Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-29 / 22. szám
1904. május 29. BALATON VTDEK 3 füreden, onnan Ováry Lipót dr. orszgy. képviselőhöz mentek Almádiba és innen Siófokra, hol a déli vasút gyorsvonatán mentek Budapestre, honnan azután kiki visszatért családi tűzhelyéhez. Kedves volt itt tartózkodásuk ; kár, hogy oly rövid időt szántak nekünk. Egy szerény kérdés. Lapunk május hó 15-eu megjelent számában említettük, hogy Zalavármegye gazdasági tudósítójának hiteles kimutatása szerint az 1903. és 1904-ik év január havi olasz bor behozatal a Magyar-osztrák monarchiába oly nagy mérvű voit ; hogy az 1.200.000 hektolitert megközelítette. Ez a horibilis behozatal még mindig 3 frt 20 kr. vámmal történhetett meg. Ebből a rengeteg behozatalból Fiúmén át a folyó év január ós febr. havában egy dül Tapolcára 138 waggon érkezett. Ha most már természetesnek tartjuk, hogy ez a behozatal a legkisebbre szorítja le a hazai borok árait, s hogy emiatt boitermelőink a nagy áldozatok árán fölujit.ott szőlők termését értékesíteni nem tudják, ugy természetesnek ós a létkérdéssel egyenlőnek tartjuk azt a mozgalmat is, mely az olasz bor beözönlését az olasz borvám fölemelésével akarja megakadályozni. Az egész országban fölhangzanak a bortermelő gazdák panaszai, ez egész ország gazdái gyűléseztek, tiltakoztak a mostani alacsony borvám megtartása ellen s küldöttségek feliratokban kérték a kormányt és az országgyűlést, hogy a kereskedelmi szerződés megkötésekor az olasz borvámot emelje föl. Ez lót- ós életkérdése bortermelőinknek. Ebben a mozgalomban vármegyénk, a mi vidóküuk, de leginkább Tapo'ca vidékének bortermelői vettek tevékeny részt Gyűléseket tartottak Tapolcán, Balaton Füreden. Népes küldöttség vitte a kormány szine elé a gyűlések határozatait. Ezekben a gyűlésekben ós deputációkban termelők és kereskedők egyértelmüleg vettek részt. Egyórteluiüleg hangoztatták, hogy az olasz bor mostani vámja mellett tönkre megy a magyar bortermelés, tönkre mennek a gazdák. Es mi történik ? Mig gazdák és kereskedők (?) létérdekeikért harcot indítanak az olasz bor beözönlése ellen, kárhoztatják azt az állapotot, mely ezt lehetővé teszi, ugyanakkor szép csöndben, minden föltünés nélkül ezer és ezer akó számra érkezik az olasz bor Fiúméból Tapolcára ! A most folyó óv jan. ós február havában egymaga Tapolca 138 waggont kapott! Mert a fentiek után, tngedjék meg tisztelt, olvasóink, hogy főltehessük a kérdést. Ha a Tapolcán ós Balaton-Füreden tartott gyűléseken gazdák ós kereskedők egyhangúlag tiltakoztak az olasz bor beözönlése ellen, egyórtelmüleg hoztak határozatot arra nézve, hogy az olasz borvám a mostaninál jóval fölemeltessék és ez által gátat vessenek az olasz bor veszedelmes Leözönlósónek : akkor kik azok a hazafiak, kik rövid 2 hónap alatt egy oly nagy bortermelő vidékre, mint Tapolca, 138 waggont szállítanak ? Lássuk világosan ! A gazdák örülnek, ha tisztes áron szabadulhatnak boraiktól. Mert aki ismeri a borttrmelés óriási kiadásait, be fogja látni, hogy gazdáink — kicsinyek és nagyok — egyaránt rá vannak utalva a termés árára ! Tehát józan logikával föl nem tételezhető, hogy a bortermelő magyar gazdák olasz borspekulációval maguk alatt vágják a fát 1 A magyar gazdák tehát nem hozattak olasz bort. Hátra van a kérdés, — valaki mégis csak behozatta azt a 138 waggon bort ? ! De hát ki legyen az a valaki ? Csak nem a borkereskedők ? Hiszen ők is részt vettek az olasz borvám elleni gyülé eken ! ... Ők is tiltakoztak ! Ok is résztvettek a deputációkban a kényelmes miniszter urak előtt ! Meg aztán, ugy tudjuk, a mi vidékünk borkereskedőinek legnagyobb része ugy itt, mint Tapolca vidékére: Badacsonyban, Szent Györgyhegyen, Bácson, Kisőrsön, e legkitűnőbb bortermelő empóriumokon egyszeresmind tekintélyes szőlőbirtokosok fejenkint 4—5 minimális; összesen több száz holddal?! De hátha sem a magyar gazdák sem a borkereskedők nem hozatták be azt a 138 waggon olasz bort ? Akkor ki a manó ? Valaki mégis csak behozatta ! Aki pedig borral spekulál, azt borkereskedőnek nevezik. Hát rátérünk a feleletre : behozatták a kereskedők. . . . Most már csak azt volna érdekes tudni : kik azok a kereskedők . . . ? Kik azok a hazafiak, kik azok a gazda- és honmentő apostolok, kik a bortermelő szorongatott gazdákkal együtt tiltakoznak az olasz bor ellen s mig ime ők tiltakoznak a haza ós a bortermelők nevében : százwaggon számra hozatják, egy oly nagy borvidékre, az olasz bort, mint Tapolca. Vagy a tapolcai állomásról . . . nem jutott volna abból a rengeteg borból más pincékbe is ? Vagy Tapolcáról egyenesen továbbszállitották volna? De mikor ezer és ezer akó eladatlan bor van azon a vidéken, uii szűkség akkor sz olasz borra? Lássunk egyszer már tisztán. Vagy azokon a gyűléseken való részvétel is nem olyan szembekölősdí-féle, mint sok helyütt a szociálizmussal való kacérkodás ? Akik azt a rengeteg olasz bort olcsó pénzen importálják, ÓJ éppen a legnagyobb borvidékek egyikére, és akkor mikor a bortermelőgazdák az alacsony borárak miatt alig exisztálhatnak — két irányban vétenek. Vétenek a gazdák ellen és vétenek a magyar bor hitele ellen. Mert az olasz borral való pancsolás csökkenti a bor minőségét ós ezzel hitelét is! Lássuk hát kik azok ! Magának a borkereskedeJemuek is érdeke, hogy azok a nagy importáló hazafiak lelepleztessenelr. A „Magyar Remekirók" uj sorozata. Alig két esztendeje, hogy a FranklinTársulat megindította a Magyar Remekírók nagyszabású g) üjteményót s íme a napokban már az ciödik sorozat jelent meg, a megjelent. 20 kö'et után ujabb öt kötet vonult be a magyar családok hajlékába, hirdetve a magyar irodalom halhatatlanságát s dicsőséget szerezve egyrészt a magyar könyvkiadók vállalkozásának, amely ily óriási terv megvalósítását sikerrel vállalta, másrészt a magyar nemzeti műveltség önéizetéuek er jétbizonyitva, amely szeretettel és lelkesedéssel támogatta a kiadót úttörő, kor?zakos vállalkozásában. Az uj sorozatnak talán legértékesebb kötete az, amely Pázmány Péter válogatott munkáit illeszti be a Magyar Remekírók közé. A müveit nemzetek jogosult büszkeséggel tekintenek azokra a régi Íróikra, akiktiek munkái a nyelv fejlettsége, az írás ereje és a tartalom jelentősége által azzal a kiváltságos tulajdonsággal ékeskednek, hogy a századok lefolyása után is élvezetet és tanulságot nyújtó olvasmány gyanánt szolgálni képesek, minélfogva nem az irodalomtörténeti ereklyéik közé sorolandók, hanem a jövendő nemzedékek javára is kamatozó szellemi kincsek értékét foglalják magukban. uemze A XVI. században, a müveit nyugati ietek nyelvével egyidőben, a magyarnyelv is magas irodalmi színvonalra emelkedeít. A költészet mezején Balassa Bálint olyan müveket, alkotott, ainelj'ek a következő két században kőzkézeu forogtak és sok kiadást értek. A magyar prózát pedig, mely a teleki zeti tusálc kohójában tisziult meg és eiősödőtt, a XVII. század első éveitől Kezdve, majdnem négy évtizedre terjedő irodalmi pályáján utol nem ért tökéllyel ke-elte Pázmány Péter. Renget > irodalmi munl.