Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-21 / 21. szám

1905. május 2 j. BALATONVIDÉK 3 épen nem juthattunk hozzá. zt ta­nultuk, hogy mikor született és mi­kor halt meg és kit vett nőül, mást alig. De most, hogy jobban hozzá­férhetők a magyar költészet reme­kei és a tudósok és tanárok által kikutatott történeti hátterei is ezek­nek, olvasásuk sokkal érdekesebbé válik és nem tudom mély megin­dulás nélkül olvasni a Kesergő Sze­relem mély érzéssel, szenvedélylyel, bánattal megirt sorait és elgondo­lom, hogy milyen kedves, bájos nő­nek kellett lenni Szegedy Rózának, kihez és kiről iiy gyönyörű verse­ket irt ^Kisfaludy. "Ép en 105 éve, hogy boldog házasságra keltek ; és ma, midőn poraik újra együtt van­nak az a kihűlt, az a porrá vált szelid női sziv, az a por talán meg­mozdulna boldogságában, talán meg­érezné, hogy a nők nem feledkeztek meg róla akkor, mikor róla van szó; 'róla, akihez irt szép verseket még könnyhullatás közt olvasták szelid szivü nagyanyáink anyái. Nem azt gondolom én, hogy odaálljon egyi­künk di kei ózni. Ettől szinte fázik a lelkem. Hanem egy koszorút talán küldhetnének a keszthelyi nők a nőegylet vagy mások kezdeménye­zésére annak a kedves nőnek a sir­jára, kinek ünnepléséről nem feled­kezett meg egy-két ideális lelkű — férfi! Mit szól hozzá a tisztelt Szer­kesztőség ? Talán még volna idő reá? Keszthely, 1905. május 15. HÍREK. — Személyi liirek. Sziklay János dr. a kiváló iró, a mult héteu néhány napra városunkban idözör.t. — Márkus József Bu­dapest főpolgármestere Vaszilyevics János tanácsos kíséretében tegnap városunkba érkeztek s a prémontréi Rendtiáznak szí­vesen látotf. vendégei. — Diszgyülés. Keszthely város képvi­selőtestülete Vaszary Kolos hercegprímás áldozárságának 60. évfordulója alkalmából f. hó 28 án diszgy ülést tart. — A csónakázó és korcsolyázó Egy­let mult vasárnap tartotta rendes közgyű­lését Csanády Gusztáv dr. elnöklete alatt, ki a 26 éve virágzó egyesület örvendetes fejlődését konstatálja; amennyiben a kez­detben hat csónakkal rendelkező Egyesü­let ma 45 vizi jármüve', közte egy ben­zinmotoros osónakkal rendelkezik, melyet Lóczy dr. egyet, tanártól vett 1700 K­érfc, s amelyet egy uj, 5 85 lóerejü motor­ral szelelnek föl. Majd köszönetet, mon­danak a vigalmi bizottság elnökének, Il­lés Iguác dr. uak fáradhatatlan működé­séért-. A gymn. tanulóknak ós a gazd. tanintézet hallgatóinak adott, kedvezményt a közgyűlés ez évre is megszavazza. Az Egyesület zárszámadása 0344 K. 40 fill. tiszta maradványt tüntet, föl ; Buchber­ger Fü'öp pénztárosnak fáradságos mun­kájáért köszönetet mond. A tisztújítás egyhangú megválasztása volt az eddigi elöljáróságnak ; elnök Csanády Gusztáv dr., alelnök Takách Imre, főparancsnok Herceg Hermáim, péuztáros Bucbberger Fülöp, titkár Fáber Sándor. Fáber Sándor indítványára, ki a csónakázás dijainak előre való l efizetésót óhajtja, ugy, hogy az ez alkalommal kapott szelvény előmutatására álljon elő csónak, helyeslő határozat ho­zatott ós a módozatok megbeszélésére egy szűkebb bizottságot küldenek ki. Még az elnöknek jköuyvi köszönetet mond az Egyesület fáradhatatlan működéséért, s azu­tán a