Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

1003. október 18. BALATONVIDÉK gában íogla.'ó kehidai kápolna helyreállításáról s ennek kapcsán a kapolna fentartására a me­gyei törzsvagyonból 400 koronával egy külön alap létesítése az alapító oklevél kiállításával. A vírmegye közönsége az ide vonatkozó jelentés 1; szintén egyhaugulag mayáévá tette és következőleg határozott, illetve az alapító le­vél szövegét a következőkben állapította meg:» «Zala vármegye közönsége hálával lévíti eltelve a vármegye nagy szülötte, Deák Ferenc irányában a haza körül szerzett halhatatlan ér­demeiért : 1902. évi december hó 9-én tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésében elha­tároata, hogy a nagy hazafi születésnapjának 100 évfordulóját 1908 október hó 17-én a nagy honfiú érdemeihez méltóan meg fogja ün­nepelni ; majd pedig egyrészt élénk emlékeze­tében annak, hogy a vármegye közönsége már az 1880 évben felállította a váimegye székhe­lyén a nagy a hazafi órcszobrát, maid pedig annak születési házát Söjtörtu az 1897, évben márvány táblával jelölte meg hálája és kegye­lete kifejezéséül: másrészt pedig mólyen át­érezve, hogy a kegyelet világa éppen ugy, mi­ként a szereteté, nemcsak tárgyára, hanem an­nak környezetére is fény' áraszt, emellett pedig sajnosau tapasztalván, hogy a Deák család ősi birtokán, a zalavölgyi kies fekvésű Kehida köz­ség határában, kehida-szent gróthi türvónyható sági ut mentén elterülő hegyoldalon fek vő róni. ka'.l). temetőben a nagy hazufiu nngyaiiyjának, Hdrtelendy Annának a családja által felállított, az utasnak már messziről szembetűnő, a Deák Ferenc családja sírboltját magában foglaló ká­polna, melyben vármegyénk ni'gy fi'iuak bátyja s egyúttal nevelő atyja Deák Antal, a várme­gye egykori alispánja, táblabírája és országgyű­lési követe is örök álmait alussz.i, az idők vi­szontagságai következtében puszi illóban van: 1903. évi szeptember hó 14-én tartott közgyű­lésében elhatározta, hogy a kápolnát, kijavíttatja és október hó 19-én ünnepótye-en beszentel­teti, hogy méltó hirdetője legyen az is annak a kegyeletnek, amellyel a vármegye közönsége nagy fia irányában tartozik és viseltetik. Ugyanazon közgyűlés elhatározta továbbá, hogy a kápolna fentartásáról is gondoskodik s e célból az 1903. évi október hó 17-éu tar­tandó ünnepi közgytiléson a várinegj'e törzs­vagyouából 400 kor. alap tváuyt fog tenni. Mindezek következtében a vármegye tör­vényhatósági bizottságának ünnepi közgyűlése a vármegye alispánjának azon jelenté.ét, hogy a kápolna helyreállíttatott, tudomásul vévén el­határozta, hogy a kehidai kápolna fentartására egy 400 koronás alapítványt tetz, auuak töké­jéül a vármegye törzs vagyou-alapjábói 400 K. azaz uégyszáz koronát ez nuel kiutalványoz és azt külön alapként kezelni rendeli, egyutttal pedig arról az al*p;:ó!ave!et kiállítja a követ­kezőkép : Jllapitó oklevél. 1. Zalavármeg) e törvényhatósági bizottsá­gának a vármegye nagjszü'ö te, D ák Fereno születésnapjának 100. évfordulója alkalmából 1903. évi október hó 17-én tartott ünnepi köz­gyűlése a kehidai rom. kath. temetőben álló, a Deák Ferenc családja sírboltját magában fog­laló és már pusztulóban volt, de a vármegye közönsége által helyreállíttatott kápolna fen­tartására egy alapítványt tesz, amely a Deák Ferenc családj a sírboltját magában foglaló ke­hidai kápolna fentartási alapja» nevet visel. 2. Az alapítványi tőke 400 K. azaz négy­száz koronából áll s a vármegyei pénzek és alapok kezelésének ós gyümölcsöztetósének mód­jára a zalaegerszegi m. kir. állampénztárban külöu alapként kezelendő és gyümölcsöztetendő. 