Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-09-13 / 37. szám

2. BÁLATONVIDSK 1905. szeptember 13. a hitelre rá sem szorulva, ameJy a kölcsönt kénytelen igénybevenni, hogy ezek az ügynökségek nem olcsó pénzt adnak, hanem drágát és nem azért ajánlgatják áruikat, mert ez valóban olcsó, hanem hogy ezzel önmaguknak szereznek jövedelmet, vagy mellékkeresetet. Tessék csak megfigyelni az efajta ügynökségeket. Felkeresi a t. publikumot nyomtatott ajánlattal; ígér abban füt-fát : 2%—5%-ra pénzt az ingatlan becsértékének 80%-áig. Mondja azt is, hogy előzetes költség nincs, de ha megszerzi a 800 —1000 irtot, fizet a kölcsönvevő provisiót 50 frtot; ha nem kapja meg — akkor is fizet 10 forintot, mert kérem, neki sokat kell utánna járni. Ha persze a kölcsönvevő azoknak a hangzatos dolgoknak nem ül fel azonnal, akkor kezdődik az u. n. »utánajárás € Az ügynök belebeszéli a fejét a megszorult magyarnak, — azután pedig: a szegény áldozat kopasztása megkezdődik. Az illető ügynök ugyanis az igy megszerzett üzletféltől beszerzi a bélyeggel ellátott kataszteri birtokivet, azután a költség estelekkönyvi kivonatokat és azután nincs egyéb gondja, mint hogy beadja a legközelebb eső takarékpénztárnak, vagy szövetkezetnek : tessék segíteni. A takarékpénztárak pedig, ha koczkázatuk nincs, akkor megszavazzák a kölcsönt, ha kockázottnak találják, akkor elutasítják. A fél pedig igy is, ugy is csak fizet. Ha a pénzt megkapja, akkor a kölcsön elbírálásához szükséges iratok bélyeg és beszerzési költségén kivül a bekeblezés nagy költsége és ezen felül a provisió is nyomja a kölcsön vevőt. Ha számitásank nem csal. akkor 2000 koronás kölcsön bekeblezése egy takarékpénztár részére igy is, ugy is 100 koronába kerül és ha ehhez még a 80—100 koronás megszerzési költséget is hozzáadjuk, mindenki tisztában lehet azzal, —- Mi tenni valónk vau ? — Ig-n egyszerű dolog. Megkérjük az ut innenső és túlsó felén elterülő földek gazdáit, s ha fizetünk nekik valamit, tisztelet ben fogják tartani, a két kis fácskát . . . — Akkor meg kell vallani . . . — Megfogjuk vallaui. Mi rossz van ebben? Csak öregjeink ne tudják meg! — Igaz, semmi rossz sincs benne ! De ki lehet a tulajdonos? — Mindjárt megtudjuk. Elég lesz, ha utáuna kérdezősködünk. — íme itt egy ember — kérdezzük nieg azt! Csakugyan közeledett az uton egy öreg földműves: kissé meghajolva egy zsák súlya alatt, melyet liátán cepelt. Nyikorgó kerekű kordéba befogott két ökröt hajtott maga előtt, a kordén egy eke volt. Okos ravasz tekintetű kutyája oda szaladt Gusztávhoz, hozzászagolt Ada fehér szoknyájához, kettőt-hármat vakkantott, farkát csóválva visszaszaladt az uton s az öreg csontos sovány lábainál húzta meg magát. Az öreg, az ökrök, az eke és a kutya nagynehezen elérték a két fiatalt, Gusztáv, miután az öreg tisztességtudó, szivélyes köszöntését viszonozta, mogkérdé: — Meg tudná nekem mondani, kié ez a két »zántóföld, mely tőlünk jobbra ós balra, a hogy ez a rendszer a kölcsönt nem teszi olcsóvá, hanem ellenkezőleg drágítja. Hogy tehát nem okos dolog a közvetítőknek a segítségével venni igénybe a kölcsönt, az világos és bizonyításra nem szorul. Nem pedig azért, mert vannak mind a városban, mind a vidékén oly pénzintézetek, a melyek szívesen adnak felvilágosítást a hozzá fordulóknak minden dij felszámítása nélkül is. Azt pedig ne gondolja senki, hogy ügynöki beavatkozás révén olyan is jut kölcsönhöz, a ki nem hitelképes, vagy ugyanezen réven nagyobb kölcsönt kap az, akinek a birtoka már ugy is eléggé meg van terhelve. Az bizonyos, hogy egy pénzintézetnél beszerzett pénz sem oly olesó, mint az, amit hitelszövetkezetektől lehet beszerezni. Mert a jól vezetett és ingyenes igazgatás alatt álló hitelszövetkezeteknek a fentartási költsége oly kevés, hogy össze nem hasonlítható a takarékpénztárak drága administrálási költsé gével. Ezeken kivül a szövetkezetek bélyeg és illetékmentesek minden vonatkozású ügyeikben, azonkívül állami és pótadómenteseégben is részesülnek. A törvény rendelkezéséből világos tehát, hogy a kölcsön megszerzéséhez megkívántató kataszteri birtokiv és becsübizonyitvány bélyegmentes; a telekkönyvi kivonatot bármelyik járásbírósághoz tartozó telekkönyv bél}

