Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 27-53. szám)

1905-09-24 / 39. szám

IX. évfolyam. Keszthely, 1905. szeptember 24. 39. szám. BAL IDÉK 1 >< >1 i ti Iíl «i í lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 6URKESZTÓSÍO F:<? KIADÓHIVATAL, k Tolt gaid. tanintézet epületében. Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbizásoka és rek 1 amÓ.QÍók a .szerkesztőség ciméie kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak. Egé.iz étre . . ... IU kor. — f. Fél évre... . . 5 ,, — ,. Negyei! évre i ,, 60 , Egyes szám ára Vu , Nyllttér petitsora alku szerint. Tejcsarnokot Keszthelynek. A német birodalom gazdasági szövetkezetei aug. 17-én tartották meg Strassburgban ez idei kongresz­szusukat. Hozzá vagyunk szokva a német alapossághoz, mely e nemzet minden életnyilvánulásában megjele­nik. Ezt tapasztaltuk a szövetkezeti kongresszuson is. A német mélyen szeret szántani. Igy cselekedtek a szövetkezeti nagygyűlésen is. Szám­talan a szövetkezet közelről és mé­lyen érintő kérdést vetettek föl s tárgyaltak le alaposan. Még pedig nemcsak a szövetkezeteket, hanem a nagy társadalmat is igen közelről érintő vonatkozásokban. Nemcsak anyagi, hanem ethikai szempontok szerint. Tehát a szövetkezeteknek nemcsak nemzetgazdasági, hanem szociális célját is megközelíteni tő­rekedtek. Ezt a nagyarányú akciót illusz­trálja az a számos, fontosabbnál-fon­tosabb kérdés, mely e szövetkezeti kongresszuson felszínre vetődött. Hogy a dologra térjünk, íme idéz­zük a kongresszus tárgysorozatának VII. pontját : Hogyan munkálkod­hatnak közre a. falusi tejszövetkeze­tek azon mindinkább hangoztatott fontos cél elérésére, hogy a városi lakosság — s különösen a szegény osztá,ly tejfogyasztása, emeltessék ? Minő eszközökkel lehetne ezt elérni? s mik lennének az ebből származó előnyök. A kongresszus erre a kövellcező ha­tározatot hozta : Utasíttassanak a na­gyobb városok közelében működö falusi tej szövetkezetek, hogy minden rendelkezé­sükre álló eszközzel és a városi közegek támogatásának igém/bevétele mellett együt­tes, céltudatos működést fejtsenek ki a vá­rosi tejfogyasztás emelésére, nevezetesen pedig törekedjenek arra, hogy tn ennél több olyan városi tejmérés alapiltassék. . . stb• íme a határozat. Okos, praktikus és humánus. Mert mikor a közgaz­daság egy ágának prosperálását akarja előmozdítani, ugyanakkor ki­váló szociális, közegészségi és mondjuk humánus célt is szolgál. Ha valahol Németországban, vagy bárhol hazánkban, ugy első­sorban kell, hogy városunk vezető­ségénél és a vidékünkön működő tejszövetkezetek vezetőségénél talál­janak visszhangra ennek az okos s fölöttébb korszerű és aktuális indít­ványnak és határozatnak szavai. Tudvalevő, hogy városunk kör­nyékén több közvetlen szomszédos községben gazdasági tejszövetkezet működik. Igen helyes. A nép látja hasznát. De, mivelhogy e tejszövet­kezetek vajtermelésre vannak beren­dezkedve s vajexportra dolgoznak,na­gyon természetes, hogy a tejet ott­hon gyárilag nagy mennyiségben vajjá dolgozzák fel. A szövetkezett gazdák szép haszonra tesznek szert. De ebben az arányban csökkent vá­rosunk piacán a szomszédos tejcso­port. minek következménye lett is­mét a tejtermékek : tej, turó, tejföl stb. fokozatos és szertelen megdrágulása. Ehhez járult még a mostani és az elmúlt gazdasági rossz esztendő. Ta­karmányhiány miatt a még szövet­kezetbe nem tömörült többi szomszé­dos község nem képes elegendő te­jet szállítani, ami csak fokozza a tejfélék drágulását s a tejfogyasztás csökkenését különösen a szegénye-bb néposztálynál. Talán fölösleges bizo­nyítani a tejnemüek szerepét a ház­tartásban, tápláló erejét s hasznát az étkezésnél s közegószségi