Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-12 / 7. szám

4 1905. febuár 12 jén nem jut szauatoi íumi kezelés alá, el­pusztul. A József Főherceg Szauatorjium-Egye­sülét tavasszal fölépiti első népszanatoriu­mát s ebben a magyar t nitóságnak ágy­alapítványt, ajánlok föl a Tanítók Országos Bizottságának gondozása alá, ha most az alaptőke egyrészének megszerzésében tá­mogatnak. A támogatás módjával utalok arra a levélre, melyet az ország minden egyes tanítójához intézek : kérem fölhivá sómat jeleutösége szerint teljes figyelembe venni és hazafias áldozatkészséggel, szere­tettel fogadni. Nem direkt támogatást, ha­nem erkölcsi segítséget kérek. Azt kérem levelemb-m, hogy a jótékonycólu sorsjáté­kot, melynek minden fillérje az alapot gya­rapítja, a könnyen megszerezhető, pártoló résztvevők összegyűjtésével gyarapítani szí­veskedjenek. Hetven hetvenötezer ember pusztul el hazánkban évente tüdővészben. A tüdövósz­puszl.it ása az összes elhalálozások egy nyol cadrészét teszi ki. A tüdővész egymaga kétszerannyi életet ragad el évente, mint az összes fertőző betegségek együttveve. Az áldozatok átlag hat-nyolc év^n át síny­lődnek, amig megváltja szenvedésüktől a halál. Állandóan félmillió embernek egy­harmada teljesen munkaképtelen, kéthar­mada nagyon korlátolt munkabírással ren­delkezik. Mily sok köny, mily sok bánat, okozója ! Milliókban mennyi veszteség ! Szülők keserve, hit vesek zokogása, elárvult, gyermekek kétségbeesése, oh, semmi sem oly szivrepesztő, mint a nagy tragédia, melyet, a tüdőbetegség idéz elö. Szabad-e közönnyel türnüuk, iiogy azt a kevé^ magyart is megtizedelje a kór ? Hiszen az orvosi tudomány példákkal mu­tatja ki, hogy igen nagy százalékát meg­lehet a tüdőbetegeknek gyógyítani : ha kellő időben szanatóriumi kezelés alá juttatjuk. Ezt akarja a József Főherceg Szana­tórium-Egyesület. Ezt akarja a magyar tanítóság közre­működésévei is ! Nem kér ellenszolgálat nélkül ; a ia­vasszal épülő alföldi szanatóriumban egy állandó ingyenes hely áll rendelkezésre azoknak a tanítóknak és családjaik > tagjai­nak, a kiket a kór megtámadott. Es min deu ezuiáu épülő szanatóriumban, melj'nek építésére az alapszabályok köteleznek : egy­egy ágvalapitványt létesítünk. Országos nemzetsorvasztó kór ellen küzdve a magyar tanítóság a maga testű leti érdekeit mozdítja elő, midőn nem is oly nehéz társadalmi munkával egy-két, ko­ronás hozzájárulásra hivja a községében te­hetősebbeket. Áldjon meg az Isten minden népne­velöt, ki fölhi asomat szivébe fogadja, cé lünk iránt lelkesül és tanácsával munkájá­val gyámolit ! M ÍREK. — Személyi hir. Magyar Kázmér, a földun ves-iskolak tanfelügyelője, a föld­mivelésütryi m. kir. minisztériumtól mint a nem okleveles gazdatisztek vizsgálatára kiküldött kormánybiztos, csütörtök este városunkba érkezett. — Törvényhatósági bizottsági gyűlés. A vármegj'e tvhat.. bizottsága holnap, febr. 13-án és esetig 14 én közgyűlést tart. A tárgysorozatba 76 tárgy van felvéve, me­I3 ek közül az 58-ik és a 72-ik >K>szthely nagyközség ingatlan tladásm és iKe<zt­hely képviselőtestületének határozata köz­ségi pótadó előírás és törlés tárgyában" városunkbeli ügyekkel foglalkozik. — Bankett. Mint mult számunkban jeleztük, a király ő Felsége állal keszthe­lyi kir. járásbiróvá kinevezett Remsey La­jos dr. tiszteletére a mult hét szombatján bankett volt melyen igen számosan