Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

4. BALATONVIDÉK 1904. november 13. den nép, hogy meg kell az emberiségnek változnia, de nem találtak egy fénvjelt sem a vak hoiná^ban. Torzképek születtek az agyakban, a legképtelenebb bölcseleti tételek láttak napvilágot, melyek hivatva lettek volna az általános óhajnak, az emberiség lelki vágyának megfelelőleg megreformálni e világot ; de meit nem voltak képesek az ősbün által előidézett állapotokon változtatni, meghaltak s feledésbe merültek. Arisztotelész és Platón logikája nem tudott reménységet, lüktető vért önteni a kiszáradt szivekbe. A szomjazó emberiség más bölcseletet várt, mint a minő a pogány eszmék világában született; olyant, mely kielégítse az észt ós szivet eg}

Taránt. A nyomasztó csendet meg-meg szakítja a bilincsek között vergődő rabszolgák millióinak titkos fohásza egy lény után, aki nyomor teljes sorsuktól megszabadítja ! Nemcsak a próféták, de a pogányok is várták szabaditójukat, oltárt emeltek a Szűznek, aki világi a hozza ; Szókratész ós Alkibiadész tanácskoznak s arra a következtetésre jutnak, hogy jönnie kell valakinek, aki az igazságra megoktatja az embereket ! A fejetlenség korszakában Vergilius ily félét énekel : Magnus ab integro saeculorum nascitur ordo. , . Még néhány évtized és ime kelet felől, ahol pirosra léget, párát a hajnal fénye fest : az ég alján, a földdel összefolyva, feltűnik a kereszt! és kit négyezer évig óhajtva vártak a nemzetek, hogy oktatója legyen a tudatlannak, mestere a bölcsnek, világossága a tévelygőknek, szel d fejedelme a lelkeknek , . . . . megszületett végre az emberiség ideálja : Jézus Krisztus. Megszületett Krisztus s vele az ő kedves uralma, az igazi arany korszak, amelyet Mantua költője csak sejtett, ki után vágyakozott, de meg nem érhetett! A történelem nagy tényei a tanuk.Iiogy amit a pogány korszak kivál ótudósai megfejteni, kivinni nem tudtak azt kivitte a betlehemi já-zol bölcsesége. Meghajolt, térdre borult előtte a tudomány és a hatalom ; elhallgatott az emberi bölcsesség ott, ahol a megváltás titkának szépségein elmerengve s legyőzve megállt az ész, betöltve az írás szavai : »Lerontom a bölcsek bölcsességét, ós az okosok okosságát el vetem.« Megszületett tehát Jézus és vele, benne a végtelen szeretet, az Istenség ez örökszépségü gondolata vigasz után sóvárgó emberiség vének legédesebb vágyódása. ! Ez a karácsony misztériuma ! Ma újra eljött s szivére mutatva, hívja magához az egész világot! Es ím. kik mindnyájan görnyedünk és fáradtak vagyunk a világ örömeinek keserűségei tői, megértjük e vájjon, hogy mit jelent a kis Jézuska szivének, az örök szeretetnek megmutatása e világnak ; mit jelent a rongyos jászolban nyugvó kis Jézusnak a mindenek gyülölségén áthatoló édes mosolya ? Megmondom : azt jelenti, hogy ; a szia világ ismét liül s megmentésére fel kell gyúlnia a szeretetnek ! Es ha szabad az orvosságról következtetni a betegségre, azt akarja jelenteni, hogy az elhidegülés a kis Jézus szivétől, talán soha egy korban sem volt olyan általános, olyan mély, mint ma ! Valóban úgy érezzük, hogy a föld hül. A. keresztény szivek veszélyben forognak, a kevélység kiaszalja, az érzékiség elpuhítja és megrontja, az önzés elöli azokat ! Innét származik minden bajunk ! Tekintsünk csak be futólag a család és a társadalom — a fennálló erkölcsi világrend e két fontos tényezőjének belső életébe es megértjük, miért volt szükséges az isteni Sziv szeretetének teljes erejére; miért van szükségünk a Szeretet újjászületésére. Azt látjuk, hogy a család bomladozik. Hogy is lehetne ez ma másképen, midőn az egyiknek szivét kiszántják a vágyak és gyönyörök, a másiknak szivét elfojtják a semmiségek, a hiúságok. Ha az önzés, mint a fagyasztó hid^g, ama fönséges háromság közé férkőzik, melyet apának, anyának és gyermeknek nevezünk, ugyan mi is legyen a családból, melynek szépségét, magasztosságát, biztonságát és baját a sziv teszi ! ? Paradicsom ha benne sziv uralkodik, pokol, ha benne szivre