Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

2. BALATONVIDEK 1904. január 31. nem lehet. De az a magyar ember, aki a magyar föld népének szolgálatára szövetkezetet alapitott; az, aki a hitelszövetkezetek terjesztésének szükségét nemcsak hirdeti, hanem mozgatja is; aki a Balaton vidékének fellendítése érdekében önmaga, mint birtokos, többet tett Zala vármegye eddigi összes főispánjainál azzal, hogy a balatonparti vasút építését szolgálta; aki az olasz bor beözönlése eílen tiltakozó szavát nem egyszer emelte fel illetéke^ tényezők előtt, rámutatva a magyar bortermelők károsodására; az, akinek egyéni szeretetreméltóságát nem a magyar középosztály hagyományos elfogultsága befolyásolta, hanem az embertársai érdekében folytatott önzetlen munka acélozta az egyszerűségre: az a magyar ur, még a széttagolt politikai viszonyok között is, érdemes arra, hogy iránta bizalommal legyenek e vármegye külömböző felfogású rétegei. Ugy gondolkodunk ugyanis, hogy az eféle közgazdasági tevékenységet kifejtő főispánokra van inkább szükség, mint politikaiakra. A közgazdaság alatt pedig nemcsak a nagy és középbírtokos érdekköreinek a kielégítését értjük, hanem a nép, a földnépének gondozását is. az iparnak, a kereskedelemnek a védelmét is. Tudva van, hogy szegény a magyar nép. Alig birja már terheit.Földje eladósodva, ki van szolgáltatva az uzsora legkülömbözőbb formáinak ; a csalók, a szélhámosok üzelmeinek. Szóval, az u. n. »modern élet< számtalan nyilvános és alattomos ellenségeink. Az ezek ellen való védekezés, a föld népének megvédése a kizsákmányolás ellen, nagának a törvényhozásnak kellett a szorongatott kedves énekesek védelmére siet ni. Vannak vidékek, honnét teljesen kipusztították a hasznos madarakat vagy a féktelen üldözéssel végkép elrontották őket — hogy még hírmondónak sem maradt belőlük. Es a mily mértékben pusztultak ki az ember e hasznos munkatársai, abban a mértékben szaporodtak el a kártékony férgek : filoxera, pók, rovarok stb. Ezer és ezer napszámos munkaerőnek kellene pótolnia azt a munkát, melyeket egyes énekes madárfajok a kártékony férgek és rovarok pusztításában az ember javára fordítottak. Ez tehát eredménye annak ae üldözésnek, melynek a szegény munkás madarak áldozatul estek. De az üldözött, madárfajok mellett más hasznos munkásai is vannak az embernek — mint pld. a bőregerek, a tövises vagy sündisznók, békák, vakondokok stb. Es ki hitte volna, hogy p divat a •földalatti világ rejtelmes élőlényeire a vakondokokra is ádáz szemet vessen? Hogy a bőregerek, sündiszuók stb. sem élnek folyton derűs napokat — biaonyos. — Örül az ember, ha egyet-egyet eiinegre Húzhat. gyobb érdek minden másnál, mely »jelszó« szerint kívánja sorakoztatni a polgárokat. Hisz ha teljesen tönkre megy, akkor már egészen közömbös, hog}' liberális, függetlenségi, vagy néppárti cégér alatt ment-e tönkre ez, a magyar államot ezeréven át dicsőségesen fentartó magyar faj. És mert főispánunk eddigi működése a magyar faj szeretetének kétségtelen mértékéül tekinthető, kétszeresen örvendünk beigtatásán. Nem egyoldalúságot, hanem általánosítást, nem parciális érdekkieg}'enlitést, hanem a köz érdekében való önzetlen munkálkodást jelent az ő megjelenése. S ki mondhatja, hogy nincs szükség az önzetlen munkásra? Legyen hát üdvözölt tövises utjain, mint akiről hisszük, hogy, mint fia vármegyéjének, szeretettel gondozza szűkebb hazája érdekeit és jövetele, bár életet jelent, de bénulást — esetleg halált is jelentsen mindenütt, ahol az igazság mezején a gyom ütött tanyát. A hét. Borul, borul a politikai látóhatár. Vészes sejtések felhői fenyegetőznek, a zenithtől a nadirig eltakarva a tiszta láthatás lehetőségét. A magyar vezényszóért, az önnálló magyar hadseregért harcoló 48-as töredék s az annyiszor gyanúsított, néppárt azonban tovább folytatja a harcot s ök is, dt> az egész orzzág is kíváncsian várja a Wien-ben járt miniszterelnök három hétre «ludegre» eltett haragjának kitörését. Közben pedig paktál?,sok, kormányválság, az összes pártokból alkotott uj minisrnterium s más ily hirek teszik érdekessé és izgatottá is a vita folyásit. Ebből ugyan egyhamar ki nem okosodik senki, annak dacára, hogy a •Hazánk* a kibontakozás útját olvasóinak terveivel keresi, kiknek érdekes terveit, melyek persze nem egytormák, naponkint közli. Hagyjuk ezt most; de ne feledkezzünk meg Istent kérni, m nt őseink tették válságos időkben, hogy atyai jósága vigye ki mi szegény és tagadhatatlanul nehéc időket élő hazánkat . . . ilstanóvja nagy csapástól mi magyar hazánkat !» Itthon pedig nagy üunepségek kőzött beiktatták az uj főispánt. Erdemeit, beléje helyezett várakozásunkat lapunk vezető cikke méltatja ; s ha nincs is az egész vármegye vele egy politikai pártálláson, mindenki és mi is főképen becsüljük benne a tett,, a munka emberét, tudva azt, hogy akinek oly eredményes mult s a múltban oly önzetleu muukásság van háta mögött, ezt erőszakos politikával, mások politikai meggyőződésének elnyomásával megsemmisíteni nem fogja. Mi Zalavármegyében nem szoktunk hozzá az erőszakhoz, itt még miniig szabad a meggyőződés, szabad annak követése ! Maradjon is auuak ezentúl is ! Az ő neve sehol sem hiányzott eddig, hol a kis emberért, a magyar földért tenni kellett; hisszük, hogy az uj főispán el nem feledi, meg nem tagadja a régi igaz magyar Hertelendy Ferencet . . . F. hó 27-én indult el birtokáról, Lesencze-fomairól, honnan fél 10-kor érkezett B.-E<iericsre, hol is a tapolcai járás föszolgabírája üdvözölte keresetlen szavakkal. Akkora szeretettel azonban talán egy járás sem fogadta, mint a keszthelyi. Az állomás fényes zászlódíszt öltött, kedves vendég jöttét jelezve. Meg is jelent a perrouon az egész város intelligenciája, a város képviselőtestülete külön csoportban, Nagy Istváu városbiróval élén. Háromnegyed 11-kor robogott be a va3Ut, melyet SteinA. osztálymérnök vezetett. Viharos óljen fogadta a vonat szalonkocsijából kiszálló főispánt, kit Takách Imre főszolgabíró üdvözölt igen formás, talpraesett kis beszéddel, tolmácsolva a járás szeretetét, tiszteletét ós hü ragaszkodását, s kérve a főispán jóindulatú tamogatását. Meghatva felelt a beszédre az uj főispán s megígérte, hogy miut zalamegyei is, tehát kétszeres okból fogja minden tehetségét és idejét megyéje jólétének előmozdítására, de különösen a Balaton vidékének - csak De jaj rajtuk mikor De ez nem megy vérbe amolyan portyázó hábornskodás. lesz akkor ezeknek is, ha a divat üt. Nem lehet talán messze a kor, pl. muffdíszül bőregereket használnak. A boa után már ök következhetnek. Mindérieknél hasonlíthatatlanul veszedelmesebb manapság a vakondokok élete A harc ma vakondokvára körül dül. Mig Szt. Pétervár ós Tokió diplomatái hónapokon át váltogatják a «jegyzékeket» s kétszer is meggondolják mig fegyvert ragadnak — a szegén}- sorsüldözött vakondokok minden ultimátum nélkül egyszeriben megkapták a divat diplomatáitól a hadüzenetet és menten megindul rá az «ellenségeskedés." Vakoudokvárban az ellenség — hangzik a falusi szatócsboltok rőfös diplomatáinak harci kiáltása. Harminc, negyven fillér minden egyes vitéznek, ki egy-egy vakondokvárat sikerrel ostromol és a vakoudokot élve vagy halva beszállítja. Ásók és kapák százai villannak meg. Száz és száz fillérszomjas harcfi száll ostromra, a mezők ós rétek sikságain tarkálló vakondvárak vulgo pucokturások ellen. Tudjuk a történelemből hogy télviz idején a legelkeseredettebb, ellenfelek is — téli hadi szállásaikra vonulnak vissza Vakondokvárának nincs kegyelem. 1 Öt-hat fokos hidegben, dideregve, meggörbülted áll a harcfi kó<z*Mi a támadó háborúra, mihelyt az ellenség földalatti mozdulatait kikémlelte. Ha földalatti tekervényes utain és oelláinak laby rínthusaiban sikereseu menekül az üldözött — a harcos ujabb taktikába — a kiéheztetéshez fog. Igy megy ez mig csak hurokra nem keriil a várur, melyet azután a zsákmányul ejtett többi vakondokkal zsinegre fűzve visz a harcos a szatócshoz, hol is megfelelő számú fillérekben menten folyósítják a zsoldod — Száz meg száz széthányt pucokturás, feldúlt vakondokvár hirdeti a tanyai somogyi rétségeken a háború dulásait. És a zsákmányul ejtett pucokbőrök százai vándorolnak messze-messze országokba, honnét, majdan muffdiszként kerülnek vissza oda, honnét világhódító útjukra indultak — a boltokba, holt bizonyságaiul a divat szeszélyeinek. Ha vakondokvára ostromának okait az elfogulatlan historikus tárgyilagosságával oknyomozási alapon kutatjuk, meg kell állapítanunk, hogy a vakondokra a legújabb divat hozta ezt, a veszedelmet. Szemet vetett a vakondok csillogó íényfi, puha bársonyos szőrméjére, melyet mufftakarónak szánt. Ez a magyarázata annak, hogy eg}'es falusi kereskedők 30—40 fillért adnak Keszthelyi $ # gazdász papír • © 50 finom csont levélpapír, 50 boríték diszes dobozban 1 korona 20 fillér, ^apfyaió Sujártszl^ József l?ön?r> és papirl^eresl^edésében KESZTHELYEM