Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-07 / 19. szám

2. BALATONVIDÉK 1905. áprili

s 30

. termesztik, mert tudják, hogy an nak termesztése sokkal nagyobb tiszta jövedelemmel jár. Ha pedig a behozatalt móltatjuk figyelmünki'e, akkor a statisztika adatai szerint kész kenderárukból évenkint 5—6 millió korona értékű, míg a leiiámból 30—40 millió korona érték jön be hazánkba. Mennyi kendert és Jent termeszthetünk még kiváló siker, el hazánkban, mennyi munkáskéznek biztosithatnánk jó és állandó keresetet, mig más országok ebbeli termesztési területi arányát elérnők ? A termelés országos felkarolása és nyersterményeink itthoni feldolgozása ál tal 45—46 millió tó'ke a hazai műn káskéz állandó foglalkoztatásával, s nemzeti tó'ke gyarapításához járul hatna. Ez kérem hazánkban 10 év alatt 450—460 millió korona, a munkások keresete 45—46 millió korona. Menynyivel jobban élne a munkás, menj~nyivel több kéz találna keresetet, mennyivel lenne nagyobb és jobb a hazai termények fogyasztása ? Ez a pénz mind itt maradna saját hazánkban : gazda, kereskedő, munkás és tó'ke javára. Most vegyük tekintetbe, hogy például .Zalavármegyében, ha egyelőre csak 1000 hold Jen termesztetnék, mennyi pénzhez juthatnának a gazdák ? 1000 b. len után évi átlagba csak 20 métermázsa száraz lenszár termésre számítva, 20.000 métermázsa száraz lenkóró. á 9 K., i 80,000 korona nyers jövedelemnek felelne i meg, a mely összeg egy egy katasztrális holdat véve alapul, 180 kor. nyers jövedelmet tenne ki. Ha ezen nyers jövedelemből leütjük a termesztési költséget, amely: e telekérték 4—5% os tőkésítéséből, a talajéi ó'készités költségéből, a trágyázás költségének 30—40% ából, vetőmag érték, vetés, aratás és szállítás költségeiből, a forgótöke 10 % os kamatoztatásából áll, akkor termesztési költség fejében 110— 140 koronát leütve, egy-egy liold len után 40—70 korona tiszta jövedelem maradna, a mely összeg igen szép holdankinti tiszta jövedelemnek volna mondható. — Ha ezen összeget 10 métermázsás holdankinti átlagos búzatermesztés értékével állítjuk sze:nbe 15 koronás átlagos búzaárakkal, akkor a buza 150 korona nyersjövedelmet eredményezne, iamelynek holdját 110 — 120 korona termesztési költséggel megterhelve, a legjobb esetben 30 — j 40 korona tiszta jövedelemre száí mithatunk. Ezekből látható, hogy a len holdankinti tiszta jövedelme 10 éves átlagban 10—80 koronával haladja meg egy-egy kat. hold buza évi átlagos tiszta jövedelmét, a mi 1000 kat. holdlen termelésénél évi 10.000 — 30.000 korona tiszta jövedelmi többletnek felelve meg, 10 évre számítva 100.000—300.000 koronával emelné egy 1003 hold lentermelésre alakult lentermelő szövetkezet jövedelmi többletét. Ezekből látható/ hogy a lentermesztés nagyon is kifizeti magát s ennek termesztésével nagyon is érdemes foglalkozni. Most már csak az lehet a kérdés, szövetkezeti alapon, vagy mat gánvállalat alapján szerveztessék-e a len termesztés ? Nézetem szerint legjobb lenne azt szövetkezeti alapon létesíteni, mert így a termelő a lengyár osztalékában is részesedik, a mely esetben a gazda holdankinti és évi átlagos tiaztajövedelmét lentermesztés után 60 —100 koronára is emelheti. Ez lenne tulajdonképpen a legideálisabb dolog, hogy a gazdák mint termelők necsak a nyerstermény előállitására, de mint gyárosok a feldolgozott len értékesítéséből származó jövedelembeli részesedésre is számítsanak. Sajnos azonban, a mit be kell ismernünk, hogy ilyen vállalatban gazdáink még a mai viszonyok között nem szeretnek résztvenni, pedig nagy gyakorlati érzékű jelenlegi miniezterünk, Tallián Béla, egy ilyen szövetkezet segélyezésétől nemcsak hogy el nem zárkóznék; de azt a legmesszebbmenöleg anyagilag is támogatná. Azt gondolom tehát, hogy egy lengyárnak szövetkezeti alapon való létesitése Zalavármegye igazi intelligens gazdái között azért nem sikerülne, mert hiányzik a vállalkozói szellem ! (bár engedje az ég, hogy ezen véleményemben ón csalatkozzam !) De ha igy nem akarnának lengyárat létesíteni, akkor legalább indokolt lenne lentermesztésre vállalkozni, mert a szegedi kenderfonógyár 500 003—600 000 korona tökével hajlandó lesz a gyárat felállítani; csak a gazdák 1000 hold lentermesztést biztosítsanak. Hogy egy lengyávnak felépítése Keszthely vidékére mily óriási elÖnynyel járna, azt felesleges is tovább vitatni Adja az Isten, hogy mielőbb eljöjjön az ideje, hogy itt Keszthelyen akár szövetkezeti alapon, akár ajónevü szegedi kendergyár révén léI tesüljön egy ilyen gyár. Egész környék gazdasági bolj dogulása függ az ilyen nagyobb válalakult részvénytársaságnak, az Ujguineia

1 Társaság néven fennálló kereskedelmi és ültetvényes szövetkezetnek adta át, miu den feuségi jogával együtt Ujguineáfc és a hozzátartozó szigeteket. Ennek a társaságnak összes működése idáig csak annyira terjedt ki, liogy néhány ponton alkalmatos földterületet választott ki, hajóival Azua felől 7 -800 kínai ós maláji munkást hozott be, kikkel a dohánytermeléssel tett kísérletet,; másfelől kisebb hajói i bejárták a szigetséget s mintegy másfélezer pápua-legényt ós leányt gyűjtött teleiepeire, a 'földmiveléshez szükséges dur- I vább munkákra. Európai nemzetiségű em- I bert csupán annyit foglalkoztatott a tár- I saság, a mennyi e munkástömeg vezetó- j aére szükséges volt. Ezeknek száma az { első években, mikor még a nagy haszon I reményében az ültetvényes munkálatok nagyobb erélylyel folytak, 80—1000 euró- I paífc is kitett, később, mikor a nehézségek beállottak, 20—30 személyre apadt. Az a néhány hittérítő, kik úgyis a társaság telepei közelében kerestek biztonságot., nem jő külön kulturális tényező számba. Magános települő pedig Üjguineában nem is volt, sőt éveken át egyedül magam voltam az egyetlen európai, aki nem tartozott a társaság alkalmazottjai, vagy a hittéiitők közé. Az uj települők éghajlatuk és fajuk szokásai szerint tömörülnek, mindenik igyekszik megtalálni a megszokottat s ugy külön kis társadalmat alakítanak maguk számára. Az európai nemzetbeli egy táraságba kerül, a közös szükséglet együvé I gyűjti a nemzettel a dánt, svédet, angolt I és magyart használja itt, a többség uyelI vét a németet. A kínai életmódja a maláI jóval egyezik meg legjobban, hozzásimul s I mert nem egyenesen jő hazájából, hanem I a malájszigeten volt előbb dohánymunkás, I ennek a nyelvét használja, legtöbbször | még egj'másközt is, mert a kinai birodaI lom különböző részéből való még kinai nyelven sem értené meg egymást. A robgále helyről került pápua-munkás ismét csak egymáshoz huz. arra utalja hasonló életmódja is; közös nyelve valamikor sauzsa ültetvényeiben dolgozó pápua-munkások utján elterjedt tört angol nyelv, a valóságos pápua-volapuk, amelyről azonban azt hiszik a jó fiuk, hogy az az urak nyelve. A negyedik társadalmat képezik a szabad beuszülötl.ek, akik legfölebb saját fajtabeliekkel kötnek szorosabb barátságot. Ha ujguineiai életről akarunk beszélni, az a legelső, hogy megkülömböztessük, melyikről vau szó e négyféle közül. Mindenkinek más-más az emberszine, más a ruházata, nyelve, lakóháza, eledele, mindenféle aprósága, természetesen nem kevésbbé különböző egész gondolkozásmódja. És e közül a népzagyvalék közül három, mint bevándorlott, az együttélésre van utalva, egymásra szorul, ami egymásközti még bonyolódottabbá teszi. A hét munkanapjain a telep egész személyzete óráról-órára kiszabott munkájához van kötve, alig nyilik alkalma a benszülöttel érintkezni, Este kedve sincs ahhoz, vasárnapi munkaszünet idején a német klubba vonul sörözui, mert ahol hat német van, ott már klubbot szerveznek maguknak. Különben se tehetnénk mást, mert Ujguinában az a német specialitás van érvényben, hogy az TJjgtiineai Társaság szerződésileg kiköti alkalmazottjaival szemben, hogy természetrajzi, vagy • néprajzi tárgyakat nekik csupán a Társaság számára szabad gyűjteni, maguknak nem. Azzal okolják meg., hogy olyan érdekes helyen szenvedély lyé fejlődhetik beunök a tudomáuyok iránt való érdeklődés és ennek szentelnék minden szabad idejüket, aztán elhanyagolnák hivatalos kötelességüket. A söiözés és kártya bizonyára jótékonyabb hatást fog gyakorolni. Ilyen apró okok nem egyedülállók, csak ezért említettem fel, hogy jelezzem azt, miszerint nem csupáu a jóakarat hiányán, vagy a települők közönyösségén múlik. hogy az egymás mellett élésnek sincs meg az a jó hatása, hogy a műveltebb európai megismerhetné a benszülött szokásait, jó vagy rossz tulajdonságait s kiterjeszthesse rájuk a művelődés áldásait. Hiszen a legtöbbje az ott lakó kevés erópainak sokszor heteken át alig lát szabad benszülöttet. Az eddigi érintkezés az európaiakkal a legparányibb befolyásai se volt a pápuákra, még azokban a csekély számú falvakban .em, melyek az európai telepek legközvetlenebb tőszomszédságában feküsznek. Hanem azt számítjuk a kultur haladásának, hogy két fa összedörzsölése helyett g^ áfával csinálnak tüzet, abszidián és bambusz késük helyett vaskéssel faragnak, baltáik köve helyébe