közgyűlés véget ért. - Halálozás. Ózv. Reisohl Vencelné sz. Torma Erzsébet, Keszthely áldott em­lékű egykori polgárának özvegye e hó 14-én 83 éves korában meghalt- A szegényeknek mindenkor önzetlen szivü jótevője volt ; a jót, amit tett, magáért a jóért gyakorolta; halálával is azokra gondolt,, kik a feleba­rátjaik jó szivére rászorulnak. Az irgalmas nővérek zárdájának 2000, a kórháznak 400, a cserszegi kápolnának 50, a Szent Miklós temető kápolnájának 50, a keszthelyi sze­gényeknek 200 K.-t, hagyott. Ez utóbbi összeget temetése napján osztották ki. Te metése nagy és igaz részvét mellett ked­den, 16-án volt. — Küüntetés. A király Roth Miksa festőművésznek, az orsz. képzőművészeti Tanáos tagjának, ki ai.uak idején a keszt­helyi templomot a gyönyörű üvegfestó­szeti díszítéssel látta el, a Ferenc-József­rend lovagkeresztjét adományozta. A mű­vészet ez érdemes munkása első volt ha­zánkban, ki az üvegmozaik művészetét meghonosította ós egy ilyen gyönyörű képpel meg is ajándékozta a templomot. 1899-ben az iparművészeti nagy éremmel tüntették ki, 1902-ben a torinoi iparmüv. kiállításon aranyérmet nyert, itthon pedig a király legmagasabb elismerését. Saínt­Louísban a \ i ágkiálliláson Grend-Piix-t kapott és ez a nagy siker szerezte meg a királyi kitüntetést is. A kitüntetett nemes férfit mi is őszinte őrömmel üdvözöljük. — Balatoni aquarium. Azon eszméből kifolyólag, hogy Budapesten egy tengeri aquarium létesítésén fáradoznak, a Balaton eyyik lelkes híve, ki városunk fejlődésót szivén hordja, azon eszmét vetette föl, hogy jó volna itt a Balaton metropolisá­ban egy balatoni aquariumot, vivariumot ós terrariumot létesíteni. Az eszme érde­mes a megfontolásra. Jövő számunkban bővebben írunk e tárgyról. — Kereszt feltétei. Szép ünnepély ke­retében a mult szerdán tették fel a szom­szédos Vörs községben épülő plébánia tem­plom tornyáre di.-zes uj torony keresztet. Reggel ünnepélyes szt. mise után Németh János plébános megáldotta a keresztet, majd körmenetben a toronyhoz vivén, a áO méter magas torony tetejére helyezték el, mikor is az aktust végrehajtó ácsmes­ter áldomást mondott s ezzel a nagyszámú hivősereg jelenlétében s emlékezetes ünne­pély véget ért. Este pedig Németh János plébános az összes épitő iparos s kézimun­kásokuak áldomást adott s a nap emlékére régi szokás szerint kendőket osztottak. — A Sümegi Kisfaludy-ünnepségen a helybeli kath. fögymnasium tanári kara és ifjúsága is részt vesz és koszorúkat helyez a uagy költő és neje közös sírjára. Kani­zsáról is, Egerszegiől is nagyobbszámu tanulóifjúság vesz részt az ünnepségen. — Tanulmányi kirándulás, n. gazda­sági tanintézet III. éves hallgatói több ta­nár vezetésével tegnap Hunyady József gróf kót hely i uradalmába teltek tanulmányi kirándulást s megtekintették a tehenésze­tet, a juhá^zatot és tőzegbányászatot. lírai erét mélyítették, erősítették, fantá­ziáját gazdagították Mert m-g mai nap is nyilt kérdés, vájjon Kisfaludy Sándor Petrarca világ­hírű dalainak hatása nélkül olyan kiváló lírikussá válhatott volna-e, amilyennek különösen a «Kesergő szerelem» c. ciklusa mutatja Hiszen Draguignan francia városban lételekor Petrarka Laurája függött szobája falán ; egy régi olajfestmény még a 16-ik századból. «Laura képét, úgymond, igen hasonlónak találáui Szegedy Róza, utóbb feleségem arcvonásaihoz. It t kezdem Himfyt irni.