3. Az alapítványnak az a célja, hogy a kápolna fent ós mindenkor jókarban tartassák. Azért, hogy az alapitváuy e célnak meg­felelően kezeltetik és csakis e célra főrdíttatik, a törvényhatóság felelősséget vállal. A fentartási és tatarozási költségeket a szükséghez képest a vármegye alis­pánja utalványozza, 4. Az alapítványról rendes számadás ve­zeíendő ós jóváhagyás végett a törvényható­sági bizottsági közgyűlés elé, ounét pedig a nagyméltóságú vallás ós közoktatási miniszter­hez évenként felterjesztendő. A vármegye törvényhatósági bizottságá­nak ünnepi közgyűlése ezen alapitó oklevelet 5. három egyenlő példánybany állítja ki s azokból egyet a vármegye levéltárában, egyet pedig a zalaegerszegi állampénztárban helyez el ós egyet a nagyméltóságú va'lás és közok­tatásügyi miniszterhez terjeszt fel elhelyezés végett. Ezen vóghatározat a Zalamegyei Hivatalos Lapban azzal, hogy ellene 15. nap alatt a vár­megye alispánjánál előterjeszthető fellebbezés­nek van helye, kihirdetendő, annak utánua pedig jóváhagyás végett a nagyméltóságú bel­ügyi s vallás és közoktatási m. kir. miuiszterhez felterjesztendő. Ő felségéhez intézet felirat. A vármegye közönsége az üunep magasz­tos pillanataiban nem feledkezett meg a legelső magyar emberről, a koronás királyról sem, aki Deák Ferencet, a haza bölcsét legmagasabb ke­gyével még annak életében kitüntette ós aki­nek nagy müvében a kiegyezés megalkotásá­ban, a nemzet és korona megértése, kibékítése vált valóvá. A közgyűlés elhatározta, hogy fel­iratot intéz felséges apostoli királyunkhoz, mely a vármegye hálás közönségének nagy fia iráut táplált elenyószhetetlen kegyelete meg­nyilatkozását tartalmazza. (A feliratot jövő szá­munkban közöljük. Szerk.) A díszebéd. A díszebéd a közgyűlés befejeztével az összegyűlt vendégek ós bizottsági tagok az «Aranybárány* szálló nagytermében tartott diszlakouiára vonultak, A diszlakomán mintegy százti vendég vett részt, az asztalfőn Széli feglalt helyet, tőle jobbra Ernuszt. Kelemen, balra Csertán K. alispán, Széllel szemben Jan­kovich László gróf főispán mellette jobbról István Vilmos dr. püspök. Menu. Leves lepémjkikkel Tok és fogas tartármártással Bélszi)i körítve özpástétommal Ptdyk-i befőttel Fácán párolt káposztával Fagylalt Sütemény Gyümölcs Sajt Feketekávé Három féle asztali bor P ezsgö. A lakomán az első tousztot O felsóg6 I. Ferencz József koronás királyra Széli Ignácz mondotta. Szavai mély hatást keltettek. Majd a pecsenyénél serleggel kezében felállóit Ru­zsicska Kálmán dr. kir. tanfelügyelő s beszé­dével, melynek minden egyes részében a kiváló szónok vármegyénk nagyjainak — legelső sor­ban Deák Feroucnek nagyságát mutatta be a jelenlevőknek. A beszéd maga egészében a kö­vetkező volt: Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A kehidai Deák család söjtöri kúriájából ma száz éve gyúlt ki az a világosság, melynek fé­nye és melege beárasztja immár minden ma­gyar szivét. A kultura 20 évi szolgálatában hozzászok­tam az események ragyogáséhoz, de most resz­ketve állok a bizalommal szemben, mely e ser­leget kezembe adá: most éizém, hogy a mai nap nagy jelentősége szintén édes látomány va­rázsa hatalmába ejtette lelkemet, legyőzte gou­dolatom erejét. De hát Deák Ferencnek nincs szüksége a mi érveinkre, ami ékes gondolataínkra, mi va­gyunk ráutalva az ö magasztos példájára. Lehet vitatkozni az ő alkotásainak becsé­ről, vagy fogyatkozásairól; hiszen ő maga mon­dotta 1872 ben valasztói előtt, hogy nem volna jó, ha politikai véleményekben kü öuségek nem volnának, mert azok által őrlődik ki az igaz­ság: azonban az ö ragyogó jellemének, az ö világtört neti magassági kialakult neve s egyé­niségének, az ő hazafiúi erényekben példátla­nul gazdag életének nem lehet ma egyéb kri­tikája, mint a gondviselés iránti hála, hogy ötét, nekünk adta. Kónyi Manó említi hogy Griaoomell ma­gyarországon 1865-ben tett utazásáról jelentést tevén Olaszországban, ezeket mondja róla: Deák egyéniségében van valami, ami meghat és elragad ; nevét tisztelettel említik férfiak és asszonyok, aggok és gyermekek. Mindamellett, ez az ember, la készebb volna magát hazája romjai alá temetni, semhogy a nemzet jogain csorbát engedjen ütni, ez az ember, ki szinte megőszült a tudományban ós gondolkodásban, honfitársai minden fogyatkozásaival bír. • Ma­gyar és semmi több.