Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-02-07 / 6. szám

4. BALATONYIDÉK 1904. lebruáx 7. ján eléri azt, a mit másutt az uzsora árak alapján produkálnak t. i a tisztességes hasznot. Ezekben a tanulságokban rejlik auu ik a magyarázata, hogy a városaink egész sora léteeifc villamos telepeket, amelyeknek a köz- és magán világítás ellátása mellett városfejlesztési és iparfejlesztési szem­pontból is korszakalkotó jelentősége van minden város jövőjére nézve. Midőn ezen érdekes megjegyzéseket, közreadjuk, abban a reményben tesszük azt, hogy sok hasznos tanulságot fognak ebből meríteni azok, kik a közönség bizal­mából a közvilágítás megoldásában közre­működnek. A Magyar Védő Egyesület szózata a nemzethez. A magyar szent korona ezredéves dicsősége és fénye nem türi, hazafiúi mély aggodalmunk pedig tovább egykedvűen nem nézheti a magyar ősi birodalom né. peinek évtizedek óta tartó auyHgi sorva­dását, mig a velünk állami szövetségben ós közösségben élő nemzetek, különösen Ausztria népei, jóléte és gazdagodása ugyanazon idők óta, szembetűnően emel­kedik; más nemzetek pedig az ipar ós ke­reskedelem fejlesztése s nemzeti termei­vényeinek védelme révéu olyau hatalomra ós gazdagságra tesznek szert, mellyel a világuralomban számol tévő tényezők. Balsors szülte fatálizmusunk, keleti egykedvüségünk, az anyagi helyzet rosz­szabbodásával nézte a nemzeti tradició és önrendelkezésében rejlő erejének folyto­nos gyengülését- A társadalom álomkórba esett. Ébresszük föl : Széchényi szellemét, Kossuth lelkesedését! Szeretünk Angliára hivatkozui az alkotmányosságban, de a nemes lordoknak vagy ii németeknek nemzeti irányú, érdek­kapcsolaton nyugvó közgazdasági ós üzleti tevékenységének rendszerét követni éa meghonosítani társadalmunk gyenge volt. I Ennek az a vi.-zás következménye, hog)' mig a budapesti szókhelylyel bíró ipar­vállalatokba miutegy 347. t millió K van elhelyezve,- — s a bankok és takarékpénz­tárak részvénytőkéje mintegy 260 millió •K., vagyis ezek együt' 607. 5 millió koro­nát tesznek — melyből az iparvállalatok háromnegyedrésze : külföldi tőke, ugyan­akkor," mintegy 607, 6 millió koronára rug a bankok ós tptárak betéti tőkeösszege; ott hever minden jobb gyümölcsöztet,ést mellőzve; vagyis igy tűnik ki, hogy Ma­gyarország intézményeiben, a nemzet anyagi megerősítésére vezető céltudatos: közgazdasági tevékenységnek idáig minden sürgetések dacára : alárendelt szerep jutott. Hamis jelszavakat és félrendszabályo­kat követtünk; azért lett ur az idegen fölöttüuk ; azért pang egész közgazdasá­ságunk, a miért a nemzet vagyonossága, . vele ellentállási képessége kétségbeejtően annyira meggyengült, hogy az ingatlanok­ból egy évben 20.000 birtokot — közel V 1 0-edót — licitálnak ki; és a munkásnép mégsem juthat olosó földhöz ; birtokátru­házás pedig 1900 -ban 750 millió K.-ra rúgott ; máris sok került idegen kezébe, jgy siklik ki a föld lábunk alól napról­napra. Iparunk pedig, mert elnyomva nem fejlődhetett, a nemzet munkatermelésének csupán 1/5-ót képezvén, tehetetlenül síny­lődik, nemhogy nagyarányú nyersterme­lésünket földolgozni birná ; a miért nem­zeti termelésünk nagy részét az ország­határain kivül vagyunk kényszerítve — minden helyes közgazdasági elv ellenére — jól-rosszul értékesíteni. Igy vagyunk a jobb erők minden fáradozása ellenére, az idegenek önkényének ós tetszésük szerinti ármegszabásának