Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-04 / 36. szám

2. BALATONVIDÉK 1904. szeptember 11. hallunk társalogni, ugyanakkor azon­ban meg sem ütődünk, ha kereske­dőink nagy része nemcsak németül levelez ott is, hol az elkerülhetetlen szűkség kívánja, hanem magán érint­kezéseiben is német szót használ annyira, hogy egy norma napon azt hinné az ember, hogy nem is Ma­gyarország kisebb és nagyobb vá­rosaiban és falvaiban, hanem Német­ország valamelyik kereskedelmi góc­pontján van. A hadsereg már megnyitotta sorompóit a magyar 113'elv előtt, nyissa meg a-kereskedelem is. Ha az első lépés nyomán óva­tosan és kitartással tovább halad a nemzet, a magyar nyelv jogának végleges győzelme nem maradhat el, de ugyanilyen SZÍVÓS kitartással kell munkálnunk azon is, hogy zeng­zetes és édes magyar nyelvünk a közélet minden nyilvánulásában ; te­hát a dédelgetett nemzetiségek is­koláiban s a kereskedelemben is tel­jes érvényesülést nyerjen és győzel­met arasson. A hét. — Az amsterdami kongresszus. Politikai vaká­ció. A magyar nyelv jogai, Apponyi Prohászka Amerikában, A háború. Az iíjuság. — Harc a késhegyig ! Ez volt a jelszó a nemzetközi szocialisták kongresszusáu. Harc a feuuálló társadalom é s annak reudje ellen. Hogyne? Hol az tluöki emelvényen nagy belükkel ki van írva, hogy 11 iu•.• I - ( ten, nincs haza, nincs ti mzet, mi ellen nejaa harcolnak azok ? Nemzetközieknek mond­ják magukat kik miud egy lestv.' vk; de csak az elmelet mondja ezt, mert otthon miud nemze'i eszmét, é: pulit • / • '„ ' nak ; mert ha nem lennél;, elfújná 61. et. a közvélemény vihara. Sajnos, niég nálunk léginké',,li a n->mz»t.k-öriek. iVinek oka is­meretes. De azért Jaurés és Jtíobel, Gue.sde és Bernreiter, Millerand és Vo'llmar a test­véries gyiiiésen is ellenségképpen állottak szemben . . . Má>; a papiroson levő elmélet és más az élet praxisa. Ezt, a tanúságot vonta le magának a szocialista parlament.. Ami parlamentünk vakációzik. Hosz­szu, küzdelmekkel ós kuruc frázisokkal tel­jes ülésszak u'án pihen, miután a fönnebb említeti, tanúságot már régebben levonták tagjai közül sokan. Mert bizony szépek azo•> a kuruc frázisok, de az élet praxisa sokkai szebb és kényelmesebb is. A mi eredmény m^gis van, >z is leg­inkább Apponyi grót érdeme. Ő ü tötte a tát, nns szedi a gyümölcsét. Ez «z ö fá­tuma. Egy érett gyümölcsöt máris lesz.i­kasz'ettak a nevelő örökösök. A magyar uyelv érvényesiiléséiitk hódítása ez, jogá­nak elismerése. D.c-iöség az eszme mozga­tójának, dicsőség a nyelv őjerejóuek, di­csőség a inegluídolinák érle ! Ő pedig, kire büszke lehetne Európa valamenn}'! parlamentje, 1 »R jpra*entai i­ons-Graf« sz repét. tölti be. Mosi is Ame­rika felé vitorlázik, Siiut-Louis Mo. váto sába, hol a világkiállítás alkalmával inter­parlamentáris békekonferencia lesz. Oda jő egy oly politikus, eg\ oly tudós, egy oly szóuok, egy oly államférfiú, egy o y Tan em­ber, mint ö. S csodálatos találkozása a vé­letlennek, hogy ugyanakkor a szóuoklás és tudás