« Kisfaludyt valóságos rajongás fogja el akkor, miko:- Tirol komor bérceit, el­hagyva, Olaszországot Camparánál meg­pillantja. Lelkesedik a kies olasz földórt, ahová a Római történetek hallása után annyit sóvárgott. ; mely a hajdani kornak tisztelendő nyomaival szép ós nagy ké­pekben annyiszor jelene meg neki, és benne niiudéc a kívánságot, geijesztó, ezen szent helyeket valaha meglát,ogat,hat;)i, melyek­ben egykor az emberiség nemes erőlködése magát kifejté, — ahol minden szép em­beri leleménynek csiráit az aranyidők vi­rággá ós gyümöloscsó érlelték ós abból szinte mingen darab föld valamely szép és dicső téteméuy vagy történet által neve­zetessé lön. Majd igy folytatja : «Most te­hát már itt vagyok. — It létem egy álom­nak tetszik. Ez tehát, Európának paradi­csoma? — ez a kel'emes langyos olasz levegő ? ez a szelíden kékellő olasz ég ?» E'gondo!hatni, hogy a költő Kis­faludyt elsó sóiban azok a heljek ihletik meg, amelyekhez valamely klasszikus vagy olasz költő emléke fűződik. Verona láttáia eszébe ji t a szerelmes Catullus s egy el­ragadó kilátást, nyújtó dombon ugy köuy­nyit szivén, hogy ezer sóhajtást küld Rózi felé, a messze Zalába. Mautua mellett ön­kéntelenül is a halhatatlan «VirgiI> édes versei áradnak el ajkairól : »Nospulrioe Jines el dulcia tiiiquimusarva, Nos pátriám fugimus . . .« Aztán sokáig gondolkodott, Zaláról ós szive azt jövendőié, hogy ottan fog «valaha kicsírázni boldogsága.* Raj'a is megismétlődött, az, amit Mi­kes, a rodostói remete ír: «Ugy szeretem már Rodostót., hogy nem feledhetem Zá­gont.» Költőnk szive is csak vissza-vissza­vágyik a szép Zalába, Rózsihoz : > Hajdan Virgil idejében A lágy fűnek hegyeit* Tityr égvén szerelmében Amarylt emlegette, fíogi/ nz erdő s berek Amarylt hangzotta, Tárgyát bús sziréni is égve óhajtotta Róii nevét sóhajtottam S irám a bik' kérgére; Az erdőt megtanilotlam 'S az egész tájt nevére.« Sajnos, terünk nem engedi, hogy költőnk olaszországi tapasztalatait bőveb­ben ismertessük, azért röviden csak két dologra utalunk, melyek a mi korunkban különösen figyelemre méltók. Kisfaludy S. sokszor említi, hogy az olaszok, férfiak éa nők vegyesen, mennyire lelkesedtek a szép magyar ifjakért. Mikor Mantuába beéitek, mindenünnen ezek a felkiáltások hallatszottak : «Che belli giovani !> — «Questi so­no quelli Uffciali della Guardia nobile ongarese. (Milyen szép legények ! Ezek a nemes magyar testőrség tisztjei !) Kisfaludy Manfuában a legfelső kö­rökben is megfordult s igy a legilletékesebb helyen is tapasztalhatta az olaszoknak a magyarok iránt való vonzalmát. Itt, ismerkedett meg valami Marchese Castiglionival, ki maga is költő volt s az JL * m m Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és UVlUK • P° r e,,e n' me ly e t ugy érhetünk el, ha azokat ^chweigei 1 Sáqdor golgkáP elleqi ** ® intézetébe qgárí gondozásra adunk, hol azok igen jutányos árért biztosan Ieszqel^ goqdozva.

Next

/
Thumbnails
Contents