Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

2. golyó és akasztófa. Igazi akasztófahumor ! Az ellenzéket pedig széttörte, szétzúzta, elsöpörte, eltiporta — — szájjal. Mikor két ember úttalan utakon, sötét éjszakában megy, igen hangosan beszélnek, hogy félelmüket palástolják és felelmet keltsenek. 0 is igy tett. Nagy hangon beszélt, korteskedett, rémített, fenyegetett, hogy azt a nemzetet, rémuralmával megfélemlítse. Pedig ő félt. Tartunk annyit felőle, hogy fölismerte végzetes tettének következményeit és félt is tőlük. Avag}

7 minek volt a magyarországi választásokra még osztrák katonaságot is mozgósítani. ug}% hogy 72 gyalog és 36 lovasezred volt készenlétben a választások idejére szétosztva az országba ? Ah, az a wieni Práter mily szép ! Mily jó pihenése esett volna ott a magyar alkotmánynak, fölötte eg}

7 sirkő : Fait ! Es nem az történt ! Tulment a nemzet , nehezebb küzdelmeken is már ; most pedig megelégelte a. sok szószátyár ígéretet ; elsöpörte Tiszát az ő liberális >többségéveN ugv, hogy aki ezelőtt, kellett vagy nem, mindig Bécsben sütkérezett a magas udvar fényében, meg se mert ott jelenni, hanem előreküldte alteregoját, hogy ha leüt a magas mennykő, hát őbeló üssön előbb. Csinyt tett a gyerek, nem mer az apja előtt megjelenni, mert elszakította az uj nadrágját : hát előyeküldi a mamát. Most a2.tán ő mehet pihenni az árnyas fák alá "Wíenbe, vag}

7 akár Gesztre is, zabot hegyezni. Most már ő : fűit ! A nemzetet pedig fölébresztette mély szendergéséből s abból a tudatból, hogy hiszen nem kocsis ő. kinek a miniszterelnök csak ugy kiabálva parancsol, hogy »Miska, fogj!« BALATONVIDÉK Be is fogott, az igaz ; de a szekér rúdját, nem Wien felé, nem a Xarntmonarchie felé fordította, hanem az osztrákmentes magyar haza szivének! Tisza gróf fölött pedig elzúg a haladó idők robaja ; az öntudatra ébredt nemzet és nemzetek pedig sajnálkozó tekintettel nézik a rozsdás fegyvereket előszedő álcás lovagokat, kik egy darab multat a rosz múltból hurcolnak elő. Nem tettünk semmit, csak letéptük az álcát a vi téz lovag arcáról és lelepleződött igazi arca, igazi terve : letörni a nemzet akaratát. De még más is történt: az álarc alatt egy kétségbeesett, szánalmas don Quixotte volt a bátur vitéz helyett, s a nemzet ma kacag fölötte ! Ha az eszmék diadalának elfeledtünk fáktyásmenetet rendezni, hát neki. ez eszmék fölkeltésében nagy érdemet szerzett harcosnak kellene ! Az arcképek• pedig, miket a jó wieniek kiraktak üzleteikbe, most feltűnnek és fölvándorolnak a padlásra. A kirakatból a lomtárba, mint a gazdájuk. Fűit ! Mi Atyánk, magyarok Istene, első sorban Neked köszönjük ezt, ki ma is, mint oly sokszor kinyújtottad óvó. védő, vezérlő szent kezed e nemzet fölött, ha Hozzád és magához tért! Magához már megtért; oh térjen meg Hozzád is ! Mi Atjánk, magyarok Istene, szentéltessék meg a Te neved ! I Burkovits Lajos | IBEü I Ha igaz az, amit SaHustins Crispr.s, a rómaiak legnagyobb történetírója, tnond, hogy az embernek kötelessége azon fára dozni, hogy emléke a* utódoknál mentül 1905. február 5_ tovább fennmaradjon, — pedig igaz — akkor a mi elköltözött pályatársunk ennek a kötelességnek biven és pontosan megfelelt. Aki Burkovits L'ijost ismerte,' ebben nekünk igazat fog adni. Ot ismerni és szerelni egyet jelentett, mert szeret re méltó volt mint ember, mint családapa, mint tanár Egyenes jelleme, víg kedélye, kedves modora^ utat talált minden szívbe. Szerették tanártársai, kik mindenha fájó szívvel kívánják vissza ; szerekék barátai s mindenek felett tanítványai, kikkel a száraz mathematikai tudományt is ugy in gliedvelteté, bőgj

7 ebbeli fáradozásait mindig a legszebb siker jutalmazta. A keszthelyi főgimnáziumnál több mint tiz évig tanított, felebbvalóinak teljes megelégedésre. Akik az egyházi én^ker, kedvelik, bizonyára emlékeznek arra is, hogy a megboldogult szép tenor hangja mily soks/.or emelte az Istentisztelet fényét, abban a négy tagból álló kvartettben, mely a fő^imn. tanári karából alakult s melynek e sorok írója is egyik szerény tagja voit. U^yanenn^k a solo-kvartetlnek nem O ... • -] kis része volt abban, hogy majd itt, majd ott működve a terúes tanári pály

