Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-27 / 13. szám

1904. március 27. BALATONYIDÉK fogva itt, melyet beteg véreink ezelőtt a külföldre vittek. S a parti lakosság folyton ujabb költséges beruházásokkal fejleszti a Balaton-kultuszt, főleg azóta, hogy a fillokszéravész ezelőtt 25 esztendővel itt húszezer holdnyi borvidéket elpusztított s százezernyi nép kenyér nélkül maradt. Ám a szülőföldéhez hü, törzs-magyar népünk még sem vándorolt ki Ameriktlba ; újítja földeit — s mit az ősök elhanyagoltak ; fejleszteni kezdte a Balaton-kultuszt — a parti fürdőkbe, az idegenforgalom idevonzására utolsó vagyonát is kockára tevén. A fürdőket költséges kotratási munkálatokkal tisztába tették ; mindenütt nagy kőmólókat építettek, miáltal nemcsak diszes keretet adtak a gyönyörű tónak, de az ózonos levegő tisztaságát is hatványozták. Aztán tavaly egyszerre csak észreveszik, hogy hasztalan a sok móló elszaladt előlük a viz. Bizony ugy lehet, hogy — mint 20—25 óvenkint, egyszer másszor megesik — meddők lettek a tó forrásai. .. azért apadt le a viz. Majd megnő ősszel ! De hogy aztán ősszel sem nőt t meg : nekifohászkodtak az ujabb óriási munkáknak, a parti mólókat 20—25 méterrel beljebb építették a Balatonba, hogy innét iszaptalan tiszta vizet kapjanak. Százezernyi költség és munkás fáradság árán készek lettek az uj mólók és aztán ismét csak apadtfogyott a Balaton! Akkor állt be a rémület. Akkor vették észre, hogy nem a természet apasztja a szép tó vizét — hanem rossz emberek lopják a Balatont. Kiderült, hogy a somogyi részen, egy sekélyes partrószt, az úgynevezett «buzsákimocsarat» az illető tulajdonosok legelöcélra ki akarván szárítani — a mult évben rávették a földmivelésügyi minisztert, hogy a már akkor is alacsony nivóju vízállást még ujabb 80 centiméterre szállíttassa le a Sió-zsilipen át. Az akkori miniszter pedig kurtán fogta a dolgot. Nem törődve azzal, hogy a Balaton nemcsak a buzsaki uraké, hanem résztulajdonosai annak az összes parti érdekeltségek s általán pedig közkincse az a nemzetnek, nem kért tanácsot senkitől, nem hallgatta meg e fontos közügyekben a többi érdekelteket, hanem engedélyt adott a BaUton érvágására. Ma a gyönyörű tó partjai siralmas képet nyújtanak . . . élő-halott az egész partvidék. A régibb időkben is volt rá eset, hogy egy-némely partvidék érdekeltsége részleges vizapasztást kérelmezett. Ez olyankor történt, ha túlságos csapadék erősen megárasztotta a tavat s itt-ott mivel parti földek kerültek viz alá. Igy volt ez például 1881. óv telén is. Akkor azonban az akkori körültekintő miniszter tapintatosan járt el és közügyről lóvén szó : ankétra hivoa össze Siófokra az összes parti megyék érdekeltségét s ezek aztán ott, 1881. január 26-in Bóné Géza kormánybiztos elnöklete alatt hosszas tanácskozás után, közös méltánylattal állapították meg a Sió-zsilip mércéje áilását. A zsilipkezelést Pest vármegye ellenőrizte s kezelésével a siófoki déli vasút állomási mérnökét, Dorningert, bizták meg. Sokáig rendben ment minden, mig aztán vagy tiz óv múlva egyszer, nyár derekán, alig pár hét alatt egy méternyit apadt a Balaton. Volt nagy ijedtség vidékszerte. Az ott helyi s a budapesti sajtó hosszasan irtak a veszedelemről s a «Kelén« gőzös