Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-19 / 25. szám

VIII. évfolyam. Keszthely, 1904. junius 19. 25. szám. BALATONVIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZI R: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL. 4 volt gazd. tanintézet épületében­Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési inegbizásoka' és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — f. Fél évre. . . ... 9 ,, — ,, Negyed évre 2 ,, 50 „ Egyes szám ára 2l> , Nyllttér petltsora alku szerint. A jászberényi tárogató. (N.) Lehel kürtje ismét megszó­lalt. A Nemzet lelkének aspirációit hangoztatta újra, messze hallha­tóan. És mint hosszú szárazság után a permetező eső az avarra, termékenyitöen hatottak hangjai. Kezelője : Apponyi Albert gróf pedig ma nagyobb a nemzet sze­mében, mint valaha. A nemzet tisz­telete és rajongó szeretete övezi körül ismét nemes alakját. Ekkora szeretetet, ekkora ragaszkodást, mely Apponyi iránt országszerte megnyilvánul, csak ' nemzeti hősök szoktak kiérdemelni a nemzeti tör­ténelmünk legnemesebb alakjai ujul­nak meg benne. Azoké, kik az egyéni érdek és hatalomvágy min­den makulája nélkül tisztán, önzet­lenül tudták szeretni a hazát s érte mindent készek voltak áldozni. Ilyenekre van szüksége a nem­zetnek élete borús napjaiban, a csüggedés nehéz óraiban. Ezt a tiszta, önzetlen, önfeláldozó hazafi­ságot tiszteli a nemzet Apponyiban. És innét érthető a? az általános öröm és lángoló lelkesedés, mely Apponyi jászberényi zászlóbontása fölött a haza minden zugában meg­nyilatkozott. A megalkuvás és önző hazafiság szólamos korában, küzdőtéren látm a legtisztább hazafisággal ékes­kedő Apponyit: megmagyaráz min­dent. Meg a nemzet örömét, a mely nemzet érzi, hogy szüksége van nagyokra, kik hazafiságuk önzetlen­ségével világosítják meg útjait. Apponyi Albert ezen az uton áll. Ideális alakja ismét gondviselésszerű hivatásának magasán ragyeg. Ke­zei ismét szabadok. A bilincseket, melyeket barátai unszolására rakott magára — lerázta. Jóbarátok és cseles ellenségek törvetései nem akadályozzák többé, hogy magasztos, de tövises pályá­ján tovább haladjon — a magyar nemzeti lélek nemes aspirációinak igéretföldje felé. Sok tapasztalattal, tanulsággal és csalódással gazdagon indult meg nemzeti missiojának útjára. Politikai, küzdelmes vándorutjának az a négy éves kísérője a szabad­elvüpárt földjére, meggyőzte, hogy az nem a nemzet jogos kívánalmai­nak termőföldje. Nem Kánaán az, hanem Chaldea, hol a számítás, önzés és cselvetés hamis isteneinek áldoznak — a politikai kalmárok. Szikes ott és terméketlen a ta­laj. Humuszát kiégette az egyéni törekvések és halalombajszolás si­rokkója. A nemzeti követelések fája, me­lyet annyi gonddal Apponyi maga ültetett oda és kilencedmagával öntözhetett — nem vallotta meg magát. Hamis lett a gyümölcse és keserű. Fanyarnak találta a nemzet és nem is vette be. A nagy kertész eltávozott. A hamis oltók pedig elérték céljukat. Hatalomra jutottak. Apponyi levonta a konzekvenciát, otthagyta a szabadelvű földet, mely reá és törekvéseire annyira meddő­nek bizonyult, s hová az ő tiszta és önzetlen lelke úgysem volt való. Most már ismét önmagáé és a nemzeté! Társai és barátai közül pedig sokan, kik hosszú éveken át esküd­tek reá és elveire, kényelmes ott­hont találtak az egyéni érdek és érvényesülés Eldorádójában — a A BALATONVIDfiK TÁRCÁJA. Az első ütközet Ddlegiörent hát az első ütközet, dz els'd próóafiarc. JL 6üsz{eség pírjától ég ^ Rondán minden arc JJ^Z elten te fi át megfutott jj Hősi Had előtt, — J2incs, l[i feltartóztassa már r~fz üldözés be a öt. jf^ veszteség is csekély. Dtílég rendes szót sem ér : — ídB irn ű^ rűYfl a lapo% — Egyetlenegy tüzér. * * * 'ÜalaRol egy ^is faluban Sgy asszony sírdogál . . . Szii'éneli gyötrő ^injától szeme ^öntj6en ált. Szívé Se az öröm Hírére DUint tőrdöfés Rátolt: ^Z egy> ottan elesett, &gi)etlen — fia volt. . . . Dikovick Antal. Kozsibrovszky tréfája. Irta: Mikszáth Kálmán. A «Ne okoskodj Pista» cimü elbe­szélést irván, amelyben gróf Kozsibrovszki, nagy tréfacsináló és felültető szeperel, az elbeszélésem keretébe nem volt beve­hető egyik legjobb csinje, inert hátráltatta volna a cselekmény gyorsabb menetelét. De ha már benne vagyok, bizony nem sajnálom külön feltálalni. A dolog Rimaszombatban játszik. A nagy piacot kell elképzelni szép őszi na­pon; garmadával állnak a gyümölcsök a gyékény sátrak alatt, ott ülnek a piros­! pozsgás tiszoloi asszonyok a mogyoróik­nál, diós zsákjaiknál, a csinos zeheri me­nyecskék az alma-r°kásokon, s ha megáll előttük H vevő megkérdezve: «Ed>-> -e az alma édes?» dévaj mosolygással felelge­tik vissz • — Édes bizony, édes. Hát persze, hogy a gonosz, csont Kozsibrovszky oda in elvetődik és egy mogyorót áruló menyecskével kezd le­gyeskedni. aki szívesen csattant elmés szóra, meg ha egy kicsit csiklandós is, maga módja szerint még csiklandósabbat, de a mellett el nem felejti az üzletet sem. — Ej no, de csintalan szája van az urnák — • legalább már vegyen a mo­gyorómból ! ^fSSwhíttte 0/; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos ba­_ m _ vosoktói mint natnatós szer : iHuunuiuíjguijuniiui) jaínál, ngvmint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál W// €/#///«) influenza után iajámtatik. |iee miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszer árakban űvegenkint 4.— kor.-ért kapható. Figyeltünk hogy minden üveg aatt céggel legyen válalefc F. Hoffinarui-La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz.

Next

/
Thumbnails
Contents