Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-02-07 / 6. szám
4. BALATONYIDÉK 1904. lebruáx 7. ján eléri azt, a mit másutt az uzsora árak alapján produkálnak t. i a tisztességes hasznot. Ezekben a tanulságokban rejlik auu ik a magyarázata, hogy a városaink egész sora léteeifc villamos telepeket, amelyeknek a köz- és magán világítás ellátása mellett városfejlesztési és iparfejlesztési szempontból is korszakalkotó jelentősége van minden város jövőjére nézve. Midőn ezen érdekes megjegyzéseket, közreadjuk, abban a reményben tesszük azt, hogy sok hasznos tanulságot fognak ebből meríteni azok, kik a közönség bizalmából a közvilágítás megoldásában közreműködnek. A Magyar Védő Egyesület szózata a nemzethez. A magyar szent korona ezredéves dicsősége és fénye nem türi, hazafiúi mély aggodalmunk pedig tovább egykedvűen nem nézheti a magyar ősi birodalom né. peinek évtizedek óta tartó auyHgi sorvadását, mig a velünk állami szövetségben ós közösségben élő nemzetek, különösen Ausztria népei, jóléte és gazdagodása ugyanazon idők óta, szembetűnően emelkedik; más nemzetek pedig az ipar ós kereskedelem fejlesztése s nemzeti termeivényeinek védelme révéu olyau hatalomra ós gazdagságra tesznek szert, mellyel a világuralomban számol tévő tényezők. Balsors szülte fatálizmusunk, keleti egykedvüségünk, az anyagi helyzet roszszabbodásával nézte a nemzeti tradició és önrendelkezésében rejlő erejének folytonos gyengülését- A társadalom álomkórba esett. Ébresszük föl : Széchényi szellemét, Kossuth lelkesedését! Szeretünk Angliára hivatkozui az alkotmányosságban, de a nemes lordoknak vagy ii németeknek nemzeti irányú, érdekkapcsolaton nyugvó közgazdasági ós üzleti tevékenységének rendszerét követni éa meghonosítani társadalmunk gyenge volt. I Ennek az a vi.-zás következménye, hog)' mig a budapesti szókhelylyel bíró iparvállalatokba miutegy 347. t millió K van elhelyezve,- — s a bankok és takarékpénztárak részvénytőkéje mintegy 260 millió •K., vagyis ezek együt' 607. 5 millió koronát tesznek — melyből az iparvállalatok háromnegyedrésze : külföldi tőke, ugyanakkor," mintegy 607, 6 millió koronára rug a bankok ós tptárak betéti tőkeösszege; ott hever minden jobb gyümölcsöztet,ést mellőzve; vagyis igy tűnik ki, hogy Magyarország intézményeiben, a nemzet anyagi megerősítésére vezető céltudatos: közgazdasági tevékenységnek idáig minden sürgetések dacára : alárendelt szerep jutott. Hamis jelszavakat és félrendszabályokat követtünk; azért lett ur az idegen fölöttüuk ; azért pang egész közgazdasáságunk, a miért a nemzet vagyonossága, . vele ellentállási képessége kétségbeejtően annyira meggyengült, hogy az ingatlanokból egy évben 20.000 birtokot — közel V 1 0-edót — licitálnak ki; és a munkásnép mégsem juthat olosó földhöz ; birtokátruházás pedig 1900 -ban 750 millió K.-ra rúgott ; máris sok került idegen kezébe, jgy siklik ki a föld lábunk alól naprólnapra. Iparunk pedig, mert elnyomva nem fejlődhetett, a nemzet munkatermelésének csupán 1/5-ót képezvén, tehetetlenül sínylődik, nemhogy nagyarányú nyerstermelésünket földolgozni birná ; a miért nemzeti termelésünk nagy részét az országhatárain kivül vagyunk kényszerítve — minden helyes közgazdasági elv ellenére — jól-rosszul értékesíteni. Igy vagyunk a jobb erők minden fáradozása ellenére, az idegenek önkényének ós tetszésük szerinti ármegszabásának