Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

BALATONVXDEK 1903. október 25. hozzá fog járulni a mainál egészségesebb felfogás megteremtéséhez a társadalomban. Ha sikerül az eszmének átaljárni a lelkeket, akkor a bosszú munka árán kiművelt értelem, az örökölt vagyon, a született előkelőség egy kczös munkában egyesül, amely munka nem lesz ugyan oly értelemben közgazdasági, mint azt pár évtizeden keresztül vallani hallottuk, nem lesz olyan munka, mely kiaknáz mindent és aztán elvet mindent, ha bő jutalmat nem igér, ez a munka tehát nem lesz hasonló a prés munkájához. hanem lesz felebaráti szeretettől áthatott munka, melyben a kérgestenyér szerény közeledését az őszinte magyar együttérzéssel viszonozza. A magyar társadalom. — tanú rá történetünk — akkor volt legnagyobb, mikor az értelem, a munka embereivel, az öröklött vagyon birtokosaival és a születés előkelőségeivel együtt, egy célra: a nemzeti állam építésére dolgozott. És mi van megtámadva manapság? Ez az összhang. Meg van támadva ez a legfőbb alap. Szét van dúlva ez a legfontosabb egység, megsemmisülve az áldozatkészség, meg a felebaráti szeretet s igy megbénítva az igazi haladás. Nemcsak a kisbirtokosnak, a kis iparosnak, hanem az összes társadalmi rétegeknek hanyatlott az erkölcsi felfogása az alsóbbrendieknek tartozó kötelességekkel szemben. E hanyatlásban is, a gyenge, az an}ragilag és szellemileg erőtlenebb húzta a rövidebbet. Vagy nem ezért kisérték-e a leggaládabb formákban ezt a becsületes magyarnépet a sehonnaiak, a hazátlan idegenek, mert azt gondolják, hog3

