Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-05 / 6. szám

2. golyó és akasztófa. Igazi akasztófa­humor ! Az ellenzéket pedig szét­törte, szétzúzta, elsöpörte, eltiporta — — szájjal. Mikor két ember út­talan utakon, sötét éjszakában megy, igen hangosan beszélnek, hogy fé­lelmüket palástolják és felelmet kelt­senek. 0 is igy tett. Nagy hangon beszélt, korteskedett, rémített, fenye­getett, hogy azt a nemzetet, rémural­mával megfélemlítse. Pedig ő félt. Tartunk annyit felőle, hogy fölis­merte végzetes tettének következ­ményeit és félt is tőlük. Avag} 7 mi­nek volt a magyarországi választá­sokra még osztrák katonaságot is mozgósítani. ug}% hogy 72 gyalog és 36 lovasezred volt készenlétben a választások idejére szétosztva az országba ? Ah, az a wieni Práter mily szép ! Mily jó pihenése esett volna ott a magyar alkotmánynak, fölötte eg} 7 sirkő : Fait ! Es nem az tör­tént ! Tulment a nemzet , nehezebb küzdelmeken is már ; most pedig megelégelte a. sok szószátyár ígére­tet ; elsöpörte Tiszát az ő liberális >többségéveN ugv, hogy aki ezelőtt, kellett vagy nem, mindig Bécsben sütkérezett a magas udvar fényében, meg se mert ott jelenni, hanem elő­reküldte alteregoját, hogy ha leüt a magas mennykő, hát őbeló üssön előbb. Csinyt tett a gyerek, nem mer az apja előtt megjelenni, mert el­szakította az uj nadrágját : hát elő­yeküldi a mamát. Most a2.tán ő mehet pihenni az árnyas fák alá "Wíenbe, vag} 7 akár Gesztre is, zabot hegyezni. Most már ő : fűit ! A nemzetet pedig fölébresz­tette mély szendergéséből s abból a tudatból, hogy hiszen nem kocsis ő. kinek a miniszterelnök csak ugy ki­abálva parancsol, hogy »Miska, fogj!« BALATONVIDÉK Be is fogott, az igaz ; de a szekér rúdját, nem Wien felé, nem a Xarnt­monarchie felé fordította, hanem az osztrákmentes magyar haza szivének! Tisza gróf fölött pedig elzúg a haladó idők robaja ; az öntudatra ébredt nemzet és nemzetek pedig sajnálkozó tekintettel nézik a rozs­dás fegyvereket előszedő álcás lova­gokat, kik egy darab multat a rosz múltból hurcolnak elő. Nem tettünk semmit, csak letéptük az álcát a vi téz lovag arcáról és lelepleződött igazi arca, igazi terve : letörni a nemzet akaratát. De még más is történt: az álarc alatt egy kétségbe­esett, szánalmas don Quixotte volt a bátur vitéz helyett, s a nemzet ma kacag fölötte ! Ha az eszmék diada­lának elfeledtünk fáktyásmenetet rendezni, hát neki. ez eszmék fölkel­tésében nagy érdemet szerzett har­cosnak kellene ! Az arcképek• pedig, miket a jó wieniek kiraktak üzle­teikbe, most feltűnnek és fölvándo­rolnak a padlásra. A kirakatból a lomtárba, mint a gazdájuk. Fűit ! Mi Atyánk, magyarok Istene, első sorban Neked köszönjük ezt, ki ma is, mint oly sokszor kinyújtot­tad óvó. védő, vezérlő szent kezed e nemzet fölött, ha Hozzád és ma­gához tért! Magához már megtért; oh térjen meg Hozzád is ! Mi Atjánk, magyarok Istene, szentéltessék meg a Te neved ! I Burkovits Lajos | IBEü I Ha igaz az, amit SaHustins Crispr.s, a rómaiak legnagyobb történetírója, tnond, hogy az embernek kötelessége azon fára dozni, hogy emléke a* utódoknál mentül 1905. február 5_ tovább fennmaradjon, — pedig igaz — akkor a mi elköltözött pályatársunk ennek a kötelességnek biven és pontosan megfe­lelt. Aki Burkovits L'ijost ismerte,' ebben nekünk igazat fog adni. Ot ismerni és szerelni egyet jelentett, mert szeret re ­méltó volt mint ember, mint családapa, mint tanár Egyenes jelleme, víg kedélye, kedves modora^ utat talált minden szívbe. Szerették tanártársai, kik mindenha fájó szívvel kívánják vissza ; szerekék ba­rátai s mindenek felett tanítványai, kikkel a száraz mathematikai tudományt is ugy in gliedvelteté, bőgj 7 ebbeli fáradozásait mindig a legszebb siker jutalmazta. A keszthelyi főgimnáziumnál több mint tiz évig tanított, felebbvalóinak tel­jes megelégedésre. Akik az egyházi én^ker, kedvelik, bi­zonyára emlékeznek arra is, hogy a meg­boldogult szép tenor hangja mily soks/.or emelte az Istentisztelet fényét, abban a négy tagból álló kvartettben, mely a fő^imn. tanári karából alakult s melynek e sorok írója is egyik szerény tagja voit. U^yanenn^k a solo-kvartetlnek nem O ... • -] kis része volt abban, hogy majd itt, majd ott működve a terúes tanári pály 7a fáradal­mait. a dal édes mézével enyhítette, a ba­rátságot, kartár»i viszonyt edzette, szoro­sabbá tette. Most ebből a kis énekkarból csak e sorok irója maradt meg, hogy