Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-01 / 9. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. március I. 9. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M je ii i k hotunUliit ncytior : v SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL • volt tcazd. tanintézet épUletében. Kéisimtokiii a szerkesztöség cimére, Pénzes­utalványokat. hirdetési ineirliizAsokatés rak­lauiAc.iAka' a kia.lAlii vataUioz kérünk Kéziratokat néni aJunU vmeza. I,A rmi O N T Z A.))>ONOS JÓZSEF. KKI.KI.ÖS SZKIlltKSZ't'ö NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: £gesz évre 10 kor. — fill. F é> é" r t 5 „ - „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 „ Nyilttér petitsora alku szerint. Ünnepek után. Elmultak a pápai jubiláris ünnep­ségek. Szent Péternek, az első pápának idejéből varázsoltak vissza e Dapok egy darabot. Erről az időről pedig az van megírva, bogy akkoriban a híveknek, vagyis a keresztényeknek egy szivük, egy lelkük vala. Egy érzelem dobogtatta sziveiket, egy gondolat töltötte be lelküket. Most, e magasztos ünnepeken is egy érzelem, egy gondolat uralta a vi­lágot. Költői nagyítás nélkül szólhatunk itt a világról. Mert, hol van egy zuga a földtekének, hol a krisztusi evangelium fáklyája ne világitana? Hol ne lennének hivők, keresztények és katholikusok a 300 millióból. Amerre még nem jártak volna az evangelium, a mindenkorok civilizáció­jának fáklyavivői — az egyház, a pá­pák küldöttei — a hittéritők, a civili­záció magvát hintegető szerzetesek. Ünnepeltek mindenütt, a hol csak civilizáció van. mert ott bizonyos, hogy katholikusok is vannak. A pápa, mint neve is eléggé mutatja — a ke­reszténység atyja. Ki csodálkozik hát, ha az O ünnepe a világ kereszténysé­gének is ünnepe. Ha a kereszténység nagy családjának ünnepén a kereszté­nyek millióinak szivét: a szeretet, a tisz­telet és ragaszkodás azon-ugy érzelme tölti el szt. Péter utóda: XIII. Leó pápa iránt. De XIII. Leó 25 éven pápasága ju­bileumának, nem csak az érzelmek, a nagy történeti mult az állásnak minden más földi hatalmat fölitl-muló fensége, az ünnepelt személyének századokon át is csak ritkán jelentkező eg} 7énisége, hanem az időnek is szinte csak évezrede­ken át egyszer-kétszer fölmerülő jelen­sége — adnak különös fényt és ragyo­gást. Szt. Péter ideje óta, immár két ezer éven át csak most másodízben volt alkalma, a világnak negyedszázados, pá­pai jubileumot ünnepelni. Hálás örömmel, jóleső érzéssel és megnyugtató gondolattal emlékezünk vissza a magasztos jubileumi napokra. Mert ekkor igazán ugy éreztük, mintha mindnyájan testvérek volnánk. Együtt ünnepeltünk. Mi keresztények ünnepel­tük XIIl. Leóban a kereszténység, a ci­vilizáció, a polgáriasodás évezredes fáklyájának hordozóját. Többi : az igaz­ságot, a történeti multat tisztelő és mél­tányólni tudó testvéreinek XIII. Leóban, a pápaságban fölismerték és ünnepelték: a civilizáció, és polgáriasodás apostolát. A A LATON VIDÉK TÁRCÁJA Kijörok... 3\.i]ároí[ a temetőbe (fó auyámat látogatom • 'Vonja teljem. Hí magához dz a csendes, új síríiafom. ÍBél^és áítnáf itt afussza 3fosszú fcno^, jajo% árán, Itt van métyen eltemetve em Jete jó anyácskám. néíf^üí azt gondoltam J2em is tndol^ élni, [enni — jjjm sajoghat őrült ionban J2em tud megrepedni a szív. . Trászt £uiza. Harmadik emeleten. Irta: Triveley >Iilitil/y, Olaszból fordította: * * III. — Semmi érdeke kisasuzomy, legalább én nem tudom. De lia ő azt állítja, bogy nem vagyok sem erőszakos, sem hevülékeny, ki kell ujilatboztat­íiorn, bogy teljesen igaza van! Valóban nyu­godt, talán nagyon is nyugodt vagyok, ki eli űr mindent, Mindenkitől. — S talán azt is merné mondani ön nem játékos ? — Én . . játékos? . . — Hát nem vesuteft el mult bénapban egyetlen egy éjjel 20000 frankot ? — En kisasszony ? ! . . Da arra már esküt tesiek, bogy *oba életemben nem volt kár­tya a kezemben, de még csak nem is tettem be lábaimat, solia olyan körbe, a hol játsza­nak ! — Oh?!? — Nem hisz Ön nekem ? — Ejh ! . . Nem Uram! Nem hiszek Öu­nek. Tökéletesen vagyok értesülve . . . biztos forrásból Még az ön régi eljegyzéséről is van tudomásom Bridoux Róza kisas-zonj nyal. A há­zasság füstbe ment, mivel a szülők egyszerre mindenüket elvesztették egy jellemtelen bankár szökése miatt, ki vagyonuk legnagyobb részét magával vitte. Ön Uram egyszerűen a szegény leány vagyonának birtokába akart jutni, ki azt liitt.e, hogy szereti öt. A vád oly biztossággá', annyi meggyőző­déssel lett kimondva, hogj' Gaston jónak látta, ugy mutatni, mintha le volna győzve s fel­kiáltott : — Hát igy áll a dolog!. . . semmirekellő vagyok ! . . . Minthogy pedig mindezekről a szép dol­gokról oly híven értesült, teljesen fel tuJoru fogni, miért nem akar hozzám jönni?! . Eb­ben teljesen igazat adok Önnek ! — De rögtöa hozzátette: - Csakhogy sajnos, vagy ha jobb igy mondani, szerencsémre, — sohasem jegyeztem el Bridoux Róza kisasszonyt. — Fölteszem, hogy igy akarta mondani, hogy nem ism»rem azon naptól fogva, melyben Vflgyoa nélkül maradt. Simon Ernő dr. oki- gyógyszerész, f. 1903. átveszi Gerö Izsó „őrangyalhoz" címzett gyógyszertárát i március hó 1-sőiiapján » ajánlja magát a mélyen tisztelt köiönség Itog-ye* pártfogásába.

Next

/
Thumbnails
Contents