értékesítésében nagy társa, a katho­likus magyarság büszkesége, Prohászka dr. is ott van. Ö is bókét hirdet, a lélek bé­kéjét : mi siókat tari két buzgó társával, hogy a veszni induló magyarságot össze tartsa. Apostoli munka mindkettőé. Vájjon melyik eredményesebb ? A háború pedig, az örök béke han­gos, ugyancsak hangos cáfolója, még min­dig foly. A kis japán rep nem csügged s szorongatja a medvét. Mire e sorok nap­vi ágot Iáinak, Port-Arthur már tal 111 be­véve s a szárazföldi nsgy oro z sereg is szétzúzva. Nagy elkeseredéssel folyik a va­gyon- és <mbennás minikét 1 észről. Az emberi élet és jogok nevében kellene e há­borúnak véget, vetni. Városunk is !.o áinak f Ni és környéke I enépesedik. Vége a vakációnak s a .mun­kás sereg megjelent újra, hogy folytassa a pihenéssel -n«<r*zskit^tt munkát. Egész­séges, vidám arcok rem-'tiuyel néznek a jövő munka elé. Ha szorgalmuk • nem lan­kad, lesz is eredmény, Legyen is, az ö elő­haladásukra s jó szülőik örömére. Veni Sttncte Spiritus ! A veszprémi kiállítás. A veszprémi kiállítás az idei k'állitá­sok közt legszebb t's legnagyobb. Eiiendez^se keilves, uUyaga becses, hű képér, adja a megye fejlett mezö^azdaságánaii, hatalmas erőku'tutáiának, a megyei iparosság jó Íz­lésének- és szorgalmának. , E szép kiá'Iitás e.-Ö sorban a vesz­|irómmeL'yei gazdasági egyesület érdeme. Ez a. so'tra hivatot i egy stílét alig egy esz­tendeje küzdötte fel magát a dolgozó gaz­dasági egyesület-k sorába és I jt, ki dicsé­retes m nkárságot a veszprémmegyei gaz­dák javára. .Elnöke Kolozsváry József fő­ispán, hűséges társa a munkában ovag Rüinpréchl. Antal alelnök, püspöki uradxlmi j ószágkonnányzó. A veszprémi kiállítás nagy sikerében az érdemnek igen jelentékeny ré.-ze P.iur Ödön gazdasági egyesületi titkárt illeti meg. ^ I A megnyitó ünnepségről a következő­ket jelenthetjük . Lobogódiszben, ünnepi köntösben várta Veszprém városa vasárnap délelőtt Makfal­vay Géza földinivelésügyi államtitkárt, akit a családi gyászai miatt akadályozott Tallián miniszter bizott meg maga helyett a Vesz­prémmegyei Gazdasági Egyesület által ren­dezett mezőgazdasági és ipari kiállítás meg­nyitására. A megnyitás déli 12 órakor volt, a kiállítás területét egészen ellepte a férfi ós hölgy vendagek tarka tömege. Koloz-váry József főispán, a kiállítás elnöke üdvözölte Makfalvay G^za államtit­kai r t a kormány képyise őj 5t es sajnálatát fejezi ki. hogy Talltáu Béla miniszter csa­l idi gyásza miatt, neu 1 h-t jelen az ünne­pen. Kéne az államtitkárt, hogy tolmá­cso ja a miniszternek a varm g>e sajnál­k zasát. Ezután foly atva beszéd-t, azt fej­tegette, hogy b veszprémmegyeí gazdasági egyesület megifjodva, föladatául tűzte ki, hogy tanítsa, oktassa a kisgazdákat, akik eddig csxk viselték a terheket, melyeket az állam rájuk rótt. Kéri e törekvésében a — Mondja már, mit akai kend ? kia­báltak I <izbe. — Idát a/t, hogy hozzuk azt a .sze­rencsét.len gyereket haza és neveljük tol magunk ! — Helyes ! Jól beszél ! hangzott sok­felől. — Ug.yan