kiszolgáltatva. Nagy bankjaink, ama milliókra menő magyar betétekkel a hazai viszonyok pan­gása miatt, Németországban és Bécsben keresuek elhelyezést, oly általános az üz­lett.elensóg, hogy a bizalmatlanság miatt a hitel a legvégsőig van leszorítva: ezzel ámbár értékpapírjaink biztonsága emelke­dett, de aránytalanul bénulta vállalkozási kedv. A városokban a munkátlanság, a keresetnólküliség ós a vele járó nyomor, korrupció és elégedetlenség növeli a szo­ciálizmust,; a fosztogatás ijesztő és veszé­lyezteti a vagyon ós személy biztosságát. A nagy tőke összehalmozódásával uj ke­reseti forrásokat nyújtó vállalkozások nem keletkeznek : áldás nem fakad belőle. — Törekedjünk a munka megosztásával a polgári jólétre ! A kivándorlásban a magyarság virá­gát, legjobb munkaerejét veszíti, százez­reket meghaladó hontvódő kart; a miért a mezőgazdaság és ipar sok helyütt munkás­nehézséggel is küzd. Hogy legyen egy nagy, erős ós ellent­állóképes a magyar, mely pedig a haza határain belül több nemzetiséget vezetni, védeni és jólétének emelésével magához csatolni hivatott ? Közgazdaságunk ezen suiyos helyzete kell, hogy a nemzetet erélyes és céltuda­tos munkááságra, gondolkozásra és az üjraébredésre serkentse. Testvérek! Honpolgárok! Ezen sor­vasztó bajokból a kivezető utat megjelölni közgazdasági tényezőink lelkes csoportja, biztatva minden oldalról, a «Magyar Védő Egyesületet* megalakítani szükségesnek, sőt elodázhntatbinnak tartotta. Az idők jelét, megértettük! Előre többé ki nem térhetünk ! A magyarságnak legfényesebb nevei méltóságai, iránytadó testületeink vezérei ós munkáselemei szegődtek már idáig is kibontott zászlónk alá pasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a jó izzólámpával, ha az fényerejének bizonyos határáig beálló csökkenésekor ujjal pótol­tatik, te'jesen kielégítő világítást lehet produkálni. Csakhogy e tekintetben is hi­hetetlen állapotok uralkodnak egyes helye­ken s valóban arra szolgálnak, hogy a villamos világítás hitelét rontsák. Az utcai izzólámpákat mintegy ne­gyedévi használat után ujjakkal kell pótolni, ez lámpáukint, mintegy 50 fillér költséggel jár, de vannak Magyarországon olyan vá­rosok is hol 2—3 éven át nem cserélik az izzólámpát, ugy hogy az végül faggyú­gyertya módjára sem világit, hanem csak pislog. Leginkább olyan helyeken tapasz­talható ez a garázdálkodás, ahol vállalati uton létesült a villamos telep. A közönség pedig, melynek nincs erről tudomása, szidja a közvilágítást! Tessék csak megnézni oly helyeken az utcai lámpásokat a hol ren­desen kezelik azokat, ott nincs panasz a közvilágításra. Tény az s erről a városok vezetőinek az utóbbi időben elég példa áll rendelke­zésre, hogy a közvilágítást ívlámpák ós izzólámpák megfelelő kombinálásával még a legnagyobb igényeknek is megfelelő mó­don meg lehet oldani. A magánvilágitást, illetőleg pedig ma már kétségtelen az, hogy a közönség körében csakis az elektromos világítás képes valóban nagy elterjedtségre szert tenni. — Például szolgálnak erre ama városok, hol régi gázgyárak léteznek s osak az utóbbi időben épültek villamos telepek. A villamos lámpák száma 1—2 év alatt eléri a 20—30 éves gázgyár által elhelyezett lámpák számát. Ennek igen könnyű okát adni. A közönség szereti lakásában a kényelmes, egészséges, tiszta és veszélytelen világítást B mit csak a villany nyújthat neki, mig a gézt nagyobbára csak üzletemberek veszik