kiszolgáltatva. Nagy bankjaink, ama milliókra menő magyar betétekkel a hazai viszonyok pangása miatt, Németországban és Bécsben keresuek elhelyezést, oly általános az üzlett.elensóg, hogy a bizalmatlanság miatt a hitel a legvégsőig van leszorítva: ezzel ámbár értékpapírjaink biztonsága emelkedett, de aránytalanul bénulta vállalkozási kedv. A városokban a munkátlanság, a keresetnólküliség ós a vele járó nyomor, korrupció és elégedetlenség növeli a szociálizmust,; a fosztogatás ijesztő és veszélyezteti a vagyon ós személy biztosságát. A nagy tőke összehalmozódásával uj kereseti forrásokat nyújtó vállalkozások nem keletkeznek : áldás nem fakad belőle. — Törekedjünk a munka megosztásával a polgári jólétre ! A kivándorlásban a magyarság virágát, legjobb munkaerejét veszíti, százezreket meghaladó hontvódő kart; a miért a mezőgazdaság és ipar sok helyütt munkásnehézséggel is küzd. Hogy legyen egy nagy, erős ós ellentállóképes a magyar, mely pedig a haza határain belül több nemzetiséget vezetni, védeni és jólétének emelésével magához csatolni hivatott ? Közgazdaságunk ezen suiyos helyzete kell, hogy a nemzetet erélyes és céltudatos munkááságra, gondolkozásra és az üjraébredésre serkentse. Testvérek! Honpolgárok! Ezen sorvasztó bajokból a kivezető utat megjelölni közgazdasági tényezőink lelkes csoportja, biztatva minden oldalról, a «Magyar Védő Egyesületet* megalakítani szükségesnek, sőt elodázhntatbinnak tartotta. Az idők jelét, megértettük! Előre többé ki nem térhetünk ! A magyarságnak legfényesebb nevei méltóságai, iránytadó testületeink vezérei ós munkáselemei szegődtek már idáig is kibontott zászlónk alá pasztalás ugyanis azt mutatja, hogy a jó izzólámpával, ha az fényerejének bizonyos határáig beálló csökkenésekor ujjal pótoltatik, te'jesen kielégítő világítást lehet produkálni. Csakhogy e tekintetben is hihetetlen állapotok uralkodnak egyes helyeken s valóban arra szolgálnak, hogy a villamos világítás hitelét rontsák. Az utcai izzólámpákat mintegy negyedévi használat után ujjakkal kell pótolni, ez lámpáukint, mintegy 50 fillér költséggel jár, de vannak Magyarországon olyan városok is hol 2—3 éven át nem cserélik az izzólámpát, ugy hogy az végül faggyúgyertya módjára sem világit, hanem csak pislog. Leginkább olyan helyeken tapasztalható ez a garázdálkodás, ahol vállalati uton létesült a villamos telep. A közönség pedig, melynek nincs erről tudomása, szidja a közvilágítást! Tessék csak megnézni oly helyeken az utcai lámpásokat a hol rendesen kezelik azokat, ott nincs panasz a közvilágításra. Tény az s erről a városok vezetőinek az utóbbi időben elég példa áll rendelkezésre, hogy a közvilágítást ívlámpák ós izzólámpák megfelelő kombinálásával még a legnagyobb igényeknek is megfelelő módon meg lehet oldani. A magánvilágitást, illetőleg pedig ma már kétségtelen az, hogy a közönség körében csakis az elektromos világítás képes valóban nagy elterjedtségre szert tenni. — Például szolgálnak erre ama városok, hol régi gázgyárak léteznek s osak az utóbbi időben épültek villamos telepek. A villamos lámpák száma 1—2 év alatt eléri a 20—30 éves gázgyár által elhelyezett lámpák számát. Ennek igen könnyű okát adni. A közönség szereti lakásában a kényelmes, egészséges, tiszta és veszélytelen világítást B mit csak a villany nyújthat neki, mig a gézt nagyobbára csak üzletemberek veszik