Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-20 / 38. szám

114. BALATONVIDÉK 1903. szeptember 13. Magyarok! Jiigy nemzeti vértanú emléke előtt, állunk! A hazaszeretet s az önfeláldozás legmagasztosabb érzelmei hatoljanak be a mai napon szivetek mélyébe, töltsék meg egész valótokat s s ezen szent érzelmek hatása alatt, azok emlékét idézzétek fel hazánk dicső múltjából, kik életükkel ós vérükkel segitók visszavívni szeretett hazánk szabadságát ós függetlenségét! De ne az elsőkre, ne a vezérekre gondoljanak most, — hanem a névtelen hősökre s azokra, — kik szerényebb körben működve bár, — mégis az egész m&gyar ueinzet osztatlan s örök hálájára tették magukat érdemesekké — kinek neve tán kevésbbé ismert a nagy világ előli, — de a kiknek neve a magyar nemzet történetének aranykönyvébe kitörölhetetlen betűkkel — a kiöntött, vér betűivel —van örök időkre beírva! Muraköznek is volt számos ilyen nagylelkű bajnoka a szabadságharcban, — ezek közül egyet élete és működése a nemzet hősévé, — halála pedig a nemzet vértanújává avatott, — kinek emlékénél a hazaszeretet egyesit ma bennünket. Ez a vértanú — Gasparias Márk ! Tetteit a történelem örökítette meg s ezek a tettek minden szónál ékesebben hirdetik az ő nagyságit! Szivében a honszeretet olthatatlan tüzével, — baljában a keresztre feszitett, Megváltót magasra emelve, — jobbjában kivont karddal, barátcsuhában járta be egész Muraközt g a megtámadott magyar szabadság, — a magyar függetlenség szent eszméjének védelmére hívta tel a horvát ajkú, de szivében igaz magyar érzelmű népet ezeal a jelszóval! «Ki hazaját szereti, Istent szereti, ki hazáját elárulja, — azt megveti az Isten!» De az ö ós bajtársai leluesedése — sajnos — nem volt képes megmentem a szent ügyet,, melynek életét szentelte ! Vértanuuk bujdosni volt kény tele nahatalom vérszomjas orvkeze elöl! Elfogták — kivégezték . . . ! De emléke nem halt meg, — hanem elni fog örökké, — mig csak egy igaz magyar szív dobog s ezen szerény emlékoszlop időtlen időkig hirdesse nekünk az Ö nagyságát és dicsőségét! Most. pedig hozzá ok fo'dúlok magy ar ifjak ! Ápoljátok szivetekben azokat a termékeny s áldásthozó eszméket, — melyeket Gasparics Márk hirdetett ! Emeljetek egy oltárt szí vetekben Muraköz vértanujának — Gasparics Márknak is, — lobogjon e szent oltáron mindig az a szent s örök tüz, mely vértanunk szivét bevitette s mindnyájan véssétek jól szivetekbe Vértanunk utolsó szavait — melyeket ez emlék felírása is hirdet: * • Éljen és örökké élni fog a haza!» Alig hogy ez a beszéd elhangzott, Kramarios Viktor perlaki kereskedő horvát nyelven tartott szép beszédben méltatta a uap jelentőségét, hosszas eljenzést ós tapsot érdemelve ki. Erre ismét alkalmi dal, majd a nagy vértanú családjának egyik fiatal tagja Gasparics György pécsi egyházmegyei papnövendék tartott lelkes beszédet. Az egész ünnepély lefolyása méltó volt a vértanú dicső emlékéhez, s a közönség lelkébe, szivébe mélyen bevésődött annak emléke. A társas vacsorát a nagyvendéglö emeleti helyiségeiben tartották meg, részt vett, azon ugy a vidéki, mint a perlaki közönség. A kedélyes társalgás közben a nagykanizsai irodalmi és művészeti kör dalárdája kuruc dalokat énekelt majd a perlaki cigányzenekar magyar nótákkal gyönyörködtette a közönséget. A folytonosan lelkes hangulatban lefolyt, társas vacsora után a vidéki közönség nagy része nietett, hogy az esti vonattal még otthonába utazhassék, de sokan ott maradtak s jó kedvvel, lelkesen áncolt, mulatott a késő reggeli órákig. Örömtelt szívvel mondhatjuk el, hogy mindenki, aki «sak részt vett a gyönyörű ünnepségen, olyan emléket vitt magával, mely •géz életében élni f®g szivébeu, lelkében. * * * Erre megkoszorúzták az emlékoszlopot. És pedig: 1. A perlaki hölgyek háromtagú küldöttsége. 