r az a nép, 'melj

7 verejtékes arccal munkálja ősei keskeny barázdáit, hogy az a becsületes magyar iparos, mely boldog és megelégedett volt egykor, hogy ez a jóravaló magyar nép, ma a kenyérkereset komoly és nphéz küzdelmeiben elfeledte már apái Istenét és nemzete nagyjainak tiszteletét és azután már könnyen tagadja meg hazája isteni és emberi törvényeit. Ugy ismerjük ezt a népet, hogy szegénnyé válhat, de hazátlan sebonnaivá, nem. Van-e hát szükség oly munkára, mely a legnemesebb egységet, a társadalom külömbözö tagozatain ik kölcsönös megértését szolgálja? Ha nincs, akkor a szövetkezetek szövetségének értelme sincs. Ha pedig van, akkor annak a megteremtéséhez hordják csak azok is a követ, akik a magyar társadalomnak mindenkor lényeges alkotó részei voltak: a középbirtokosok, a papok és a tanitók. Es teremtsenek e tényezők oly munkát, mely előtt meghajol a személyes rátartiság, a családi érdek és egyéni törekvés cs hiúság egyaránt; mert ez a munka kell hogy felette álljon a politikai fontoskodás minden árnyalatának, bizonj^os nélkülözhetetlen szolgálatoknak, minden klikkszerü törekvésnek és amely csak a felebaráti szeretettől sugalt, egyszerű, és buzgó lehet: a kisemberek függetlenitésében és megvédésében. Amikor tehát a szövetkezeti szövetség megalakítása érdekében fáradni indulnak, akkor hagyjanak otthon mindent, ami szétbontaná, vagy meghamisítaná a legszebb és a legnemesebb szándékot. Őszinteség és bizalom e dolgokban a lényeg, mert e nélkül meghal, mielőtt születik. Ezért azt gondoljuk, hogy a szövetséget nem intézményhez kell kötni, hanem teljesen önnállóan szervezni, hogy a bizalmatlanok bizalma megjöjjön, a kételkedők bizonytalansága eloszoljon, végre pedig, hogy azok, akik bíznak a, szövetkezeti eszmében és hisznek áldásaiban: fentartás nélkül tömörülhessenek. Mert nem Zalavármegye szövetkezeteinek állapota, vagy nagy száma kívánja a szövetség megalakítását, hanem a szövetkezeti eszme maga. Nem az a 16 szövetkezet kívánja a tömörülést, mely a keszthelyi és lesencetomaji szövetkezetek kivételével, mind déli Zalában fekszenek, hanem annak a beigazolása,. hogy a szövetkezeti élet megteremtése nemcsak anyagi haszonnal jár, hanem a sokkal nagyobb erkölcsivel is. Nem az kívánja a szövetséget, hogy beigazolhassuk, mikép a Zalavármegyében levő 16 szövetkezet 86 községet zár magába; nem annak beigazolásában csúcsosodik ki ezen intézmény szükséges volta, hogy e szövetkezetek 31ö9 tagjuknak 24-900 K. tartalékalappal, 78100 K. takarékbetéttel, 156550 K. befizetett üzletrésszel és 122500 K. benem fizetett üzletrésszel tesznek hasznos szolgálatot, hanem annak a beigazolására kell megteremteni, hogy a magyar embernek kitanitása a saját pénzügyi, fogyasztási és értékesítési ügyeinek önálló vezetésére: nemzeti fentartási érdek és a legbecsületesebb törekvések egyike. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy a legegyszerűbb szövetkezetnek, éppen a szövetkezeti intézmény nom ismerése miatt a legegyszerűbb szövetkezetnek is vannak nyilvános és alattomos ellenségei, akik minden kitelhető módon igyekeznek azokat az eddigi »jó« rend ellenségeként feltüntetni. Hisszük azonban, hogy a gyümölcs, bár lassan, de megérik, különösen, ha a vezetők. — mint nincs kétség — nemcsak a tartalmat, hanem a tormát is k ö r ül te k i n téssel v ál asz t j á k. Ezért a szövetségnek első teendője természetesen nem lehet más, mint terjeszteni a szövetkezeti eszmét. A . szövetkezetekhezugyanis önkéntesek kellenek,nem vezényeltek. Nagy csalódások érhetik rarea. Igen-igen! E<esi nevezetes lakóház és az « sok, a Badacsony legfőbb kincsét és büszkeségét képező, a fillokszera pusztításától részben megmentett, részben felújított nagy terjedelmű szőlő eszünkbe juttatják az orszftghirü vig szüreteket; szinte látjuk a nadrágos urakat, harisnyás zsoldosokkal, kakastollas hajdúkkal, sárgacsizmás csatlósaikkal; látjuk a kacagányos vitézeket. a bájos delnőkkel ; halljuk a cigányt s a gat3 ás szüretelök vidám kurjantásaít; szóval; a vig mulatozást, midőn — mint Kisfaludy oly szépen leírja — «szólt a duda, tapsolt a tánc és a sárkány tyúk pengettek. > A valóságnak megfelelően jegyezhetjük fel a zalai szűretekről, hogy nemcsak Badacsonyban s a nevesebb balatonmelléki hegyeken, hol a szőlők tulnyomólag az uriosztály birtokában voltak, hanem a megye más részé ben a bár szintén nagy kiterjedéssel bíró s jó bort termő de nagyobb részben a köznép kezei között levő szőlőhegyekben is (Aranyod, Csáford, Koppány, Galambok, Zala-szent-Balázs, Orosztony, Gelse stb.) szintén nemcsak munka, hanem mulatság volt a szüret a tillokszera előtti világban; mely annyi kedves körülményességgel, eredeti népszokásokkal s ceremóniákkal folyt, le, hogy nem vélek értéktelen dolgot cselekedni, ha az ifjabb nemzedék s az ntókor számára néhány karcolatban, kegyeletes és keserv-édes visszaemlékezéssel leirom, feljegyzem ezen úgyszólván már csak etnográfiái és kulturtörtéuelmi adntszáml>ft menő szüreti dolgokat; mivelhogy a régi szüret már úgyis csak — legalább egyelőre — a múlté, a viszszaemlókezésé; és azt hiszem, hogy a régi alakban, 1'folyásban ol}* tősgyökeres mozzanatokban vissza nem tér, föl nem támad soha! Képzelni sem lehet szebb, érdekesebb, vígabb napokat, mint a szüret ideje volt Zalában. Csak az egy tbucsu> napja (temp.lombucsu) ós az előleges készülete hasonlítható hozzá. Már napokkal előbb, mint, Terézia napja — október 15 ike — a zalai szüretek hivatalos megnyitó ünnepe felvirrad, élénk, pezsgő élet volt a falukban s kiút a hegyeken. Nyüzsgés, mozgás, zakatolás van már napok óta az udvaron is, hol a gazda abrincsolja, forrázza, öblögeti és a szekerekre rakja hordáit, sajtárjait (dézsa), csöbreit s mindenféle szüretelő eszközeit és a hegyen is, hol gondos tisztogatásban részesül a prés (borsajtó) s a présház ós a «pince-hajlók» minden zegje-zugja ; hü felesége vagy felnőtt, leánya (esetleg menye) a «hajlék> külső falait meszelgeti vakitó fehérre s a tüzelő katlant sározza-tapasztja. Az otthon levők is buzgón hozzálátnak a récék, libák hizlalásához s a dióval, mákkal töltött tköttes kalács> készítéséhez, a mi bőven kell majd a több napon át tartó szüretben a szedőknek. Igy virrad fel okt 15-ike. A falu minden lakója derült ábrázattal kelt fel e inai napra s aiig szállt fel « harmat s az őszi köd, csendes lesz a falu, ellenben megelevenedik, hangos az egész hegy. Hol aze'őtb csak a n ogorva szőlőpásztor léptei és sípolása, vagy a seregélyijesztő kelep halatszottuk, most. örege, apraja a falunak kant terein ; még a betegeket is kocsira rakták és kivitték egy kis szüreti üdülésre vagy szórakozásra.! Még a «kisbíró' is sarokba dobta botját és elcsapta magától a hivatalt, az «irodát», ahol is e napokban a magára hagyó t, jegyző csak az egy szál «ordinánc» szolgálatával ügyes bajoskodik, de annál háboritlanalib az ő serczegő pennája . . . Üres, néptelen az utca és ház, lakói ott tanyázlak a szőlővenyigék sorai között. Kiki először magának szüretel ós a gazda türelemmel nézi ezt, mert tudja, hogy ez a jussa mindenkinek a szüretből éa hogy nincs az a sok jó, amelyből végre is el ne tellene az ember. Ezen «eltellés» megtörténte után felosztják magukat a sorokba a szedők ; piros pozsgás leányok, vidám képű suhancokkal s öregekkel vegyest szedik a szőlőt,. Gyorsan telik a sajtar, kosár, az izmos puttonyosok vagy csöbrösök alig győzik a megmuszikolt (dömöcskölt) szőlőt behordani a meredek o'dalakon a pincehelyiségbe, hol a prés cszürőjébe*, kádakba, avagy fenálló nordókba öntözik, melyekből a szüre

felő zsákba kerül. Az ezen zsákban kitiprott «előle«-u?k a zsákban maradó tör£e g u j a b b, | £egszebb és { £egciii?atosabb l a szepesi lenvászon utánzafu ' meli? különféle alakokban és szinekben $ rendkívüli nagy választékban ^ap^ató $ S&SáNSSK^ SÓSSSf könyv--,papir-, iró-és rajzszerkeresl^edésében Keszthelyen-