Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

2. 4 BALATONVIDÉK 1905. október 1. agyonkinzott lelkiismerete s önérzete szavának. Hát éppen ezt akarták elérni ellenségeink ! Nem boldogultak. Kijátszották a legutolsó aduttot, hogy okot kovácsoljanak maguknak — a fegyveres beavatkozásra. Mily rut és álnok játék! Tudják, látják, hogy a nemzeti szenvedelemnek egy-egy ártatlan tüntetésben való kitörése még mindig nem segiti őket céljukhoz, még mindig nem szolgáltat elegendő okot a mozgósításon, a fegyveres hatalom igénybevételére — a tüntetésekből polgárháborút szeretnének faragni osztrák ésszel s gonosz szívvel. A békés s lelkes polgárok tüntető csoportja közé vezénylik az utca legalsóbb tömegét, a nemzetközieket, kik lehetnek hazátlanok, nemzetköziek, bitangok, munkakerülő naplopók, bérencek s istentagadó individiumok, osztrákok, taliánok, németék vagy szerbiánok, vagy bármi más néven nevezett Izraelek és Jakabok, de soha és soha sem magyarok, vagy legföllebb hazaáruló magyarok. Eme bérenc haddal akarják most már elérni, mit 8 hónapi balsikerü ostoba provokálásaikkal elérni nem sikerült — a fegyveres beavatkozást s a szuronyok hatalmának bevezetését, hogy kasszáinkhoz és vérünkhöz nyúlhassanak. De, hogy erőszakot ne alkalmazhassanak ellenünk, Kossuth Ferenc szavaival hirdetjük mi is : »Föltétlenül szükség van arra, hogy a nemzet bölcsen viselkedjék. Ezért maradjon a mi küzdelmünk a törvények sáncai között. Ezzel a küzdelemmel az anyagi erő nem bir. Törvényeink szentségében van annyi erő, hogy a bárhonnan jövő támadást erélyesen visszaverje. Nyomjuk el tehát jogos keserűségünket, csitítgassuk lelkiismeretünk föl lázított szavát, mérsékeljük szivünk háborgását, törvényeink s jogaink alapján állva a passiv resistencia megengedett s egyedül győzelemre segitő fegyverével kezünkben : tüntetés helyett hideg vérrel és nj'ugodtsággal tömörüljünk jogaink további védelmére förvénj^eink sáncai mögött. Ide nem fórkőzhetik az ellenség, itt nem támadhat ellenünk fegyverrel s itt biztos a győzelem. A tüntetést felhasználhatja ürüg}

7nek, mig a higgadt tömörülés: pajzs, melyről vísszapattanik az ellenség minden nyila. | Október hatodika. | Ötvenhat esztendővel ezelőtt, október hatodikán szenvedett, a mí tizenhárom tábornokunk vértanúi halált a hazáért. Boldog nemzet, amelynek ilyen vértanúi vannak ; tizenhárom csillaga az neki, a melyek nem az éj, h inem a szivek sötétségébe beleárasztják fényes ragyogásukat, hogy megtanítsanak, ugy élni, miként ők meghaltak a hazáért . . . Tekintsünk csak tel a csillagos éjre, jó sokáig, a mig csak el nem önti lelkünket ragyogásával g mire ismét kinyitjuk, ugy találjuk, hogy azóta nagyobbak és tüudökletesebbek lettek a csillagok. Onnan van a:'., mert a milyen fényesek, ugy vonzzák is magukhoz szivünket. . . éppen, az a mi tizenhárom osillagunk is odaf'enu a magas meny országban, földi dicsőségből csillagokká váltak, vértanúi halál sugá'-koszorujuk, — oh az a nap, a melyen égbe szálltak, — ugy volt, mintha csak a nap leszakadt, volna az égről. Köny nem csordulhatott a szemből, annyira meg volt dermedve minden érzés minden élő szívben, csak az ádáz kétségbeesés üvöltött a véghetetlen pusztaságon, a miért, a halál megfeledkezott róla! És azok az idők, a mik reá következtek ! Éjjel-nappal üldöztetve a tizenhárom csillag földi halálának gondolatától ! Mindig és mindenütt csak őket látta a nemzet ; rabigába verték ! nem is vette észre ; kifosztották mindenéből ; nem törődött vele, sz^me, szive, lelke erre az egy napra volt szövegezve, október hatodikára, az egész nemzet ott, állott, a vesztőhelyen ; ott, volt, mikor Pesten Batthyány L«jos, a magy^ar lovagiasság ós becsületesség mintaképe, az újépület mögötti fa téren : félig halva kihurcoltatott, börtönéből ós az öldöklő puskák elé állíttatott. Az egész nemzet szeme látta, miként egyenesedett fel félistenné a halállal szemben ; miként képződött dicskoszoruvá homloka körül a hazaszeretet, mikor szivére tette kezét, ós ihletett lélekkel kiáltá: »Ide lőjjetek, vadászok !i ós mikor eldördültek a gyilkos fegyverek és a hazaszeretet, szent áldozata földre roskadt, a nemzet szivét ugyané golyók járták által és vele együtt ez is földre roskadt. S Aradon is ott volt, a nemzet a tizenhárom tábornokban, a kik oly magasra emelték a magyar vitézség j és dicsőség zászlaját, hogy az egész világ látta és bámulta, velük együtt szenvedte meg e nemzet, a halált,; ott feküdt kiterítve, élettelenül, a vérittas hóhérok undok lábaikkal tapostak rajta, rabló módon osztozkodtak kincsein, egyetlen ujj nem emelkedett fel ellenük, igy tartott ez sok, hosssu évet, magába foglaló egyetlen éjen át szakadatlanul ; akkor a gondviselés ujja megérint é a dermedt, testet, meguyiltak szemei, tekintete az égre esett s ime, a haza osilli.gai fényesebbek ós számosabbak lettek azóta, a Legyilkolt hazafiak, a vértanú tábornokok mind onnan felülről mosolyogtak le reá; nem haltak meg, hogyan is halhatna meg az, aki a hazának él ! Csak megdicsőültek, hogy örök dicsőséget szerezzenek nemzetüknek. A ki a csillagok beszédét érti, az nem fog félni, ha összecsapkodnak a felhők. A csillagok a fellegek közül mosolyognak reánk : magyar nemzet ! Október hatodikának szent, napja biztat, hogy a haza virulni fog örökké. Tanár. Nálunk már karácsony böjtjén bezárult, a krumpli8verem aitaja. Lett nagy riadalom ! De nemcsak nálunk, hanem az egész lakosság közt. A koldusok is krumpliért imádkoztak, az urak kuurplira lorbliztek, a sümegi fráter Ubull krumpli helyett ludtojást szedett. Biz ez igy volt ! Minden ember a tavaszért imádkozott. Denique megjött, mint minden évben, ez is. Feleségemmel az első szép tavaszi napon kimentem a kertbe, hogy a veteményágyak tervrajzát elkészítsem. Feleségem a föliből félig kiálló krumplit talált. — Mi ez ? kérdé tőlem. — Alighanem krumpli, — mondám. — Nézze meg jobban. Í—• Eh, ne zavarjon vele ! — Már megint gorombáskodik ? Magának ez veleszületett, gyengesége. — Megmondtam már édesem, hogy ez krumpli. Most már egész határozottan állithatom, mert, mértani alakja, színe, ize, szaga mindazt bizonyítja, meg már maga a lelet helye is arra enged következtetni. Ezt csak a tudatlan ós a vele . . . — Szemtelen zsarnok ! Ilyen gorombaságot igazán nem vártam magától. Az én férjemtől, aki, mig vőlegényem volt, mindig egy kis ártatlan fiatal csacsihoz hasonlította magát. És most,?! — Hát, hogy csacsi voltam vőlegény koromban, az szent igaz, de hogy a csacsi jeles lelkitulajdonságait részben is bírjam, az nem igaz. — Szegény édes anyám ! ha élne . . . — Ne akarjon kérem megfélemlíteni, hanem nyugodjon bele helyzetébe, hogy csalódott ós pedig az én előnyömre. Persze, a mai hölgyek legkedvesebb és egyedüli ideája egy olyan férj, a melyik hasonló tulajdonságokkal van megáldva, mint az a bizonyos állatka. T. i. türelemmel viselje a »házfőnök c ostorcsapásait, és csípéseit, boldog megadással cipelje Kohn és Társa divatvereskedő cég hallatlan nehéz ségü skatulyáit; s ha ilynemű dolga nem akad, otthon álljon a jászol mellett, elégedjék meg baromi szerény jáplálékkal és igyók, de csak mindig vizei. Óh igen ! I yenek a minta férjek ! — Igenis, az igazi férjeknek ilyeneknek kell lenui s nem olyannak, mint maga, ki udvariatlan és goromba hozzám. Persze ezt azért, teszi, mert. érzi a tavaszt s nekem se tavaszi kabátom, se igazam nincsen. — Igaza nincs, de tavaszi kabátja se lesz. Most pedig kérem, ne civakodjunk tovább, hanem ké dezzünk meg egy indifferens alakot, jjd. a oselódet, mert az már kis korától jva krumplin nevelkedett. Ö ismeri legj ?baD. A szaktekintélyül kiuevezett, Mári cseléd, nem csekély letekintő mosolylyal vizsgálatra a kezébe adott burgonyát, igy szólt: — Ez kolompér, — kezeit csolko'om, — de a jegyző teésuróknál a kisasszony, ugy liitta, hogy burgundi. No, lett erra kedves jelenet ! Szegény cseléd butának én meg a cseléddel trafikáló hűtlen "férjnek neveztettem. A leányt egj' rég ellört, csészealjáért megtépte ós elkergette, engem ugyan nem tépett meg s nem kergetett el, hanem törvénytelenül elvált, tőlem : még aznap álhurcolkod >tt a másik szobába, mindent elcipelve, ami az övé, csak engem nem Én az egj'ik üres szobának, no meg a személyes szabadsagomnak feltétlen ura lettem. Nem is volt hét hónapig köztünk semmi civakodás. Jöttem-mentero, mikor akartam. Szóval minden ment a maga rendjón s már-már kezdtem megalkudni uj helyzetemmel, már nem szidtamj többé K''kli professzor urat, ki feleségemet, oly ft ülstesen vezette be a növénytan ismeretébe és ime az uj krumpli meghozta a tavalyi által elröjtetett családi boldogsáságunkai. !

Krumpliszedés után kezdett a kosztom javulni. Tegnap pláne a feleségein magahezta be az ebédemet. Hót hónap Képes levelesö-lapok S"if«

se

f