kapitánya is azt jelentette, hogy a Sió-zsilipen a megengedettnél 15 fokkal több vizet ereszt le a siófoki mérnök. Nosza, hivatalos vizsgálat küldetett Siófokra, az állomáson Dorninger ur mosolyogva fogadta a küldötteket — rögtön ment velük a zsiliphez. Hát a zsilip a 10 en állt rendben. Protokolhimba vették a tényt. Hazudtak az újságírók s a Dorninger-villában fényes áldomást ittak reá. És ismét csak apadt a Ba'aton. Szemtanuk jelentették most már a lapokban, hogy mégis csak lopják a Balatont, hogy a Sión gabuát. tudjanak szállítani az ottani gabonakereskedők s hogy a zsilip nem 10-en, de 30 fokon áll — 20 fokkal többet lopnak a tóból. Es kiment ismét a hivatalos vizsgálat Siófokra, Dorninger ismét mosolygott, ismét, rendben állt a zsilip mércéje, ismét konstatálták az újságírók hazug voltát ós ismét isznak áldomást. Ekkor a mi Amerikát járt irotársunknak, Kompolthy Tivadarnak, ki maga is balatonpartí birtokos, eredeti yankeeötlete támadt. Mikor a JKeléin kapitánya ismét távirt neki, hogy a Sió-zsilip tilosban rnttpf, tarata pf, tarata pf, stb. A pf. helyén gondold, hogy nem szólt a síp. A másik nem ismeri az egyházi ének fönséges von- ) tatottságát, hanem a beosztott »taktust szerint, iszonyú gyorsasággal rohan végig a szövegen — melódián egyaránt, nem tudva, hogy a magyar egyházi népéneknek nincs taktusa. Finom, zenei'eg képzett fülét a legkisebb dissonantia is az idegességig sérti, de nem az, hogy jóval korábban van ő és az orgona mint a népének, 2- 3—4 szótaggal is előbbre. Az ebből keletkező hallatlan zűrzavar nem bántja, csak minél korábban tul legyen rajta, hamarábo végezhessen. Hogy ebben a nagj' sietségben az ének összes bája elvész, Uogy bosszúság kél a szívben a buzgóság helyett, avval nem törődik, mert a fő a sietség és a taktus, nem pedig az értelmi hangsúly. A harmadik az orgonát ugy kezeli, mint a tüzérek az ágyút, vagy a huszárkáplár a káromkodást : hadd bömböljön. Hogy az orgona iiü tolmácsa és kísérője legyen a népéneknek, arra külön kellene megtanítani az ilyeneket. Azt a papot, aki ilyen hibákat megtűr templomában — nem számítva azt, hogy az »uj« énekek ég szövegek gyártóinak eszük ágában sem volt azokat jóváhagyni egyházilag is — és azt a kántort, ki ilyen skaudalózus dolgokat produkál, egyszerűen ós kurtán meg kellene rendszabályozni. Mert az mégsem járja, hogy egyévi kedvtelés, unottság, nemtörődömség vagy sietség veszedelmes károkat okozzon a hitéletben, tönkretegye az áhítatos népéneket fi vele a magyar egyházi éneket, mely határozottan pusztul. Am költsenek az >ihlet« perceiben, de ne vigyék mindjárt a templomba kis gyakorlataikat. Tartsák meg otthon maguknak. Ápolják tehát inkább a régi, hittel, dallal, fönnséggel teli magyar egyházi éneket ós kezeljék azt ugy, hogy az Istenhez és vallásos emberhez méltó leg}'en. Az egyházi zenéről is néhány szót. Egyházunk nem tiltja a zenét, a templomban, csak azt akarja, hogy ez ne az egyéni hiúság csillogása, hanem a zene méltóságának megfelelő legyen. Ne nehéz technikájú staccatók, pizzicatók és trillák gyűjteménye, de komoly és méltó«ágteljes kísérője legyen az éneknek. Tiltja tehát azt, hogy a zene oly hangos vagy oly feltüuö legyen, hogy az éneket, és szöveget teljesen