik újság, hogy az ezredes már annyira jobban van, hogy Solt Pál liuszárlőiu dnagygy r

1 kaidpátbajt viv a lovassági laktany ában , . . Nem halt meg az ezredes, amit én is sietek kijelenti. Stm a párbajban, sem a szerelmében. Sőt annyira jobban van, hogy a végrendeletet is széjjeltépte, mert egészsége helyreálltával, az öiöklési jog újra ő reá szállóit, vissza. Előnyös ez rei mindenképpen, de a főhadnagyra is, mert ő most újra házibarát . . . Persze, a tiszturak között sok a tehetséges ember. V. T. dik, a régi családias viszony helyreállítása munkaadó és munkása közt. Az az ifjú iparos segéd ne a szakegyletben, hanem mestere csa'ádja körében találjon otthont. Akkor nem kell mestereinknek örökös sztrájkkal vesződni. X. Levél a Szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztőség ! A »Balaton vidék« inuit vasárnapi számában olvastam, hogy a bizottságok száma ismét gyarapodott egy^yel, — a balatoni fürdő reformtervezet ének kidolgozására kiküldüti, bizottsággal. Nem tudom mikor lép akciói a a bizot tság s azt se tudom, mily mérvű újításokat terveznek, de a-t hiszem hasznos szolgálatot leszek, ha a fürdő és a városi közönség egy régi sérelmére rámutatok. A purtiszálló terrasszán a fürdőidény a'att délelőtt és délután meghatározott időben egy zenekar játszik. Ha zenét óhajtok hallgatni ingyért, leírok a sétányra, vagy fel és alá sétálok a szá:ló előtt. Ha azonban a zenét, egy pohár sör mellett óhaj lom hallgatni, akkor már zetiedijat fize'ek és pedig minden pohár sörnél 6 fillért, lévén a Hullámban a keszthelyi sör 22 fillér. Ha bort iszom, minden liternél 12—14 fillér zenedijat fizetek. Hát ez kérem nagy igazságtalanság! Vagy fizessen mindenki, ki zenét hallgat, vagy senki, de hogy csak az fizessen, aki sört vagy bort iszik, az nem járja. Ez az oka, hogy a Hullám szálló terrassza üres hogy a fürdőzők a városba járnak sörözni. Ezt az anomaliát kell legelőbb megszüntetni, mert vele a fürdőtársaséltt, nagyban előmozdít hal ják. A Hull-m szál óban lakó fürdőzők akkoi nem lesznek kénytelenek a csapszékbe vagy a városba fáradni egy pohár sörért, hanem megtaláljak azt. helyben. Ez ugy a szálló bei.öre, mint a füdőzőkre nézne haszonnal jár. A zeaedijat nem az elfogyasztott italokbin kell beszedni, hanem tessék kü ön zenedijat szedni, mint ezt más fürdőhelyeken is teszik. Elvégre annak, ki hozzánk fürdőbe jón, tökéletesen mindegy, ha 500 koionát költ-e el, vayy 10 koronával többel. Hot;y azián a városi közönség is hozzájáiiil|on a zenedíj fizetést hez valamivel, az nagyon méltányos — különösen ünnepnapokon — a parti sétányokról a városiak úgyszólván ki zoritják a vidékieket. Ezt óhajtottam a bizottság b. tudomására hozni. Soraim szíves közlését kérve, maradtam a Tekintetes Szerkesztőségnek 1 ive : Eg;y helybeli. Készséggel közöltük a fenti levelet s egyben tudatjuk olvasóinkkal, hogy lapunkban minden ily irányú felszólalasnak szívesen helyi, adunk. (Szerk.) Krónika. Október hatodika, a gyászos emlékű nap ismételten elvonult fejünk felett. A vértanúságot szenvedett hadvezérek halála-napjának megint egy évfordulója tűnt le. A megemlékezés módja külsőleg most sem különbözött az előbbi éveitől. De a szivekben, mintha vi larni különös érzés vett volna erőt. Fájóbb, szomorúbb, mint, a gyászos nap korái bi