Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

2. BALATOIW3DEK 1904. november 27. nem helyeselhet. A törvénytelen házszabályreviziót vissza kell vonni, ez a helyzet békés megoldásának első conditió sine qua non-ja. Törvénytelen bázszabálylyal tovább tönkre tenni a parlamenti szólásszabadságot nem lehet. Ha revidiálni kell a házszabályokat és ehhez kétség nem fór, akkor tessék törvényes formák között, pártközi bizottságban megtenni. De a Dániíl-féle formulával alkotmányos jogállamban operálni nem szabad. Hiszen ilyen úton-módon be le het az osztrák absolutizmust is hozni. Egyszerű szavazással. Többséget Magyarországon — rendjelekért, báróságért és — pénzért mindig lehet kapni. Precedenst ellenségeinknek alkotni nem hazafias és nem politikus cselekedet. A magyar nemzet annyira gyönge, hogy egymást még ily módon is gyöngítenünk nem szabad. Hiszen annyi az ellenségünk kint, bent. Kívülről az osztrák, a német, belülről a nemzetiségek : horvátok, szászok, románok, tótok, szerbek stb. Ez mind örül. ha mi veszekedünk, mind boldog, ha az uralkodó magyar faj gyöngülését látja. Rosszul csinálták Tisza gróf és Perczel Dezső, aki elnök létére becsületszavát és esküjét megszegte s aki ily módon elvesztette létjogosultságát arra, hogy valaha még az életben a magyar országgyűlés képviselőházának elnöki székét elfoglalhassa. Nem tudom belátják-e tévedésüket és jóvá fogják-e tenni, vagy pedig tuvább rohannak a megkezdett lejtőn a maguk, a nemzet és az alkotmány vesztére. Most még meg lehet á'lani. De később nem, mert az első törvénytelenséget a többi fogja követni s akkor majd beleszól a nemzet kérdezés nélkül is, s hogy az mit jelent, arra elég példát szolgáltat a történelem. Gondolják meg Tiszáék mit tesznek, nehogy a nemzetet belehajtsák a socializmus karjaiba, mert a felelősség az ő lel kükön szárad. A hét. — Az ország álk.pota. A közhangulat. — M't nekünk most a háború, mit nekünk most Port-Arthu'" ? Jobban meg vagyunk verve, mint Kuropatkin Liao-yangnál. Kiütött a szenvedélyek tüze az egész országban. A szégyen pirja az arcokon, a keserűség tüze a szivekben. Kellett ez nekünk ? Az ország bajait, a kivándorlást, a bevándorlást, az Ínséget, a szegénységet, az erkölcsök romlását, a hit apadását, az adó terheit meggyógyitja a házszabály, ez a honmentő, alkotmáuytipró orvosság ? Hogy most egyszerre eszébe jutott a kormánynak a nemzet ! De mikor 450 milliókkal uj hadakat, uj ágyút, honvédttizérságet és egyéb tarheket növelnek, mikor az adót végrehajtják, emelik, megkérdezték-e egyszer is a nemzetet ? Nem. D^ a házszabály ? ! Ez kell a magyarnak, meg a parádé, nagyhatalmi állás ! Az egész ország lázban. Megyék, városok, társasságok a helyzetről értekeznek. Városkánk is megmozdult. A gazdászifjuság már sürgönyzött az egyesült ellenzéknek, üdvözölve öt ; az Iparoskör is hasonló irányban mozdult meg ; azt beszélik, hogy a főit-'páuuuk is lemondott ; mi ha iga« örő» időkre emlékezetessé tet te nevét a megye évkönyveiben. Csak képviselőnkről nem hallani semmit. Pedig Audrássy Gyula gróf lelkiismeretét, emlegette ; hát a többi kormánypárti mit szól ehhez? A/, egész ország közvéleménye két nyilt levél ha'ás-i alatt van. Az egyiket Atidrássy Gyula gróf intézte választóihoz, a másikat, a gyönyörűt Eötvös Károly S/.