hatását. Csak arra hivatkozunk, hogy a szegényebb városi néposztálynak egyik főtáplálékát képezi a tej. S éppen a tejbehozatal csökkenésével ez a néposztály van leginkább sújtva. Megér­zik a módosabbak is, hiszen város­A BALATONVIÍJÉK TÁHCAJA. A forró nyarak és aszályok. A hazai időjárási megfigyelések egy századbál to>ább tartanak már. Ez a meg­figyelés nem rendszeres, nem terjeszkedik minden pontra, de a rendszeres időjelzési megfigyelés múltja is van már negyven­esztendős. Ezekből a megfigyelésekből, valamint, apáink feljegyzéseiből, melynek hűségét több oldalról ellenőrizui lehet, — elég hű képet nyerünk arról, hogy mi­lyen időben egy század óta a mi szép hazánkban. Egy század leforgása alatt az Alföl­dön 28 rossz termésű év volt, ebből hu­szonkét esetben aszály tette tönkre a ter­mést és csak hat esetben a tulbő csapadék, árvizek Százados följegyzés szerint tehát azt bizonyítja, hogy a gazdának minden har­madik-negyedik évben rossz termésre kell számítania és mindeddig ez a veszedelem meg van, a mig a modern technika vív­mányával azon nem segítünk : öntözéssé], csatornázással, talajjavításokkal. Es ez a kérdés mindjobban akuttá válik, minél inkább intenzív földmivelést üzüuk. A mi klimatikus viszouyaink, külö­nösen az a körülmény, hogy e század első őteszt.endejéb-u mindig abnormis tulmeleg nyár volt, — előtérbe állítják azt a kér­dést, vájjon nem kell-e nekünk a mostani mezőgazdasági müvelés formáin változ­tatni a vetés forgóinkat, változatosabbá tenni ? Egyet föltétlenül megállapított a me teorológiai, hogy a .«• ' -azság különösen a síkságon, lapályon ^videi.sebb, annak oka az, hogy ott az erdő, a fa, a folyó hiányai miatt, a napnak besugárzása a földbe akadálytalan, a csapadék mennyi­sége jóval kisebb, uiint az Alföldeket sze­gélyző dombvidéken. E,aum Oszkár, a meteorologiai állo­más asszisíense egyik munkájában érdekes adatokat tár elő: E szerint az ország közepén elterülő nagy magyar Alföldet, amelyhez a kis tuli részen fekvő Szigetközét és a Bilat.on vidékét is, a 600 milliméteres izzóbéta övezi, amelyen belül az utólagos évi csa­padék menuyisége 500—600 milliméter közt ingadozik. E területen, melynek kiterjesztése körülbelül 66,000 km 2, esőben legszegé­nyebb vidék része, amelyet, Orosháza, Kí­gyós, Kunmadaras, Tiszafüred, Kecskemét, Szeged. A száraz periódusok nem mindig országszerte, hanem cáakis az ország egyes vidékein lépnek fel, mint ilyenek. Gyakran előfordul, hogy nedves, azaz csapadékban gazdag óvekben is beékelődik, igy vagy több száraz időszak. Ilyen eset 1881., 1882., 1887. és 1888. nedves ^vekben, Budapesten összesen 3 szor, Ogyalláu 13-szor, Szegeden 7-szer, Kalocsán 3 szor, Gyulán 13-szor fordult elő. Nagyon tévedünk, ha azt hisszüa, iiogy csak a nyári csapadék hiánya oko­zója a rossz terméseknek. Eme tanúságban az a hiedelem vau elt.orjedve, hogy a nyár csak akkor forró, ha a hőmérséklet néhány napon szokatlan magasra emelkedik. Ez a fel­fogás azonban felet'e elhibázott, ameny­nyiben a nyál melegét sem egyes napok feltűnő magas hőmérsékletéből lehet meg­ítélni, hanem inkább a magas hőmérsék­letnek egyhuzamban való tartósságából. Ilyen időjárási tipus akkor áll elő ha­zánkban, ha Közép-Európát avagy annak délkeleti részét magas, északnyugoti részét pedig egy alacsony légnyomás borítja. Ezen időjárási helyzet mellett nyáron az ég felhőtlen, maga az idő szélcsendes s a nap besugárzása hihetetlen mórveket ölt. A levegő nap-nap után jobban átmelege­dik ós pedig tetemes magasságig, a nap­pali és az éjjeli hőmérséklet közt azután alig van néhány fok különbség. A középeurópai maximumok azonban hosszú életűek. Ha egy ilyen magas lég-

Next

/
Thumbnails
Contents