Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-18 / 51. szám

6. BALATONVTOÉK^ 1904. november 18. nevében« nem egyszer próbálta már meg a legnyomorultabb formájú jogfosztást, terrorizálást, vesztegetést az országban. E kerületben tehát inog a rendszer, a »szent« liberalizmus erőszakoskodó rendszere ; és hisszük, hogy bukását is megpecsételi az a bátor csapat, mely ma megjelent falaink között, hogy nyiltan megmondja az igazságot. Azt az igazságot, melyet nem lehetett sem a pretoriáuus csapattal, se akarnokok szervezett légiójával megfojtani, sem a mindenkori hatalmat egyforma gondossággal szolgáló leltári mamelukok nagy számával. A liberálizmus tehát való-zinüleg végső napjait éli a kerületben. Neve a szabadságé, lényege és tényleges valója nehéz rabszolgaság : kormány dicsőités, pártfegyelem, a szabad szó elfojtása. Szabadabb szellő, tisztább levegő, igazi liberalizmus kell, hogy mindenki elmondhassa, vallhassa szabad meggyőződését, elveit, ha államhivatalnok is, ha a kormánytól függ is. Vájjon lesz-e, ki a mostani haldokló, vonagló, mert elromlott szervezetbe erőt óhajt vinni ? Lesznek-e ? Talán igen. Ta- 1 Ián többen, mint gondolni lehetne. I Nem tudjuk. De azt az egyet biztosra vehetjük, hogy azok, kik megpróbálják a felélesztés! kísérletet, azon meggyőződésre )utnak, aggott törzs hajtása egészséges s igy életképes nem lehet. Nem is lesz. Nem pedig azért, mert a magyar föld, magyar élet munkásai egyek már abban, hogy az erőszak rendszerétől mi jót se várhatni a jövőre nézve. Ezért tömörülnek a földbirtokosok. hogy a népet, mely érezte bár eddig is a tenger visszaélést, még sem ébredt öntudatára annak, hogy a magyarnak egy kincse van csak : alkotmánya, melyhez durva kézzel eddig még soha se lehetett, hozzányúlni ! S minek a cégére a'att próbálták meg ezt a várat, az egyetlent döntögetni ? ezt a kincset elvonni ? A liberalizmus cégére alatt, mely, ime, maga alá temette a >bátrat, az erős kezet !« Ha, azokat jöttek megtanítani, kik nem tudják még, micsoda veszedelem fenyegeti Wien és az ő Beck bárója felől az országot, ha azokat, kik nem látják, nem érzik még a veszedelmet, ha azokat, kik ez egész mozgalmat, annak nagy horderejét fel nem ismerték, ha azokat, kik nem akarnak ma még öntudatlan talán, holnap már késő bánattal osztrák szolgák lenni, ha azokat, kik még mindig azt hiszik. hog3'az embereket még ma is í 867 gyönyörű idealizmusa tartja fogva a hatalmon s nem az érdek : legyenek üdvözölve ! Hiveik vagyunk sokan; hivei a kiegyezésnek, de azon ideális alapon, melyen Deák állott, melyen ma egy Apponyi, egy Darányi egy Károlyi Sándor, egy Zichy Nándor, egy Ugrón állanak ! Legyenek üdvözölve ! A legjobb alkalom a magyar ipar pártolására. Karácsonyi vásár. (S. N L.) Közeledik a karácsony. Ez pedig nemesük a szeretet ünnepét, hanem a legnagyobb vásárt is jelenti. Karácsony előtt hetekkel, ső' h 'napokkal ki-ki azon töri a fejét, hoyy miféle ajándékkal lephesse meg szeretteit. S mivel Magyarország majdnem husz milliónyi lakosából több mint tiz millió többszörösen ad és kap ajándékot, könnyen megérthetjük, hogy mily összeg vándorol ki ily módon a zsebekből. E tekintetben érdemes egy kis számítással élni. Ha minden ajándékot csak egy koronára becsülünk is s ha minden személy csak öt, személynek ad s ugyanannyitól kap is ajándékot akkor is százmillió koroná.a rúgnak a karácsonyi ajándékok. Ez a szám azonban többnyire csekélyebb a valóságnál. Mindezt ezért említjük, hogy számokban lássuk, mily roppant nagy jelentőségű a hazai ipar támogatása. Milyen más volna a helyzet, ha ezek az olvasatlau milliók bent maradnának az országban ! El kell tehát követnünk mindent, hogy ahol csak lehet, magyar gyártmányt vásároljunk. Ugy kell tennünk, mint azok a fanatikus hazafiak, akik inkább nem vásárolnak, mintsem hogy külföldiért adják oda a pénzüket. Tegyünk tehát, mindnyájan ugy, mint pl. ifjú Kőrösy József, a fővárosi statisztikus egyik fia, aki minden körülmények között csak hoüi iparcikket vásárol. Kőrösy nem vesz meg semmiféle tárgyat, ami nem Magyarországon ké.