Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-28 / 22. szám
Jí ^ BALATONVIDÉK 1905. május 2. hogy a tapolcai-utcát nevezze el a város Vaszary Kolos-utcá'\ak ; ezen indítványt is nagy lelkesedéssel fogadták el. Lénárd Ernő indítványozza, hogy mivel a hercegprímás most senkit se fogad, mert egész visszavonultságban ós csendesen akar ünnepelni, ugy, l'ogy a feliratot is postán kell elküldeni, menesszen a város a nyár folyamán egy nagyobb küldöttséget, a hercegprímáshoz, hogy hódolatának, ragaszkodó szeretetének és hálájának e tisztelgő küldőt,'ség is nagyobo súlyt és kifejezést adjon. Ez indítvány is egyhangú tetszésre talált. A. díszközgyűlésen felolvasták a hódoló fölirat szövegét is, mely egész terjedelmében igy hangzik : Fömagasságu Bíboros Hercegprímás Ur! Kegyelmes Urunk! Főmagasságod áldozárrá szenleltetésénelc ötvenedik év/urduid jón, e hó 26-án, a magyar katholikus közönség ünnepnapján, ünnepet ül városunk közönsége is, szive méh/éböl hálákat adva a Mindenhalónak,, hogy ez őrön/napol í ömagasságndnak megérnie engedte• Lélekemelő ünnepnap ez nemcsak tulajdonképeni katholikus hívek, de hazánk más vallású polgárai körében is, mert a lejulyf ölvén esztendő, melyet l őmagasságod kezdetben mint az 1slen egyszerit szolgája s hazánk ifjúságának nevelője, később pedig mint Isten és jö Királyunk kegyelméből hazánlc első Bíboros Főpapja, a hitélet, a tudomány, a vallásos s hazafias nevelés és a kiapadhatatlan nemes áldozatok terén oly fényesen és dicsőn betöltött, szakadatlan munkája volt a legáhbisosabb alkotásoknak, a melyek közkincscsé váltak s örökemlékűvé tettéle Iőmagasságod nevét a haza minden polgára szivében. De áldotta és feledhetetlenné tették •Főmagasságod magas személyét a mi kis városunkban is, melyre szivénele szeretetét, gondoskodását oly pazarul ontotta, ugy, hogy melegségét s áldásait érzik legkésőbbi utódaink is! Meri ha irántunk való jóságára, kegyességére és fejedelmi adományaira emlékezünk, és emlékeznek utódaink, mikkel Főmagasságod szegényeinket és tanulóinkat elhalmozni kegyes volt, hálás sziveink lángjai nem olthatja el sem az évek hossza sora, sem ezerféle viszonyoknak változó hatalma. Engedje meg tehát főmagasságod, hogy áldozárságának ötvenedik évfordulója alkalmával magyar hazánk minden részéről, sőt annak határain tulnd is, fenkölt személye felé sugárzó üdvkivánatok közé mi, földiek is, beleadhassuk szerény részünket és városunk egész közönségének — valhískülömbség nélkül. — leg* mélyebb tiszteletét, hálás és szeretetteljes ragaszkodását, a legőszintébb érzelemmel tolmácsolhassuk legjobb Atyánknak; buzgó fohászunkat küldve a Mindenhatóhoz, hogy Fő magasságid drága eletét a kath. egyház, a magyar haza és városunk lakóinak legnagyobb örömére és boldogságára még sok-sok éven át megtartani kegyeskedjék ! Kelt Keszthelyen, a képviselőlestiij lelnek 1905. évi május 23. napján tarí tolt rendkívüli közgyűlésében. Hódoló tisztelettel (Aláírások ) A fölirat díszes fehér tokban van é s kívülről ezen évszámok vannak rajta: 1855-1905. A. díszközgyűlés egyetlen tárgya kimerítve lévén, ünnepi hangulattal ért végei. Balatoni aquarium. Most, hogy általános, országos mozgalom indult meg egj', Budapesten felál litandó tengeri aquarium érd kében, melynek eszméjét nagy lelkesedéssel kaiolta fel az egész ország, nem lesz érdektelen egy másik ilyen eszmére hívni fel a ügyeimét különösen városunk tudományos köreinek és elöljáróságának, valamint a nagyközönségnek is. Az eszme szinte önként kínálkozik a megva'ősitásra. Mégis kijelentjük e helyütt az igazság érdekében is, hogy a Balaton világának egy igazán alapos ismerője és tudományos kutatójáé az eszme létrejöttének érdeme; mi csak regisztráljuk annak alkalmas voltát. Alkalmasnak mondjuk, mert Budapest után Keszthely volna az egyetlen város, hova a tudományos világ is, de meg az utazni és látni, tanulni szerető és vágyó közönség érdeklődése is összpontosulna. E^y balatoni aquanuniról van szó. H-t érdekes — ós minden esetre az — a tenger világa és éle o, szokatlan nagyságú és formájú állatjai lift feltöltik az emberek érdeklődését, ugy mindenesetre hasonlóan,érdekes ez édesvízi állatok élete is. Es ha érdemes dolog a tőlünk oly messze és oly idegen tenger világának életét látni ét ismerni : nem volna érdekes a «magyar tenger» világa, azé a vizé, mely a kontinensen messze földön a legnagyobb ? Huszen ogy egész kis világ van a csendes víztükör alatt, mely él, álmodik, szenved, szeret és meghal — ha csendesen, zajtalan, szótlanul is! E világnak élete szintén érdekes ; és a modern