Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

VII. évfolyam Keszthely, !903. augusztus 2. 31. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MöK|el«uili he te xi ki it t egyszei-: vaiNilrniip. SZERKESZTOSEO ÉS KIADÓHIVATAL volt gazd. tanintézet épületében. K éziraio knl a szerkesztőség cimére, PénzesutalvADyokat. hirdetési meiíliizAH"kKtéa r«klamAoiAkat * kiadóllivhIkI'.io/, li Arünk Kéziratokat nem adunk vien-za I.A PTUJ.A JHONOS BOTÍTZ JÓZSEF KICI.KI.ÖS SZICltlllISZ'W) NÉMETH JÁNOS. ' KIADÓ 8UJÁNSZKY JÓZSEt Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — fl// Fél évre 5 . " 11 ti Negyed évre 2 „ SO „ Egyes szám ára 20 „ Nyllttér petitsora alku szerint. Rákóczy. Oda száll a lelkem a galatai kis francia templom kriptájába, hol a nagy magyarok egyik legnagyobbja alussza örök álmát. A nagy fejedelem, ki annyi évig ette a száműzetés keserves kenyerét, melyre a keserű fájdalom könyüi peregtek. II. Rákóczy Ferenc a mi ezer éves történetünk egyik legnemesebb alakja. Még a szabadsághősök és felkelő vezérek közt is a legideálisabb lélek, kihez a gyanúnak árnyéka sem fér, kihez soha egy parányi szenyfolt nem tapadt. Jámbor és istenfélő, bátor és merész, kegyes és erős, alázatos és büszke, szerény és méltóságteljes egy személyben. Szent László és Hunyady Jánoshoz, a világtörténet e páratlanul nemes és óriásian nagy alakjához hasonló, de kimondhatatlanul szerencsétlenebb ezeknél. Mint a regés világok Herakleszét, már bölcsőjében az ármány kigyói vették körül, melyeket csak a csodával határos módon tudott kikerülni vagy megfejteni. Örökös gyanú, féltékenység, gyűlölet kisérték minden lépését, mert a nevében rejlő erőtől féltek a nálánál is hatalmasabbak. Mikor más gyermek még apró játékaival van elfoglalva s naiv hittel hallgatja a dajka meséket, ő abban a korban már rettenetes politikai harcoknak és cselszövényeknek volt a középpontja s borzalmas történeteket kellett hallania arról, hogyan haltak meg nagyat)

Tja és rokonai, hogyan szenvedtek börtönt atyja és a barátai azért, mert szerették hazájukat. Nincs olyan fájdalmas emberi érzés, melyből neki nem jutott volna osztályrész, nincs olyan szerencsétlenség, mely öt meg ne látogatta volna. Gyermekkorában elszakítják, a szó szoros értelmében kitépik karjai közöl egyetlen nővérét s elhurcolják azzal a szándékkal, hogy megrövidítsék életét. Öt magát kolostorba csukják s kémekkel veszik körűi, hogy nem árulja-e el a lelkében lappangó terveket és aspiraciókat. S a gyermeknek meg kell tanulnia gondolatait elrejteni. Thökölyi magával viszi őt a csatákba; mint a nemzet drága kincsét és reményét; ez a kis gyermek, az ő neve a kurucok legdrágább hadi zászlója. Ott jár a repülő golyók közt Munkácá falain is és hőslelkü anyja büszkén irja, hogy sohasem látta gyermekét félni vagy megijedni. Mennyasszonyától, kit a rajongásig szeret, elszakítják, őt a leány, a leányt meg az ő halálhírével döntve a fekete gyászba. És mikor felserdül s mint a hatalmas család utolsó sarja, mint a nemzeti függetlenség gondolatának hordozója haza tér, gyanúval kisérik a Rákóczy fiút s gyanúval fogadják itthon a bécsi nevelésű gyerek-embert. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Az uj helyesírás. Régi bajt, óhajtott orvosolni Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, midőn nemrégiben kiadott rend-letóben többé kevésbbé kötelező szabályokat állitolt a magyar helyesírásra nézve. E szabályokat a «Magyar Nyelvőr* szerkesztője, Simonyi Jenő dolgozta ki. «Az uj helyesírás» cimü füzetében. Igeu ajánlatos lévén, bogy a nagy közönség is minél előbb megismerkedjék ez uj szabályzattal, nem lesz haszontalan dolog azt főbb pontjaiban itt megismertetni. A rendeletben első sorban az tűnik föl, hogy nem kötelező. A közönséget, egyáltalán nem kötelezi ; az iskolákat csak ugy, hogv <egy és ugyanazon intézet egy Írásmód mellett foglaljon állást» ; csupán a tankönyvek irói vannak a szabályzat megtartására föltétlenül kötelezve. Hogy miért nem tette miniszter e szabályzatot föltétlenül kötelezővé, miért enged még ezután is kétféle írásmódot, a kétes esetekben, azt Simonyi okosan megmagyarázza: «Az át meneti bajokat ar ilyen reformokban — a hol régi szokásokat kell céltudatosan megváltoztatni — egyáltalán nem lehet elkerülni." Vagyis: 0 szabályzat még csak átmeneti; egyszerre kiküszöbölni ós kárhoztatni igen sok magyarnak — fő eg az akadémiának írásmódját, nem lehet, nem célszerű.' Mit ígérünk vele — úgymond Simonyi — ha a magyarságnak egyik felét leszamarazzuk s az iskolában megkínozzuk csak azért, liogy egyöntetű legyen a «helyesírás?* A szabályzatnak tehát, az a célja, hogy a kétes esetekben föltárja, melyik a jobb (uem az egyedül jó!) ós egyszerűbb Írásmód; hogy temesse azt, a copfot, mely a két nero hibás írásmód egyikét kárhoztatta ós hibádnak 1 t él te ; s hogy ekként, a tanító és tanuló józan érzékére bízza a választást, mert, hiszi, bogy mindenki az egyszerűbb és célszerűbb Írásmódot fogja választani és gyakorolui. A szabályzat, pontjai a következők : Az 1 §. a magyar helyesírás alapjául megjelöli első sorban a kiejtést, aztán a szóelemzést, néha a hagyományt, egyszerűsítést és analógiát. A 2. §. elsorolja a magyar ábécé 38 betűjét. (Az Akadémia 40 betűt tauit ds és ífe-vel; a d*-t a szabályzat ftes-vel irja, pedig szerintem éppen a szabályzat egyszerűsítő céljának inkább megf-l^l az egyszerű ds.) A c és cz még most egy«ránt jó, bár a c észszerűbb; a cz-1 csupán az Akadémia tartofcta meg, ragaszkodva a liagj'ományhoz. A 3. §. fontos, mivel lemetsz egy copfot, mely szerint a felszólító mód és birtokragozás egyes eseteiben, a -val -vei és -vá -vó rag v jenek áthasonulása esetén a kétjegyű mássalhangzókat eddig teljesen kétszer kellett kiírni ; ezúttal azonban elég ilyenkor az első jegy kettőzése: vesszük, öccse, asszonnyal, király| lyá. Természetesen teljes kettőzés szükséges a | sor végén való elválasztásnál és összetételekben. Szabadságot enged a kettőzésre azon esetekben, 1 a hol a kétféle kiejtés egyformán el van terjedve (galy v. gally, afféle v. aféle — de az előbbi jobb); de hibáztatja a kettőzést a melléknevek -s képzőjében ós egyes igék és személyragos határozók l-jében s némely más szóban pl. magossabb, beszól], rólam, utánnam, szallag stb. A 4. §. kimondja, hogy az irás alapja a müveitek hagyományos kiejtése. Tehát nem szabad egyes vidékek ós nyelvjárások kiejtése szerint irni. (Gyakorlati szabályát, állítja föl e §-ban, hogy az -\t igeképző hosszú: tanít, feszít stb.) Az 5. §. szabadságot enged az e és ö fölcserelósére azon szavakban, melyek e-vel és ö-vel egyaránt használatosak, pl. fel v. föl, csepp v. csöpp stb. Továbbá a többes harmadik szemólytt birtokragban az -ok -öle, jok -jölc alaknak -uk -ük, -juk -jük alakkal való cseréjére ; az -ú -ű vagy -u -ü használatéra a melléknevek vó-