Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-14 / 20. szám

Jí ^ BALATONVIDÉK 1905. május 164 . kitartás a paízs, melyekkel a nagy egyházfejedelem a katholikus egy­ház jogát megvédeni törekedett. A nagy és sok szomorúság mellett, vi­gasztalásokban sem volt liiány e ra­gyogó pályafutás alatt, melyek meg­édesítették a keserűségeket, feledtet­ték a fájó perceket. 0 felsége meg­koronáztatásának negyedszázados, a honfoglalás ezer éves és a magyar kereszténység kilenc százados jubile­uma, mind kimagasló, örökemlékü momentumok. Még most is élénken viszhangzanak a nagy egyházfeje­delem ajkairól elhangzott magasz­tos intelmek a magyar szivekben, melj'ek mindenkoron valódi apotlieo­zisát képezik a király és nemzet közti egyetértésnek, a hit, a vallás, az oltár és hazaszeretetnek. És ma ! Mikor szelíd és aláza­tos lelkének megfelelően, visszavo­nultau, csöndben ünnepli örömünne­pét ... a béke csendjébe harcizaj, a jog, törvény, igazság és alkotmá­nyosság fegyvereinek zörgése kever­nek zavaró hangokat. Rajongásig szeretett nemzetének ünnepi hangu­latába a fájdalom és bánat érzései vegyülnek. E hon határain ismét harc dul. De a nemzet remél. Bizik a törté­nelmi igazságszolgáltatásban, mely­nek a bíboros jubiláns mindenkor lánglelkü tanítója és hirdetője volt. Az igazság eddig is túlélte, most is tul fogja élni elleneit. Talán a jelen idők szomorú ta­pasztalatai is hozzájárultak az egy­házfejedelem azon tiszteletreméltó elhatározásához hogy elkerülje az ünneplés zaját akkor, mikor az al­kotmányos Magyarország Géniusza gyászol ! Visszavonultan balatonfü­redi csendes tuskuluniitnában fogja O eminenciája ünnepelni ötven éves áldozári jubileumát. Ez a nap azon ban nemcsak 0 eminenciájának, ha­nem a magyar katholikusságnak, a magyar hazának, eg} Tliázmegyéjének és elsősorban nekünk keszthelyiek­nek is ünnepe lesz ! Sőt kétszesen ünnep e nap ránk, keszthelyiekre nézve, kik elsősorban mondhatjuk maguuknak 0 eminen­ciáját. Hiszen itt ringott bölcsője, itt töltötte a gondtalan gyermekéveket, itt szőtte ifjúságának álmait, innét e város falai közül indult el ragyo­góan fényes pályájára, pályafutásá­nak zenitjét elérve szeretetének első sugarai is városunkra verődtek visz­sza, egyházfejedelmi javadalmainak elaő áldozati zsengéjet a jótékony­ság oltárán elsősorban is városunk javára ajánlotta föl fejedelmi nagy alapítványaival. Ide kötik hozzánk, fűzik Öt születése, gyermekkora, ha­gyományai, emlékei, kegyelete, szere­tete s az a két csendes sirhalom, me­lyekben azok porladozó tetemei ál­modnak csendes, szép álmokat : fá­radozásuk, szeretetük és gondozásuk tárgyáról, kik az aranymisés herceg­prímást az Egyháznak éi hazának adták. Itt e kedves és emlékekben gazdag hel3 Ten ünnepel az egyház­fejedelem. Közel hozzánk a mi szi­vünkhöz. Szinte érezzük nagy szi­vének dobbanását, szeretetének me­legét. Bár meghajolva O eminenciája tisztelitreméltó szándéka előtt, nem akarjuk nyugalmas és csendes ün­nepét zavarni, mégis ugy hisszük, hogy ez a nap nemcsak a sziv, a lélek, a bensőszei etet ünnepe lesz, hanem városunK nagy szülötte iránt érzett benső szeretetének, kegyele­tének és hálájának külsőleg is kife­jezést fog adni. Európa akkor lesz boldog, La a ka­szárnyákat átalakítják S anatóriutnmá a tüdőbetegek számára. Rákosi Viktor. Ne Ítéljetek és nem Ítéltettek : ne kárhoztassatok, s uem kárhoztat l atok : megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; adjatok, néktek is adatik ! Kossuth Ferenc. Szeretném minden orvos zsebórájára, a címlapra ráirni : Soha beteget vigasz'aló szó nélkül el ne hagyj ! Gárdonyi Géza. A szenvedés nyomában egy angyal jár, a földön mint az ég küldöUe s gon dos kézzel gyógyilja r balsors által vá­gott sebeket, felszántja a fájdalom kö­nyüit ós uj életre kelti a haldokló reményt. E jó angyal a szeretet s lakhelye az érző, nemes szivek. Innét indulva ki végzi áldott munkáját az emberiség boldogitá­sára, az Isten dicsőítésére. Minden jóié­konycélu intézmény, a szerencsétlenek vé­delmére önz-stlenű 1 hozott minden áldozat: egy egy diadala a földi létét oslromló nyomorúság felett. Gyurátz Ferenc ev. püspök. Az élet, hosszabbításának titkát sokan keresték, de még senki sem találta fel. A titok azonban csak abban a tanácsban rejlik : aki hosszú életet akar elérni rossz életmóddal ne rövidítse. Zsilinszky Mihály. A szeretet a világ megváltója, Ez fedi a bünt, az árvát, ez óvja. Ez ád kenyeret a koldus kezébe, Az elhagyottnak ez a menedéke. — Csak egy szentség vau a világ felett Örökkétig való: a szeretet! Szabolcsira Mihály. Korunk nagj 7 társadalmi kérdéseinek megoldásához a humanismu-s ut.ja vezet. A ki manapság emberbaráti intézményeket alkot., azok felvirágzásán közreműködés nemc-ak a sziv sugallatát követi, hanem egyszersmind a kor szellemének intő sza­vára is hallgat . . . Wlasics Gyula. A sorvasztó láztól agyongyötört test­ben — többnyire erős, nemes, türelmes lélek lakik és az izzó szemekből a leg­tisztultabb világuézet fénye ömlik a láto­gatóra. Nincs is enné! meggyőzőbb apoló­giája a természetfölötti hitnek, lévén a hosszas betegségben megtisztult, lélek — a túlvilági élet küszöbén az igazság iránt a legfogékonyabb. Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök. Ki az én felebarátom ? . . . Es hoz­zája menvén, beköté sebeit. (Sz. Lukács 10 fej.) Dessewftii Sándor csanádi püspök. Nem a nagy hadvezérek és államfér­fiak, de azok az emberiség jóltevői, kik az élet szenvedéseit enyhíteni képesek. Gróf Zay Milclós. Ünnepe lesz e nap Keszthely­nek a szivekben, ünnepe a külsőben is. Vele, szülöttével és jótevőjével fog ünnepelni a város, melynek há­lás közönségéhez csatlakozva, mi is leróni törekedtünk kegyeletünk adó­ját azon imaszerű fohászszal, hogy az isteni Gondviselés adjon O eminen­ciájának még hosszú éveket, melye­ken lássa egyházának és hazájának békéjét, boldogságát és föl virágzá­sát. Isten, király és hazaszeretet vol­tak életének ragyogó vezércsillagai: lássa e három szent eszmének meg­erősödését és végleges diadalát for­rón szeretett magyar nemzete szi­vében. Biboxos hercegprímásunk váro­sunk szülötte ünnepén együtt érez. együtt dobban minden sziv s szülő­földjének közönsége kegyelettel, tisz­telettel és hálás ragaszkodással üd­vözli 0 eminenciáját, a Zalavárme­gye földjén ünneplő aranymisés egy­házfejedelmet. Egy szó az irgalmassághoz. A József főherceg Szsnatorium-Egye­sület, melynek eredeti célja az volt, hogy elsősorban az alföldön állit száz szegény­sorsu tüdőbetegnek szanatóriumot, hála a mag3'ar társadalom és főleg a magyar úrasszonyok Mkes működésének ezt a cél­ját már megoldhatja ós rövidesen hozzá kezd az építéshez. Az eg3'esületnek célja közismert, működése népszerű lelt; a sza­natóriumi hölgybizottságok oly lelkesen fáradoznak, hogy ez most már valóban or­szágos akcióra és minden rendelkezésre álló módon a tüdőbetegség ellen való küzde­lemre serkent. A egyesület ligába gyűjti az ország hölgyeit, egy Istennek tatsző ligába, melynek zászlajára az van írva : • Mentsük meg a tüdőbetegeket.' Nagyje­lentőségű tényről ós mozgalomról értesü­lünk. Arról, hogy hazánk minden vidéké­Van egy dalom, a Drótostótbau szok­tam énekelni, a refrénjét leirom. A ki segít a szegényen Az ég áldása lesz azon És pénznél, nyereségnél Többet ér ez a haszon. A ki segit, a szegényen Az ég áldása lesz azon S a jó Isten áldása Valódi tiszti haszon. Szikluy Cornél. Hol'volnánk, ha a pusztító tüdővóiz ellen nem védekeznének az államok, mint a véres háborúk ellen. Nagy Jenő Mosonvármegye főispánja. Ki a tüdőbajos betegnek visszaadja egészségét ; uj embert uj életet, teremt és ennek áldása kiterjed reá és az egész or­szágra. Hegedűs Sándor v. b. t t. Mint a nap a reggeli harmatot, ugy szárítja fel a jótékonyságnak enyhet nyújtó melege, embertársaink szenvedéseinek fájó könnyeit és nyomd kában — Áldás fakad. Gróf Hadik Béla. Minden fillér, mit a tüdővész leküz­désére fordítunk, adomáuy a haza oltárára! Azokat arra helyezni hazafiúi köte­lesség. Horváth Béla főispán.

Next

/
Thumbnails
Contents