tudomány, mely n«m elégszik meg a puszta leírassál, avval tudja sokkal jobban hozzáférhetővé qí étdekessé tenni tárgyát, hogy amit elmond, tanit vagy állit, azt. szemlélhetővé, kézzelfoghatóvá is tudja tenni. Vegyük a dolgot először pusztán tudományos oldaláról. Városunkban annyi iskola, a tudománynak annyi közlője van, amennyi aránylag sokkal nagyobb városokban se. S ezek közül kettőnek érett és tudományos alapokon előkészítet,t nagj-obb növendékei mennyi haszonnal tanulmányozhatnák ez intézményt! D< meg a környék is tele van iskolákkal, melj'ek vezetői és növendékei bizonyára szintén felhasználnák a kínálkozó tudományos alkalmat és a mérsékelt belépő díjért megmutatott érdekes dolgokat haszonnal szemlélnék meg Egy valóságos tu lományos középpont lenne Keszthe^', minőnek párja nem volna az országban. De elterjedne eunek hire, különösen tudományos vezetés alatt, niég a külföldre is; és azok a külföldi tudósok, kik eddig is érdekesnek találták a Balatont és környékét, tanulmányozni, semmiesetre se mulasztanák el a jó alkalmat ennek megtekintésére. Ha kulturális oldalát tekintjük a dolognak, azt, hogy ez nagyon elsőrangú és jól tette ; az idealizmusnak mindig bizouj os magaslata az, ha nem hagyományos, megunt és ócska módon, hogy ugy mondjam szuette keretben mozog az ünneplés. Ki volt Szegedy Róza ? azt mindenki tudja Kisfaludy Sándor Múzsája. 0 tanította meg a költőt igaz szerelemre, ö ihlette ajkait dalra, ő tette boldoggá. Kell-e, lehet-e ennél szebbet, nngj'obbat mondani egy nőről ? Nincs szándékunkban bővebb keietben tárgyalui e sziv történetét ; megtették ezt mások, ós eléggé hozzáférhető is munkájuk eredménye. Az a kérdés is liídegen hagy, amit a tudósok feszegetnek, hogy vájjon Szegedy Rózához irta-e mind a Kesergő Szerelem dalait, vagy másokhoz is ? Maga a tény, hogy az első nézetnek több hive van, elég. Inkább érdekes az, hogy egy g}'engéd női sziv költővé tudott ihletni egy férfit, aki nemcsak békében, hanem a háborúban is katona volt, és ott még igazán ! Itália és a Provencs tüzes szemű és tüzes vérű szépei nem tudták feledtetni vele Rózát ; az a magnetikus szempár Zalában a messze külföldről is hazaír vonzotta érzésének valódi iránj'át, mint a delejes földsarok az iránytűt; ha más szivek dobogását hallgatta is, akkor is csak a Rózáé jutott eszébe. Pedig azt hitte, hogy nem érdekli Rózát az ő érzése. A Kesergő Szerelem II. énekének XIII. dalában a madár szerencséjét irigyli, melyn°k nincs esze bár, mégis boldog, mert párját érdekli dala ; magáról pedig igy szól : Forrván a vér ereimben, A szerelmet éneklem En is elmés verseimben, S lám, őt mégsem érdeklem. Szerencsés ! Te örömöket Énekelsz, én Keserveket. ! Szerencsédért én eszem, Jer, szívesen leteszem. A madarat is szerelme teszi költővé. Dalt készít, melyet epedve kiild párja után; dalt, mely még emberszivet is gyönyörrel tölt meg; mit érezhet akkor — a madár szive?! Mit érezhetett Szegedy Róza szive, mikor e dalokat olvasta, me lyekről első sorban ő, de az egész környezete, az egész ország tudta, kihez .szólnak ? Valami túlvilági boldogságot, valami megnevezhetetlen érzést, azt, ami a csalogányt viszi daloló párjához . . . Ő is főiáldozta n szabadságot, és hozzákötötte életét a költő életéhez, szivét az ő szivéhez. R;ib lett mindkettő ; oh, de a rabságnak láncai oly édesek voltak! A. nők már ugy vannak alkotva, hogy egy bizonyos fokú hiúságot nem birnak elfojtani magukban, és ha ennek, alapja van, még boldoggá is teszi őket,. És hí az élet boldogságához ily kevés kell, ugyan miért hibázhatnók érte őket ? S/egedy Róza tudta, hogy Kisfalud}- Sándor nevét sz egész ország ismeri ; tudta, látta, hallotta, hogy n Himfy dalok hány szívben keltettek visszhangot, hány szép szempárban ragyogott, könny, hány szívben meg nem nevezhető, kínos érzés, de olyan, aminőt nem kerülni, hanem keresni szokott a szerető sziv; hallotta a költő nevét emlegetni az övével kapcso'atban, s azonfelül övé is volt a dalos pac-irta'. ne volt. volna hiu, ne volt volna boldog ?! Ki vette, ki venné rossz néven tőle? Osobáncvár bevezető soraira büszke lehetne egy királyné, ha róla szólt, volna valaha is egy ilyen versszak : Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege! Csobáncvárról, édes, kedves, lm emitt egy agg rege . . . A Kesergő Szerelem mély hatását ma már csak azok ismerik, kik az irodalom emlékeivé, foglalkoznak. Az a kihűlt, az a porrá v női sziv sem érez már ott alant. Lampionok, kerti-diszitések, konfetti, serpentin — a legolcsóbb árak melled kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.