nem találunk. És a társadalom?! Nemkülönben ! Pedig sohse voltak több szakértelemmel remek gépezetének kerekei összeállítva ! Igen, de szive nincs ; kenőcse, olaja nincs! Ezért azután egymáson forgó kerei nyikorognak, kopnak, áttüzesednek, kigyuladnak; s mint a fűtött mozdonyok, melyekre nagyon vigyázni kell, különben könynyen veszély támad, a társadalom is mindig általános zűrzavar és forradalom küszöbén áll. Benne ma az Üdvözítő születése előtti korszak lé meit látjuk. Mintha nem is jött volna el, ugy elborultak az elmék, ugy megromlottak a szivek! A tagadás ós kétkedés vetette meg lábát és hódítanak minden téren. A költészet virágos fáján ezek a férgek rágódnak; a bölcselet mesterének ismeri, el Schoppenhauert és Hartmannt; a tapasztalati tudomány pedig, ha kutatásai eredményre is vezettek, igyekszik azt visszavezetni —a semmire! Annyi a gonosz rend, a hány ember eltért Krisztustól, aki az ut, igazság és az élet ; mivel pedig az igazság kötelezettséget is ró az emberre, meg kell tagadni az ig»zságot s annak forrását : Istent. Ez a háttere a társadalom hitetlenségének. Pedig a történelem elég hangosan kiáltja a társadalomnak, hogy mivé lesz Krisztus hite nélkül?! De hiába ; a társadalom még sem tér meg előbb, míg szivében, újra nem születik meg Jézus, kinek szent kezeiben van letéve jövendő boldogulása! A család és társadalom megmentésére kell hát feléleszteni a szivet, abba kell önteni egy kis szeretetet ! Hogy pedig a sziv felmelegedjék a család, a társadalom felé: előbb fél kell melegedni a ma született kis Jézuska felé ! Erre tanit meg mindnyájunkat a karácsony misztériuma ! Mert az ember szive nem hasonlít, a zsidók felhöoszlopához, mely világos volt az egyik oldalon és setét a másikon ! Nem lehet az hideg az Ég felé és meleg. a föld felé ! Ehhez nagyon is kicsiny, különösen pedig csodálatos és gyors hővezető. Olyan, mint a jól kicsiszolt aranygömb, mely átmelegszik, vagy kihűl egészen és hamar ! Ugyanazon hévvel szereti Istent és az embereket; vagy pedig, mit oly gyakran tapasztalunk. magába zárkózik és nem szeret többé senkit ! Szeretet vagy önzés ; középutja nincs ! Tűz kell tehát, erősen és hatalmasan lángoló tűz a sziv felmelegítéséhez ! De, hol van a tűzhely, a melyen a hőforrást megtalálhatnék ? ! Avagy lehetséges volna-e az, hogy a Gondviselés megteremtette volna ezt a gyorsan hűlő emberi szivet és ne állított volna valahol tűzhelyet, melynél felmelengesse ez magát? Megszületett ! Zúgják a harangok, — megszületett ! sejti az emberi sziv ! Glória ! éneklik az angyalok ; dicsőség neked kis Jézus ! érzik és imádkozzák ma az emberek milliói ! A betlehemi jászol lénye és melegsége vezeti a tévelygőket a szeretet rég sóvárgott tűzhelyéhez ! Siessünk, ne késsünk, hogy megtaláljuk a betlehemi jászolt, a honnét kigyúlt az örök szeretet! Itt van az isteni tüz, a kis Jézus dobogó szive, melyben összetalálkozott az I-ten szeretete az ember iránt és az embernek minden szeretete Isten iránt; Jézuska szive, tűzhelye a világosságnak és a szeretetnek, melytől a föld áthevült s az emberiség is lángra, szeretet lángjára gyulád! Megszületett nekünk ! Szivünk, lelkünk egész erejével ragaszkodjunk hát uralmához ! Az élet problémáiból nála találunk kibontakozást itt és a tul világon ! Bizzuk sorsunkat szívesen mindenható hatalmára, királyi szivére, kétségeinket bölcsességére! Mi tudjuk, hogy megszületett és egyedül ő — mint isteni erő volt képes kimozdítani, helyéből az egész világot és a bün által megzavart,rendet helyreállítani. De akik megismerhetnék öt és még sem akarnak róla tudni ; kiknek számára 0 nem él, habár cselekedetei hirdetik őt, a. kik a kétség lab}a-inthjában tévelyegnek, pedig van, ki kezökbe adná a kivezető fonalat ; akiknek szive nemes eszményt nem ismer : azoknak is jöjj el édes íldvözitönk lelkök világába, mozgasd meg őket, szülessél újra s keress lakást a társadalom szivébenL Jézus ! Jézus! Jöjj el és ne késsél ! Ez a kihűlt föld újra a Te szivedet kéri ! Kauffmann Mátyás^