Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-22 / 4. szám

2. 1905. jan

uár 22. mint a hatalmi érdek s megoldásra vár. Az ország egyesült ellenzéke a zászlajára irta. A jogfolytonosság helyreállítása mellett, követeli a választási reformot : nevezetesen a választói jognak a lehetőleg szélesebb kiterjesztését, a választó kerürületek célszerűbb beosztását, a községenkinti és titkos szavazás behozatalát. Mert méltányos és igazságos-e az, hog}

r a nemzetnek vérrel és pénzzel adózó milliói közül csak néhány százezre birjon befolyással saját sorsának intézésére ? Az a néhéuy százezer a nemzet ? Hát a milliók ? A hó alatt..!? Másrészt, inig 5—600 oláh választ képviselőt egyik másik Ugrán, a másik kerület pedig összezsúfol 6—4000 embert? Vagy igazságos és szabad-e az a választás, mikor azt a szegény alkotmányos polgárt heteken, hónapokon át gyötrik, üldözik voksáért fölülről, oldalról, elül és hátul, éjjel és nappal, s nemcsak saját, de családjának megélhetése is kockára van téve egy vokssal. Ha mindez azabnormis és szégyenletes állapot teljesen nem is lenne kiküszöbölhető, mégis más ideálisabb állapotokat teremtene a községenkinti ós titkos szavazás behozatala. Ezt kivánja az alkotmányosság tiszta ós hamisitatlan fogalma. E nagy nemzeti kérdés megoldásának követelését kötelessége a nép minden képviselőjének magával vinni a mandátummal s annak érvényt is szerezni majdan szavazatával. Azután beszéljen majd csak házszabály-szigorításról. Ezt kivánja a nemzet. Efölött — Az ám! mormogta rá bölcsen Böde Péter s egy sort vakaródzott — Hanem hun a pénz ? —- Nincs keudnek ? — kérdezti az asszony ? — Nekem ? — felelt csodálkozva Böde Péter. — Csak vót. — Pedig éu láttam, hogy vót kendnek pénze. Bizonyosan elitta kend. — Te is tartottál dugaszbun pénzt! Táu elcifrálkodtad ? Ezután a kölcsönős gyanúsítás után a házaspár hallgatott és fázott. Különösen Böde Péter s a mint, a jégvirágos ablakot bámulta, ahonnét kékes világítás szűrődött be a kis házba, elképzelte a vaskemencét, minden jó tulajdonságával. A vasárus bótra gondolt, ahol a sok-sok vaskemence ki van rakva, min denik olyan, mint egy ember : lába is vau, szája is van, még szeme is, na, pedig teletömik ós belégyujtauak, ugy elbeszélget, hogy csupa gyöuyörüség hallgatni. Hanemhát pénzér adják. A pénz pedig nem igen volt barátságban Böde Péterrel ; a csizmaszárban ugyan rejtegetett vagy két pengőt az asszony elöl, de épen azért rejtegette úgyis, mert egy kis sziizdohányra szánta. Ezb csak nem adja oda kemencére, de nem is elég arra. Végre is az asszony talált ki valamit: kell ítélni. ítélni fog pedig a jövő héten már. És mi nem kételkedünk, hogy ez a kérdés a legelsők közt fog megoldást nyerni. Megérett. Tovább már nem lehet pincében, az alkotmányos boroshordók közt rejtegetni. Nag}

7 fordulat előtt állunk. A választások befejezése után uj korszaknak kell bekövetkezni. Az eszmények feltartóztathatatlanul törnek előre ; a nemzet minden fia legyen készen : gyakorolja legszentebb alkotmánj'jogát a választáson, mert ezzel nemcsak százezrek, de milliók a nemzet egyetemének sorsa fölött dönt. Vármegyénk már minden irányban nyilatkozott. E megye választóközönsége az urnánál is latba fogja vetni szavát. II}

7 impozáns, egyértelmű állásfoglalás után a mi választásainknál — a fegyveres erőnek — reméljük, nem sok dolga lesz Mégis jó, ha van ! így még biztosabb, bár inkább csak dekorációs szerep fog jutni neki. Legyen, mert minket már ugy szoktattak, hogy szeretjük a fényt, csillogást, a sok szürke kabát és mándli között az egyenruha fényét és a kardcsörtetést. Legyen rajta e vármegye minden választója, hogy csak az ünnepség ragyogását, a nagj^ győzelmi ünnepély fényét emelje a választásainkra kivezényelts velünk együtt didergő és nélkülöző fegyvereserő fegyvereinek csillogása. Tisztelje ki-ki a választóban embertársát, felebarátját, honfitársát s az emberek közös kincsét: alkotmányos meggyőződését. De e mellett ne felejtsük el. A nemzetnek a föltett kérdésre feleletet kell adnia. Ez a felelet legyen hazafias, alkotmányos. Követelje a jogfolytonosságot és a választási reformot s oly intézményes reformot a közgazdaság ós ipar terén, hogy alkotmányos szabadsága mellett vagyoni szabadságát és anyagi függetlenségét is biztosithassa végrevalahára. E kettőn fordul meg a nemzet igazi boldogulása. Nem boldog a magyar ? Nos, itt az alkalom, döntsön saját sorsa, saját boldogulása fölött. A hét. , — Combes bukása. — A frsncia nemzeti pártnak nagy diadala vau : Combes miniszterelnök, a XX. századbeli korrupció egyik oszlopembere, kénytelen volt beadni lemondását Loubet . elnöknek s a gall respublika fö'szabadul ez ember lidércn3