igénybe. Az elektromos világítás drága voltáról hallható panaszok tényleg indokoltak s e tekintetben valóban lelketlen megsarcolásának van kitéve ©gyes városok közönsége. Nem egy városban 9—10 sőt 15 fillér az áram egységára s ezen kivül még külön óradíj is jár, a mi ha tekintetbe vesszük egyes városok ujabb árszabásait, a hol 6—7—8 fillér az egységár, valóban uzsorának mondható. Az a körülmény, hogy a 6 ós 7 filléres egységár mellett is jövedelmező a villamos vállalat, kötelességévé teszi városainknak, hogy ne engedélyezzenek s ne szedjenek ennél magasabb árakat. A 6 és 7 filléres alapár mellett pedig alig drágább a villamos világítás a kőolajnál s ha van 10- -15 °/ 0 különbség a villany terhére, a közönség szívesen fizeti azt s nem is panaszkodik a villamos fény drága voltáról. A villamos telep pedig mint vállalat a kis haszon és nagy forgalom elve alapigen sofcféle hengeres anyagot és sok ásatag fát találni. A séta elragadó volt. A földmivesek a szelíd domboldalt épen kukorica alá készítették ós a szőlőtők épen levelezni kezdtek. Visszatértünkben meglátogattunk néhány házikót. Ezek, ámbár külsejük szegényes és igen kicsinyek, belül tiszták és kis kályhákkal vannak ellátva, melyek közepén kivájt veres téglából piramis alakra vannak épitve. A közönséges magyar kályha rendesen ily anyagból készül.* Midőu Szigligetnek bucsut mondtunk, gazdánk is hozzánk szegődött, hogy elkísérjen, kennünket az utunkból egy kissé félreeső Szent-György hegyére, melynek bora igen kitűnő. Itt egy kis terrászos nyári lakot találtunk, honnan a tóra szép kilátás nyílt. Még egy festmény sem lehet vidámabb, ragyogóbb, mint a vidéknek az a része, mely kőztünk és a viz kőzöttt terült el. A szőlőkkel fedett kedves hegyoldal s az üde zöld, pelyhes szőlőhajtások összevegyülve a hófehér szilva- és cseresznyefa, a haragos veres barackfa-virággal oly rar aí?yogó látványt nyújtottak, melyet a szüret szépségei alig múlnak felül. Vezetőnk legjobb borával kinált bennünket s erre elregélte az ősz minden gyönyörét, midőn a villa minden zuga megtelik vendégekkel, kik a falvakból s a vidékről verődnek össze, hogy a szüreti vigalmakban részt vegyenek. Itt bucsut mondva kedves barátunknak, lovainkat Keszthely felé irányítottuk.* Keszthelynek abban az időben, mikor Bright itt járt. körülbelül 4000 lakosa volt. Ugyanekkor Pest lakosainak száma nem multa télül a 33 ezeret. Keszthely 1815-ben nagyobb volt Szombathelynél és Zala-Egerszegnél, Kaposvárnál. Hires utazónk keszthelyi tapasztalatairól a jövő számban. (Folyt, köv.) (Fo'yt. köv.) HÍREK. — Személyi hir. Vármegyénk alispánja Csertán Károly és dr. Háry Is'ván megyei főorvos jan. 31-én látogatást tettek dr. Kroller Miksa apátnál Zala-Apátiban. — Egyházi ének. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén a 9 órai szt, mise alatt a keszthelyi ének- és zenekedvelők egyesülete énekelt a plébániatemplomban. Előadásra került Seyler K. ünnepi miséje; betétnek Eckhardt Antal »DifFusa est«offetoriumát énekelte Ujlaky Ilonka k. a. — A zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör. Dicséretes mozgalom indult meg Zalaegerszegen egy irodalmi és művészeti kör alakítása iránt. A kör magában foglalná minden nemes törekvés pártolását az irodalom terén, színművészet pártolását, valamint egyházi ós világi ének és zene művészi fejlesztését! Nagy szükséget van
