Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-24 / 4. szám

2. EALATONYIDEK 1904. január 24. tudja, hogy az emberek Magyarországon párbajoznak legtöbbet, egyszerre világos az is, hogy miért van ép' itt a legtöbb öngyilkos. A másik hazugság, mely a párbaj-mániának legbujább magva, az, hogy a jól kiérdemelt közbecsülést: a becsületet holmi rágalom elveheti az embertől. És itt mutatkozik egyúttal ennek a >lovagias* eljárásnak a legvastagabb következetlensége. Az egyik pillanatban t. i. nagyképűsködve azt mondja, hogy a becsület drágább az életnél is, tehát érdemes érte az életet magát is kockáztatni. Ez persze frázis, mert az elvesztett becsület a további becsületes élettel visszaszerezhető, de ha az élet megszűnik, akkor megszűnik vele minden földi vonatkozás. És néhány forintért évenkint hány ember teszi kockára vagy dobja el a becsületét, de olyan ember még nem akadt, aki pénzért vagy más földi jóért pl. agyon engedte volna magát lőni. De a >lovagias« észjárás vitézei mégis azt állítják, hogy a becsület az életnél is becsesebb, s ugyanakkor egyúttal azt mondják, hogy csak fantom, csak képzelődés, melynek nem önmagában van értéke, hanem csak a mások véleményében vagy képzeletében. De hát micsoda becse is lehet az olyan dolognak. amit akárkinek a rosszindulata, irigysége bármely pillanatban elvehet tőlem ? Nem, az én becsületem az enyém, sőt én magam vagyok az, tehát el sem veheti tőlem senki más, csak én magam. Hiába mondja nekem akárki, hogy én hazug, vagy becstelen vagyok, ha tudom, hogy ez nem igaz. Az iljen embert megvetem s emelt fővel mosolygok hiu erőlködésén. Ha pedig igaz, amit mond, nem leszek becsületes az által, hogy levágom a fülét vagy ő lyukasztja át a mellemet. Az igazán becsületes embernek nincs szüksége arra a becsület drótozó műveletre, amit a gyenge elméjű krakélerség a maga számára kitalált. A harmadik rettentő hatása a párbajszellemnek az, hogy a könynyelmüségre hajló embert egyenesen unszolja a bűnre. Ki riad viszsza a becsület-rablás undok bűnétől, ki retten meg egy kis becsapástól vagy szabálytalanságtól, ha tudja, hogy gazságáért nem érheti komolyabb baj? Hiszen ha rajtcsipik, ha szemébe vágják inkorrectségét

; nem kell kétségbeesnie. Ott van az odolnál is hatásosabb flastrom, a párbaj, ami elfödi a szépséghibát. Kiereszt egy-két csép vért esetleg magából, esetleg az ellenfeléből s azzal . . . kész a becsület. Sőt kész a dicsőség. A hazug, a becsületrabló rögtön clovagias ember* azaz hogy hős. A becsület hőse. Nös, hát ki veszi hasznát a párbajnak? S a többi jámbor vakon, a saját jobb meggyőződése ellenére hűségesen utánuk ballag a véres csapáson. Sok mindenféle orvosságot emlegettek már e baj ellen. De a legtöbb csak kuruzslószer, csodaorvosság és Földvári-módszer. Alighanem a kolozsvári ügyész recipéje az igazi. Hogy t. i. szigorúan megkell büntetni a párbaj-segédeket. Hiszen legtöbbnyire úgyis ezek az értelmi szerzők. A segédek kényszeritik bele a lovagias mérkőzésbe a legtöbb hőst. A párbajozó a törvény előtt a társadalmi kényszerre hivatkozik, s a biró figyelembe is veszi ezt a hazug >enyhitő körülményt.* Nos, a segéd urak nem hivatkozhatnak erre sem. Ők nem állanak e »kényszer* ala t. Az ügyész tehát emeljen vádat ellenük is és követelje megbüntetésüket. Hiszen van rá törvén)

7. Csakhogy az a törvény rossz, mert gyenge és erőtlen. Azt meg kell változtatni. Tessék olyan törvényt hozni, hogy a párbaj egyszer s mindenkorra lehetetlenné váljék. Csak három paragrafus kell hozzá. Ilyenformán. 1. Aki segédek közbenjötte nélkül párbajt viv; öt évi fegyházzal büntettetik. 2. Aki segédek közbenjöttével párbajt viv, háromtól öt napig terjedő álla/wfogházzal büntettetik. 3. Aki párbajnál mint segéd szerepel, két évi börtönnel büntettetik s reá a törvény semmiféle enyhítése nem alkalmazható Ez a három paragrafus rögtön megszűntetne a párbaj erkölcstelen, esztelen, barbár mániáját. A város irjon fel ily értelemben a megyéhez s a megye a törvényhozáshoz. Az egész nemzet jobbjainak elismerése fogja kísérni ezt a dicsőséges mozgalmat. A hét. Lapunk tárcájában bővebben vau megemlítve, de itt sem hallgathatjuk el azt az érdekes könyvet, mel}