7a fáradalmait. a dal édes mézével enyhítette, a barátságot, kartár»i viszonyt edzette, szorosabbá tette. Most ebből a kis énekkarból csak e sorok irója maradt meg, hogy annál n igyobb legyen a fájdalma kit evre, kit. arra kergettek a szelek ! . . . meg elmentél püienm, édes jó barátunk ; elmentél a kék Balaton partjára, Irazátik legszebb fekvésű temetőjébe ; elmentél és árván hagytad gögicsólő kicsi fiadat, kit örökre megfosztottál attól a fölemelő. boldog érzéstől, mely e két szóban rejlik : Édes apám ! elmentél és távozásoddal oly mély és sajgó sebet vágtál szerető hitvesed szivén, mely re kevés Gileádnak minden balzsama; elmentél, itt hagyván szerető testvéreidet, rokonaidat, kik téged, tudom én jól, nem szerettek, hanem imádtuk. De jó harcot, harcoltál ! Tanuk vagyunk rá mi társaid, kik oly mély szomorúsággal vettük körül betegágyadat. Tanuk vagyunk rá, hogy te a jó Isten bölcs rendelésébe belenyugodtál és zúgolódásnak Mig » szegény ember fázik s ö^sy.e- t húzza nyakán rongyos kabátját, a miben I majd megveszi a dermesztő hideg, addig EQ', kik bunda nélkül nevetjük az idö erőszakoskodását — őrülünk a várva-várt hidegnek és kipirult, arccal, nagy csoporiokban özönlünk a jégpálya felé s kacagva rohanunk a tükörsima jégen. Nálunk két jégpálja is van s mind egyik valóságos látványosság. Gyakran le szoktam én i- menni, nem épen azért, mintha szenvedélyes korcsolyázó volnék, hanem mert szeretem végignézni a korcsolyázók ügyes mutatványait,, a sudárhaji.ást, az «angyal> hullást, a korcsolyázni tanulók bájos ügyetlenkedéseit. Dd tekintsünk kissé körül a jégpályán s figyeljük meg jobban a korcsolyázókat. egy fiatal gazdász ügyes forgolódásaiban gyönyörködtem, mikor mellettem egy barna kis lány siklik el. Arca majd kicsattan a pnoss&gtól, annyira fel van hevülve. Oldalán egy fiatal, szőke b'>juszu lovag halad s még lélegzete is eláll ama örömében, hogy most az előtte kedves leánynak a máskor érinthetetlen kis kacsóit kezében tarthatja. Egy ideig szótlanul haladnak, majd az ifjú élénken kezd magyarázni valamit. Kezdetben figyeltem Őket, de hogy mitől I eszéigettek, nem sikerült, megtudnom Azt láttam, hogy n leánv Imi elpirult, hol meg elnalványult, H fiatal ember >z-méből meg nagy fajdalom tükröződött. Hanem észreve'lek, hogy figyelem Őket, gyorsan tovább siklottak s csak messziről láttam, hogy ismét élénken örömtől sugárzó arccal beszéli/pl l ek. De hagyjuk őket tovább siklani s fol)tis<uk a szemlélődést. Vnnuak olyanok, kik nem korcsolyáznak, hanem «ri«kó« ra ülnek s r.zt, két bot segítségével hajtják vagy pedig eg}' korcsolyázó tolja őket. Ep most, iraladt el egy mellettem, melyben gyönyörű szőke leány ült. vígan cseegve lovagjával. Nem messze tőlem két ilyen szánkó összeütközött és felborult a körülötte levők hangos kacajá'.a. Amott egy bájos höl^y halad s merészeu «bogni« zik. Utánna egy második, ki dideregve suhan, mint a lepke, keresztül kasul a jégpályán. Itt két, boás barátnő, ők járnak tán legmesszebbre ki a jégre. Eddig mindennap lenn voltak s fáradság egyáltalában nem látszik rajtok. Nini ! ott egy fess fiatal pár siklik tova. Férj és feleség. A nő csak csak most tanul, de azért már szépen köröz férjével s oly kedvesen elbeszélgetnek egymással, ; mintha csak a kedves otthonban volnának i s ugy egymáshoz valók, mint valamely szép Költemény strófái. Emitt egy gazdász vágódik hanyatt s n mellette elhaladó hölgyek jót kacagnak rajta és siklanak tovább, mintha semmi setn történt volnu. Távolabb egy diákcsapat verődik körbe s nézik, minő ügyes produkciókat mutat közöl ük az egyik. Ketszer háromszor is elmagyarázza es be is mutatja hogyan kell csinálni ; a merészebbek utána csinálják s mikor nagj'okat esnek, ők maguk is kacagnak rajta s aztán belefáradva, Ők is, meg az egész csapat is szél röppen mint egy köpü méh hajnalhasadáskor. Vfl rseuyt futmak, ugranak, pajzánkodnak, inig a szigorú jégmester nem szól közéjük, hogy csendesebben legyenek, vagy hogy össze ne gabajodjanak nagyobb tömegbe. Egy pillanatra csend lesz, olyau mint a teremtés pillanatában volt ; a másikban újra kezdődik a halak — akarom mondani a fiatal vér nyugtalan fickándozása. A kicsinyek pedig, kik jobb ügyhöz méltó buzgólkodással törik magukat ez igen nehéz művészet, megtanulásában, rneguiegállnak, elnézik a futkározó, száguldó sereget s szinte hallom, hogyan mondogatják el magukban : mikor tudok én ugy ? Balatoni partok alól című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.