Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-02 / 31. szám

VII. évfolyam Keszthely, !903. augusztus 2. 31. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MöK|el«uili he te xi ki it t egyszei-: vaiNilrniip. SZERKESZTOSEO ÉS KIADÓHIVATAL volt gazd. tanintézet épületében. K éziraio knl a szerkesztőség cimére, Pénzes­utalvADyokat. hirdetési meiíliizAH"kKtéa r«k­lamAoiAkat * kiadóllivhIkI'.io/, li Arünk Kéziratokat nem adunk vien-za I.A PTUJ.A JHONOS BOTÍTZ JÓZSEF KICI.KI.ÖS SZICltlllISZ'W) NÉMETH JÁNOS. ' KIADÓ 8UJÁNSZKY JÓZSEt Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — fl// Fél évre 5 . " 11 ti Negyed évre 2 „ SO „ Egyes szám ára 20 „ Nyllttér petitsora alku szerint. Rákóczy. Oda száll a lelkem a galatai kis francia templom kriptájába, hol a nagy magyarok egyik legnagyobbja alussza örök álmát. A nagy fejedelem, ki annyi évig ette a száműzetés keserves kenye­rét, melyre a keserű fájdalom könyüi peregtek. II. Rákóczy Ferenc a mi ezer éves történetünk egyik legnemesebb alakja. Még a szabadsághősök és felkelő vezé­rek közt is a legideálisabb lélek, kihez a gyanúnak árnyéka sem fér, kihez soha egy parányi szenyfolt nem tapadt. Jám­bor és istenfélő, bátor és merész, kegyes és erős, alázatos és büszke, szerény és méltóságteljes egy személyben. Szent László és Hunyady Jánoshoz, a világ­történet e páratlanul nemes és óriásian nagy alakjához hasonló, de kimondha­tatlanul szerencsétlenebb ezeknél. Mint a regés világok Herakleszét, már böl­csőjében az ármány kigyói vették körül, melyeket csak a csodával határos módon tudott kikerülni vagy megfejteni. Örö­kös gyanú, féltékenység, gyűlölet kisér­ték minden lépését, mert a nevében rejlő erőtől féltek a nálánál is hatal­masabbak. Mikor más gyermek még apró játékaival van elfoglalva s naiv hittel hallgatja a dajka meséket, ő ab­ban a korban már rettenetes politikai harcoknak és cselszövényeknek volt a középpontja s borzalmas történeteket kellett hallania arról, hogyan haltak meg nagyat) Tja és rokonai, hogyan szenved­tek börtönt atyja és a barátai azért, mert szerették hazájukat. Nincs olyan fájdalmas emberi érzés, melyből neki nem jutott volna osztályrész, nincs olyan szerencsétlenség, mely öt meg ne láto­gatta volna. Gyermekkorában elszakítják, a szó szoros értelmében kitépik karjai közöl egyetlen nővérét s elhurcolják azzal a szándékkal, hogy megrövidítsék életét. Öt magát kolostorba csukják s kémek­kel veszik körűi, hogy nem árulja-e el a lelkében lappangó terveket és aspi­raciókat. S a gyermeknek meg kell tanulnia gondolatait elrejteni. Thökölyi magával viszi őt a csatákba; mint a nemzet drága kincsét és reményét; ez a kis gyermek, az ő neve a kurucok legdrágább hadi zászlója. Ott jár a re­pülő golyók közt Munkácá falain is és hőslelkü anyja büszkén irja, hogy soha­sem látta gyermekét félni vagy meg­ijedni. Mennyasszonyától, kit a rajongá­sig szeret, elszakítják, őt a leány, a leányt meg az ő halálhírével döntve a fekete gyászba. És mikor felserdül s mint a hatalmas család utolsó sarja, mint a nemzeti függetlenség gondola­tának hordozója haza tér, gyanúval ki­sérik a Rákóczy fiút s gyanúval fogad­ják itthon a bécsi nevelésű gyerek-em­bert. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Az uj helyesírás. Régi bajt, óhajtott orvosolni Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, midőn nem­régiben kiadott rend-letóben többé kevésbbé kötelező szabályokat állitolt a magyar helyes­írásra nézve. E szabályokat a «Magyar Nyelvőr* szerkesztője, Simonyi Jenő dolgozta ki. «Az uj helyesírás» cimü füzetében. Igeu ajánlatos lévén, bogy a nagy közön­ség is minél előbb megismerkedjék ez uj sza­bályzattal, nem lesz haszontalan dolog azt főbb pontjaiban itt megismertetni. A rendeletben első sorban az tűnik föl, hogy nem kötelező. A közönséget, egyáltalán nem kötelezi ; az iskolákat csak ugy, hogv <egy és ugyanazon intézet egy Írásmód mel­lett foglaljon állást» ; csupán a tankönyvek irói vannak a szabályzat megtartására föltétlenül kötelezve. Hogy miért nem tette miniszter e szabály­zatot föltétlenül kötelezővé, miért enged még ezután is kétféle írásmódot, a kétes esetekben, azt Simonyi okosan megmagyarázza: «Az át meneti bajokat ar ilyen reformokban — a hol régi szokásokat kell céltudatosan megváltoz­tatni — egyáltalán nem lehet elkerülni." Vagyis: 0 szabályzat még csak átmeneti; egyszerre ki­küszöbölni ós kárhoztatni igen sok magyarnak — fő eg az akadémiának írásmódját, nem le­het, nem célszerű.' Mit ígérünk vele — úgy­mond Simonyi — ha a magyarságnak egyik felét leszamarazzuk s az iskolában megkínoz­zuk csak azért, liogy egyöntetű legyen a «he­lyesírás?* A szabályzatnak tehát, az a célja, hogy a kétes esetekben föltárja, melyik a jobb (uem az egyedül jó!) ós egyszerűbb Írásmód; hogy temesse azt, a copfot, mely a két nero hibás írásmód egyikét kárhoztatta ós hibádnak 1 t él te ; s hogy ekként, a tanító és tanuló józan érzékére bízza a választást, mert, hiszi, bogy mindenki az egyszerűbb és célszerűbb Írásmó­dot fogja választani és gyakorolui. A szabályzat, pontjai a következők : Az 1 §. a magyar helyesírás alapjául meg­jelöli első sorban a kiejtést, aztán a szóelemzést, néha a hagyományt, egyszerűsítést és analógiát. A 2. §. elsorolja a magyar ábécé 38 betű­jét. (Az Akadémia 40 betűt tauit ds és ífe-vel; a d*-t a szabályzat ftes-vel irja, pedig szerintem éppen a szabályzat egyszerűsítő céljának inkább megf-l^l az egyszerű ds.) A c és cz még most egy«ránt jó, bár a c észszerűbb; a cz-1 csupán az Akadémia tartofcta meg, ragaszkodva a lia­gj'ományhoz. A 3. §. fontos, mivel lemetsz egy copfot, mely szerint a felszólító mód és birtok­ragozás egyes eseteiben, a -val -vei és -vá -vó rag v jenek áthasonulása esetén a kétjegyű mássalhangzókat eddig teljesen kétszer kellett kiírni ; ezúttal azonban elég ilyenkor az első jegy kettőzése: vesszük, öccse, asszonnyal, király­| lyá. Természetesen teljes kettőzés szükséges a | sor végén való elválasztásnál és összetételekben. Szabadságot enged a kettőzésre azon esetekben, 1 a hol a kétféle kiejtés egyformán el van ter­jedve (galy v. gally, afféle v. aféle — de az előbbi jobb); de hibáztatja a kettőzést a mellék­nevek -s képzőjében ós egyes igék és személy­ragos határozók l-jében s némely más szóban pl. magossabb, beszól], rólam, utánnam, szal­lag stb. A 4. §. kimondja, hogy az irás alapja a müveitek hagyományos kiejtése. Tehát nem szabad egyes vidékek ós nyelvjárások kiejtése szerint irni. (Gyakorlati szabályát, állítja föl e §-ban, hogy az -\t igeképző hosszú: tanít, feszít stb.) Az 5. §. szabadságot enged az e és ö fölcsere­lósére azon szavakban, melyek e-vel és ö-vel egyaránt használatosak, pl. fel v. föl, csepp v. csöpp stb. Továbbá a többes harmadik szemó­lytt birtokragban az -ok -öle, jok -jölc alaknak -uk -ük, -juk -jük alakkal való cseréjére ; az -ú -ű vagy -u -ü használatéra a melléknevek vó-

Next

/
Thumbnails
Contents