Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

BALATONVIDÉK 1903. november 29. azázalékos megyei pótadót szavazott meg • határozatilag kimondotta, hogy a Lajos bajor kir. herceg és neje védnöksége alatt álló vasvármegyei szanatórium egyesület tevékenységében ós irányításában részt vesz. Ebből az országszerte mindinkább szövődő, szélesebb alapon megindult mozgalomból a szép Zalavármegye annál kevésbé vochatja ki magát, mivel a balatonparti vidéknek higieneje szanatóriumok felállítására az egész országban a legalkalmasabb, erre már a természettől mintegy predesztinálva van. Nem hihető, hogy Zalavármegyónek minden szép, nemes ós jó iránt meleg érdeklődéssel viseltető törvényhatósági bizottsági közgyűlése e kiváló fontosságú ós horderejű kérdásbeu, mely egyenlő a nép jólétének kérdésével, a kezdeményező lépéseket meg ne tegye, hogy azután összefogva, a kormányhatalommal és a társadalom minden tényezőjével együtt működhessék s e kulturális haladásban is t legelsők közé tartozzék. E védőiemnek erkölcsi ós anyagi támogatásával egy oly intézményt teremt meg, mely a magyar nép szaporodásának, közgazdasági és nemzeti íejlődósének ós erősödésének hatalmas szolgálatot, tesz. E hazafias ós humánus kötelesség teljesítése elől Zalavármegye ki nem térhet, a mozgalomtól anyagi ós erkölcsi támogatását meg nem vonhatja. Az égető kérdést, — mely minden gondolkodó embert kell, hogy foglalkoztasson — el nem odázhatja, mert hiáuyzauók az egész vonalon megindult országos védelmi láncolatból egy ér tékes szem ; hiányoznék az ©rszág esryik legintelligensebb, legnagyobb és legnépesebb megyéje. Ennek azonban ebből a kulLurális, humánus és hazafias védekezésből nem lehet ós nem szabad hiáuyoznia. Lukonich Gábor dr. Borgazdaságunk. Magyarország borgazdaságának — sajnos tapasztalat, szeriut — az utolsó évtizedek éppenséggel uem kedveztek. A szinte végzetszerű filokszerajárvány, mely majdnem az égés ország területét kiirthatlanul ellepte, majd pedig a kellő óvatosság és körültekiutós hiánya a hivatott vezető körök részéről olyan csapásokat mértek borgazdaságunkra, hogy a régen még oly bires magyar bor sem volt képes ezen gazdasági ágazatokon segíteni. Ezen szomorú állapotnak ;;zon elszomorító, majdnem kétségbeejtő következménye lett, hogy a magyar földnek szőlővel mivelt óriási területe uem áll arányban « föld jövedelmezőségének nagyságával. Csalóka tévedésbe ejtette a telepítés, a rekonstrukció nagy munkájával oly hangyaszorgalgalmat kifejtett szegény magyar népet. Ezreket és százezreket költöttek egyesek a szőlők ujjáalkotására. Ezrekre megy a, holdak száma, a miket gazdáink újra ültettek honi fajtákkal, amerikai alanyokba való fás- ós zöld oltással. Megszámlálhatatlan azoknak a száma, a kik mindenüket, utolsó vagyonkájukat szelő rekonstruálásba fektették, bízván a jobb jövőben, mely meghozza a befektetett tőke kamatait, a ráfordított fizikai és szellemi munkának áldásdus gyümölcsét. Sajnos, hogy csalóka délibáb volt a sok tervezgetés, a sok munka, buzgólkodás, költségeskedÓ3. Borterméseink rosszul, vagy egyáltalán nem sikerültek ; ott pedig, a hol mégis némi termés volt, nem lehetett ós ma sem lehet a termést értékesíteni. Hegyeinkben ezer hordószámra áll a bor, várva a vevőket, a kik pedig sehol sem mutatkoznak. A bor a gazda nyakán marad, de