vettek részt. Jókedv volt az uralkodó hang egész végig, számos felköszöntö hangzott el, me lyek egy-kót kivétellel mind az uj járásin rót ünnepelték. Az első felköszöntő a ki­rályt. éltette ; a harsány hangú szónok be­szédét a közönség állva hallgatta végig. Igen higgadt nyugodt előadással, formás, szép beszéddel éltette Lénárd Ernő kir. közjegyző, mint, legöregebb jogász, az uj járásbirót. Utána Sehwarz Zsigmond dr. ól­tette a nagy tudású és az érintkezésben udvarias járá sbirót,. Majd Remsey Lajos dr, éltette elsősorban a királyt, majd Keszt­hely közönségét. Tikach Imr» főszolgabíró Remseyt, Macher Jenő dr. a jóbarátot és munkatársat, Beck Sándor az uj járásbirót és egy oldalpillantással a Tiszáékat, Neu­mark Béla dr. az uj járásbiró család|at, Sági János az uj járásbirót, ma|d ismét Neumark dr. a nj'Ugdijba vonult Göt/ Fe­renc dr. táblabírót, ismét Sehwarz dr. Tan­tossy Sándort éltette. Jó magyar szokás, kedélyes beszélgetés, tréfák, muzsika fű­szerezték az inkább csaladias jellegű va­csorái. — Nyilvános köszönet. Sváb Károly nagybérlő ur szíves volt, a vörsi templom J kibővítéséhez és renoválásához szükséges téglasnyagot az uradalmi gazdasági vas­úton Balatonszentgyörgyről, ezrét két, ko­rona ellenszolgáltatás fejében a helyszínére szolgáltatni. A nagybérlő ur, tekintve a so­mogyi járhatatlan őskori utakat s a helyi viszonyokat, e nagylelkűségévé' hathatósan hozzájárult az építkezés lehetővé tételéhez. Mert ha a szállítás póuzértékét számoljuk fel, a legkisebb számítás szerint is 1400 koronát takarított meg a híveknek ; ha pe dig a természetbeu való szolgáltatást mér­legeljük, nagy nehézségektől mentette fel a kötelezett híveket s kiszámíthat atlau sok kellemetlenségtől óvott meg engemet mint építő felet ; miért, is kétszeres hálával tar­tozom a nagybérlő urnák, melyet itt a nyil­vánosság terén is leróni kedves kötelessé­gemnek tartom. Vörs, 1905. február 12. Németh János, plébános. — Kitüntető oklevél. A József Főher­ceg Szanatórium Egyesület igazgató-választ­mánya rendkívül díszes kitüntető Joklevél­lel lepi meg azon hölgy bizottsági tagokat, akik a tüdővósz elleui küzdelemben eddig segítségére voltak s akiknek nemes szivére, buzgó tevékenységére a jövőben is számit. Az oklevél felső jobb sarkán a népszana­torium impozáns épülete látszik ; előtte a magyar úriasszony nemes alakja, a mint a szenvedőket fogadja és bevezeti őket a sza­natóriumba. A kép azt simbolizálja, hogy a magyar úrhölgyek segítségével építtetett fel a népszanatoríum. A szöveg, mel}' a felső bal és alsó jobb sarokban foglal he­lyet, a következő : X. Y. úrasszony a tü­dőbeteg-szanatoriumok létesítése körül el­évülhetetlen érdemeket szerzett. Állandó hálája jeléül a JózsefFöherceg Szanatórium Egyesület. József főherceg védnök Lukács György cs. és kir. kamarás, főispán, elnök. A több szinnyomatu, pompás oklevél, mely a festészet valóságos műremeke, már sok­szorosítás alatt vau s néhány nap múlva városunk több hö'gye lógja megkapni. — A Balatoni Muzeum-Egyesület ma, február 12-én d' e. 11 Órakor a városháza nagytermében tartja évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal : 1 Titkári je­lentós az egyesület ötödik évi működéséről. 2. Az egyesület ötödik évi pénztári szám­adásainak előterjesztése s a szám vizsgáló­bizottság erre vonatkozó jelentése. 3. Az egyesületi hatodik év költségvetésének megállapítása H számadásvizsgáló-bizottság kiküldése. 4. Az alapszabályok módosítása. 5. Netátii inditványok. — A Keszthelyi Kath. Legenyegyiet ma, vasárnap d. u 4 órakor, saját, helyisé­géb "H lartja évi rendes közgyűlését a kö­valamit mondani, de itt, e terrasseon, hol minden a mulira emlékez'et, nem volnék képes egy szól, se kiejteni. Miután Adorján nem mozdult, helyé­ről, Tarjánnó indulatosan kapta föl az asztalon levő virágokat és szétszórta a kö­vezeten. — Ej, hát ezek a hitvány virágok kötötték le? — majd megindult a lépcsőn le, a kert, felé, mégegyszer visszanézve a fiatal orvosra. Ez mintegy álomban kö­vette a szép asszonyt. A terrassera ezalatt visszaérkezett Olga; a kis virágok haldokolva feküdtek a kövezeten, egy pár el is volt közülök taposva. Olga csak nézett az elhaladó pár után ; ugy állott helyén mint egy szép virág, amely gyökeret vert ottan. Ismerte nővére lényének a férfiakra gyakorolt va­rázsát és zokogni kezdett; ábrándjait meg­semmisülve látta. A kert árnyas fái alatt sétáló szép asszony pedig kérlelte Adorján Zoltánt a multakért. A doktor felelete rövid volt: — Előbb kellett volna ezt meggon­dolnia. Ida ! Most késő ; ón nem szeretem már magát! Ellenben meghat a nővére szerelme, mit szivem érez, lelkem megsúg, szemei elárulják, és egész lényem láugolva viszonozza ! Tudom, érzem, ha köztem és egy Tarjit/i-fóle gazdag ember között kel­lene választania, én lennék a szerencsé­sebbik fél ! Es az orvos gyöngéden rendezgette kis könyvében a virágokat, melyeket Ol­gától kapott ós könyvébe tett. Ida még egy utolsó kísérletet tett : feléje hajolt és mólyen szemébe nézett a férfinek. S az egykor oly szenvedélyesen lángoló szemek — hidegen tekintettek Keve Idára. o • Tarjánné érezte hogy a hová a sors a pontot tette, ott vége a regény­nek s ott neki is meg kell állania ós nem próbálta megkísérelni egy ujabb kötettel megtoldani az eddigit. Már az első fejezet se sikerült ós vad kétségbeeséssel vette észre, hogj Adorján teljesen elfeledni lát­szik az ö jelenlétét ós az Olga bájos alak­ját keresi a terrasseon S a következő for­dulónál a szép asszony arra a keskeny útra lépett, a mely visszavezette a házba. A fiatal orvos pedig visszagondolt a múltra, mikor az első szót hallotta kiej­teni Olgától, s már akkor neki adta a ki­esi a kezeben levő harangvirágokat. Mi­kor a mult évi első bálján vele táncolt legszívesebben — pedig ő már nem is volt oly fiatal gavallér — ha a városba kocsizott, ritka alkalommal törtónt, hogy az Olga barna fejecskéje, az'ablakban meg ne jelent volna. Adorjánnak megszinese­det.t a lelke a visszaemlékezéstől ós sietve ment föl a terrassera, hol a fiatal leány villásreggelihez teritett. Adorján odarohant s miuden bevezetés nélkül esett térdre előtte : — Olga édes, mondja, hogy szeret ! A leány meglepetten nézett reá : — De hisz még a virágaimat is el­szórva találtam itt ? ! — Az az Ida müve volt, de amit nekem adott Olga, azok itt vanuak e kis könyvben. E11 végtelen szeretem. Moudja édes, hogy szeret! Olga arcára odaszállt, a szerelem glóriája; s amint, a virágokra tekintett melyek egymás mellett szépen sorakoztak Zoltán kis könyvében, halkan ismételte: — A — — harangvirágok ! Adorján fülébe ugy hangzott e szó, mint régi, jól ismert zene s amint karjaiba zárta e szép leányt, először emlékezett vissza hálásan — Tarján Györgyre !

Next

/
Thumbnails
Contents