roinása alól. A panamizmus, vilsonizmus dreyfuszizmus isszonyu vereséget szenvedett s a kisebbség másfél évi kitartó harca megdőli tó e vészes rendszert, mely Franciaország tekintélyét benn és künn lesűlyeszté. Maga Loubet, elnök állása is ingadozik Hiába igyekezik ő Combes politikai végrendeletét végrehajtani s a házelnökkel deklaráltatni, hogy Combes utódja csak az ő elveinek hive lehet, a nemzet fölébredt öntudata nem éri be Combé? személyével, hanem a korrupció hidráját akarja megfojtani. A panamisták, élükön a bukott bálványnyal, a nemzeti párt egész harcát mint a klerikálizmus, reakció, középkori sötétség jogtalan küzdelmét ig3

rekeztek di kreditáíni, de se Franciaországot, sem Európát nem lehetett. kielégíteni e jelszavakkal. Eí a taktika ott egyelőre vereséget szenvedett s a közeli jövő megmutatja, lesz-e béke és az eddig osztogatott sebek bekötözése, begyógyi'ása, vagy pedig háború, melynek csak egj'ik ütközete volt Combes bukása. A bukott Combes fontos politikai nyilatkozatot kézbesített zárt levélben Loubet elnöknek. Ji,z ama bizonyos politikai végivndelet. Combes visszatekint benue aránylag elég hosszú, de ádáz küzdelmek J Pddig hitelbe nem ád a vasárus szólt az uiához. — Biz a' nem — erősitet te az ember. — Menjek el kend édes anyámhoz, neki van pénze, kérjék kend kölcsön. Bődének tetszett az eszme. Kölcsön kérni! Esetleg többet, mint a kemence ára ! Hogy egy kis papramorgóra is jusson. Ez már beszéd ! Kemence is papramorgó is, a tetejébe még a dohán}

7 ára is benne marad a csizmaszárban. Mégis van az aszszonyiiak esze ! Hanem az öreg asszony csunyáu elbánt Böde Péterrel. Hogy vaskemence kell nekik ! Hát. még mi nem kék ! Uraskodni akarnak kendtek ? kiabált az öreg asszony. Böde hiába erősítgette, hogy a búbost nem tudják fűteni, mert nincs szalmájuk, aztán a kis vaskemeucén az ételt is meg lehet főzni, a házban is meleg lesz. — Főzzeneü kendtek a pitvarban, mint eddig, ha pedig fáznak, bújjanak össze; mi is ugy tettünk, mikor fiatalok voltunk. Böde Péter ballagott haza. A lába alatt csikorgott a hó s a fákról a zúzmara a nyakába hullott. Másnap reggel még hidegebb lett. Az asszony is nagyon fázott. Mind a ketten el voltakszontyolodva. Böde Péter gondolkodott, epy darabig, azután az asszonya felé pislogott s csendesen megszólalt: — Hallod-e ? Anyjuk ! Nekem vóna két, pengőm, odaadnám kemencére. jtíz asszony dideregve nyögte ki : —- Nekem is van egy. S eiőkerült a két pengő a CJÍzmaszárból, a sublót aljáról a harmadik. — Háromért csak adnak kemencét — motyogta az ember. — Lealkudjuk — felelte rá az aszszony. Mindketten bementek a vasárus bót.ba. A pénzt az asszony vette magához s jól bekötözte a zsebkendő sarkába, jól beburkolta magát a nagykendőbe. Az ember is bebujt a bekecsébe. A bótbau sokan voltak. A segédek nyitott ajtó mellett sürögtek, forogtak. Fiatal pirosképü legény ugrott elibük : — Jó reggelt bátyám uram! Böde Péter megbiccentette a fejét és csendesen körülnézett a vasárus botban ; nem szólt egy szót sem, hanam oda ment a tűzhelyekhez s elkezdett egy drágább fajtát tapogatni. Hát ilyen kék nekünk, ugy-e — fordult Böde az asszonyhoz. Az asszony is végig tapogatta a tűzhelyt, fölemelgette a karikáit, kinyitott,* mW ^ I I ff I I jxesztueiy, rjaiciuuLij^aiu oo ivuiuyeis.tji'ui i iXuPuO loYBluZUlUpOK Si.i4nft7kv InyQfiÍ^V-. és papir Keszthely, Balatonpart ós környékéről rendkívüli nagy választókban kap! Sujánszky József kereskedé9éÉe

n