a szőlők a tavasz beköszöntésével megmunkálást igényelnek, mi ujabb tőkebefektetéssel jár. Honnan, miből vegyék ezt gazdáink ? Mi az oka annak, hogy hegyeinkből azok a borvásárlók elmaradoznak, a kik más években szürettől kezdve, egész nyár derekáig pontosan el-ellátogattak, bortermésünket elszállították s ezzel nemcsak megélhetést biztosítottak szőlősgazdáinknak, hanem magukkal vitték jó hírnevünket, boraink kiválóságának a nevét, dicsőségét? Mi okozta azt, hogy boraink — az egész kontinensen híressé vált magyar borok — kelendősége, fogyasztása, kereslete annyira alászállt? Más években a nagy kivitel mellett, a mit egyes vidéki és székesfővárosi kiterjedt borkereskedések bonyolítottak le, egész karavánonként, hosszú kocsisorban járták be a szomszéd Ausztria ós Stájerország vendéglősei, borkereskedői megyénket, s szállitotlák el gazdáink borkészletét. Miért maradtak ezek most el? Honnan van az, hogy ritkaságszámba megy ma nálunk ilyent látni ? Megmondjuk. Szerintünk a» az oka, hogy Olaszország ránk zuditja megmérhetetlen mennyiségű bormennyiségének a fölöslegét, mert Olaszországból évenkint | annyi bort, s bortörkölyt szállítanak hazánkba, hogy az elnyomja a mi termésünket, mert atnig a magyar bor kivi

fe- | lére a külföld vámot ós pedig nevezetes t összeget kitevő vámot vetett, addig olaszország szabadon, minden megszorítás ós nehézség nélkül hozhatja be borait mihozzánk. Iuneu vau az, hogy mi nem tudjuk értékesíteni bortermésünket. Most az a kérdés merül föl, hogy miként van az, hogy a messze főidről importált bor a mi termésüukkel konkurrálhat ? Hiszen a termelési költségeken kivül ott, vau még a nagyon is számbajövő szállítási költség a egyéb kockázat! Baranya vármegye felelt meg e kérdésre. E megye a szőlőbirtokosság létérdekének, a bortermelésben rejlő nagy mezőgazdasági vagyonunk megvédése szempontjából arra a nem eléggé méltányolható hazafias akcióra vállalkozott Baranya vármegye lelkes közönsége, mikor az alispán indítványára elhatározta, hogy tölnatot intéz a képviselőházhoz és a miniszterelnökhöz az iránt: az olasz borváuikalauzula eltöröltessék, a bortermelés kezelése s értékesítésének ügye Ausztriában és Magyarországon a vámterület közösségéből folyó teljes viszonosság elve szerint szabályoztassék, a külföldnek a magyar borokkal szembea tanúsított bizalmatlansága — a mit az ismert pécsi és egyéb bormanipulációknak köszönhetünk — alkal mas módon megszüntettessók, végül a magyar borokat, terhelő bortiladó megszüntethessék, vagy legalább is a minimumra leszállittassék. Ennek ellensúlyozására ajánlja a fölírat, hogy a szeszadó megfelelően emeltessék föl. Nagyon üd vös ós helyén való gondolat és törekvés ez Baranya megye közönségétől Kívánatos volna, hogy ezt, a feliratot, pártolás végett küldenék meg a többi vármegyéknek is ós ezek kivétei nélkül tennék magukévá s igy oszközölnék ki a magyar szőlősgazdák anyagi helyzetének a föllendülését. Meg kell indítani az akciót ezen a téren országszerte, nehogy tovább terjedjen a szegénység ós kedvteleusóg a szőlősgazdák közt. Meg kell indit»ni az akciót, mert veszélyben forog száz meg százezer gazdának a megélhetése. A tétlenség csak kárt ós veszedelmet rejt magában. Föl tehát gazdák! mint egy ember szálljon sikra mindenki, a ki a magyar szőlősgazda érdekét, megélhetését