Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

2. BALATONVIDÉK 1903, augusztus 2. Látnia kell az ország pusztulását, hallania kell a szabadság halálhörgésót, mellyel tulajdon lelke annyira összeforrt. Börtönbe hurcolják, el van már készítve számára a halál s csak Odysseus leleményes bátorságával tud menekülni. Aztán kigyúlnak a Beszkidek ormán a szabadság pásztortiizei, felharsan a Rákóczy-induló, s diadalmas csatákban nyomul előre a kuruc sereg. De ismét fordul a kocka, a majténvi sik temetövé válik, hol a földbe szúrt kardok, csákányok és buzogányok a Rákóczy név pusztulását, a magyar szabadság halálát jelzik. Elnémul a csatazaj ; mint a dércsípte virág, lekonyul a zászló, melyen a «Pro deo. pro patria pro libertate« ragyogott s ki zászlójáért mindenét tevé kockára, koldusnál is koldusabb, nyomorult száműzött. Aztán, hogy csordultig legyen a pohár, a szegény apának látnia kell, hogy fiai elfajult epigonok. hogy az óriási pálma sarjadéka hitvány tövisbokor. Hozzád száll a lelkem, török földen idegenek közt nyugovó édes Fejedelmünk ! Tisztelő csodálattal állok meg titáni alakod előtt s könyüim hullanak hideg sírkövedre. Édes jó Fejedelmünk, de sokat is szenvedtél Te! Pro Deo, pro patria, pro libertate. S hol annyi érdemetlen, annyi áruló kapott Árpád földjéből mérföldeket, Neked nem jut egy sírgödör. Zászlódat megcsonkították, hármas jelszavadból a két elsőt letörölték s a haszonlesők kétszáz éve abból élnak. hogy emléked megrugdossák. Maradj, maradj Te csak itt ebben a kis kápolnában, a Te időd még nem érkezett el, még akadna itt elég sok ember, ki nem merne leborulni hamvaid előtt. Csak várj, csak várj még egy kicsit. »Leszmég egyszer ünnep ezen a világon.* Mintha már kezdenének kibújni a kurucaid vérével áztatott tőidből a szabadság virágai; mintha már bontogatná szárnyait az uj idők lelke ; mintha már kezdenék érteni szavaid és eposzi tetteidet; mintha már fel-fel ragyognának a Beszkidek ormán, az aranykalászos rónaságokon azok az ismerős pásztortüzek. Diadalütad kezdetén, a Te kedves városodban már ezeren és ezeren merünk emlékeid láttára emlékezni, sóhajtani, reménykedni, imádkozni. Édes Fejedelmünk, nem szenvedtél hiába, lábad nyomán már terem a virág és babér, könyeidből már bugyognak az életadó források, szavaid visszhangja hallszik már, ideérkezett. Majd ha egészen kinő ez az erdő, tengerré válnak a források s menydörgéssé lesz ez a viszhang, viszszajösz Te ugy-e akkor hozzánk, mi édes, mi nagy, mi szegény, mi boldog Fejedelmünk ?! Zalavármegyei jegyzői egyesület évi rendes közgyűlése. ii. Majd az egyesület plénuma újra emberbaráti érzületének adott kifejezést a vála ztmány azon javaslatának elfogadása által, mely az országos egyesület kebelében az iErzsébetAlap segítő egyesület* megalakítását szorgalmazza. Az egyesület célja az önhibájukon kívül nyugdijat nem élvező jegyzők — illetve hátrahagyott családjaiknak segélyben való részesülése. Valóban méltó az eszme, bogy mielőbb testet öltsöu, mert az árvák könyeinek felszárítana a legszebb dicsérete bármely egyesületnek. Ezután következett az alapszabályok értei mében beérkezett, indítványok tárgyalása. Elfogadtatott az egyesületi elnök indítványa, hogy az egyesület, mint ilyen fejezze ki H vármegye törvényhatóságának, a vármegye alispánjának és főjegyzőjének, valamint Háczky Kálmán, Szilly Dezső és Haudek Ágoston dr. bizottsági tagoknak, mint akik a jegyzői munkalatok