minek ? Megnevelik azt ott is ! hangzott, másfelől. De az ellenzők sokkal kevesebben voltak. A jegyző maga is iiártón gazda pártján volt. — Igaza van Kis Pipás uramnak -— szólott a falu pennája, föltolva szemüve­gét a homlokára. Ha már ránk szakadt a gyerek tartása, hát, tartsuk mi magunk, kevesebbe is fog kerülni, és föl is nevel­hetjük magunknak ugy és arra, ahogy és amire akarjuk. Lesz a kőzsóguek is egy gyereke. Ez lefegyverezte azokat is, akik ed­dig ellenkezui próbáltak. A község gyereke! Nagyszerű! Más községnek itt a szomszédokban nincs ilyen. Úgyis regen törik a fejüket a nagypor­dtuak, hogy mint főzhetnék le a csumonyi­akat, akiknek van egy községi verklijük. Mit, verkli?! Nagypordán egy község gye­reke ! A nagy ^derültségben azonban eszébe jutott valami Kopaszi János esküdt uramnak. — Hogyan hozzak ide a gyereket Budakeszid! ? — Az postán! moudta valaki, mire nagy nevetés lett. — Telegráucson ! toldotta egy másik. — Hát ugy nem, — szólt a jegyző. Hanem valakinek fól kell menni a gyere­kért Pestre. Kit küldjünk? Ki ezt, ki azt. kommendált.a ; de leg­többen bíró uramat. 0 mái megjárta egy szer Pest városát, mikor a nagy kiállítás volt. Meg hát azért bíró, hogy ilyen fon tos dolgot okosan mégcsináljon. — Hát vállalkozik rá, biró utam ? kérdezte a j f lgyző. Biró uram, akinek neve Öveges Já­nos vala, méltóságteljesen fölállott s önér­zetes hangon így szavalt, : — Elvállalom. Miért ne? Hivat lom­hoz is illő, hogy a községuek ilyen fon­tos dolgát én hozzam rendbe. Da ki fizeti ineg az útiköltséget? — Kend maga ! volt az egyhangú válasz. — De már megkövetem a tisztőlt kópviselőgyülést, ez nem lehessen. Ha va­laki a község dolgában jár, hát az ugy dukál, aminthogy eddig is ugy dukált, hogy az útiköltséget a község fizesse. — A községuek nincs pénze ! hang­zott ismét. \ - - - ­A biró lehajtotta fejéit — Hát az is igaz. És azért én kész vagyok a/, útiköltség felét a magam zse­béből fizetni, de a másik felét aztán fizesse a község. — Helyes ! Eljeu ! Öveges Jáuos biró ur önérzetesen fitymálta le a hordárokat., akik minden­áron ki akarták kapni kezéből, sőt a nya­kából is a tarisznyáját. — Elbírom én magam is! Nagyokat koppantgatva a pályaud­var aszfaltjáu, vonult ki a nagy csarnok­ból. Nem bámult, nem nézegetett., nehogy azt gondolják felőle, hogy buta falusi pa­raszt, aki még soha sem látta Pestet. Eg}' vendéglőben, ahol már egyszer szállva volt, letette <• tarisznyáját s onnan neki indult a lelencház fölkeresésének. Jó négy óra tellett bele, míg számos kérdezősködés és számtalan kerülgetés uíán ráakadt. Bevezettette magát az igazgató elé, ott kirakta az írásokat és előadta jövete­lének- célját. Az igazgató ur azt mondta rá, hogy: «jó! van!», aztán becsöngetett egy alkal­mazottat s elrendelte, hogy »tizenegy hó­napos Kovács Józsefet, Kovács Borbála fiát, adják ki Öveges Jánosnak. í ^ Keszthely, Balatonpart. és környékéről rendkivüli nagy tékban kaphatók Sujánszky József fe^r válazs-

Next

/
Thumbnails
Contents