elnyomja. Vajha megszívlelnék az egyházi éneket és zenét ápolók és kedvelők e sorokat, hogy e mostoha gyermek ismét édessé váljék és igazi célját ós rendeltetését betöltse ! ködik, felült a gőzösre egy fotográfussal s pár óra múlva Siófokon termett. Ott két községi elöljárót, a «Kelem kapitáI nyát s tisztjeit maga mellé vévén, azokkal ráállott a zsilipre, jobbjával a mércére mutatve, mely 35 fokot jelzett (10 helyett!) A fotográfus igy folografálta le a zsilipet, mércét s a tanuságtevő . önkéntes deputációt, A fotografia aztán másnap megjelent a veszprémi helyi lapban — és persze lett nagy skandalum. Quod erat demonstrandum ? Ennél fényesebben a csalás tónyálladókát semmiféle hivatalos vizsgálat nem deríthette volna ki — mint ez a fotografia. Nem is lett vizsgálat kiktildve, hanem Dorningertöl egyszerűen elvették a zsilipkulcsot, meg a hivatalt, 24 óin alatt. Ez tizennégy évvel ezelőtt történt. Ekkor dacára a kikiáltott korrupciós regiemenek, elvégre mégis igazságot talált kormánynál, az életérdekeért örökös aggoi dalommal vivó balatonparti nép. Hisszük, hogy a kormánynál most járt balatoni küldöttség is megtalálja igazát földmivelésügyi miniszterünk igazság!

érzetében. _ Mert a Balaton-kultusz nagy nemzeti eszménye bízvást arra való, hogy — miként 2000 év előtt a rómaiak - hygienikus közkincsévé emeljük a szépséges tavat nemzetünk javára — s nem arra, hogy marhalegelőket kultiváljunk. A magyar nőkhöz. — AJMagyar Nők Közművelődési Körének felhivása. —Alapot raktunk mi idefön egy nagy épülethez s segitő társakat keresünk bennetek magyar asszonyok s leányok, hogy veletek együtt maradandót emelhessünk az alap fölé. A mi hit ós szeretet bennünk van, ahhoz elkérjük a ti lelketekből is a hitet és szeretetet, s ha meghalljátok a mi szavunkat, a mellyel eljöttünk kopogtatni szivetek ajtajához : — templom lesz abból az épületből. Abban a templomban a legnemesebb jónak áldozunk segítve gyámolitva a szellemi munka napszámosai közül a nőket akkor, amikor kihull kezükből a munkaadó toll és ecset, a mivel előbb a leikőket adták nektek. A Magyar Nők Közművelődési Köre tűzte ki feladatul ezt a nemes cólts ehhez kéri az egész ország művelt asszonyainak segítségét. A Magyar Nők Közművelődési Köre alig két hónapos léte alatt ugyan megnőtt, megizmosodott támogatására sietett társadalmunk színe-java, de saját erőssége nem elég arra, hogy eleget tehessen annak a hivatásnak is, amit ebben az értetelemben zászlójára irt. Kezdettől fogva számítottunk a magyar asszonyok ós leányok szivére, amely megérti, hogy van jogunk jövőjüket biztosítani azoknak is, akikről nem gondoskodott eddig senki sem, s akik a szegénység kőpárnájára kénytelenek lehajtani fejüket akkor, a mikor már eltékozolták ielküknek minden kincsét, mikor már nincsenek álmaik. Egy országos alapot akarunk megteremteni, hogy megvalósíthassuk azt a legszebb álmunkat, melynek azért lettünk az álmodói, mert ha messziről is, de — ismerjük az életnek azt a szomorú valóságát, mikor csak a szemek beszélik ki azt a büszke szenvedést, a mit elhallgat az ajak, mert alamizsnát elfogadni nem tud, nem akar. képes levelezőlapok rendkívüli nagy választékban kaphatók SUJÁNSZKY JÓZSEF Jkönyv- és papirkereskedésében Keszthelyen.