álságot fejtett ki a magyar prózának ez az első nagy mestere, de munkái drága kiadásokban el voltak temetve s a Magyar Remekirók most, megjelenő uj k. tetének jutott a dicsőség, hogy a Pázmány munkáinak kincses bányájából kiássa a legértékesebbet és művelődésünknek újra hatékony tényezőjévé tegye. A leghivatot tabb tudós írónk, Fraknói Vilmos, rendezte sajtó alá Pázmány munkáiból ezt a 12 íves vaskos kötetet mai helyesírással. Két ives gyönyörű bevezetéssel kezdődik a kötet, amely Pázmány életének, politikai, egyházi és irói pályájának jellemzése közben klasszikus korképét is megfesti az hkkori magyar társadalmi és közviszonyoknak is. A bevezetés Pázmány magyar munkáinak teljes bibliográfiájával végződik. A kötet tartalma két részre oszlik. Az első rész a hitvitázó munkák tömegéből válogat, a második rész a prédikátort és a politikust mutatja be. Ámulva olvassuk azt a csodaszép magyar nyelvet, amelyeu Pázmány Péter háromszáz évvel ezelőtt irt s gyönyörködve tanulunk tőle. De talán legmeglepőbb az a nagyszabású politikai egyéniség, amely Pázmány Péternek, I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez irt 49 leveléből bontakozik ki előttünk. A harminc éves háború eseményei arra késztették Erdély fejedelmeit is, hogy fegyvert ragadjanak s a katliolikus Pázmány teljesen tisztában volt azzal, mily szüksége van Magyaror-z.ig önállóságának a protestáns Erdély függetlenségére. Azt a mélységet, ame'y közte és a-/, erdélyi fejedelmek közt vallási téren volt, áthidalta a haza- és fajszeretetet lángoló érzése, amely Pázmány lelkét hevite'te és Pázmány vállalkozott az udvar és a fejedelmek között a közbenjáró sz repére. ü,gy darab magyar történet az a 49 levél, amelyet Pázmány Rákóczihoz irt. Igen értékes kötete az uj sorozatnak a Bajza kötet is : Ba jza József válogatott munkái. Bajzának három évtizedre terjedő irodalmi munkássága (1822—1851 ) újkori történetünk legnevezetesebb időszakára, politikai, társadalmi ós irodalmi újjászületésünk korára esik, melynek előkészítésiben, bomlasztó és átalakító küzdelmeiben ne i is tevékeny része volt. Badies Ferenc bevezető essayje gyönyörűen jellemzi azt a kort, amelyben az uj Magyarország egyik legérdemesebb bajnokának harcos eg}'éuisége a vezetők sorában leélte áldásos életét. A kötet első felét Bajza költeményei foglalják le, öt csoportra osztva : Ifjúkor, Szerelem, Haza, Elei-, Emlékezés, Balladák és Idegen költőkből. A kötet második felében a válog. fcott prózai munkák foglalnak helyet, bemutatva Bajzának sokold a| u egyéniségét, választékos ízléssel adva mindazt, ami a kritikusra, történészre es esztétikusra jellemző s e mellett maradandó Óvjak meg Téli ruháinkat,szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és B por ellen, melyet ugy érhetünk el, ha azokat Schweiger Sándor molijkáp elleni intézetébe ugari gondozásra aduní^, hol azok igsq jntányo^on bizto^aq lesz gondozn
