Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-01 / 9. szám

1903. március 3. BALATON VIDÉK 3. arról, meg van-e bennök az az összeg, a mit a burkolaton a pénztáros jelzett. Erre azért van feltétlenül szűkség, mert megtörtént, — talán tieui is egyszer, hanem több izben, — hogy abban a csomagban, a melynek külső burkolatán 1000 forint volt jelezve, felülalul egy-két darab százforintos voll, « tö'obi pe dig értéktelen újságpapírból állott. Per-ze, hogy nagyon megnőtt az orra az uraknak, a mikor erre rájöttek, de ennek a nép adla meg az árát, a mely elvesztette véres verítékkel szerzett és a takarékpénztárba gyümölcsözőleg elhelyezett, tőkéjét örökre, visszatériletlenül. A lelkiismeretlen tisztviselő első sorban arra törekszik, hogy az intézet tényleges vagyonát, a lehetőséghez képest megnöveszsze, persze csak a papiroson. Már most, miután pénzt csinálni nem tud, ahhoz a perfidiához folyamodik, liogy vagy kölcsön vesz pénzt, vagy az év végével olyan összegeket fart, jogtalanul vissza, a miket éppen az év utolsó nap|án köteles lett volna rendeltetésük helyére elszállítani, ezekkel fizetéseket teljesíteni. Természetes, hogy az eljárásnak ez a módja csak ugy és akkor növeszti az intézet aktíváit, ha és a mikor a bevétel címének megfelelő ellentétet, a passivákat, nem emeli. Ennek ellenőrzésére, megvizsgálására szintén figyelmet kell fordítani, meit a lelkiismeret hiányában szenvedő tisztviselő egy ujabb könyvelési tételt vezetve a naplóba, könnyűszerrel képes ellensúlyozni a vagyon-állapotot ugy, hogy a fölületek s emlélő előtt rendben levőnek tűnik föl a dolog, pedig csak «svindli» vau. Magától értetődik, hogy a naplóba csak később, vagyis akkor kerül ez a tétel, a mikor a pénztár állapota megvizsgáltatván, az a tényleges valcságuak megfelelőnek találtatott s a mikor már senki fiáuak sem jut eszébe ezt a korrektiót, megnézni. Már most, önkénytelenül az a kérdés morül föl: hogy miként lehet az ilyen eljárásnak elejét venni, mi a módja annak, hogy rá lehessen jönni, mert, hiszen a felügyelő bizottság nem töltheti minden idejét az intézetben s ha az évi zárószámadás elkészült, a bizottság működése megszűntnek látszik. Az ilyen turpisságra akkép jöhet a bizottság rá, hogy munkálatai közben, a leltározásnál s a pénztármegvizsgálá^nál megnézi, ellenőrzi és pedig tételről-tételre az utolsó napok bevételeit és főként a kiadásokat. Meg kell állapítani : vájjon nem könyveltetett e el olyan tétel, akár bevétel akár kiadás gyanánt, a mely az üzleti évet nein illeti, vagy a melynek különös ren— Ah uram ! köszönet , . . köszönet az őn vonzalmáért ! .. . Az ó vonzalmáért, ? . . , Oh igen az teljes volt és mint ha már valamivel több kezdett volna Unni, mint közönséges vouzalom . . . — Ha segiteni tudnám ... ha megtudnám szabadítani attól a Serdottól, sultogá félénken ?! — De hogyan ? kérdé a hölgy. Ha például valami vetélytársat tudnék találni, valami gazdag ifjút, még gazdagabbat, mint Ö, a ki ennélfogva kívánatosabb pa.itinak látszanék a kegyed szülei előtt,!. , 0 megkérné az On kezét s ha On beleegyeznék, minden baj eltűnnék, mint egy varázsütésre ! — Igen jó terv ! De én nem ismerek más ifjút, inint — Elég kisasszony ! Én azt hiszem találtam ! különben erről beszélni fogunk Balcourt asszonynál. Ha ugyan nincs most is még valami oka, hogy azt kívánja, hogy ne fogadjam el a meghívást, ?! . . . Louiel kisasszony nem felelt, de elpirult körmehegyéig ! . . . Kevéssel utánna az ajtofelé tartott Gastontól kísérve, ki a küszöbnél halkan kérdezé: — felmegy még a negyedik emeletre ? — .Nem! — felelt a hölgy suttogva, — már nincs miért ! ? Megértették egymást, • deltot.ése van és nem fordíttatott arra, hanem szabály ellenére visszatartatott és benne maradt az intézet pénztárában, a hol pedig maradnia nem lett volna szabad. Ilogy elkerülhető legyen az, miszerint a naplóba utólagosan jogosulatlanul bevezetés eszközöltethessék, mindenesetre célirányos, hogy a felügyelő-bizottság az u'olsó tételnél egy köuynyen fölismerhető és el nem távolítható vízszintes vonalat húzzon. E-/, megfogja akadályozni azt, hogy a december 31-iki kelet után bárminő tétel oda bevezethető_ s igy a vagyonmérleg meghamisítható legyen. Nem fölösleges elővigyázat, i rendszabály az, ha a naplóban ott, a hol mindenesetre színes tentával húzott vonal van, a bizottság tagjai névaláírásukkal hitelesítik azt, hogy a vonalat ők húzták a naplóba. Ott, ahol a kezelés annyira szétágazó, mint, a pénzintézeteknél; s a hol annyi idő és mód van arra, hogj' a pénzkezelés reálisan is vezettethessék ; a hol a Jegéberebb ellenőrzést is kijátszhatja a furfangosságnak százfélesége ; s a hol idegen, gyakran szegénysorsu embereknek a pénzét őrzik, nem fölösleges, ha mindazokat az eszközöket alkalmazásba veszik, a melyek alkalmasak arra, hogy minden eshetőségnek, a betevők tőkéjének biztonsága és az intézet, jó hírnevének megóvá-a szempontjából szükségesek. Es. ha minden lehető óvintézkedést, megtettek a felügyelettel megbizett férfiak, nyugodtan hajthatják álomra fejüket, sem a maguk, sem embertársaik vagyona, becsülete, élete nincsen kockára téve: mig felületességgel romlásba dönthetik magukat is, másckat is. Elég példát látunk magunk előtt a napról-napra előforduló sikkasztásokban. Okuljunk tehát a mások kárán és ne a magunkéu. A következő közleményben a váltóállománynyal való elbánásra akarunk rámutatni. Ez ép olyan fontos, mint az üzleteknek többi része. Ültessünk gyümölcsfát. <A gyümölcs a kenyérnek harmada* — tartja a gazdasági közmondás. Sajna, minálunk tized, sőt talán ötvenedrósze sem. A magyar földmives a legújabb időkig egyedül a gabonatermelésnek feküdt neki, erre fordította minden erejét, teljesen megfeledkezve oly gazdasági mellékágakról, amelyeket háztartásában és jövedelmének szaporításában jól kiaknázhatott, volna. Mikor azutáu a gabonaárak rohamosan alászálltak s az alacsonyárakon állandóan megmaradtak, annál gyorsabban vert fészket a magyar gazda hajlékában a szegénység és az eladósodás. Igy következtek be a súlyos viszonyok. Ezek orvoslására meg kell változnia az eddigi gazdálkodási rendszernek. Egész életünket egyetlen egy kártyára föltenni: amúgy is nagy oktalanság. A gazdának tehát a gazdálkodás mindannyi ágát, a legcsekélyebbet is, amire a természeti főit telek megvannak, üzeme körébe kell vonnia. E mellékágak egyik leguevezetesebbike a gyümölcstermelés. Mert igaz e cikkünk első mondata. A gyümölcstermeléssel sok kenyeret takaríthat, meg a gazda egész éven át. Az elfogyasztott kenyeret pedig megédesíti a gyü mölcs édes, kellemes zamatával. Ma népünk nélkülözi ezt a kenyérpótló egészséges és kellemes táplálékát. Ha kevés — az is silányabb fajta — gyümölcsöt termel is, az leginkább holmi nyári körte é< almafajra szorítkozik, ezt azonnal vagy piacra kell vinnie, vagy otthon elfogyasztania, mert, egyébkéut