annál n i­gyobb legyen a fájdalma kit evre, kit. arra kergettek a szelek ! . . . meg elmentél püienm, édes jó ba­rátunk ; elmentél a kék Balaton partjára, Irazátik legszebb fekvésű temetőjébe ; el­mentél és árván hagytad gögicsólő kicsi fiadat, kit örökre megfosztottál attól a föl­emelő. boldog érzéstől, mely e két szóban rejlik : Édes apám ! elmentél és távozásod­dal oly mély és sajgó sebet vágtál szerető hitvesed szivén, mely re kevés Gileádnak minden balzsama; elmentél, itt hagyván szerető testvéreidet, rokonaidat, kik téged, tudom én jól, nem szerettek, hanem imád­tuk. De jó harcot, harcoltál ! Tanuk va­gyunk rá mi társaid, kik oly mély szomo­rúsággal vettük körül betegágyadat. Ta­nuk vagyunk rá, hogy te a jó Isten bölcs rendelésébe belenyugodtál és zúgolódásnak Mig » szegény ember fázik s ö^sy.e- t húzza nyakán rongyos kabátját, a miben I majd megveszi a dermesztő hideg, addig EQ', kik bunda nélkül nevetjük az idö erő­szakoskodását — őrülünk a várva-várt hi­degnek és kipirult, arccal, nagy csoporiok­ban özönlünk a jégpálya felé s kacagva rohanunk a tükörsima jégen. Nálunk két jégpálja is van s mind egyik valóságos látványosság. Gyakran le szoktam én i- menni, nem épen azért, mintha szenvedélyes kor­csolyázó volnék, hanem mert szeretem vé­gignézni a korcsolyázók ügyes mutatvá­nyait,, a sudárhaji.ást, az «angyal> hullást, a korcsolyázni tanulók bájos ügyetlenke­déseit. Dd tekintsünk kissé körül a jégpá­lyán s figyeljük meg jobban a korcsolyá­zókat. egy fiatal gazdász ügyes forgoló­dásaiban gyönyörködtem, mikor mellettem egy barna kis lány siklik el. Arca majd kicsattan a pnoss&gtól, annyira fel van hevülve. Oldalán egy fiatal, szőke b'>juszu lovag halad s még lélegzete is eláll ama örömében, hogy most az előtte kedves le­ánynak a máskor érinthetetlen kis kacsóit kezében tarthatja. Egy ideig szótlanul haladnak, majd az ifjú élénken kezd magyarázni valamit. Kezdetben figyeltem Őket, de hogy mitől I eszéigettek, nem sikerült, megtudnom Azt láttam, hogy n leánv Imi elpirult, hol meg elnalványult, H fiatal ember >z-méből meg nagy fajdalom tükröződött. Hanem észre­ve'lek, hogy figyelem Őket, gyorsan tovább siklottak s csak messziről láttam, hogy is­mét élénken örömtől sugárzó arccal be­széli/pl l ek. De hagyjuk őket tovább siklani s fol)tis<uk a szemlélődést. Vnnuak olyanok, kik nem korcsolyáz­nak, hanem «ri«kó« ra ülnek s r.zt, két bot segítségével hajtják vagy pedig eg}' korcsolyázó tolja őket. Ep most, iraladt el egy mellettem, melyben gyönyörű szőke leány ült. vígan cseegve lovagjával. Nem messze tőlem két ilyen szánkó összeütkö­zött és felborult a körülötte levők hangos kacajá'.a. Amott egy bájos höl^y halad s me­részeu «bogni« zik. Utánna egy második, ki dideregve suhan, mint a lepke, keresztül kasul a jégpályán. Itt két, boás barátnő, ők járnak tán legmesszebbre ki a jégre. Eddig mindennap lenn voltak s fáradság egyáltalában nem látszik rajtok. Nini ! ott egy fess fiatal pár siklik tova. Férj és feleség. A nő csak csak most tanul, de azért már szépen köröz férjével s oly kedvesen elbeszélgetnek egymással, ; mintha csak a kedves otthonban volnának i s ugy egymáshoz valók, mint vala­mely szép Költemény strófái. Emitt egy gazdász vágódik ha­nyatt s n mellette elhaladó hölgyek jót kacagnak rajta és siklanak tovább, mintha semmi setn történt volnu. Távolabb egy diákcsapat verődik körbe s nézik, minő ügyes produkciókat mutat közöl ük az egyik. Ketszer három­szor is elmagyarázza es be is mutatja ho­gyan kell csinálni ; a merészebbek utána csinálják s mikor nagj'okat esnek, ők ma­guk is kacagnak rajta s aztán belefáradva, Ők is, meg az egész csapat is szél röppen mint egy köpü méh hajnalhasadáskor. Vfl rseuyt futmak, ugranak, pajzánkodnak, inig a szigorú jégmester nem szól közéjük, hogy csendesebben legyenek, vagy hogy össze ne gabajodjanak nagyobb tömegbe. Egy pillanatra csend lesz, olyau mint a teremtés pillanatában volt ; a másikban újra kezdődik a halak — akarom mon­dani a fiatal vér nyugtalan fickándozása. A kicsinyek pedig, kik jobb ügyhöz méltó buzgólkodással törik magukat ez igen nehéz művészet, megtanulásában, rneg­uiegállnak, elnézik a futkározó, száguldó sereget s szinte hallom, hogyan mondo­gatják el magukban : mikor tudok én ugy ? Balatoni partok alól című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától fűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents