Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-12-06 / 49. szám

2. BALATONTIDEK 1908. decembw 6. kérdés, — hát fordittassék ez a tisztázandó alap a legégetőbb kérdés: a hitoktatás kérdésének megoldására. Tegyen ugy a város ezen alappal, hogy a kérdéses célra legyen fordítható. Ezzel megvalósíthatja az 1886-iki városatyák szándókát s megoldáshoz juttatja a hitoktatás kérdéoét. És ez lenne akár az a > felekezeti kezelés* is, a mely, megengedjük, hogy mások, erre vonatkozó nézeteivel nem parallel. Mi valószínűnek tartjuk, kogy mindaddig, mig a város az 1886-iki határozatot meg nem valósítja s az alapot erre a célra föl nem használja vagy át nem adja, a városi hitoktatás kérdése függőben marad. A kérdés megoldásának hátráltatása pedig egyáltalán nem lehet érdeke sem egyeseknek, sem a városnak, annál kevésbbé, mert a vele kapcsolatos hitoktatás nagy fontosságú kérdése is sürgősen követeli az ily irányú megoldást. A város 1886 óta, ugy lakosságának számarányát, mint iskoláinak számát tekintve nagyot haladt. Keszthely kath. lakosságának száma ma közel 7000; mintegy 2000 tanköteles gyermekkel; nem számítva ide a kath. főgymn. ifjúságát. Fenti számból a kath. tankötelesek száma hozzávetőleges számítás szerint vagy 1700. A nagyszámú tanuló a két polgári, a zárdai elemi és községi elemi fiu- és leányiskolákban, az ipari és kereskedelmi, valamint az ismétlő iskolában nyer oktatást. Az összes iskolákban a liittani órák, ha a párhuzamos osztályok is megkaphatják a törvény által niegIly bevezetés után érthető kíváncsisággal vártuk az érdekesnek Ígérkező történetei, melyet Dani bácsi, — miként ót nevezni szoktak. — igy folytatott: Egy esős unalmas Őszi napon létlenül ültem irodámban, jobb hijáu különös érdekkel nézve a hulló esőcseppeket, melyek, apró setét pontokat, képezve az utca kövezetén azt mindinkább elboriták, midőn mulatságomban erélyes kopogás zavart meg. A szokásos < tessék» elhangzása után, egy 35 év körüli elegánsan öltözött ur lépett be, ki magát bemutatváu, — a nevére már nem emlékszem, — mosolygó arccal, csinos fekete bajuszát pedergetve foglalta el az általam kinált ülőhelyet. Egész megjelenéséből arra következtettem, hogy valami kisebb ügyben óhajtja igénybe venni szolgálataimat, — Miben lehelek szolgálatára? kórdéin. — Válok a nőmtől. Ez a válasz módfelett, meglepett, mert egyáltalán uem vártam azt az ily fellépés után. Csodálkozik ön ugy-e ? szólt, s kacagni kezdett, de mondhatom ennél fájóbb kacfegés ínég nem érte füleimet- Az elfojtott keserűség kitörése volt az. Majd leosendesülve, néhány pillanatig némán ültünk egymással szemközt s aztán minden további kérdés nélkül folytatta. kívánható 2 ólát, 45-re volna tehető. Ennyi óra járna a hittani oktatás számára és ennyinek kellene is lenni. Azonban a mai viszonyok szerint van összesen ^8 hittani óra, mert többet betölteni, az amúgy is nagy munkát végző két segédlelkésznek fizikai lehetetlenség. Tehát 27 órával kevesebb a hittani órák száma mint lehetséges ós szükséges volna. Ha már most tekintjük a keszthelyi plébánia híveinek nagy számát, (körülbelül 12.500) ha tekintjük a plébánia nagy kiterjedését, a külső hegyi lakósok szétszórtságát, az ott sok időt és nagy fáradságot igénylő lelkészi munkát: bárki előtt is világos lehet, hogy két segédlelkész többet már el nem bír. Lehetetlenségre pedig senki sem kötelezhető. A Keszthelyen működő segédlelkészekmindenkor hivatásuknak megfelelően aránylag csekély javadalmazás mellett is (720 K. volt eddig a 2 hitoktató dija a várostól) híven teljesítették kötelességeiket, a lehetőség határai között. De hogy intenzivebb s a mai viszonyok közt ez a munka nagyobb és eredményesebb lehessen, ahhoz két embererő kevés. Éppen ez teszi szükségessé, hogy ez a régóta húzódó kérdés mielőbb megoldást nyerhessen, de ugy, hogy az eddig működő hitoktatók javadalmazása se csökkentessék. Nagy és fáradságos munkájuk révén ezt nem érdemelnék meg! Pedig ez az eset állna be, ha a hitoktatói kérdés az időszerint tervezett módozatok mellett oldatnék meg. A hitoktató