Teg- és dijmentesen állítja ki a szövetkezési igaegatóság kérelmére. Ezeken az előnyökön kivül még az 1898. XXIII. t. c. alapján alakult központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó vidéki szövetkezetek bekeblezési kéltségei is oly alacsonyan vannak megállapítva, hogy a nagy keblezési költségekkez szoktatott vidékiek el sem hiszik. Vagy nem csekély-e az összeg, amikor uOO K.-t 2, azonfelül minden 500 K.-t egy korona költségért kebleztet és a midőn a kötelezvény is bélyegmentes. De persze a magyar gazdaközönség mindazt nem tudja még és mindezekről •aég nincs általánosan felvilágosítva. Nem tudja például azt sem, hogy & szövetkezeti alapon álló pénzintézetek nyújtanak u. n. amortizatiós kölcsönt is olyant t, i. a hol a kölcsön tőkéje és kamatja 10, 15, 20, 25, 30 éven keresztül egyazon összeggel fizethető vissza. Megbizonyosodhatik bárki, hogy 15 éves ilyen törlesztései kölcsön 100 koronánként és félévenként 5 %-al törleszthető és igy tovább. No de majd a fejlemények talán nemsokára beigazolják, hogy a magyar kisgazda is fel fog világosulni annyira, hogy az olcsó pénzt kínáló közvetítőket nem fogadja tárt karokkal akkor, mikor a kölcsönt a saját falujában, vagy a szomszéd városok szövetkezeteiben sokkal olcsóbban kaphatja, mint a provízióra ásitozók közreműködésével. Mikor pedig ezt a figyelmeztetést befejeztük, akkor vettük e meghivót, amint következik: A cZalavánnegyei Gazdasági Egyesület* elnöksége f. hó 27-én d. u. 2 órakor Keszthelyen a városház nagytermében a megalakítandó Zalamegyei Hitelszövetkezetek szövetségének ügyében értekezletet tart, melyen őr. gróf PalliiVicini Ede v. b. t. t. ur Önagj'méltósága a somogyinegyei hitelszövetkezetek szövetségének elnöke ismertetni fogja a megalakítandó szövetséget és a hitelszövetkezeteket általában. Ezen értekezletre tisztelettel meghívja az elnökség a megyei gazda-köröuséger., a már fenálló szövetkezetok vezetőit, valamint felkéri ez uton is mindazokat, kik a kisgazdák érdekeit szivükön viselik, hogy ezen értekezlet fontosságáról a kisgazdákat meggyőzve a gyűlésen való tömeges megjelenésre felkérjék. Bár sokan rlennének ott! ké' árok mellett, terül el ? Nagyon szeretném megtudni — Az enyémek. — Mind a kettő? Mind a kettő. — Jobb igy. S odafordulva Adáiioz : — Látod hogy szerencsések vagyunk — szólt. Mire az öreg, — minthogy minden földműves nagyon féltékeny földjére — szem hunyorgatva vizsgálgatta, tekintetében tele kérdéssel, kétellyel és gj'auuval ; Gusztáv belátta, hogy nem lesz tanácsos ellenségévé tenni, várt egy kevéssé, azután igy szólt hozzá : — Nekünk kettőnknek szerződést kell kötnünk. — Eladni földjeimet? Soha . . . soha. — Nem mondom ezt. Nem mondtam még semmit, — Tudom én, hogy az nrak mindig meg akarják venni, a szegények földjét. S bizalmatlanul tekintett rá. A kutya, mely gazdájának minden mozdulatát, minden szavát követte, mintha mindent értene, felborzasztotta vöröses szőrét s tompán morogni kezdett. — Maga nem értett jól, jó ember. Ismer engem ? — Ki ne ismerné Önt ? Ön Maresco fia, a mint a kisasszony Navarra leánya . . . két család, mely egymást gyűlöli, melynek atyái botrányos példát, adnak a vidéknek. Ada elhalványult, Gusztáv homlokát a harag és szégyen érzete lángba borította. — De fiaik nem — nemde jó öreg? — Nem a gyermekek nem, Jai, ba a fiuk az apákhoz hasm.litenának! — S megtenne egy szívességet a gyermekeknek ? — A mennyiben a gyermekeknek használhatnék. De az apáknak soha! Aztán ne beszéljen eladásról. — Sem eladásról, sem vételről nincs szó, Mennyit hoz magának évenkint ez a két főid ? — Kicsinyek ! De ha az ember dolgozik, a mint én dolgozom, nyolcvan lírát sikerül kivenni belőlük De akkor fel kell használni az egész területet; az ekének nem szabad egy hantot sem kihagyni, az egész földet, ki kell használni egész az árok partig — — Jól van. Hajlandó volna-e jövödelmét nagyobbítani az által, hogy lemond az utolsó barázdáról, éppen arról, mely az árok mellett van? fizetnék önuek mindegyik szántóföldért évenként 20 lirát — Nem értem. — Mindjárt meg fogja érteni. Jöjjön velem. Átlépték az árkot. — Látja ezt a kis nyárfát ? (Folyt, köv.) keserűvíz Az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtó szer. Ferencz József