2. A nagykanizsai irodalmi és művészi kör. 3. A csáktornyai tauitókepezde 4. A nagykanizsai főgymnasium ifjúsága és tanárai. 5. A nagykanizsai kereskedelmi iskola növendékei ós tanárai. 6. Perlak közönsége, kik miudannyian szebbnél szebb nemzeti szinü szalagokkal díszített babérkoszorúkat és élő virágokat helyeztek a megdicsőült- vértanú emlékoszlopára. Beszólt még Benczik József kanizsai főgymnasiumi tanuló is. Végül a nagykanizsai irodalmi és művészeti kör dalárdája a Szó atot énekelte az egész közönséggel együtt. * * Gasparics Márk született 1810-ben DrávaEgyház (akkor Cirkovljáu) községben közönséges paraszt szülőktől. Iskoláit, mint, Szent.-Fereiic-rendi szerzetes növendék végezte, s később felszentelt pap korában kitűnt mint ókesszavu egyházi szóuok. Rendithetetlen hazaszeretete a szabadságharc után szomorú időkben sok üldöztetésnek vált, szülőokává, sokáig kellett, bujdosnia, hosszú ideig álnév alatt rejtőzött, mig végre egy elej ett szava nyomra vezette üldözőit,, elfogták, bebörtönözték s 1853, szeptember 12-én kivégezték Pozsonyban. Elföldelték a kivégzés helyén s sírját letaposták, hogy nyoma se legyen, hogy a kegyeletes utókor emléket ne emelhessen azon a helyen, hol gyászos módra, dicső vértanú halált szenvedett Sírját nem jelöli emlék, de áll emléke .szülőföldjén, Perlak városában, s élni fog emléke szivekben mindaddig, mig magyar él e hazában ! Cselédügy IV. Cselédeink durva föllépése, ildomtalan magaviselete ég iiiunkaadójávh i ízemben tanúsított goromba magatartása onnan van, hogy a cseléd a szülői házban semmiféle nevelésben nem részesült. A/, állatok körül való állandó foglalkozása s a legdurvább munkák elvégzése csak durvaságokat csepegtethetett lelkébe. Falun található társasága hozzá hasonló lévén, ettől sem láthatott,, sem nem tanulhatott szebb, ildomos, előzékeny magaviseletet. Ki okta ta, ki tanította volna öt falun arra a társalgási formákra, a miket itt városban az utolsó kocsis is már ismer, mer' a város kultúrája rá már átragadt, lehet,, hogy az a cseléd, a ki hozzánk szegődik, várost, so'se látott.. Honnan legyen ez gazdájához, asszouyához s a család egyéb tagjaihoz előzékeny, udvarias szolgálatkész, inikoi neki ezekről a fogalmakról halvány sejtelme sincs. Ilyeneket ö odahaza a szülői háznál nem szokott meg, ilyeneket nem látott, nem hallott. Beszéljen valaki szanszkrit nyelven, ha nem tud. Éppen így nem tud az a falusi leány öltözködni. Nemde ez szintén föltűnik. Föltűnik, mert lompos, Ízléstelen, rikitó, a mi finomabb Ízlésünket sértő. Idő kell ahhoz, a mig ruházkodásában válogatósabb, csinosabb, a szemnek tetszetősebb lesz. Persze, hogy ebből nincsen kára senkinek, mig a durva, lelketian magaviselet, a tudatlanság határozottan káros. Meg lehet, meg is kell ezt is szüntetni, ha azt akarjuk, hogy jó, használható cselédeink legyenek. Rendezzüuk tanfolyamokat, a cselédek számára. Tanfolyamokat, a melyeken a házi teendők összes ágazataiban kellő útbaigazítást ós kiképzést nyerjenek ; a hol megtanulhassák mindazon teendőket, a miket egy használható cselédnek, hogy asszonyának segélyére lehessen, elvégezni kell. Ezeken a tanfolyamokon minuciózus pontossággal kell felügyelni, hogy minden hallgató ne csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is elsajátítsa magának az összes tudnivalókat. A tanfolyam bevégzésével adjanak a látogatóknak szorgalmuk, ügyességük ós használhatóságukhoz képest képesítőt, a kik ezen képesítők révén csakhamar jó alkalmazáshoz jutnak majd. Az eszme nem olyan bizarr, mint a hogy első pillanatra lenni látszik. Fonioljuk csak meg és rájövünk ennek haszuos ós üivös voltára. Mert igaz, hogy egy-kettőre nem változnak mag a cselédek, ezt kívánni sem lehet, de apránkint igen. Ha minden évben, minden nagyobb városban reudezuek ilyen tanfolyamot, és csak 20—25 kiképzett ilyen cselédet bocsássanak ki, ez olyan tekintélyes szám, mely ut&n minden asszony szívesen töri magát. Aztán a többi cselédek-látva, hogy a kiképzett használható jobb fizetést és szebb bánásmódot, kap mint ö a tudatlan, önként törekszenek kiképzésükre, a tanfolyam látogatására. Igy, lassan bár, de biztos alapon átalakulnak a cselédek. Mert gyakorlati kiképzésük mellett, jobb modort, szelídebb erkölcsöket is tanulnának, magaviseletük a házban, érintkezésük a családdal disztingvaltabbá válik. Ilyen nagy eszme megvalésitása évtizedek kérdése. Minél előbb kezdik meg a reaziálást, annál hamarabb várható a gyümölcse. Példa gyanánt hozom föl a tűzoltói intézményt. A székesfővárosban rendezuek ilyen tanfolyamokat s még hozzá korlátolt számú látogatóknak és mégis ma már ezrekre megy azoknak a száma, a kik az ország külömhözö részeiben hirdetik azokat a hasznos tudnivalókai, a miket ott tanultak. Miért ne lehetue óppen igy a cselédek kiképzésére alakuló tanfolyamok eredményével. I ersze, hogy agyakorlati kivitel más kérdés. Itt szükségét látnám annak, hogy a városok, mint erkölcsi testületek, lennének kötelesek ezeket, az in'ézmónyeket minden lehetővel támogatui. Neui kétlem, hogy akadnának önzetlen asszony ok, a kik saját jól felfogott, érdekükben élére állnak e mozgalomnak és a hatóságok s városok erkölcsi és anyagi támogatásával vezetnék e tanfolyamokat. Taláu az állam seui vonná meg jóakaratát ezektől a tanfolyamoktól. A kicsi csemetéből lesz a nagy terebélyes ta, melyek árnyékában szívesen pihen meg a fáradt, váudor. És inidön ezen aktualis kérdés fölött táplált véleméuyem nyilvánítását befejezem, kijeleniem, hogy szívesen hallgatom meg az ellenvéleményt is ; mert nem tartom magamat csalhatatlannak. Ü. ki jobb, leszürödöttebb, könyuyebben célravezető eszmét tud, mondja el. Ha helyesebb, korrektebb, mint az enyém, készséggel fogadom el ; Csak vezessen a kívánt, célhoz. Igy sokáig nem maradhat a kérdés, azt beláthatja mindenki. Kardos Sámuel. Zalavármegye közgazdasagügyi viszonyai. Az elmúlt augusztus hóban a mezőgazdasági munkálatokra néz^'e kedvező időjárás uralkodott; kiadós eső csak kéttízben volt, a többi esős napon csak csekély mérvű csapadék volt, melyek a folyó gazdasági munkálatokat nem akadályozták. Mindössze 52 6 m/m esö esett a hónap 20-ig, a melyre egy három heti szárazság, forró nyári napokkal következett,. Ennek csak a legutóbbi esőzések vetettek véget. Elemi csapások elkerülték vármegyénket a mult hóban. Majdnem minden megszakítás nélkül folytathatták a sürgősebb cséplési munkálatokat, mely a vármegye termésére nézve a felbecsült terniósi átlagoknak nemcsak megfelelő átlagokat, eredményezett,, hanem a jobb vidékeken azokat felül is multa. Ezen .munkálatokon kívül végeztetett a hónap folyamán a tarlóbuktatás, mely befejeztével a kedvező szántásokban nyert folytatást; aug. hó második felében elvégeztetett a repcének vetése, mely azonban a következő '"szárazsági időszakban a legutóbbi esőzésekig csak lassan fejlődhetett. Kedvező volt az idő a lóherék második kaszálása ós a maglóherék feltakaritására nézve, mely előbbi munka átlagban kielégítő eredmónynyel, ellenben a maglóheréknél jórészt csalódással végződött, mert az apion a magtermés nagyobb részét megsemmisítette, — a közben pedig az eziaón ismét rengeteg számban fellépő ©g*r«k is sok pu«titást vittek véghez a lóhervetésekben.