évfordulóin. Mintha a bánathoz, a keseiüséghez némi aggi^da. lom is tapadt volna. Félelem attól a gondolattól, hátha még egyszer kell azt látnunk, mi akkor történt. S bár a lélek elűzni iparkodik az ily sejtelmeket, az mégis visszatér. Visszaűzi a borzongó ösztön ... Ki tudja, nem mond-e igazat, ? * H> * • Októbernek elsején be kell rukkolni. « — Hégi, ismerős nóta. Minden esztendőben — igy október elején — felhangzott városunkban. Deli legények ajkáiól szállt, el a dal, büszkeséggel töltve el sok fiatal lelket, bánatot okozva megannyi arnyának, számtalan ifjú lányka szivének. Hosszú két éves rabságnak kezdetét hirdette az ének. Katonáknak, újonc huszároknak bevonulását, hozta hírül a dal. S az idei év október havában elnémult ez ének, katonalegények danától nem volt hangos az utca. Az anyák nem ontottak könnyeket »iekruta« fiukért. A leányok sem átkozták meg — mint a nóta mondja — a gőzkocsi kerekét, mert elvitte a legények elejét. A rekruták nem jöttek meg. Hiába vártuk őket. A főorvos nem sorozott katonát. Nem is kellett berukkolni »oklób.rnek elsején.» Bizony még majd e nótát is meg kell változtatni. * * * Újonc huszáraink nem vonultak be, de berukkoltak helye: lük a gazdászok, vagy ha szebben hangzik — a praxik. Nékik nem parancsolt, az eksz-leksz. A nyári vakáció leie t, s ők isméi it t vannak körünkben. Eljöttek hozzán , hogy a Georgikou százados falai között tudományokban gazdngodianak. Hogv megtanulják a magyar földei művelni, ápolni, szeretni. Örömmel üdvözöljük kedves vendégeinket. Bennük nemcsak a munkás, lauulnivágyó ifjúságot latjuk. De köszöntjük egyszersuiint őket, mint a hazafiság ápolóit is. Köszönt ük, mint városunk társad. Imának tagjait. Gazdászok a n ultban itdoniány o-s munkájuk mellett kivették részüket minden hazafias mozgalomból sőt. gyakran elől jártak abban. E énk részt vettek varosuuk életében, osztoztak annak ölömében, bánatában. Hiszsztik, hogy ez igy lesz a jövőben is. Ebben a reményben üdvözöljük újból Őket. $ Most már csakugyan itt az ősz. Ha a c-ípös szellő nem is festené pirosra arcunkat, a fák nem hullatnák fonnyadt, levelüket, vándor madaraink se búcsúznának s az utcákon sem látnók a világos felöltőket., még akkor is el kellene hinnünk, hogy ránk köszöntött az Ősz. Fölvonult immáron az ő-z legszavaluhetőbb hírnöke — a gesztenyesütők tábora. Utcasarkokon, lampaducok tövében, háromlábú kiskazánok mellett ott. ülnek apró székek-n a gesztenyesütő nénik és bácsik s égő parázs tüzénél egykedvű-m keverik fakanalaikkal a párolgó illatú gesztenyét. Kínálgatják apró piipirzacskókb»n az ai ra járókelőknek. S az embe: ek szívesen veszik és vigan ropogtatják a jó meleg gesztenyét. Mert, el él a meleg. Hiába most mát csakugyan itt az ősz. HIEEK. — Október 4. Ö felsége nóvíiunepét az idén is a szokott módon ünnepelte meg városunk. A rk templomban Dunst Ferenc dr. apát hálaadó misét, mondott, melyen megjelentek : a ho'ivéd tisztikar, a járásbíróság, a főszolgabíró, a városi elöljáróság, a ni. kir. adóhivatal tisztjei, az öszszes iskolák tantestületei növendékeikkel, a magy. kir. csendőrség és pénzügyőrség. A hivatalos épületeken egész nap nemzeti lobogót lengetett a szél. Az iskolák szüneteltek. Legfinomabb uriruhák, legtartósabb 1 i b eriák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.