Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-28 / 26. szám
1905. j uniu s 28. vesz a kezébe, mig össze nem esik az útszélen. Ez csak rémkép? ! Bár az volra ! A nemzetnek igen-igtn nagy százaléka pusztul igy el. Csali meg kell nézni a takarékpénztárakat, az árverési hirdetményeket, meg a halálozási statisztikát. És még valamit. T. i. a bűnügyi -árgyalásokat. Mert 'pálinkázás közben vogy után könnyen nyílik a bicsak és hamar dördül a f, gy ver. Ilyenkor az állat az ur az emberben. Aztán az az ál-humanizmus, melylyel a mai társadalom lelkiismeret-furdalását elnémítani törekszik ! Hogy a »bepálinkázott állapot t . . . enyhitő köiülmény. Micsoda apotheozis-i ez a pálinkának ? ! A paraszt látja, hogy senki sem törődik vele. Ő a hivatalos világot, a törvényt és jogot csak á végrehajtó, a csendőr, a börtön és a bélyeg alakjában ismeri. Senki seui segíti, ceak a pálinka. Ha be tudja bizonyítani, hogy g3'ilkosság napján pálinkázott, akkor ö nem gyiikos, mert szabad elhatározásában erősen korlátozva volt. És a humánus esküdtek felmentik, vagy pár napi bori önre Ítéltetik. Tehát a pálinka az ö legigazibb, legügyesebb, leghatalmasabb védője. Az megmenti öt. Csoda-e, ha megszereti, sőt nagyrabecsüli ? ! A jótevőjét. Haj ! mennyi gyilkosságnak elejét lehetne venni, ha a törvény kimondaná, hogy a bepálinkáz ás srdyosbitó körülmény. Mert akiuél bicska, fejsze, dorong, v. fegyver van (lásd a mezőőrök ilynemű ténykedéseiről összeállított statisztikát.) az ne pálinkádzék. Ha megtetzi, büntetendő már csupán a tényért is. Ilyen törvényre volna szükség. De ki követeli ? Senki. A fináncia éppen nem, mert szüksége van a pálinkára s az örökösödési illetékre. A gyilkolni szándékozó gazember pedig tanukat vévén magához, megiszik egy-két deci sziverősitőt s aztán nyugodtan megy embert, ölni. Nem lesz bántódása, a pálinka megmenti. Wlassics Gyula elrendelte, hogy az iskolában minél gyakrabban figyelmeztessék a t,anulókat a páliukázás rettentő következményeire. Helyes dolog, mint ahogy egyáltalán ez az ember sok okos, életrevaló intézkedést tett, már. Mert az bizonyos, hogy a pálinkáivái terjedésének jórészt a tudatlanság is előmozdítója. Mindenre ^kitanítják ma már a népet, do arra senki nem gondolt ezideig, hogy a pálinka elleni védekezésre is ki kell okt.atni. Csak aztán ne maradjon ez a rendelet is irott malaszt ; csak legyen, aki végre is hajtja. Hiszen ugy is kevés az az intézkedés, egy r csepp a tengerben, alig több a semminél. Do mégis több, mégis csak valami. Bizony többet használ a közjónak az a paedagogus, aki minden évben csak két gyereket ijeszt el örökre a pálinkától, mint aki megtanítja arra, hogy Nero mikor halt meg, hogy a hold milyen messze van tőlünk, vagy hogy Békés megyének mi a székvárosa ós hogy miként lehet a diót megkülömböztetni a burgonyától. (Lásd az elemi iskolák földrajzát.) De az is igaz, hogy sem Wtassics, sem bármelyik oktatásügyi minisz'ere a világnak meg nem szünteti a rettenetes járvány terjedését. ühhoz szükség van a pénzügyminiszter olyan rendeletére, mely a pálinka árusitását egyszerűen betiltja s a büntető törvénykönyv olyan módosítására, mely a bepálinkázást büntetendő cselekménynek minősiti. Hogy pedig ez mikor lesz meg, az attól függ, hogy mikor látja be a társadalom azt, hogy a pálinka koldussá, nyomorékká, bárgyúvá és vaddá részi a nem»st, alaprétegét, fundamentumát: a köznépet. Telepítés. Gazdasági élelünk számtalan sebből vérzik. Fogyunk, veszünk gazdaságilag. A sok minden mellett az idők is megnehezedtek fölöttünk. Mintha, az elemek is kartellt, kötöttek volna ellenünk. Valóságos uzsorásai lettek gazdasági életünknek. — Mintha csak arra esküdtek volna, hogy a mit a kétlálu uzsorások meghagytak, azt az ezer karu elemi csapások vegyék el tőlünk. Pedig a teljes romláshoz úgyis csak az hiányzott már. Ezek a bajok, a sok mindenféle társadalmi bajok, fogyatékosságok és hibák mellett csak siettetik a nemzet gerincét képező birtokososztálynak hanyatlását. A nemzet törzsét, erejét, a nagy, erős gazdag és független középosztály képezi. Ennek gerince a birtokos osztály gazdák. H a pusztulásnak indul a gerinc, mi lesz a törzszsel ? Ez pedig annak indult. Ha pedig kidől e törzs, nincs támasz. Amely társadalomban pedig ez a tényező hiányzik, annak az élete csak vegetálás, ha ugyan mindjárt, el nem sorvad A középosztály, a földmives, a kisgazdák az iparos, a kereskedő képezi a nemzet erejét Vegy mikor volt, erősebb a magyar nemzet" mint mikor vagyonos, erős középosztálya volt? Tessék szétnézni Európában. Mely államok erősek ? Vájjon talán Olaszország, Törökország vagy Spanyolország stb. hol a középosztály kihalófélben van. Bizony egészen más a helyzet, Angliában Németországban stb. hol éppen a középosztály erejére támaszkcdik a nemzet. Nálunk ? A középosztály egyre vesz. pusztul. Egyre másra kerülnek a hajdan híres patriarchális nemesi kúriák idegen kezekbe. A hajdan jómódú dzsentri, szomorúan ismételheti dob ra került portája előtt az irás szavait, : Uram, idegenek jöttek a te öröködbe.. Kiben, miben van a hiba? Minek azt most feszegetni. Ugyanazon sors vár a kisgazdákra, a kisiparos s kereskedőre. A bomlott viszonyok miatt az a kisgazda is kénytelen megválni attól az ősi háztól, viskójától, fölapritot.t földocskéjétől. Inkább beáll szolgálatba, mintsem azt a harcot, tovább folytassa. Az iparos, a kereskedő elhagyja boltját, inkább vasúti bakter lesz, semmint ily küzdelmek között tengesse életét! Es ebben a képben nem egyesek tragédiája a megdöbbentő, hisz ez csak egy kis része a nagy társadalom ilyetén bomlásának. A bajon csak ugy segíthetünk, ha a kisgazdáknak, ezeknek a földnélküli Jánosoknak ismét főidet juttatunk. Nagy szolgálatot tennének ezzel a hazának. Oda kötjük vele az auyaföldhöz, szilárdítjuk a haza rögéhez való vonzalmat, ahhoz a röghöz, melyet szi"esen öntöz a magyar fáradságának verejtékével. A mult héten jelent, meg a földmivelésügyi miniszterinm kidolgozásában egy törvény tervezet: a telepítésről, Célja földet juttatni — a földnéikűlieknek. Jobb későn, mint soha. Sokat mulasztottunk. Kiszolgáltattuk népünket s most, csak most, mikor az egész ország följajdul, mikor úgyszólván egész vidékek lesznek néptelenekké s vesztünk egész vidékeket, kezdjük észrevenni a pusztulás nyomát! oda és szánalommal nézték a hamis embert, a ki lecsüggesztett fővel, sápadtan állott ott és éppen bocsánatért esdő szavakra akarta nyitni száját; de az npostal folytatta: Nemde, ha megmarad, neked marad az? s miután eladtad, ára nem a te hatalmadban volt-c ? Miért, gondoltad e dolgot szivedben? Nem embereknek hazudtál, hanem istennek ! Ananiásnak könnyek törtek elő szeméből s ismét szólni akart, de nem tudott, .— hirtelen összerogyott. Lehajoltak hozzá néhányan, hogy fölsegítsék, — de — holttestet fogtak : Ananiás meg volt halva. Szent félelem töltötte el őket, s elhúzódtak a holttest mellől, mely isten igazságos büntetésének nyilvánvaló jele volt. Péter apostol megindulva intett a diákonusoknak : — Vigyétek el szegényt z temessétek el. Az Ur igazságos ! Mély csönd közepette teljesítették a diákonusok z apostol parancsát. A hívek aztán suttogva beszélgettek az esetről ós Ananiásról, mig elérkezett az istentisztelet ideje. Körülbelül három óra múlva Ananiás gyászos halála után, jctt Zafira is, nem tudván semmit a történtekről. A teremben igen sok hivő volt jelen, mert az istentisztelet csak nem régen ért végett. Zafira Péterhez sietett, hogy öt szokás beadsz egy összeget, a közös pénztárba; mondjuk : 170 dénárt, s azt mondod, annyiért adtad el a két jószágot. Marad nrkünk 100 dénárunk. Abból megveheted a fülönfüggőt is és még marad is egyre másra. Nincs igazam? — Hát, csaljuLk ? — Eh, mit, csalás ? ! Ki kötelez minket arra, hogy minden pénzünket, az atyák lábaihoz tegyük ? József levita megtehette, mert irost ő teljesen pénz nélkül áll s annái nagyobb segélyt kap a közösből I Volt neki esze! Tegyünk mi is ugy ! Nekünk is lesz és még kapunk is ! — Ne gyanusitsd Józsefet, ő tiszta szivü fárfiu éz b'zorynyal nem gondolt, erre. — Hát jól van ; de most, mondd, igy cselekszol-e, » mint elmondottam ? Ugye kedves Ananiásom, igy! Meglásd, milyen boldog leszek én akkor és mennyire toglak szeretni ! Ananiás kemoran felsóhajtott. — Legyen hét a mint te akarod. Zafira tapsolt ölömében. Ananiás pedig elment Sámuelhoz és sikeiült, eladnia neki a szöllőt, kétszáz dénárért. M asnap reggel, istenitisztelet előtt megjelent, Ananiás az atyáknál. A teremben már sok testvér is jelen volt. Si mon-Peter egy kis asztal mellett ült és fogadta a híveket, akik eléje járultak, ki jó tanácsáért, ki valami hitbeli felvilágosításáért, ki meg a szent áldozatra hozott, némi ajándé--| kot; sz utóbbiak nevét éppen az emlegetett József levita irta tol egy táblácskára Az adakozók neveit az istenitisztelet alkalmával fel szok'ák olvasni s érettük közösen szoktak imádkozni. A szent apostol nag}' kegyesen dicsérte meg az adakozókat s oly szivre hatóan beszélt hozzájuk, hogy a legtöbb könyes szemekkel távozott töle. — Béke veled, atyám ! köszöntötte ót Ananiás, mikor reá került a sor. — A názáreti Jézus kegyelme legyen veled, Ananiás fiam. Mi jót' hozol ? — Atyám, ime fölajánlom ezt a pénz összeget, melyet mezőm és szöllöm eladásából kaptam. Ananiás letette a kis zsacskót az asztalra; József levita pedig irni kezdé az adakozó nevét. Simon-Péter Ananiásra nézett, merően és kérdé : — Mennyiért adtad el jószágaidat, ? — A mennyi e zsacskóban vau. Százhetven dénárért, — felelt Ananiás elsápadva bár, de merész határozottsággal. Péter apostol fölemelkedett a székről s eleinte csöndes, szomorú hangon, majd folyton erősbödő szigorúsággal szólott : — Ananiás ! Miért kisértette meg a sátán szivedet, hogy hazudj a Szentléleknek, ós csalárdul cselekedjél a mező árával? ! József levita ijedten törülte ki Ananiás megkezdett nevét; a hívek is meglepetve siettek Lampionok confetti 12 fillértől feljebb igen nagy választékban a*- továbbá, szerpentin a legolcsóbban kapható Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.
