Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-30 / 35. szám

1903. auguzstuw 30. tás nincs is. Mert, amit, a vallást,anár abban a heti 2 órában épit, azt a másik 26 meg 28 óra teljesen lerontja é

s lerombolja. Mert bogy a hittant, mint tantárgyat a mai rendszer menynyire nem respeot.álja. az is mutatja, bogy a tanári conferentiákra a bitoktató még csak meghívót sem kap. Legalább az állauii iskolában nem. Ö egyszerűen csak beküldi a calculusokat. Ugy, mint, ahogy a statisztikai adatokat, szokás kezelni. Ennek aztán az a következménye, hogy a diák — aki minden iskolai dologról igen hamar értesül — a hittant nem is veszi komotyao. Annyival kevésbbé, mivel látja azt, is, hogy a vallási kérdésekben sokszor homlokegyenest más alapou áll a hitoktató, mint egyik másik tanár. Ami, tekintve azt, hogy sokszor a történelem, vagy a természettudományok tanára más vallású, mint ez vagy az a diák, még csak nem is osodálatos. De ezenfelül igen gyakori eset az is, hogy a diák vagy a hitoktatót vagy a reális tárgy előadóját nem érti meg, avagy rosszul érti s hézagot, ellentétet, lát a kettő között akkor is, amikor tulajdonképen nincs. Aztán erre, az ő tévedésére épit, olyan következtetéseket, amik egész életére kihatnak, amik egész erkölcsi felfogását megmételyezik. Aztán elhagyja az iskolát ingatag lélekkel, vallás és Isten nélkül, lelkében az egoizmus és a «vad realizmus« csiiáival. Súlyos baj ez, embereket és családokat megrontó, nemzetek létalapját aláásó ve*z-delem. Mi lesz azzal a társadalommal, melynek fiai nem ismerik az istenfélelmet, operettekből tanulják kigúnyolni az erényt s megdöbbentő cinizmussal beszélnek a vallásról és annak dolgairól ? ! Szerencsés az a szülő, kinek módja van gyermekét intei natusban nevelni. A/, internátus pótolja az iskolák fogyatékos vallásoktatását, eltünteti az ellentétet, ami esetleg vau a hitoktató és a másik tanár magyarázata közt s megőrzi, megvédi, visszatartja a tapasztalatlan gyermeket az irjuság rettentő kihatású ballépéseitől. A praktikus észjárású, nagy brittnemzet már rég felismerte ezt s alig van iskolája internátus nélkül. Nálunk is van a protestánsoknál. Nem sok de elég. Hanem igen érzékenyen tapasztaljuk a kath. intematusok ós convictusok hiányát. De talán másképen lesz ez is. A budapesti szt. Imre-internatusban, a veszprémi régi Davidikumbati s a fehérvári főgymnáziumhoz most csatolt internatusban szeretjük a tavasz első fecskéjét látni. Vajha minél előbb jönne a többi is. Meit csak javára válna az egyesnek, az egyháznak, a hazának. Tanár. Cselédügy. i. Társadalmi bajaink közt nem utolsó helyen áll az ugyuevezett, oselédügy. Napról-napra halljuk gazdáink ós gazdaasszonyaink panaszát, hogy rosszak, hanyagok, gondatlanok, lelkiismeretlenek, tudatlanok és—amit táu elsőnek kellett, volna, megemlíteni,— határt nem ismerő módon erkölcstelenek a cselédek. És ez épp ugy v»n a férficsölédekuól, mint a nőknél. Sokan szóba hozzák ezt, már magánkörben épp ugy, mint nyilvános helyeken; sajtóban is, röpiratokban is. Vitatkoztak e kérdés felett, tudós férfiak, szakavatott nők, laikusok egyaránt. Mindegyik belátta, át volt, hatva annak a tudatától, hogy égető a kérdés, ez tovább megoldatlanul nem maradhat, hogy mielőbb ós pedig gyökeresen orvos lni kell mert ugy a cselédtartók, valamint a cselédek óideke kívánja, követeli. Ajánlottak is mindenféle módokat, orvosszereket, azonban — ugylát^zik, — sikertelenül Maga a törvényhozás is megkisérlette — igaz ugyun, hogy már vagy 27 évvel ez előtt — de ennek sem sikerült a kérdést ugy megoldani, a hogy az ügy mindkét fél jogos érdeke megkívánja. 1876. évben tették meg az első lépést, a cseléd s gazda közötti jogviszony rendezésére. Mivel ezen időt megelőzőleg sem törvény, sem kormány hatósági rendelet nem volt, mely ezt a kényes s az ország lakosságára nagy horderejű kérdést egységesen szabályozta volna, haneia minden törvényhatóság ós város a saját külön alko'ott szabályzata alapján járt el, nagy örömmel fogadták az 1876 évi XIII t. c. életbeléptetését. Es ámbár ez a törvény sem ölelte föl az egész kérdést és nem tartalmaz a mindennapi életben előforduló minden mozzanatra megfelelő intézkedést, a mint egyetlen törvény sem képes erre, egy ideig jónak, célirányosnak bizonyult. Azonban 27 óv nagy idő. Ez alatt a külömbözö viszonyok olyan nagy átalakuláson mennek át. kérdéseknek, panaseokn jogsérelmeknek annyi sok féleségei merül föl, hogy a törvényt ma már sok esetben alkalmazni nem vagy egyáltalán nem lehet, vagy ha valamely hatóság, a helyzet kényszerű hatása alatt mégis alkalmazza, ritkán éri el azt az erkölcsi hatást, a mit joggal elvárni lehet. A kérdéses törvény alkotásakor az a cél lebegett a törvényhozás lelki szemei előtt, hogy a cselédügy az egész vonalon egységesen kezeltetvén végeredményében a cselédeket, javítsa őket — mint azt a 2. §. kifejezetten ki is nyílvánltja — a család házinépének tagjává te/ve A törvény 30. §-a is akképen rendelkezik hogy a gazda arra köteles ügyelni, hogy e-elédie mint háznépének tagja, józan, takarékos és erkölcsös életet folytasson. A 32. §. a szolgálatban történt megbetegedés esetén a gazdát kötelezi a cseléd gyógykezeltetéséről való gondoskodásra. Ezt az intézkedést az 1898. évi XXI t. c. 5. §-a is föntartja, sőt még ki is terjeszti' A cselédtörvény 45. ós 46. §§-ai a gazdát a cseled fölött hgyelni joggal ruházza föl. Sőt az 1878. V t. c. (Büntető törv.) 313. §:

R kimondja, hogy a hazi fegyelemre jogositott szemely által annak gyakorlatában elkövetett könnyű'testi sértés miatt büntetésnek nincs hely® De bármiként igyekezett "is a tőrvényhozás a cselédoket megjavítani, ez «ehogy sem sikerült. A esőléd nem tekinti magát a család tagja gyanánt. Ellenkezőleg. Nem .vonzódik a családhoz, nem törekszik a" csalid érdekeinek megóvására, a gazda előnyére, hasznára nem végzi el teendőit lelkiismeretesen, nem ügyel föl a gondjaira bizott s gazdája tulajdonát képező vagyonra, erkölcseiben iaza, kötelességei teljesítésében h»nyag, magavi»eletébeu durva, szófogadatlan erőszakos. Nem igyekszik azon, hogy szolgálatadójának megelégedését, elismerését mngának kiérdemelje, nem azon, hogy ismereteit gyarapitta, Iái körét tágítsa, hogy tanuljon, bővebb szakismertet szerezzen magának, hogy ha.sznaveh>-tőség- fokozódjék s ezzel szolgálatának ellenértékét emelje s magának minél jobb ekzistentiát biztosítson. A cselédkérdés szorosan összefügg a munkás kérdéssel, a melynél női személyeknek az emberi társadalom kereteben való megélhetésről van szó ós ón csak ebből a szempontból óhajtanám ennek a nagyfontosságú kérdésnek a megoldását. Semmi esetben sem szabad a kérdés pertrak tálasánál egyoldalulag eljárni. Mert a mint, kimondjuk azt, az axiómát, hogy a oselédek rosszak, hasznavehetetlenek, épp ugy constfttálnuck kell azt is, hogy sok asszonynak a bánásmódja, a cseléddel való érintkezése, fellépése is kifogás alá esik. Valljuk meg őszintén, hogy nem minden asszony póldányképe az igazságszeretetnek éppen ugy, a mint nem minden cselédleány vetekszik a szeretetreméltósággal. Akárhányszor találkozunk úgynevezett kisasszony. S ez éppen elég volt arra, hogy vagy két, órát töltsenek el haszontalan fecsegések k el. A komámasszonyok gyülekezete nem igen halasztja el a kedvező alkalmat. Egyik tárgyról a másikra tértek át, beszéltek a két rezgő nyárfáról, melyeknek — a mint mindenki tudta — egész történetük vau. A különös növény, mely együtt született, képezte a beszéd tárgyát az egész vidékér. II. Tizenöt évvel ezelőtt nem állt még oly elszigetelten a faluban a Na varra család : ott laktak a Marescok, gazdag fényűző nép, akik szerették a víg életet. A Maresco és Navarra család békés egyetértésben ólt, sőt szívélyesebb, barátságosabb, bensőbb veit köztük a viszony, mint néha a rokonok közt. Egyetértés az öregek közt, egyetértés a fiatalok közt, egész nap egymásnál laktak, mert ahhoz, hogy egymást, meglátogassák, csak a sorompót kellett, kiuyitam, mely a két birtokot elválasztotta. Az árkon, mely a két, birtok közös határát, képezte, a a két család közös költségen emelt, hidat, s a sorompó körülbelül a hid közepén helyez kedett el. Még csak azt kell hozzáteunünk, hogy addig, amíg a két