és a jegyzők érdekében azok sorsának javítására kiküldött a közgyűlés a jegyzők iránt t nusitott kiváló jóakaratukért forró köszönetét, Az indítvány egy. haugulag elfogadtatott. Ezután Szemző Zsigmond indítványát fogadta el a közgyűlés, hogy a közgyűlés kérje meg a vármegye alispánját, miszerint a vármegyei összes szabályrendeletek összegyűjtése iránt intézkedjék. Ezen indítvány bizony nagyon is életrevaló, mert szabályrendeleteink között nagy számmal vaunak olyanok, melyek módosítva, újonnan alkotva lettek, de ninos gyűjteményünk, a hol azok hozzáférhetők lennének. Nagyon természetes, hogy így azok sok esetben nem is lesznek végrehajtva. Azt, hiszszük, hogy a kérelemnek meglősz a kívánt, és mindenki által obajtott eredménye. Ezután határozattá emelte a közgyűlés azon indítványt, hogy az egyesület megkeresést intéz a pénzügyigazgatóhoz, bogy a pénzügyigazgatóság — a tökekamat-adó kivetési lajstrom hitelesítése előtt a hitelező lakhelyét nyomoztassa ki és állapítsa meg, hogy a 630 K. minimumot eléri-e? Ezen intézkedés a jegyzőt nagyon sok haszontalan munkától mentené meg, mert sok hiába való adókivetés szükségtelen lenne. Majd a közgyűlés kimondotta, hogy tiltakozik az országos egyesület választmányának azon eljárása ellen, hogy nevezett választmány minden megbízatás nélkül a iMagyar Hirlap»-ot a jegyzők politikai napilapjának nyilvánította. Miután a választmány csak azzal lett. megbízva, hogy tanácskozzék azon, vájjon önálló jegyzői politikai napilapot volna célszerű megindítani, vagy valamely más politikai lapot hivatalos lappá elfogudni. Miután arra megbízatása nem volt, hogy maga valamely politikai lapot válasszon, azt hivatalos lappá deklerálja, ennélfogva az egyesület kőtelezőnek nevezett választmány határoz itát el nem ismeri, az ellen erősen tiltakozik és ezt kifejezésre is juttatja, Az ugocsai jegyzői egyesület azon inditváuya felett, hogy a jegyzők országos kongresszust tartsanak, tekintettel a zavaros politikai helyzetre, ezidöszeriut napirendre térnek. Tétetett még több indítvány, a mely felett a közgyűlés szintén határozott. Ezek között említésre érdemes az egyleti elnök által bemutatott, mód az útadó, a megyei és községi pót adó egyszerű és a czéluak teljaseu megfelelő kezelésére vonatkozó minták betekintése után az egyesület jelenlevő tagjai ötömmel fogadták buzgó elnökük azon praktikus és igazán világos munkálatát, és kimondották egyhangúlag hogy a vármegye alispánját kérik meg, hogy azt elfogadja és életbe léptesse. gén, s az i'il -ül v. -ul -iil használatára. Nem tartja szükségesnek a magánhangzók ékezését ezekben: nyújt, nyit, böjt stb A 6. §. Az irodalmi hagyomány hatásáról szól, mely alatt a régi formát írjuk s az ujabbat ejtjük, pl. házból, fáról, kőtől, — kezébe — lyuk, gömbölyű, — bolt, volna, zöld, költ — az írásban, míg a kiejtésben: házbul, fárul, kőtül, — kezibe, — juk (luk), gömböjü (gömbölii), — bőt, vóna, ződ, kőt stb. Kocsmát ajánl korcsma helyett. A szóelemzés szolgál az írás alapjául (7. §.) az összetett, továbbá a képzős és ragos szókban, mert nyelvérzéküuk erre készt. E szóelemzés ala

