Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-12 / 7. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. február 12. berek kellenek. Végre bekövetkezett a sokáig hasztalan várt s szinte alig remélt parlamenti váltógazdaság ideje. A bukottak rossz gazdák vol­tak : álljanak félre s jöjjenek az uj gazdák, kik nemcsak a maguk szá­mára kuporgatnak bankokban, vici­nális direkciókban, gyárakban, dú­san jövödelmező vállalatokban, min­den néven nevezett biztos állások­ban, hanem a gazda, a nemzet, a köz javára is tekintenek : nemcsak pénzt és katonát szállítanak, hanem a neaizet Vagj'oni gyarapodásán és életerejének fönmaradásán is dol­goznak ! Jöjjenek, akik a választáskor kedves szavazó-polgártársat nemcsak szavazó-gépnek tekintik, kit 10 —15 fokos hidegben ki kell állítani a hóba, ha ott fagy is meg, hanem a nemzet tagjának a haza polgárának és mindenekfölött embertársnak tart­ják, kinek élete, testi épsége és egész­sége ép oly becses előttük, mint bármely más, jólétben uszó, szabad­elveket valló hazafié. Ez a szegény nemzet hosszú 37 éven át sok dolog fölött szemet hunyt, sok igazságtalanságot és emberte­lenséget fürt ; most már élni akar jogával, akaratával. Ez tűnik ki a bukottak fölött mondott Ítéletből, ez a szövetkezett ellenzéki koalíció fényes győzelmé­ből. Bizalmunk rendületlen az igaz­ság végleges győzelmében ; de a mint a koalició vezérlő bizottsága igen helyesen készen áll minden es­hetőségre, ugy idebennt, künnt az or­szágban is készen kell állani min­den választó polgárnak szavának érvényesítésére — az urnánál, mi­velhogy az ördög nem alszik ! Az intrika ma veszedelmeseb­ben indul meg mint valaha. A bukottak nem egykönnj'en dobják ki kezükből a hatalmat s nem szívesen mondanak le a hosszú időn át birtokolt húsos fazekakról. Habár mindezt ma már csak dajkamesék tüntetik föl sokak előtt, az elővigyázat még sem á>i ! Nem most, a válság tartama alatt, hanem a megoldás tartama alatt ós után sem, mert a hatalom ördöge ravasz, furfangos, nem hagj'ja pihenni azt, ki édes mézét megiz-. lelte valaha; nem hagyja pihenni a bukottakat sem. Reméljük : a győzedelmes koa­lició és ítélő nemzet erején megfog törni a bosszú és intrika minden fegyvere s rövidesen üdvözölhetjük az uj, baloldali, koalíciós kormányt. A hét. Robbantás. Válság. A háború. — A politikai halottak temetőjében cso­dálatos mozgolódás mutatkozik. Kiszáradt­uak hitt rossz csontok zörgölődnek. Ma­gyarországnak minden rossz szelleme meg­mozdult, hogy a győzödelmes ellenzék egyetértését megzavarják. Robbantani akar­nak. Wekerle, az egyházpolitikai harcok hőse, már kezében tHi'tja a robban'ó bom­bát memorandumának alakjában. JEz a bomba lenne hivatvá a mostani koalciól. szétrebbentem s a Tisza-gárda maradványaival egyesiive a Kossuth-pár­tot, a liberi izmus jebzava alatt életre kel­teni a megbukott, szabadelvű pártot Kos­suthékkal, uj kiadásban. K tu-zkolván a mostani egyesülésből a néppártot, radikális liberális kormánypár­tot, alakiiant — főóhaja Wekerlének, hogy azut.áu elvonván a nemzet figyelmét a fó nyes győzelem által most már ugyszó'váu önként ölébe hulló uj "lemzeti vivmáuyok követelésétől — uj egyházpolitikát inaugu­ráljanak radikális uton. mogula a kis leíny finom száui barna ha­ját ós a kert foló mutatva monda : Manjüivk, keressük meg Iduskát! Nagysokára eztán rátaláltak egy iu gasban, hol a haragoszöld vadszö'ő lom­bok, pompás keretül szolgáltak a rózsaszín ruhás finom alaknak. Adorján megmutatta a virágait Idának, ki biztosította, hogy ö az első férfi kinek a kicsi világot adott és hogy a virág nevét is Adorján hallotta tőle először, mert, a napokban tanulhatta ; ők még nem hallották a kis Olgától I iej­teui ez uj szót. Kedves, naiv csevegés közt folyt, az idő, mig elérkezett az uzsonna ideje, mi­hez a kertben teritettek ; lassankint aztán megnyúlt a fák árnya, bealkonyodott. Ador­ján Zoltán a búcsúzás előtt alkalmat, ke­resett, hogy Idával újból beszélhessen négyszemközt, mi nem is volt nagyon ne­héz, hiszen Ida szülői csak két gyereket láttak ; ós ismét mélyen be'enézve Ida szép barna szemeibe, megújította ígér-tét; csakhogy most, nem futhatott el a szép Ha mert kis kezét erősen fogva tartotta az ifjú jobbja. A kis Olga is ott járt a virágágyak között, néha-néha megszólalva: harang­virúg! Nyilván azért ismételte annyiszor mert uj volt neki ez a szó és i.ettszelt is neki. Öt, év múlva az egykori gymnasista