Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-23 / 17. szám

2. BALATONVIDÉK szabadította föl a rabszolga elvét s ki gyújtotta meg annak világát ? Vájjon ki tanitotta meg az embert, az egész világot, szeretni ? ! Ki volt a legnagyobb, a legigazibb humanista, ha nem Krisztus egyháza, az ő követői ? Kinek nevéhez fűződik egy uj világnézlet, mit megdönteni nem lehetett és nem is lehet, egy uj társadalom, az uj haladás, az egész megifjodott vdág, ha nem Krisztuséhoz ? Kiről szóltak a próféták ? Sibylla jóslatai kiről zengtek ? Vergilius kiről énekelt? De hogyan volna is igaz az O tanitása, ha nem igaz az 0 szava : »Harmadnapon föjtámadok !« A hazugságnak pedig kétezer évig tartó ünnepet ülni nem lehet; még ha a vallásos kegyesség köpenyébe burkolózik, akkor se ! Hol van Arius és a sok uj vallásalapító, tanításaikkal együtt ? S hova lesznek a többiek ? . . . A nap nem kelne és nem nyugodnék, ha napot és földet nem teremt vala az Ur keze ; föltámadást se ünnepelhetne a keresztény világ, lia föltámadás nem volt volna. Es ő nemcsak él, nemcsak föltámad, hanem uralkodik is. Ül az Atya jobbján, és kormányozza milliók szeretetét, önfeláldozását, önmegtagadását, az ész gondolatait, a szivek szeretetét, a szemek ragyogását. Hiszen velünk van »mindennap, a világ végezetéig. « Ne féljetek ! Hallelujah ! Föltámadott ! Vörös húsvét. (*) Az időjárás szeszélye máv nem egyszer szerzett fehér húsvétot, midőn megkésett hópelyhek vontak fehérlepel takarót az ébredező természetre. Ez a fehér húsvét, azonban csak szeszéi}', muló .tünemény volt, melyet a fölvillanó napsugarak csakhamar tova űznek, hogy nyomukban élet., ébredés és virágfakp.dás keljen. Van vörös húsvét is. Nem u^yan a természet szeszélye, hanem az emberi szenvedély szülötte az. Nem muló jelenség, hanem állandó baj, veszedelmes tünete egy, a nagy társadalom testét sorvasztó betegségnek. Szülötte a nálunk is végnapjait, élő liberalizmusnak. A szociálizmus ünnepe a vörös húsvét, mikoron a >viiágotmegváltó szocializmust, « ünneplik a munkásosztály ezreinek félrevezetett,jei. Nem a győzelem, hanem a rombolás jelvénye a vörös zászló alatt, nem a béke és diadal alleluja hálnénekével, hanem az elégedetlenség, düh és káromlás kifakadásaival ünnepelnek ők és tartanak tüntető fölvonulást a kereszténységnek a legnagyobb, legragyogóbb és legbájosabbünnepéu. Éppen húsvét vasárnapját választják kongressusuk terminusául. Mintha csak ezzel is kérkedni akarnának vallástalanságukkal. Ezren és ezren gyülekeznek a mai napon az ország fővárosában az emberiség elégedetlenei, hogy a beteg társadalom orvosszereiről tanácskozzanak. Gyógyítani akarnak a kuruzslók, világosságot terjeszteni, kik maguk is világtalanok. Holott eddigi orvosszereiliről már is kitűnt, hogy rosszabbak magánál a betegségnél. Munkájuk nyomán eddig még csak rombolás fakadt. Sztrájk és lázadá* állomásjelzőik. De nemcsak fehér, vörön, van igazi húsvét is — a kereszténység győzelmi ünnepe, a világot megváltó Istenember föltámadásának napja. Ebben rejlik az a keresett gyógyszer, melyet alkalmazva, gyógyulást, nyernek a társadalom beteggrgének sebei. Van igazi húsvét s van igazi keresztény szocializmus is, mely gj'őzelmesen hirdeti, hogy adjátok meg Istennek, ami Istené, az embernek, ami az emberé * hogy méltó a munkás az ő bérére s amely az égbekiáltó bűnök közé sorolja : a kapzsiság, a huzmiság, a rut önzés minden olyan tényeit, melyekkel a munkás jogos igényeit sértik meg. A ker. szocializmus az összes kinőve seinek vad hajtásait nyirbálja le, helyreállítani törekszik a munkás és munkaadók közt meglazult viszonyt, mikor a munka, adót igazságosságra, méltányosságra, a munkást, pedig sorsában való megnyugvásra, önmérséklésre, szorgalomra és józanságra ösztönzi. Vajha túlharsogná >a világot, megváltó szociáldemokráciát csatakiáltását, a keresztény szociálizmus munkára hivó szózata! Az igazi, mert ker. szociálizmus zászlója kigöngyölitva már is diadalmasan leng, hogy fölvegj'e az építés munkáját a szociáldemokrácia rombolásával szemben. Amaz épít, emez rombcl. Zsarnoki uralmat gyakorol hivei fölött. Igen is azt, mert a szabadság legelemibb követelményét perhoreskálja, mikor gátot állit örökös sztrájkjaival a munka szabadságának a ker. munkások ! Tömörüljetek a körül a zászló körül, mely nektek nemcsak személyes, de munkaszabadságot is biztosit, jogaitokat, érdekeiteket védi s előmozdítani törekszik. Kiáltsátok hát oda a szociáldemokráciái önkényének; le a sztrájkkal, éljen a munkaszabadság. Éljen a k

jr. szociálizmus ! Az ország minden részén hódit. Városunkban vájjon kiveszi a kezébe a zászlót ? ! Követők vannak és lesznek is, hol a vezérek ? Mert nekünk nem a vörös, hanem ker. húsvét kell. Ezt ünnepelték atyáink, ehhez ragaszkodnak az uuokák is, ki.? — ugy tudjuk — városunkban is megunták már idegen nemzetközi szociáldemokraták vezérkedését és rendbontását. A szociáldemokraták itt már eleget gyűléseztek és gyűlölködtek ; mikor tartanak ilyet a keresztény szociálisták ! hogy helyreálljon városunk munkás társadalmának megbolygatott egyensúlya ! Húsvét van ! Üiinepeljünk s azután dolgozzunk a ker. munkásság ügyének előbbreviteléu. Akkor a szociáldemokraták gyűlésezhetnek tovább is bátran nagy húsvét ünnepén — nem lesz, ki gyűlölködésüknek továbbra is felüljön. Husvét, föltámadás ünnepe, hozd meg a ker. munkásság öntudatának s önérzetének föltámadását, is, hogy lássák és ismerjék meg a szociáldemokráciát a ker. szociálizmus igaz világításában. Képviselőtestületi gyűlés. Keszthely város képviselőtestülete — mint jeleztük — f. hó 15-én tartotta rendes- tavaszi közgyűlését Nagy István váJlivirul az egész világ, '(De vagy 6enn a tegsze66 virág, (jyönygyöm, édes angyalom ! hetjnácskői Vécsey Bánk. A megszabadult bakancs. Irta: Bicsak L. Hogy valami jó pap bácsika istentelenséggel vagy a szent dolgok iránti tiszteletlenséggel ne vádoljon, sietek kijelenteni, hogy az eszme nem a csendes kolostor, hanem a zajos kaszár^'a falai közt látott napvilágot. Mint katona a 48. gyalogezrednél szolgáltam. Közeledvén a húsvéti ünnepek, az Ur Jézus feltámadása feletti elmélkedésünkről áttértünk a szentelt sonka és a komisz prófunt közt levő szembeötlő külömbségek mérlegelésére; s arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy katonáéknál is jó, de mégis jobb csak otthon. Gondos elmélkedésünket a napos káplár zavarta meg. Puoeromat, ki — köztünk légyen mondva — legnagyobb gazember volt a századnál, Matics őrmesterhez küldte. — A sonsát viszi szentelni. Értette? — Hát maga önkéntes mit tapogatja a homlokát? Talán csak nem a piros tojás eredetén gondolkozik? — ily szellemesen téfálkozott a káplár ur szent husvét reggelén. Kovács, mint jó katonához illik, zúgolódás nélkül teljesítette káplár ur parancsát. De mielőtt megindult volna, ládájából egy tiszta szakajtóruhát, az ágy alul pedig két pár rong3'Os bakanosot vett elő, miket a ruhába gondosan becsomagolt. Munkája közben majdnem olyan formán mormogott, mintha a szentelt ételekből ő is ki akarná venni a részét. — Euc, evei, euc, evei . . . dirigálta önmagát az irányul kitűzött templom felé Kovács, mind két kezében egy-egy fehér ruhába csomagolt teherrel. Mig Kovács odajárt, addig az egész század iparkodott parádéba pucolni magát, hogy az Üdvözitő iránti tiszteletnek külsőleg is kifejezést adjon. A.lig fél óra múlva jött ám Kovács a kaszárnyába! Rohant, nem is jött, kezében az egyik csomaggal s stentori hangon énekelte : — Feltámadt Krisztus e napon . . Majd vitézül megvervén mellét, a legnagyobb benső meggyőződéssel kiáltót el : — Bakák ! miértünk is feltámadott a Jézus Krisztus ! Az ágyára vetve magát, hirtelen megint felült és *>gy, gondosan összekötögetett fehér ruhából megizmosodott sonkát, mákos patkót, tojásokat, sok hust, bárányt, vajat, bort pakkolt ki, a mi legnagyobb lelki örömünkre. Mint jó katonához illik, vonakodás (és minden kinálás) nélkül, bicskáinkat szegezve megtámadtuk a görbe, sonkának nevezett disznóságot s mint «ager publicus»-t (bár vitéz Kovácsé az érdem) magunk közt felosztottuk. — Hát csak egy lába volt annak a disznónak ? — kérdé egy mellettem álló morc alak, ki — a mint az arcáról leolvastam — a kezében levő sonkacsont görbeségével ugy a hogy, de már keménységével setiogysem tudott megbarátkozni. — No, ez meg se kottyant! — szólt Micze Gergő a század kürtöse. — Hol vetted ? kérdeztem Kovácstól. — Isten adta! — válaszolt az ő ismert cinizmusával. Szentül abban a meggyzőződésben voltam, hogy őrmesterünk derék felesége a, boldog otthont és a szerető édes anyát akarván kárpótolni, ajándékozott meg vele bennünket. Amig Kovács »istenadta» szerzeméI Húsvéti levelező-lapok óriási n?gy választékban kaphatók Sujánszky József