segédlelkészek vesztenének, anélkül mégis, hogy a szervezendő állás biztos és megfelelő alapot nyerhetne. Hogy a kérdés ily részletezésébe bocsátkoztunk, magyarázata az, hogy azt minden oldalról az elfogulatlan biiáló tárg}dlagosságával akartuk megvilágítani. Világosan áll előttünk a kérd ós sürgőssége. A város szellemi érdekeinek fejlődése, a kath. szülők és az ifuság nagy érdeke követelik, hogy ez a kérdés is végre valahára megoldassák. Hatalmas lépéssel mozdítaná elő ezt a Fehér-alap ügyének ily irányú rendezése s a városi képviselet 1886-ban hozott határozatának megvalósítása. Ez a várost nagy teher, nagy gond- és felelősségtől szabadítja meg ! Egy nagy érdekű kérdést: a hitoktatás kérdését pedig megoldja. Hát, őszintén megvalljuk, ez lenne az a bizonyos rekriminált »felekezet.i cél< és esetleges »felekezeti kezelés.* Ne tessék, kérjük, annyira félni ettől, mikor vele egy nagy teher esnék le a városról: a megoldott hitoktatás kérdése. Harc a tuberkulózis ellen. Nincj tudományág, mely a nagy közönséget annyira érdekelné, mint az orvosi tudomány. Egyrészről azért, mert az áitaia alig vagy éppen nem ismert elettani ós kórtani jelenségeket misztikus bornál} ba burkoltan látja s azért, ezek érdeklődését telkeink, másríszről pedig, mert Nőmet, imádtam. Alacsony sorsból emeltem magamhoz s boldogságomban fittyet, hánytam a világnak, megvetettem gúnyolódásait s csak szerelmemmel éltem. Ha átkarolta nyakamat, szédültem, nem volt akaratom. Ha rám vetette szemeit, melyek szerelemtől égni láts/. ttak, a föld kerekség legboldogabb halandójának képzeltem magamat. Pedig hej, szemei nem szerelőmtől t láncoltak, hanem a diadyl fénye • olt az, hogy lábainál lát. Es megcsalt. Kétségtelenül megbizonyosodtam erről. Megcsalt egykori vetélytársammal, kit — most már tudom — akkor is szeretett, de vagyonomért lemondott, szerelméről, hogy most. a fény és pompa közepett éljen anuak. Kétszer találkoztam a csábitóval. Egy bálban, es asztalomnál. Abban a bálban ismertem meg, melyben feleségemet a világnak bemutattam. A feleségem mutatta be, mint gyermekkori barátját. Igazán kedvesnek találtam, ki szellemes modorával egészen megnyert. Anynyit. foglalkozott velem, hogy észre sem vettem, miszerint nőmnek ugyancsak erősen s ugy latszik eredménnyel udvarolt. Bál után kocsiba ültünk s az én legújabb ismerősöm haza kisórt bennünket. Én aztán meghívtam másnapra ebédre. Miként mondám, kitűnő társalgó levén, állandóan jó hangulatban voltunk. Ebéd után nőm zongorához ült, én pedig, valami dolgom le vén, távoztam a szobából. A mint dolgomat végezve visszatérek, — a mit ők nem hallhattak meg, mert, lépteim zaját a puha szőnyeg felfogta, — a nyitott ajtónál titkos suttogás ütötte meg füleimet.. Valami homályos sejtelem megállásra kónyszerite t s hallgatózni kezdtem. — Hallgasson meg E za. Szeretem önt. — Ne feledje, hogy nekem férjem van. Egykori szerelmemet elteinettem. — Imádom Elza és visszahódító in, esküsz öm. A talaj megingott labaim alatt. Minden tagom reszketett a fe'indulástól. Berohanni akartam ós megfojtani a csábitót, de türtőztettem magamat. Nöui hűségéről és állhatatosságáról teljes bizonyságot akartam szeretni. *-Ne esküdjók. Nem hallgathatom meg önt soha sem. — Meg kell hallgatnia Elza. Szerelmem emészt. Emlékét hivt-n őriztem szivemben s most midőn újra előttem látom,

; szerelmem kétszeres erővel ébredt fel. És ön is szeretett Elza. Jogom vau önhöz. — Igen szerettem egykor, de elfeledtem azt, s szerelmem most férjemmé. -i»»Tehát szeret'e. S hogy szerelme már az enyém, azt oly bizonytalan hangon 1%/f u A v Va

u szerencsém a t,. gazdaközönség tudomására hozni, hoírv a Mútragya „HUNGÁRIA" beszerzés. „^waumwa. műtrágya, kénsav és vegyiipar részvénytársaság képviseletét egész Zalavarmegyére kiterjedöleg átvettem és kérem, ho<*y a műtrágya szükséglet fedezése ügyében bizalommal hozzám fordulni szíveskedjenek. — Legolcsóbb árszámitásról és figyelmes kiszolgálásról biztosítva a t. gazdaközönsó- T> 1 .1. *» i •• •% get, maradok kiváló tisztelettel -KeiChenf©ld GyUlA. Nagykanizsán.