-zült Maga vásárolja meg a magyar posztót, a magyar gombot, a magyar bóléskellókeket, annyira, hogy a ruháján még a cérna is magyar gyártmány. Magyar készítményt visel tetőtől talpig. Nem hord ugyan magyar csizmát és atillát, de azért magyar a viselete és magyar gyártmány rajta minden, mert tudja, hogy csak igy lehet magyar ipart teremteni, igy lehet a magyar kisiparost a kivándorlástól megmenteni. Nem is gondolja az ember, milyen óriási jelentősége van az ilyen nagy magyar sovinizmusnak. Vegyünk csak israét egy kis számítást, mert itt is a számok beszélnek. Tegyük fel, hogy egy egy család, vagy vagyonosabb magános személy óvenkint ezer koronát költ ruhára, élelemre, bútorfélére s egyéb szükségleti és fényűző cikkekre. Ha már most ez a.z ezer korona kizáróan magyar iparosok kezébe jut, százezer család kerek százmillió koronát jut,tat a magyar ipar pártolásával a hazai iparosok műhelyébe. Minő roppant változást idézne elő ez a bentmaradó százmillió korona ! Ifjú Kőrösyhez hasonló módon cselekOh, a mesénél nincs szebb a világon Es én a végét mindig kitalálom. Auikó : (megsimogatja húga arcát.) Te kis bohó, a kedved hát, betöltöm, Mesét mondok, de jól hallgass reám ! (Elmerengve néz ki az ahlakon ) . . . Volt egy, hol nem, talán itt a földön, Volt egyszer egy szegény leány . . . Szegény volt nagyon s bárha nem volt árva, Ott született az utcaszéli sárba. •Gondját, ah, senki, senki uem viselte, Ugy hajtott ki, mint vadvirág, a lelke S mint virágra ha harmat csöppje hull, Ugy folyt a könnye szakadatlanul . . . Mari : (durcásan) Nénikém, a meséd szomorú ) Anikó : Bohó, hisz fényre derül a ború — ... A kis leányka sok fájdalma mellett Egyszer csak ifjú, nagy leánnyá fejlett Szegényke álmodozni megtanult. Almokat szőtt, a boldogabb jövőről, Virágot tépett ringó rózsatöről Es álmaiba igy hintette szót A szeretetnek féuyét, melegét . . . Oh, kis húgom, hisz oly szépek az álmok, Mig a valóság olyan csúnya, álnok. Mari: •uh, ez a mese bánat,os nagyon, Én tovább, néném, nem is hallgatom. Anikó : No, no, te gyermek, ne légy oly szeles, A mesének is egyszer vége lesz. De hallgass, figyelj hát reám, Hogy mit csinált a kis leány — Szép álmaiban boldog volt szegényke, Járt, sok, sok vadvirágba, fénybe ; És álmodozva egyre várta ő, Hogy valaki majd egyszer érte jö . . . Egy szép, mosolygó, délceg, büszke férfi, Ki álmait ós vágyait megérti S amiben neki nem volt része, nem, Szeretni fogja őt majd végtelen ! Égy tüudérifju, bátor és merész, Ki a világgal büszkén szembe néz, S ha bár száz csillagtól szikrázik az ég, Neki csak egy, az ö szerelme ég . . . Egy férfi, kiuek tiszta lelke mélyén, Mint örök láng a templomoknak éjéj, Szertesugárzik még az ősi hit — Igy várt a lányka egyre valakit, . . . . .. És jött a férfi mindig, bárha tán, Csak álmaiban látta őt a láuy ; Ha szemeit, egy percre tán befödte, Miként ón teszem mostan ime lám — Az álmok ifja megjelent előtte, Miként egy boldog, bűvös látomány . . . (Az ajtó felé mutatva.) No, nézd, én látom . . . Mari: (megriadva) Én, éu mitse látok ! Anikó : (a képzelődés lázával) Ott, ott jő . . . nézd csak, milyeu szép, deli, Szemében gyúlnak uj, csodás világok S a lelke tóunyel. lánggal vau teli . . . 0, ő az, bűvös álmaimnak ifja, Akit már régen szivrepesve várok — (.Feláll és mereven néz az ajtóra ) Szerelmesót, ah, nézd, hogy egyre hivja, Hugóm hugem . . . II. JELENET. Ifjú : (lép be az ajtón Ügyvédjelölt. Magas, szép férfi; hóna alatt keskeny fekete táska.) Anikó: (imikor meglátja, a szoba közepéig megy nagy támolygó léptekkel és felsikolt) Ah! Mari : (nénjéhez fut és félénken öleli át) Nénikém, félek . . . Anikó : (révedezve) Mi ez, álmodom ? Vagy a meséből való lett talán ? . . . Ifjú: Szo moru küldetésnek terhe nyom, Hogy nem szívesen, minek mondanám ? Képes levelező-lapok Keszthely, Balatonpart és környékéről rendkívüli nagy választókban kaphatók könyv- és papirkereskedésében Sujánszky József