igénybe. Az elektromos világítás drága voltá­ról hallható panaszok tényleg indokoltak s e tekintetben valóban lelketlen megsar­colásának van kitéve ©gyes városok kö­zönsége. Nem egy városban 9—10 sőt 15 fil­lér az áram egységára s ezen kivül még külön óradíj is jár, a mi ha tekintetbe vesszük egyes városok ujabb árszabásait, a hol 6—7—8 fillér az egységár, valóban uzsorának mondható. Az a körülmény, hogy a 6 ós 7 fil­léres egységár mellett is jövedelmező a villamos vállalat, kötelességévé teszi váro­sainknak, hogy ne engedélyezzenek s ne szedjenek ennél magasabb árakat. A 6 és 7 filléres alapár mellett pedig alig drágább a villamos világítás a kőolajnál s ha van 10- -15 °/ 0 különbség a villany terhére, a közönség szívesen fizeti azt s nem is pa­naszkodik a villamos fény drága voltáról. A villamos telep pedig mint vállalat a kis haszon és nagy forgalom elve alap­igen sofcféle hengeres anyagot és sok ása­tag fát találni. A séta elragadó volt. A földmivesek a szelíd domboldalt épen kukorica alá készítették ós a szőlőtők épen levelezni kezdtek. Visszatértünkben meglátogattunk né­hány házikót. Ezek, ámbár külsejük sze­gényes és igen kicsinyek, belül tiszták és kis kályhákkal vannak ellátva, melyek kö­zepén kivájt veres téglából piramis alakra vannak épitve. A közönséges magyar kályha rendesen ily anyagból készül.* Midőu Szigligetnek bucsut mondtunk, gazdánk is hozzánk szegődött, hogy el­kísérjen, kennünket az utunkból egy kissé félreeső Szent-György hegyére, melynek bora igen kitűnő. Itt egy kis terrászos nyári lakot találtunk, honnan a tóra szép kilátás nyílt. Még egy festmény sem lehet vidá­mabb, ragyogóbb, mint a vidéknek az a része, mely kőztünk és a viz kőzöttt te­rült el. A szőlőkkel fedett kedves hegyoldal s az üde zöld, pelyhes szőlőhajtások össze­vegyülve a hófehér szilva- és cseresznyefa, a haragos veres barackfa-virággal oly ra­r aí?yogó látványt nyújtottak, melyet a szüret szépségei alig múlnak felül. Veze­tőnk legjobb borával kinált bennünket s erre elregélte az ősz minden gyönyörét, midőn a villa minden zuga megtelik ven­dégekkel, kik a falvakból s a vidékről ve­rődnek össze, hogy a szüreti vigalmakban részt vegyenek. Itt bucsut mondva kedves barátunknak, lovainkat Keszthely felé irá­nyítottuk.* Keszthelynek abban az időben, mi­kor Bright itt járt. körülbelül 4000 lakosa volt. Ugyanekkor Pest lakosainak száma nem multa télül a 33 ezeret. Keszthely 1815-ben nagyobb volt Szombathelynél és Zala-Egerszegnél, Ka­posvárnál. Hires utazónk keszthelyi tapasztala­tairól a jövő számban. (Folyt, köv.) (Fo'yt. köv.) HÍREK. — Személyi hir. Vármegyénk alispánja Csertán Károly és dr. Háry Is'ván megyei főorvos jan. 31-én látogatást tettek dr. Kroller Miksa apátnál Zala-Apátiban. — Egyházi ének. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a 9 órai szt, mise alatt a keszthelyi ének- és zenekedvelők egyesülete énekelt a plébániatemplomban. Előadásra került Seyler K. ünnepi miséje; betétnek Eckhardt Antal »DifFusa est«­offetoriumát énekelte Ujlaky Ilonka k. a. — A zalaegerszegi irodalmi és művé­szeti kör. Dicséretes mozgalom indult meg Zalaegerszegen egy irodalmi és művészeti kör alakítása iránt. A kör magában fog­lalná minden nemes törekvés pártolását az irodalom terén, színművészet pártolását, valamint egyházi ós világi ének és zene művészi fejlesztését! Nagy szükséget van

Next

/
Thumbnails
Contents