ft azonban nem a tudományosan kutató etimológiát kell értenünk, hanem azt, «amelyet nyelvérzékünk önkénytelen és öntudatlan elvégez az összetett szókban s a rendes nyelvtani alakokban.* Figyelmezteti a tanítót, hogy ilyenk«r a tanulót ne kényszerítse az írás szerint való kiejtésre, kivéve az olvasni tanuló gyermeket, a ki még szotagolva olvas ; a folyékony olvasásban sohasem a kiírás irányadó (pl. adjon — kiejtve: aggyon.) A 8. §. arról beszél, hogy ha valamely hang a ragozásban vagy képzésben egészen más hangnak adott helyet vagy nyomtalanul elveszett, akkor nem írjuk többé az eredeti hangot, hanem az ujabbat. Egy gyakori írásbeli plesnazumastól is óv; ne Írjunk piski-i hidat, kornádi-i takarékpénztárt; elég az egy i is. A szóelemzés szőrszál hasogató alkalmazásától óv a 9. §. s azt ajánlja, hogy a hol a szóelemek a inai nyelvérzék elől egészen eltűntek, ott ne írjunk a szóel-mzés szerint, Így liát jobb: keszkenő, menyegző, aggat, szaggat, iktat, kesztyű stb. mint az eredeti : kikenő, menyekző, akgat, igtat, kezt.yü, stb. Ellenben hibásan rövidítik meg az éjtszaka, korántsem szókat e. t betűvel, mert mindenki í vel ejti: éjcaka, koráncsem. Ugyancsaa közkeletű hibát ró meg a higyjed alakban, holott higgyed a helyes. Gyakorlatilag fontos a 10. §., mely szerint a mult idő -tt jele, s a -tt helyrag, meg a -bb fokképző csak magánhangzó után kettős ; mássalhangzó után egyszerű állott, hittan ; Győrött, éretted; több, magasabb; ellenben; állt, kért] Kolozsvárt, érte; magasi. Kevésbé (egy b-vel) is jó, mert a -vá -vé ragot nem érezzük benue. Szerény véleményem szerint azonban Simonyi nem helyesen hibáztatja általánosságban az ilyen írást: bonttat, rejttet a két t miatt. Mert bizony néha a műveltető alakot máskép nem lehet föltüutetui, mint két í-vel, pl. elrejtette, bekerittette mást jelent, mint elrejtette, bekerítette. Az egyszerűsítést tárgyalja a 11. §. Ugyanis néha a kiejtés ellenére (pl. egy, kisebb, lesz), néha a szóelemzés ellenére (pl. állt, Kolozsvárt, fenső, tollal, könnyel) irunk egyszerű mássalhangzót kettős helyett,. Ajanlja a föllebb, föllebbez alakot az egy l-es alak helyett, támaszkodva a közkiejtésre. Roppant vitatott, kérdésről szól a 12 §. : az idegen szókról. Rövidség kedvééit csak azon eseLeket soroljuk föl, melyekben az idegen szót nem magyarosan írjuk: 1) az idegen fogalmak, intézmények, szokások stb nevét, pl. renaissance; high li/e, lady, dejeuner, fin de siécle stb. 2) a nem közkeletű tudományos és egyéb műszavakat, pl. quaestor, circulus vitiosus, adagio stb. 3) idegen nyelvű idézetet, szólásmódot, közmondást, pl. ankiatur et altéra part, conditió sine ima non stb. Az 1) és 2) pántba tartozó görög szavakat latinosan írjuk, de a /í-nak hangzó c helyett k-t irunk : archon, palaestra, akropolis stb. Az ezeken kívül eső idegen szavakat magyarosan irjuk. Egyébként (igen okosan) a cíi és x betűt megtartjuk, tehát a Budapesti Hirlap ingadozó eljárását ezzel elkerülhetjük és nem irunk sem teknikust, sem tehnikust, mert sem atm

igy> sem emigy nem ejti senki, hanem: technikus-1 irunk ; meg expedíciót, hogy ne kelljen egy jegy helyett hármat írni (ekszpedició). Igen bölcs tanácsot ad a szabályzat végül: a hol nem kell, ne használjunk idegen szót. Kár, hogy e §. magyarázatát ki nem nyomtathatjuk itt teljesen ; igen érdekes és megszívlelni való dolgok vanuak benne. A tulajdonnevekre a 13. §. azt a szabályt állítja fel, hogy: a latin betűkkel író népek tulajdonneveit meghagyjuk változtatni (ezt alkalLevélpapírok. 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák ás zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csino3 fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphaték Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.