igéretét, beváltani eljött, a férfiú, miut már doktor Adorjáu Zil'án orvos. Keve Ida most is a terrasseon állott, de nem a kocsizörejre figyelt,.' Mélyen el­gondolkozva hajtotta szép fejét ki« kezeire. A régi ház falai in-ott megrepedez­tek ; a lerrasse kőkockái is erősen meg­koptak ; egy kis vakolat is hullott a leány szőke najára s hirtelen föltekintett, nem válik-e el egy nagy darab a tetőből, hogy Őt agyonzúzza? De talán még ez se ijesz­tette volna ugy meg, miut Adorján Zoltán hirtelen megjelenése, ki ezalatt, odaért. A férfiú meglepetve nézett, a leány sápadt arcára. — írtam, hogy a napokban jönni fogok ; nem várt Iduska ? — De igen, csak nagyon elgondolkoz­tam, nem vettem észre a kocsizörejt s ugy megijesztett hirle'.en megjelenése! A vér lassankint, ismét visszatért a leány arcába s a férfi is megnyugodott,. Hosszas csönd után Adorján szólalt meg először. — IJuska, kezembe vau a diploma, szép jö*Ö vár reám, eljöttem magáért! Ha Mert Wekerlóuek a hatalom, Wiennek pedig a nemzeti jogok követelésének meg­törése fő vágyuk. Ezért hajlandók föltá­masztani más kiadásban a bukott, törvéuy és jogtipró pártot s készek odadobni Ma­gyarország 10 millió katholikus polgárá­nak lelki nyugalmát is, ha másképen nem lehet célt érni. De hát lássuk, mehet-e ez ! ? Yajj >n az az ujabb»n is kimondott és az ellenzéki pártok egyetemessége által is ratifikált, koalíció csak oly gyönge alapon állana ? Vájjon a katholikus polgárok százez­reinek szavazatával oly nagyra nőtt, Kos­sut hpárt, az uj párt, a di-szidensek szava oly gyönge volna, s csak annyit érne, hogy egy szabadkőműves konzoicium bombája azt minden nehézség nélkül >zétdobhatja ? Nem hihetjük, mert hiszünk az adott szó szentségében, hiszünk a szövetség ko­molyságában s azon férfiak politikai jelle­mében, kik abban a vezérlőbi-.oltságban az indítványt megtették és érvényre is emel­ték. Másrészt a nagyra nőtt. Kossuth-pár­tot az adott szó is köti. Kimondották, hogy Tisza Istvánnal és pártjával szóba nem ál­lanak. Ez történt, a választások előtt. Vál­tozott-e a helyzet a választások alatt és után ? Tisza és pártja a lex-Dáuiel jelsza­vával meutek harcba. U^yan-e jelszavak vezették az uj jelölteket, ugyanazon célból léplek föl és le tek képviselővé, hogy az ellenzék megtörésére és kipusztítására a lex Dániel végrehajtásában Tiszának segéd csapatul szolgáljanak. Van e itt erkölc-i lehetőség arra, hogy a függedeuségi párt ezekkel szövetségre lépjen ? Nincs. Nekünk pedig Wekerle úrra és szövetséges jeles társaira nincs szüksé­günk. Az országnak nem szabadelvű pártra hanem dolgozni és aluot.ni tudó pártra van szüksége, hol minden munkás kéz megbe­csülendő Ezt hangoziatta Kossuth Ferenc is ós ini inkább hiszünk neki, mint We­kerle urnák és társainak. A váNág edd>g még nincs megoldva. Mint. Wekerle. ugy Tiszáék is igen-igen ki­nálkozuak és sandítanak Wien felé. De ugy látszik, hiába. Andrássy az ellenzéki pártokkal fo'ytuiott tárgyalásának eredmé­nyeként beterjesztette a föltételeket, me­lyek lényeges alkotó részei ezek : 1. n­álló vámterület. 2. A magyar ezredekben várnék még pár évet, (alán némileg, na­gyobb jövedelmem lenne mint most, lesz; de én nagyon telek, hogy ezalatt valaki más elrabolná tőlem ... A Tarján György nevét máris együtt emlegetik a ma­gáéval . . A téifi majdnem azt várta, hogy a szép leány karjaiba fut vagy legalább is hevesen tiltakozni fog a hir valósága ellen. Igen meglepte tehát, a mint, az hidegen felállt,, mogtámaszkodott az egyik fehér oszlophoz ós sajátságos daccal hangjában beszélni kezdett, : — Tudja, hogy itt csaknem a pusz­tán éltünk ; ón gyűlölöm ezt, a sima al­földet! Szeretem Eidélyt vadregényes bér­ceivel, hol egy férjezett unokanővérem lakik ; néhány hetet ott töltöttem a télen és felejthetetlenek előttem H kolozsvári bálok. 0 • t ismertem meg — Tarján Györ­gyöt . . . — Ne folytassa tovább ! — vágott, szavába elkeseredetten Adorján ; — eleget mondott, hogy a többit magamtól is ki­találjam. Ön nőül megy Tarján György­höz, mert, az gazdag, nagyon gazdag ! Kicsit, tul van ugyan a negyveuen, a já­rása sem oly ruganyos már, kártyázni is szeret, de hát ez nem baj ; a vagyona ki­egyenlíti mindezt. Velem persze egysze­rűbb élet várakozott volna magára ! Én Képes levelező-lapok Keszthely, Balatonpatt és környékéről rendkívüli nagy válasz­tókban kaphatók könyv- és papir­kereskedésóben Sujánszky József

Next

/
Thumbnails
Contents