a nyakára romlik. Egész télen át azután nincs a magyar nép családjában gyümölcs. Ugyan hány földmives családjában találnánk most. a tél fogytán, almát, körtét, aszalt, gyümölcsöt. Leszámítva a pap, jegyző és tanító háztartását, faluszámra sem találüáuk egy-két szem télbe eltett gyümölcsöt. Hej, pedig még ugyancsak meszsze van a cseresznye érés ideje s de nagyon sok karaj kenyeret megmenteue addig a gyümölcs. De nem csupán a háztartásban, hanem a pénzbe i jövedelem fokozásában is fontos szerepe vau a gyümölcsnek. Okoskodás helyett, egy két példát, ennek, bizonyító és miggyőző erejével mellőzhetünk minden egyébb ervet- A két versengő alföldi váró*. Kecskemét és Nagykőrös 1894-ben 855.000 K. értékű gyümölcsöt, szállított el vasúton. Gönc cseresznyéből 14—16000, Kis-Szeben kajszinból 18—24000 koronát vesz be évenkint. Miudakettő kicsi város. 1895 ben Mármtros vármegye csupán almáért 512000 koronát kapott. Még eklatansabbak egyes külföldi példák. Szerbia 20—24, Bosznia 14 —18 millió korona értékű aszalt szilvát szállít, a világ minden részében. Boulbon városka kajszinért 150000. Cavailton falu köves, murvás talaja után manduláért 20—30 ezer, Lyon vidéke 3,400.000 koronát szerez stb. stb. Ezek a példák is eléggé mutatják, hogy a gyümölcstermelés nem csupán kisegítő gazdasági foglalkozás, hanem szinte a megélhetés első tényezőjévé válhatik. És nálunk ? Bizony ugy vagyunk, hogy ha a parasztasszony valami városi csemegével akar kedveskedni otthon maradt gyermekeinek, hát oda meg)' a «Hinc» kocsijához és attól vásárol néhány fűzfa almát drága pénzen. Mindez azt tanúsítja, hogy népünk zömét nem járta át a gyümölcs termelés nagy-nagy fontossága s nem veti rá magát ennek a jövedelmező kereseti forrásnak kiaknázására. Dicsérettel kell azonban megemlékeznünk a kormány enetnü működéséről. (Hiába, nálunk mindennek a központi kormányzatból kell kiinckfluia !) Az állami gyümölesfatelepek, a vadcsemeték es ojtványok olcsó vagy ingyenes kiosztása, a gyümölcstermelő kurzusok a tanítók számára mind biztató reményt nyújtanak, hogy e téren is kibányászszák azokat a termő erőket, amiket a magyarok Istene a magyar föld rögeibe rejtett. Reménységünket fokozza az is, liogy a vármegyék színién odaállanak az állami hatalom mellé. Zalavármegye szintén. Az az üdvös szabályrendelet, ami már életbe lépett s a faiskolai felügyelők imént történt kinevezése, azzal kecsegtetnek, hogy szép megyénkben is virágzásnak indul a gyümölcstermelés ügye, nagy-nagy hasznára ennek a szegénységbe sülyedt főidnépének. Csak arra kérjük a hivatottakat, hogy nemes buzgalo»mal és szigorú kötelességteljesitéssel karolják föl közgazdaságunk e font >s ágát, a gyümölcstermelést. HIVATALOS ROVAT. Hirdetmény. Keszthely községet illető és a zalaegerszegi m. kir. Pénzügyigazgatóság 12324/1903. sz. rendeletével érvényesített 1903. évi házbér és házosztálj'adó kivetési "lajstrom KESZTHELYEN a község házán 1903. évi március 2tól március 10 ig közszemlére kitéve lesz, miről a háztulajdonosok azzal értesíttetnek, hogy az emiitett lajstrom fent irt időben és helyen a hivatalos órák alatt megtekinthető. Az elöljáróság;. ÍREK. — A Festetics-szobor megcsonkitóját elitélték. Benke Józsefet, a Festetics-szobor megcsonkitóját a kanizsai kir. törvényszék a napokban tartott tárgyalásán 6 liónapi börtön büntetéssel sújtotta. Fcrencz József keserűvíz

Az es

y^LT;asi,

kaj"^.

izű ,e

r'