erkölcsi és vagyoni gyarapodását előmozdítani törekszik. Egyesüljünk valamennyien egy táborba, egy eszme lelkesítsen mindnyájunkat, egy cél felé törekedjünk, arra, hogy borgazdaságunk emelésével hazánkat nagygyá, erőssé, gazdaggá tegyük. Ezen törekvósűnkhez adjon Isten erőt, kitartást! Az emberiség jövője (Az alkoholizmusról.) Két füzet hagyta el a közelmúltban a sajtót. Nem regények ezek, nem is érdekfeszítő olvasmányok, melyeknek érdekfeszítő voltát nagyban hirdessék, nem. Világrajöttüket is alig-Uig publikálták ; egy-két orvos, egy-két paedagogus tud róluk csak. Egyiknek ciine : «Gyengeelmójüés gyengetehetségü iskolásgj^ermekek» irta Ranschburg 1 ál dr. idegorvos. A másiké : «Szabó Sándor dr. kultusziniuiszteri osztálytanácsos jelentése a Brémában tartott . . . alkoholellenes kongresszusról.! Sajátságos két könyvecske! Megjelenésűk egyidejűsége bizonyára nem szándékos (az egyik az Egyetemi nyomdában, a másik az Atheueumuál jelent meg) • ós mégis, mily rokon es :mét, tárgyalnak: a bűnöknek, — melyek között első rangú az alkoholizmus ós a belőle származó más bűnök — következményeit az egyik, magát az alkoliolismust és az ellene való küzdelmet a másik. Mit értünk alkoholizmus alatt ? A szeszes italok túlságos, mértékuélküli vagy süiü élvezetét. Ez ellen küzdenek ma az emberiség jövője s a jövő emberanyaga érdekében orvosok, papok ós paedagogusok. Ezek mozgalmát nevezik alkoiiolell nes mozgalomnak. E két könyvet fogjuk kissé bővebben ismertetni. A cél, amelyért küzdenek, megérdemli. Az alkoholellenes mozgalom már régi, Nemcsak a szentírás lapjai küzdenek egy egy helyen a szesz mértéktelen élvezete elleu, haneui Memphis papyrus-ai Egyptom hieroglyphjei, Assir és Babylon ékiratai is fel-felszólalnak ellene. Nem ugyan szervezeti, de vallási ezempontból. Magyar hazánk i.agy szónokai: egy Pázmány Péter, Temesvári Pelbárt stb, a régi korban már felismerték annak romboló hatását és szónokoltak ellene. Ma a küzdelemben Anglia, a skandináv országok, Németország ós Schweiz jár elől. A mozgalo m vallási jellege nem veszett el, de köre kibővült, ; a lelkes papság erkölcsi fegyvertára mellé jöttek komoly, tudós orvosok az élettan köréből vett okokkal, és a gyermekkel foglalkozó uevelők a. nevelés hatalmas fegyverével. Igy indult meg a mozgalom, melynek hullámgyürüi miud szélesebbek s az elért eredmények mind sikeresebbek. De hát, van-e szükség az ily nányu mozgalomra? Hát eddig nem volt oly vészei az alkohol, annyi évezreden keresztül, csak ma ? Tudósok, az immár kilenczedik kongresszus, sok iskolás gyermek ós még több család szoinoru állapota, kriminálisták, tanárok és tanítók, papság mind, mind azt mondják, : Ma igen-igen nagy a veszedelem. (Folytatjuk.) HÍREK. -- Személyi hir Keörfer István dr. miniszteri fogalmazó, a földmivelósügyi ministerium kiküldöttje a napokban Keszthelyen tartózkodott s megviszgátla a gazdasági tanintézetet ós a gazdasági majort. — Lapunk m. t. olvasóközönségéhez. Uj formában, de a régi szellemben. az egyenesség s a becsület utján haladva ezentúl is, jelenünk meg lapunk m. t. olvasó közönsége előtt. RÜl* A ^tv legjobb és legszeb kivitelben kapható, úgyszintén bármily színű bórJöPlfl Vd^fliM ból, szőrme bélés, vagy anélkül mérték szerint készíttetnek kabátok Schweiger Sándor szűcs mesternél Keszthelyen.