> Igenis ! Magyar ós semmi több ! Mert csak ilyen magyarnak volt, lehetsé­ges ugy összeforni a nemzetével, hogy egy langlelkü főpap rajongó lelkesedéssel tehette a kijelentést, «Deák Ferene ugy szereti hazáját, mint Kriszius a világot,.» Igenis magyar volt, a magyar lélek min­den ékességével ! Hazánk sorsát kétszer intézték ól Zslában. Egyszer Zrínyi Miklós a Muraközben, másod­szor Deák Ferenc puszl.aszentlászlón, hol a kis göcseji kastély kilincsét egyik diplomata a másiknak adta kézbe. Ez a mélységes tudással és csodás kitar­tással hazájáért fáradozó ós annak sorsát vezérlő nagy ember, 1868-bau a pái t és a főváros tisz­telgése közt megindító szerénységgel s egy­szerű szavakkal ekkép bírálja óriási hatását : «Sok nehézséget kelle ieküzdeni, mig annyi eredményhez jutottunk, a gyakorlati élet fogja igazolni, hogy azon törvények, amelyet alkottunk, az ország érdekeinek megfelelnek-e? Legfőbb és legszentebb bíróság cselekvónyeink felett — önlelkiismeretünk. Az Egek Ura szállja meg e naza minden polgárának lelkét, hogy azon szabadságot, melyet elértünk, ne csak j megtartsak, de tovább fejleszthessék, s a ha^a javára, mentül gyümölcsözőbbé tegyék.» Es most — becsüljük meg bölcseinket, hőseinket, költőinket, maecenásainkat ós vérta­núinkat! Becsüljük meg őket egymásban és eg3'másért, mert csak ugy teljesedik be rajtunk Eötvös József báró jóslata; «Az idők rosszak, de hogy a magyar el nom vész, azt, oly erősen hiszem, minthogy felettünk Isten őrködik !» Áldás Deák emlékére! A szónok gyönyönyörü beszédével leírha­tatlan hatást keltett. Ezután még több lelkes fölköszöntö hang­zott el. Az előkelő társaság az esti órákban távozott. Deák ünnepély városunkban. Lett ismét egyszer ünnep e hazában. Az ünneplés központja Zalavármegye, nagy szülötte a hazabölcse Deák Ferene révén. Az üuneplés magasztos összhangjába bele vegyül az egész ország miuden számottevő községe, megdobog e lélekemelő ünnepen minden igaz magyar szív?. Csak természetes, ha ezen országos ünueplésböl városunk is méltó részt kiváu magának, mert amint a nagy férfiút megyóukel születési helye Söjtőr és a legkedvesebb tarózKodási helye Ke hida fűzik őt Keszthelyhez gimnézuini tanulmá­nyainak kezdete, mert az 1811—112-ik iskolai óvbeu a keszthelyi gyimuáziümbau végezte el az első osztályt, kitűnő eredménnyel. Ain a nagy férfi kellő méltatása itt e he­lyen nem a mi feladatút k, mi most a váro­sunkban megtartott üuu-pólyek leírásánál csak a krónikás szerepére szorítkoztunk. A Deák Fe­renc születésének századik évfordulója alkalmá­ból megtartott ünnepélyeket az állami polgári leány iskola nyitotta meg f. hó 16-áii — pén­teken a kővetkező műsorra : ÍJ Hymnus. Énekelték a tanulók. 2.) Meg­nyitóbeszéd, Tartotta Bíró József ígnzgató. 3.) Éji látogatás. Radó Autaltól szavalat. 4.) A haza bölcse Minké Bélától szavalat. 5.) Emlék­beszéd. Mondotta Pósch Zsigmond. 6) Deák Fe­renc emlékezete. Irta Tóth Kálmán szavalat. 7.) Deák Ferenchez. Irta Bajza József szavalat. 8.) Szózat. Énekelték a tanulók- Végűi, Oiró József igazgató, a nagy férfiúnak a teremben kifüggeszted képe előtt gyönyörű imát mon­dott. Ugyancsak 16-án este fél 6 órakor az iz­raelita imaházban volt hazafias Isten tisztelet a melyen Bíichler Sándor dr. rabbi magas szárnyalású szép beszéddel áldozott a nagy fér­fiú emlékének, a mely után alkalmi könyörgés végeztettek, végül pedig a Szózatot énekelte az egész templom közönsége.

Next

/
Thumbnails
Contents