éll Kálmánhoz. Audrássy gróf nyilt le vele választóihoz egy komoly politikus fi lozófiai okoskodása. De nekünk ugy látszik, mintha egy kis anachronizmus is volna benne. Neki tudnia kellett, ki Tisza István, és mégis besegítette a miniszterelnöki székbe. Neki tudnia kellett, hogy mit tervez ós hallgatott. Neki tudnia kellett, hogy már egy héttel előbb beleavatták az agg király magasztos személyét a (.örvényes állapotok megváltoztatási szándókába, anélkül, hogy tudta volna ö Felsége, minő törvénysértésre fogják felhasználni magas személyét: és nem tiltakozott Audrássy gróf, nem emelte fel súlyos szaván Most. pedig mintha mentegetné magát .... Da jobb későn, mint soha. A másik levél egy klasszikus szépségű remekmű. Olyan, minőt csak ihletett percekben alkot még olyan lángész is, a minő JLötvös Károly. Ö is kálváriát jár. Megbánta s a nemzet e levélért megbocsátja neki múltja politikai tévedéseit, ingadozását. Iskolákban kellene olvastatni, mint az irály fenségességének példáját. Van abban honfibánat, hazaszeretet, aggódás, remény, biztatás, kiengesztelödé-i, élet, nyugalom, íábeszélés, tüz — — minden! íme mutatóba egy részlet : >A hatalom összetörte az alkotmány alapkövét, a szólásszabadságot; s ha győző erővel nem állunk útjába, összetöri a kerületek választójogát K Hiába övezi a képviselőt a kerület bizalma ; a hatalom azt mondhatja: ez a képviselőnekem nem tetszik, hallgasson el, kiilömben a képviselőház terméből ki hurcoltatom : — Mentsük meg az alkotmányt ! Mi marad nemzetünknek, ha ezt is eltiporják ? A királyi hatalmat szédítő magasra enul'űk. A hadsereget úrrá tettük magunk felett, alig van jogunk hozzászólani. Neuiz9tközi állami lótünk elenyészett, itthon nemzetiségek ádáz gyűlölete vau felszítva ellenünk, anyagi erőnk, vagyoui jólétünk fogyatékán. Csak alkotmányunk volt még meg és ebbeu küzdő erőnk. Mi marad, ha ennek is vége? Jöjj vissza ! A te kötelességed m^g nagyobb, mint a mienk. Te vezére voltál nemzetednek s első tanácsadója a királynak. A király már agg ; napja hanyatlóbau. Ne engedd, hogy utolsó napjaiban oda jusson, ahova jutott, mikor trónra lépett. Ne engedd, hogy harcra keljen a hűséges, de kifosztott magyar nemzettel.« Gyűléseket fognak tartani mindenfelé. Eleinte a kormány és tagjai is akarlák ezt ; de megijedva a közszenvedóly hatalmas megnyilatkozásától, meg a budapesti népg3'ülés eredményétől azt köwt1856. év cz-p'emberóben elhatározza az uralkodó, hogy íiju nejének megmutatja országait. M'iidenüvé 11viszik a tnjos, fiatal iil'alkodóiiét, csak hozzánk nem. Magyarország meglátogatását egészen Utoljára hagyják. Ellenségeink a rossz t.a nácsosok ezzel is meg akarnak benuüuket a'ázni. Hiszen árulónak, pártütőnek volt Jiikiáltva akkor a magyar. Hozzánk csak 1857. május 4-éu érkezik meg a fejedelmi pár. De jó, hogy legutoljára jönnek körünkbe. Ha a látogatás előbb történik, pl. mindjárt a menyegző után, akkor a magyar nemzet egy félig elvérzett, haldokló emberhez hasonlított, s e haldokló nemzet az uralkodó pár előtt legfeljebb talán