család barátságban élt, ez a sorompó sohasem csukódott be. Ez a festői hid, melyet a töloséres folyondár, vad avarfü ós örökzöld repkény csudálatos bujanövésü szárai teljesen eltakartak, hosszú indáikkal körülfonva a hid boltozatát, végigkúszva aunak pillérein, ... ez a festői hid nagyban hozzájárult, hogy a gyermekélet első játékával együtt az igaz vonzalom is kifejlődött Navarra Ada ós Maresco Gusztáv szivében. Ez látta, ez hallotta, hogy Ada és Gusztáv, sok óv múlva, elbűvölve a csendesen lenyugvó nap megragadó fenségétől, félénken, remegve, mintha nagy titkot fedeztek volna fel szivükben, vallották be egymásnak kölcsönös szerelmüket s tettek egy egész életre szóló fogadást,, hogy egymásért fognak élni. Igy egyszerűen csak igy, mintha nem is lehetett, volna máskép. S ép ilyen egyszerűen tudatták ezt, családjaikkal, a mint. illik is ez jó gyermekekhez, a milyenek ök voltak. A kijelentés mindkét családnak végtelen örömet szerzett, s ugyanaz nap a Navarra pár s a Maresco család fejei, komoly bizalmas tárgyalásokat folytattak, de ezek a tárgyalások mindnyájukra örömet hoztak, ez után jobb barátokká váltak mint voltak eddig, a gondolat, hogy rokonok lesznek, az öröm mosolyát csalta aj kaikra. E naptól a hid s a zöld repkénnyel befutott, sorompó, a legédesebb idyllek szemtanúi lettek, mely éveken át, tartott, mig a menyegző napjának felvirradását várták. Hogyan jutott Maresco eszébe, hogy a patak vizét, mely felett a hid volt, árkokkal levezesse, a kertjébe ásott vízgyűjtő medencékbe ? Ki sugalta neki e gondolatot, hogy ezt a munkát befejeztesse, mielőtt beszélt volna az öreg Navarrával,. a ki e közben utazásokat tett ? Senki som tudja. Az bizonyos, hogy mikor az öreg Navarra megérkezett, s meglátta az újságot,, panaszkodott Maresconak szelíden, mosolyogva, ez eleinte ugy tett mintha nem értené, később mosolyogva mondta: majd beszélünk róla. Mikor tárgyalni kezdtek, ugy kezdték a beszélgetést mindketten, mint szokták jó barátok, nyugodtan, a lehető legszivélyesebben. Sőt Navaira, Maresconak, ki kérte, hogy a víznek ilyetén való elzárását, mely neki már is károkat okozott, — minthogy veteményese már sárgulni kezd a viz hiánya folytán — szüntesse be, már igent is mondott, de hozzátette : — Ha Önnek örötcet, okozhatok, szívesen, de erre netn vagyok kötelezve. — Köszöuöm, de ne mondja igy . . . — Bocsásson meg, igy mondom, mert mondhatom. Olvassa el a régi Írásokat. — Ismerem ezeket a régi Írásokat, ép ugy mint On . . . Ezek nem adnak Önnek jogot. — Ezek minden jogot megadnak nekem . . . Ez a szó jog, tűzbe hozta a két jó barátot,, s ez lett az oka minden fájdalomuak. Mert a hányszor a jogról beszól az ember, neki tüzesedik, belevonja a dologba az ügyvédeket, Ferencz Jözsef keserűvíz

fiz ,e

r