r Magyarországgal foglalkozik-, ennek majdnem egy évszázad előtti viszouyaival. Hisszük, hogy minden magyar embert érdekelni fog az a tudat, hogy idegen és uagynevii emberek is mennyire érdeklődtek iránta. A könyv tudós írójáról mindössze annyit tudott eddig a tudomány, hogy az ő nevéről van elnevezve a Bright-kór, ez a rettentő betegség, ine'yet ő figyelt meg De ne többet erről . . . Halljuk a komoly angol tudós szavait, ki Keszthelyre érkezését igy adja elö : cSzalabér bon (igy) egy...postamester a szegénylegényektől való félelemmel és más ürügyükkel rá akart venni, hogy Keszthely fel é, inéiy legközelebbi célom volt, kerülő utón menjek s nem engedte, hogy lovai egyenes irányban haladjanak, mert az nem esett bele a postautba. Mindamellett a dolgot nyélbe ütöttük s bezzeg nem volt egy szál szegénylegény se, mikor feltételeit elfogadtam s neki tisztességes eksztra dijat fizette m . . . Szép meleg délután volt; szőlők és zöldelő rétek, melyeket részben fehér virákoktól díszelgő tüskasö•ények kerítettek, gyönyörű változatosságot nyújtottak. Most az est sietve közelgett; az erős bivaly épen a nap utolsó terhével cammogott haza; a pacsirta ép most hagyta abba dalát és az ezer meg ezer bóka brekegése volt az egyetlen zene, mely bennünket Keszhelyre érésünkkor üdvözölt.* Aztán igen érdekesen festi azt a szíves vendéglátást, mellyel Festetics György gróf részéről találkozott; dicséri a grófi kastély berendezését, hol «minden tárgy kényelmet lehelt,, elmerül a holdvilág sütötte szép Balaton szemléletébe, s nagy élvezettel hallgatja a bókák «miriádjainak» váltakozó hangversenyét, mely ugy tünt fel neki, mintha otthon, Angliában, az országúton haladó munkáslovak nyakán levő kis csengők méla zenéjét hallotta volna. • Soha nagyobb udvariasságot, úgymond, nem tapasztalt, mint, a gróf részéről, ki, miután rövid időre elbúcsúzott, angol vendégót sietett a növénytan ós állatgyógyitás tanárainak figyelmébe ajánlani. • Olvasóm, igy folytatja Bright, kétség nélkül csodálkozni fog azon, mit keresnek ezek a tanáron a kis Keszthelyen. Ezért kénytelen vagyok megismertetni Festetics gróf törekvéseit. Ez a ueines ur állandóan Keszthelyen lakik, hol pompás könyvtára van, mely közel 15 ezer kötetre rug (ma 40 ezerre,) melyeket jórészt atyja gyűjtött Az élvezetnek és művelődésnek ebből a forrásából szabad óráiban, melyeket birtokainak javítására szentelt tevékeny foglalatosságai és a fejedelmi földmivelósi iskolára (agricultural school) való felügyelet le nem foglaltak, mólyen és eredményesen merített. Erre az intézményre nagy figyelmet és pénzösszeget fordított s ez büszkeségének valóban méltó tárgya. Ez az oka annak, hogy e helyhez annyi tanult ember vonzódott.. Igen hosszasan szól azután a Georgikon szervezetéről, tanulmányi rendjéről ' bennünket ez alkalommal jobban érdekel a kővetkező megjegyzése: «A könyvtár nagyszerű terem, köröskörül gallériával övezve s mindenféle nyelvű könyvvel megtöltve. Itt nagy kegyelettel őriztek egy ekét; ez volt az, mellyel maga János főherceg egy barázdát, szántott . . . midőn az intézetet meglátogatta. Ezen alkalommal a tanulók megfelelő ünnepi magyar verseket énekeltek, melyeket, az iskola zenemestere zenésített meg.» Sajnos, hogy a tudós angol utazó nem említi meg az éneke t versek címét ós tartalmát s még sajnosabb, hogy e szép ünnepélynek, mely valószínűleg előfutára volt a helikoni ünnepeknek, több teret nem szentelt. De kárpótoljanak bennünket azok a meleg hangon irt részletek, melyekben a Balaton vidékének legszebb pontjait örökítette meg. Csobánci kirándulását pl. igy adja elő: «A magaslat gyönyörű képekkel kedveskedik. Magát a dombot gazdag szőlőskertek borítják ; ezek közt a szőlősgazdák házai és a boltpincók festői képet nyújtanak ; mig távolabb a kilátást magukban álló hegyek és a Balaton tó mosolygó tükre tarkítják. A sok tavaszi virág épen akkor bontogatta szirmait. Legtöbb volt az AneKeszthelyi $ # gazdász papír • • 50 finom csont levélpapír, 50 boriték diszes dobozban 1 korona 20 fillér, kapható Sujártszk? József kön?ü és papirkereskedésében KI8ZTH1LYEN