Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2. BALATONVIDEK 1904. január 3. Darányi Ignácz, kinek neve azon magyarok közé tartozik, kikről büszkeséggel szól a magyar ember ; — ugy látszik, utóda is helyes nyomon halad — és egyes tudósokat, filozófusokat, a világ nagy problémáinak ismerőit hozzászámítva: a a kath. papság. Mikor pedig ezen alakok mellett holmi törpeségek hirdetik feltűnési viszketegtől indíttatva »ismereteiketc

; természetes, hogy komoly ember nem törődik velünk. Mert nagyon nehéz a felnőtteket nevelni. Kisebb hibát követ el az a társadalom. mely azért nem foglalkozik a szociális eszmékkel, mert nem ismeri, mint azok, kik azt hiszik, ismerik, és — sajnos — foglalkoznak is vele. Ezen napokban fehér karácsonyról, fekete karácsonyról sok szó esett a lapokban. Nem ugyan szószerinti, de átvitt értelemben, mint az eszme s a rideg anyag személyesitöjéről. Pedig valójában sem fehér, sem fekete, hanem vörös karácsony vala ez. Szocialista agitátorok járták-rótták mindenütt az egész ország útjait, megbeszéléseket tartva, hadi terveket készitve. vidéki központokat alkotva. A háló mind jobban és jobban szorul. És ha a társadalom nem siet segitségére azon szervezeteknek melyek e romboló munkát ellensúlyozni hivatva vannak és ha nem támogatja erkölcsi súlyával azokat az önzetlen gazdákat. »csuliásokat«, ügyvédeket, tudósokat, tanárokat, szövetkezeteket kis embereket, kik a hit és az igazság fegyverével kezükben, lelkesedés tüzével a szivükben vették fel a harcot a rombolás szellemével: bizonj^-bizony magára vessen a társadalom, ha későn ocsúdva fél, az ölelő, de polypkarokból szabadulni többé nem tud . . . Amennyire sikertelen volt politikai és közgazdasági életünk, olyannyira sikeres volt a szociálistáké. De van, szomorú lenne, ha nem volna, vigaszta ó tény is. Sokszor segit a természet a betegen, mikor az orvosi tudomány tanácstalanul áll előtte. A nép életének hivatatalos orvosa, az állam, nem tud a sok bajon segiteui. Beteg maga is. Szervezete nem működik. A természet: a társadalmi erők állottak össze és a szövetkezetek által igyekszik pótolni az orvos gyenge erejét. Örvendetes haladás észlelhető e téren. A szomszédos Somogy vármegye állapotát e tekintetben bárki irigyelheti. Nem licitáltat ott se az állam, se uzsorás, se város, se a megye, se takarékpénztár ugyszólváu soha. Még örvendetesebb, hogy nálunk is mozognak, sőt vármegyénk élére épen e szövetkezeti eszmének oly lelkes bajnoka kerül, mint Hertelendy Ferenc. Tőle sokat várunk e téren ; tán megmozditja az eddig idegenkedő vagy az ügyet nem ismerő szellemeket i*. Szellem ! É szónál álljunk meg egy pillanatra Ha az)eddi g tárgyalt jelenségek között sok az aggodalmatiieltő és van örvendetes ís, ugy még egyet figyelhetünk meg: a közömbösét Lakosságára nézve oly kicsiny város kevés dicsekedhetik akkora intelligenciával, mint Keszthely. S a szellemi élet terén mégis, mintha közöny, pangás, stagnáció volna. Pedig faktor is, heiy ís volna elég valami élvezetesebb szellemi élet kifejezésére, hol a mindennapi éiet küzdelmeit, ellentéteit, nehéz fáradságát egy kis szellemi frisseséggel és szórakozással lehetne felváltani. Annjn egylet s az egyletek élén és tagjai kőzt annyi müveit ember van, hogy kellene és lehetne egy oly központot teremteni, hol az a sok erő összefogva, összetartana és szellemi élvezetekkel szórakoztatná a közönséget. Vannak egyesületek, melyek a szellemi élvezetekre is kiterjesztik figyelmüket ; ilyen pld. az ének- és zenekedvelők egyesülete, az iparos dalkör, a kath. Legényegj'let, az önképzőkör, melyek helyei-közzel megpróbálkoznak ilyen téren is nyilvánosan fellépni. Legnagyobb kitartással a kath. legényegylet teszi ezt, mely évenkint 10—12 felolvasást szokott tartani, de sajnos

; a közönség végtelen közönyével kell megküzdenie ! Azon egyesületet, mely első sorban volna hivatva a vezető szerepet betölteni, a kaszinót készakarva említjük meg utolsó sorban, mert fel akarjuk hivni fig}

Telmét, hog}

r e téren is lépjen más városok kaszinóinak nyomába, hogy ne csak ragjainak, de a nagy közönségnek is szerezzen némi szórakozást. Más városokban irodalmi körök, műkedvelő énekesek és zenészek körei vannak, metyek eredetüket, irányításukat a kaszinóktól kapták; Nagykanizsán Székesfehérvárott, Sopronban Győrben mily szépen virágoznak ezen egyletek! A nagyközönség pedig mindig kitünteti őket tömeges pártolásával. Nálunk is lehetne talán ily irodalmi, ének- és zene-egyletet alkotni, mely nem a már meglevő ilyen egyesületek ellenére és elnyomására szolgálna, hanem mintegy kiegészítésül és összekötő kapcsául a többieknek és a nagy közönségnek. Egyik sem veszítene, s a nagy közönség és a szellemi élet pedig nyerne. Ugy halljuk, hogy hallatszanak már hangok ennek szükségességéről. Hogy történetében, hanem alkotó része, illetőleg láncszeme anuak a népies magyar költészetnek, mely a századok során soha meg nem szakad, hanem egyre élt és fejlődött. «Egyrésze a történeti népköltészetnek — irja Erdélyi Pál, a kötet ismertető előszavában : — harminc negyven esztendőnek (1670—1711) költői formában való megnyilatkozása. Nem önálló, hanem ez idő szerint a legjobbíiu képviselt és isme-t fejezete a népi költészet történeti fejlődésének.» Végig lapozván ezt a szép kötetet, melynek tartalmát Erdélyi Pál nagy szeretettel és finom Ízléssel válogatta össze a «Kuruc költészet, gyöngyeiből, megelevenedik előttünk az h legendaszerü kor, melynek emlékét ma már csak a «Rákóczy-induló» őrzi köztünk. És, a mint erre a szilaj indulóra gyorsabb pezsgésbe jön a vérünk, ugyanúgy hevessbb lüktetésbe kezd a szivünk is, mialatt, a szentünk révedezve jár az izzó hazaszeretettel telitett fekete betűkön, mert minden sor egy-egy fohász a szabadságért s egyegy fogadás, hogy .vérük hullajtásával> is kivívják e«t a szabadságot, a mely fájdalom! — elveszett akkor, és pedig *ok időkre veszett el ! Rá,kóczy, Bercsényi és Bezerédi a «TÍtéz magyarok vezéri > az áruló Ooskay, a tfejedelem villáma», a rettenetes vak Bottyán, s a kuruc világnak valamennyi. többé !<evésbt>o hires és hírhedt szereplője, föl egészen Károlyi Sándorig: mind előfordulnak e dalokban, viselt dolgaik érdeme vagy becstelensóge szerint, a melyben «kiállott Rákóczy a munkácsi sáncra, — Reá támaszkodék pántos pallosára* . . . E szomorú pillanatig váltakozva csendül meg a «Kuruc költészet»-ben, a hol dicsőségesen fölragyogó, hol veszedelmes zátonyra jutott, szabadságnak az ujjongása és keserűsége, aszerint, a mint a Rá kóczy fegyverei győztek, vagy vereséget szenvedtek. Et től kezd ve azonban, miután I a szabadság ügye elveszett,, csupa fájdalom sir a törők sip, vagy a magyar tárogató hangján s a szerencsétlen ország állapotát semmiféle korfestő rajz nem jellemezhetné hívebben, mint a kötetnek utolsó előtti dala, melyet, .ide iktatunk : Rákóczy, Bercsényi! Ragyogó vitézek! Napkelet tájiról, fegyverre keléDek, És, a mint fölkeltek, fohászuk égbe szállt: „Segits meg, Istenünk, harcaink hevén át ! Segits meg, Istenünk ! És Te, Szűz Mária, Hogy el ne pusztuljon magyarok hazája ! Magyarok hazája, oly dicső volt hired, Hogy aranyalmának neveztek el téged." Az alma lihullott, csutkája van csak meg. Mióta az ország labanccal tele lett; Magyarok hazája, aranyos szép alma, Ki téged őrizett, hideg hant takarja. A cKunn költészet* a «Magyar Remekírók »-nak minden esetre egyik legszebb és legértékesebb kötele. Ugyanezt mondhatjuk a Széchenyi István gróf munkáinak első kötetéről is, me yet Berzeviczv Albert rendezett sajtó olá. A hosszú bevezető tanulmány, melyet a kötet élére irt, talán a legértékesebb azok közt, melyeket, valaha «a nemzetébresztő legnagyobb magyar»-ról irtak. Meglátszik rajta, hogy nemcsak szereti Széchenyit, hanem alaposan ismeri mind lelki és kedély világát, mind politikai és társadalmi munkásságát is. Sikerrel védi meg ama nem régiben támadt tendenciózus törekvés ellenében, in

jly szeretné föláldozni Széchenyi nagyságát a Kossuthkultusz oltárán, s igen helyesen jegyzi meg, hogy nemzeti pantheonunk mindkettőt — Széchenyit is, Kossuthot is — csonkitatlan nagyságában fogadhatja magába egymás mellett is; mert isz, hogy működésűk egy időben ellentétes volt, nem csökkentheti annak a ténynek az értékét, hogy mindkettőnek tüneményes alakja a mi hazánknak, a mi történetünknek ékessége.' Széchenyinek ebben az első kötetében a Hitel, Világ, Stádium és az UtirajKeszthelyi & gazdásE papír • • 50 íinom csont levélpapír, 50 boríték díszes dobozban 1 korona 20 fillér. ^apViató Sujárt«zl«t> 3°zs<?f könpt> és papirkereskeSésében KE8ZTH1LYEN,