rabláncát rázta volna meg «gyszer, hogy életjelt adjon magáról s a kebléből esetleg kisajtolt hivatalos «éljen» talán az elhaló hörgéshez hasonlított volna. De jó, hogy legutoljára jöttek hozzánk, mert a fiatal felséges asszony láthatta, hogy az örökös tartományok szabadok, mi pedig el vagyunk nyomva, le vagyönk igázva, hogy még vérzik számtalan sebünk és szenvadünk ; de láthatta azt is, hogy a magyar nemzet, e meg nem érdemelt, méltatlan sorsát méltósággal viseli. S meggyőződött, arról, hogy e leláncolt nemzet őrizetére egész nagy hadsereg szükséges és a hadsereg s e porkolábok a rab minden erösebb sóhajtásától megret tenuek. Ezen látogatás alkalmával juttatta az uralkodó pár elé a magyar nemzet, sóhajtását, kérelmét Scitwvszky János herceg-primás jó barátjaival, néha őriző porkolábjaink azzal fanyegetőzi ek, hogy a • kérelmezők fejőkkel játszanak.» De ott volt a mi védelmezőnk, a fiatal felséges asszony, ki ekkor lépett először magyar földié magyar nemzeti női díszruhában. Ekkor a legbúsabb magyar ajak is megnyilt, hogy lelkesen kiáltsa: «Isten hozo't!» «Isten hozott !> Lelkes és fónyea, bár fájdalmas is volt a fogadtatás. Harmadnap (május 6-án) először jelent meg az uralkodó pár a magyar Nemzeti Szinházban. Több lelkes honleány, kik közül csak gr. Csekojics Jánosné szül. Lipthny Leóna bárónőt, szabadságharcunkból ismert önfeláldozó honleányt emelem ki, 1849. óta először ezen alkalommal vetették le a gyászruhát jobb idők reményében. A színházban mély csend volt. A színpadon egy szereplő szerepéhez képest poharat, emel ós felkiált: «Éljen a király ! Éljen a haza!» A közöusóg százszorosan kiáltja utána: «Éjen a király !» Felállnak s az udvari páholy felé tisztelegnek. Ez volt 1848 óta az első loyális tüntetés. Az uralkodó mosolyogva főhajtással fogadja a tisztelgést. Az ifjú fejedelemasszony azonben elérzékenyül, szemeiben könnyek csilloguak, két könnycsepp végig gördül szépséges arcáu s e két könnycsepp a nemzet két hírhedt börtönének ajtaját nyitotta meg, a josefstadtinak, honnan 100 ós az ohnützinak, honnan 21 rabja a magyar szabadságharcnak szabadul ki s repül vissza a föllóleks-ő haza keblére.*) Odaállt ö nemzetünk és Felséges férje közé, mint a béke angyala. Deák F. a haza bölcse 1867-ben megalkotta akiegyezést az uralkodó ós nemzetünk között; de ő, a drága halott, egyengette ahhoz az utat, mert tudta, megtanulta a magyar történelemből, hogy ha a magyar szívósan ragaszkodik is alkotmányához, szabadságához, ezen alkotmánynak legelső alaptörvénye és sarkköve: «Tiszteld, szeresd a királyt,, s éppen ezért megtanulta, hogy nincs loyálisabb nemzet a magyarnál. Ez a tudat vezérelte minden munkájában, milyet érdehüukben tett. Deák Ferencünknek örökké nevezetes húsvéti cikke az uralkodóhoz az 1865. évi Pesti Naplóban kegyes fogadtatásra talál az udvarnál. E kegyes fogadtatás felséges asszonyunk müve. *) Simon P. I m. I. 55 1. Balatoni partok alól című, 62 gyönyörű balatonparti verset tartalmazó csinos kiállítású verskötet, Soos Lajos, a Balaton nevezetes poétájától tűzve 1 K. 20 fillér, diszkötésben 2 koronáért kapható: Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen.