Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-19 / 29. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. julius 19. 29. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. UJ etí )« In II i k h«(.Hllllilil D|;y(lz«i' ! V]<Mil I-II1I |I. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt K&zd- tanintézet épllletében. Kéuirntuknl. a szerkesztősig címére, Pénzes­utalványokat,. liii detéBÍ meuliiztiHokatéa rnk­lam&oíAkat a kiadAliivatallior. kérünk Kéziratokat nem adunk vl>"H/.o 1.AFTU1 O TÍ T Z A .IDOMOM J Ó 7. S E K'KI.KI.l)S HY,ICHK KSZ'W> NÉMETH JÁNOS. KIADÓ 8U.IANSZKY JÓ/.SKÍ Előfizetési árak: Egész évre . . ... 10 kor. — fix Fél évre S „ — „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 „ Nyilttér petitsora alku szerint. Közönyösség. A bölcs Salamon király 11 ondta ugyan először, de mivel hogy a szintén bölcs Ben-Akibának szokás tulajdonítani azt a szálló igét. hogy semmi uj sincs a nap alatt, hát csak maradjunk a szo­kás mellett. Egyébként .Bodnár Zsig­mond hullám-mesterünk is szakasztott ebben a veleményben van s azt mondja, hogy a mai világ nem is igazi mai vi­lág; az ember volt már eg3 7szer ugy, ahogy már van, sőt tán többször is volt és lesz megint. Valami igaz lehet ebben is. Annyi legalább is bizonyos, bog}' maga ez az elmélet sem UJ, a cliiliazmus régibb valami levén még Bodnár Zsigmond­nál is. No de csak álljunk meg ott, hogy Rómában volt idő, amikor törvényben kellett kimondani, hogy a ki a köz­ügyekben nem gyakorolja választó vagy szavazójogát, az veszítse el minden va­gyonát. Azaz, hogy ne álljunk meg itt se. hanem menjünk egészen a bíborban született Constantinoszig. Ki is azt mondja az ő okos könyvében, hogy az uj nép — már mint a bonfoglaló ma­gyarság törvényei között van olyan is, mely szerint vagyonát és fejét veszti az, aki nem vesz részt a község gyűlésein. Hát ezekből csakugyan az látszik, hogy volt már többször is olyan idő, amikor az emberek nem sokat törődtek a köz­ügyekkel. Ugyan ugy-e?! De nálunk csak nincs így ? Ahol regényekben, korraj­zokban. versben és prózában folyton azért sopankodnak a filozofáló emberek, hogy a magyar tönkreteszi magát a kö­vetválasztásokon, a restauráción meg a megyegyüléseken, elhanyagolván ezek miatt a saját dolgait. Való igaz, hogy i ez igy volt valamikor, nem is olyan ré­gen, de azóta, haj !, nagyot fordult a világ. A politizáláshoz nincs jogunk, mert nincs kedvünk. De az még nem politi­zálás, ha rá mutatunk arra. hogy a mi egész közéletünket a politika kerítette hatalmába. Illetőleg nem is a politika, hanem csak a parlament. Sőt annak is csak a személyi vonatkozásai. Szörnyű­ségesen kíváncsiak vagyunk, hogy meg­bukik-e vagy sem a ministerium, csak­úgy faljuk az újságokat, hogy Pózna Márton nagyságos ur beszédjébe mit szólt közbe Ködmön Abris nagyságos ur, lesz e párbaj vagy nem a dologból, stb. stb. De ha komoly, az egész országot érdeklő kérdésekről van szó, a t. Ház nem határozatképes, a karzat üres, az újságok sováhy kivonatát az .ördög se olvassa. Hát ennyiből áll a mi politikai közéletünk. És ez az »ennyic foglalja le az egész társadalmi életet, a közjó és a község iránti érdeklődést. Mint mikor riw j-i j-ii» 'i ~i 'ii 'ii *. r.-i n ~i i ~ ' *~'* A BALATON VIDÉK TARCAJA. A galamb pápája. Abban a ritka heves küzdelemben, oielyet XIII. Leó lelkének nagy ereje visel- a múlan­dósággal -ok fájdalmas, de több vonzó és ked­ves mozzanat is játszódolt le. Egyik legbájosabb az & galamb történetke, miről a lapok legutóbb emlitóst, tettek XIII. Leó nagy ked-velöje volt a galam­boknak., Naponkint ablakaiból szokta őket etetni. Ám mióta a vatikáni palotába is beköl­tözött a mulandóság, — mely a fejedelmi paloták ajtaján csak ugy bekopogtat, mint a szegények viskóin — becsukódtak a vatikáni pápai ter­mek ablakai is. A galambok jótevőjének szo­bájában szomorú csöndesség honol. Lábujke­gyen járnak az orvosok, bíborosok s az ápoló környezet, nehogy a haldokló Szentatya halálos nyugalmát zavarják. XIII. Leó védencei, a Szent-Péter-tór ga­lambjai, azonban sehogy sem tudtak belenyu­godni a változhatatlanba. Naponkint megjelen­tek a pápa ablakainál. Egyik reggelen az ab­lakon zörgés hallatszik. Egy galamb szárnyai­val verdesi az ablakot, mintha csak bebocsát­tatást kérne. Megértették. Ablakot nyitottak s a galamb a nagybeteg pápa ágya fölé <-bbent, mintha csak bucsuzui axart volna jótevőjétől. Rövidesen azután ism^t kiröpült sz ablakon. E'4 a jelenet mély benyomást tett a je­lenlevőkre. Különös változandósága a sorinak. A nagy pápa dicsőséges életének alkonyatáu galamb jelenik meg halálos ágya fölött mint­egy előhiinöke az örök békességnek. Ez a vonzó kis esfmeny egy másik szin­tén kedves galamb történetkét. elevenít föl, mely haldokló SzentHtyánk boldog emiékü előne IX Pius éleiében játszódott le még imolai bibor­nok-püspöksége idején. ^ Kedves közvetlenséggel beszéli el ez ese­tet nem rég elhunyt jeles történészünk Füssy Tamás, volt zalavári perjel IX. J ius pápaságá­nak története cimü müvében. Mastai-Ferreti, János Mária, imolai bibor­nok-püspök papjaival éppen lelki gyakorlatokat tartott, midőn kápolnájában mély áhítattal vé­gezte imáját Balladeli udvarmestere Rómából érkezett levelet nyújtott át neki. A bibornok­dékán tudatja Mastaival XVI. Gergely pápának 1846. junius l én bekövetkezett halá'át, egyben Rómába hívja' pápaválasztásra. Mastai bibornok, titkára Stella kanonok kíséretében haladéktala­nul útnak indu't az Orck-váios felé koukláveba. A pápai államban akkor még vasutak nem lévén hintón tették meg az utat. Fossombrouiié városába érkezve, pihenőt tartott a bibornok, inig lovakat váltottak. Alighogy megállapod­tak, a magasból hirtelen egy tiszta fehér ga­lamb ereszkedett le hiutajára s ott nyugodott meg. A III. században élt szent Fábián pápa ideje óta az olasz néphit szerint, ha kouklávékor valamely bibornok előtt fehér galamb jelenik meg, szerencsés előjel arra, hogy az illető lesz a pápa. így történt ez szent. Fábiánnal is. Pá­paválasztásra gyűlt, össze a római nép és a pap­ság. Fábián feje lölé egy fohér galamb szállott, s ezt a nép és papság jelnek tekintvén, Fábiáut választotta meg pápának. Mastai bibornok látására összegyülekezett nagy népsereg képzelmében újra'föl villant a néphit, a mint megpillantotta a bibornok kocsi­ján a fehér galambot. Könnyeu hevülő olasz tsmperamentummal csinos parázs tüntetést rendezett, a Bibornoknak. Száz meg száz torok viszhangozta: «Eviva, eviva, Ö lesz a pápa.» Majd megkísérelték a. galambot a bibornok hintajárói elriasztani, fölis röppent egy pillanatra, de csakhamar ismét le­ereszkedett. Mire újból fölhangzott a lelkes ki­áltozás : «Eviva, ö lesz a galamb pápájc.» Ezenközben utrakészen Mastai kíséretével ismét megindult az Örök-város felé. De a hintó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents