Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-07 / 23. szám
6. BALATONVIDÉK 19 03. junius 7. I I 1 t í j I li ii I t. e i E t a t £ e i) n d É E a b n d •v u E ]' p a e i n Fritzent; hageiitól gordonkán előadja LázaiIstván titkár, zongorán kiséri Eckhardt, Antal. 7. Kék nefeíejts. Polka mazurka Pobischtól. Énekli az énekkar. Tekintettel az estély családias jellegére kéri az egyesület vendégeit, hogy egyszerű ruhákban jelenjenek meg. Belépő-di] 1 korona. Személyre szóló külön meghívókat nem bocsájt ki az egyesület. — Uj találmány. Pollák S. helybeli lábbehkészitő szabadalmat, kért uj, elmés találmányára. Csizmáról van szó, melynek szára felhúzás előtt katfelé válik ugy, hogy az ember láb i könnyen belésiklik, akár a cipőbe. Felhúzás után pedig ugy összehúzódik, hogy senki észre nem veszi, hogy talajdonkép k<H darabból van. — Tanulmányi ut. A gazd, ttniut. III. é. hallgatói Sztankovits János, Toldi Szabó László, Lovassy Sándor dr. tanárok és tíergcr Károly intéző kíséretében f. hó 6-án Nádasdy gróf lepsényi uradalmát, nézték meg tanulmány szempontjából. — Honpolgári eskü. Lóvenstein Miksa. ki Berlinből ezelőtt hat évvel Kővágó-Őrsön telepedett meg, a napokban tette le a honpolgári esküt Csertán Károlj alispán kezeibe. — Helyreigazítás. Illetékes helyről anuak kiigazítására kértek fel bennünket, hogy Tarcsi Gyula szepezdi lakós, a kiről mult számunkban azt irtuk, hogy öngyilkos lett, nem követett el öngyilkosságot, hanem hamis esküvés miatt 9 havi börtönre ítélték. — Színészet. Micsey György színtársulata a nyári idényre legközelebb ismét városunkba érkezik. Uj és minden tekintetbfcn kifogástalan inütort ígér az igazgató, a miért mi a közönség pártfogásába előre is melegen ajánljuk. — Zenészek. Strausz Miksa a Ilullám ós Balaton szállók bérlője a nyári idényre Arvay Floris aevec8eri jóhirü zenekarát szerződtette. A zenekar naponkiut a «Hullámban», este pedig a Nemzeti Szálloda nyári kertjében hangversenyez. — h keszthelyi Dalkör a Csobáncvár tetején. »-Em)itettük .egyik számunkban, hogy a • Keszthelyi Iparosok Dalköre» az uj vasút megnyitása után hangversenynyel egybekötött, kilandulást fog rendezni a szomszédos Tapolcára. Mint értesülünk, a kirándulás programmja egy rendkívül érdekes mozzanattal bővült, amenynyiben a Dalkör ós a keszthelyi kirándulók csoportja fel fogja keresni a régi dicsőségünkről regélő Csobáncot, hol az Isten szabad ege alatt hazafias dalokat fog előadni, melyek a tryulafyak ősi fészkében oly réges-régen elnémultak. A vár tetején, a lisztes romok tövében Satrál Andor fényképész az egész társaságot le fogja venni, hogy a szép napnak látható emléke is legyen. A kirándulás napját s egyéb körülményeit nemsokára tudatni fogják az érdeklődőkkel, kiknek számuk nemcsak Keszthelyen, henern Tapolcán is igen nagy. — A Zámor fölosztása. Ez az ügy pihent, de hogy el nem aludt, mutatja az a mozgalom is, mely csöndben ugyan de biztosan halad célja felé. Ez ügyben ugyanis legközelebb egy kisebb deputáció járt Budapesten váresunkból Darányi miniszternél, ki is a legszebb reményeket helyezte kilátásba. Ennek eredményekép a mult héten a szombathelyi erdöfelügyelőség kiküldöttje járt itt s megvizsgálta a kisbirtokosság erdejét s ugy találta, hogy az valóban kövér legelő s alkalinss a zámoii legelő helyettesítésére. CSARNOK. A körmeneten. — Remélem, elkísér a körmenetre, Adolár? Négykor lesn az elsö. — Mit, csinálok <n délután négy órakor a körmeneten ? — Hát nézi. — Bah ! Láttam én szebbet is a Ring-cirkuszban. — De én nem láttam és meg akarom nézni Azt mondják, igen érdekes látványosság. Meg a*tán legalább zenét hallhatok. — De Nusi naccsám, gondoljon arra a rettenetes tolongásra, amit ilyenkor ez a kíváncsi pesti nép elkövet! — Hát hadd tanuljak bele ón is a pesti életbe. Tudja, őrülök, hogy abból az unalmas faluból kikerülhettem. Tudja, az olyan kellemes izgatottságot, csinál nekem, mikor olyan tolongásba kerülök ; már tapasztaltam a múltkor, mikor a schlossen-singfürsti uralkodó udvarmestert fogadta a főváros. - Furcsa gusztusa van magának Nusi nagysám. No, de a kedvéért elkísérem; bár tudom, hogy a ruhám tönkremegy, a tyúkszemem pedig fog fájni a fejem tetejéig két hétig. — Tegyen reá tyukszemüveget. Ezen a finom ólcen nagyot nevattek, aztán Nusi toalettet csinált, mialatt Adolár úrfi a mamát tartotta szóval. — Nusi, maga ezt a hétköznapi itthoni ruhát vette föl kimenőre ? csodálkozott a fiatal ur, mikor Nusi előkerült. — Yan eszem, csak nem fogok valami finom ruhát abba a tolongásba vinni, hogy tönkretegyék ? 1 De mikor, felkészültek, elindultak Az utcákon hömpölygött, a népáradat; már itt sem volt kellemes az előrehaladás. A mama belekapaszkodott Adolárba egyfelől, Nusi másfelől. Mikor aztán bejutottak a körmenet utcáiba, a vékony dongáju legényt csaknem kettészakította a két, hölgy egy párszor, a mint egyik vagy másik a nagy tolongásban hátrábbmaradt. Nagy küzködós utáu eljutotak a postaépületéhez' — Vigyen fel minket a lépcsőre, minél mrgasabbra. Onnan legjobban lehet látni. Vezénj'elte Nusi a gavallérját. A lépcső aljáról ugy az ötödik fokra egy negyedóráig tartott, az ut. Ott aztán mígállapodtak, mert a mama kijelentette, hogy ő lovább nem küzködik ós itt is elég jól lehet látni. Adolár kijelontette, hogy ilyen lehetett Budavár bevétele. — Budavárnak nem sok bevétele volt,, külömben nem bukott volna meg. Újra nagyot nevettek e szellemes vicoe:i, aztán szemle alá vették a »terepet* mint Adolár >igen találóan« mondá. Az utca ugy tele volt, áhítatos ós nem áhítatos, álló és mozgó néppel, hogy a fejeken lehetett volna sétálui. Itt-ott az ablakba gyertya égett. — Ott vagy bigott »katholikusok € vagy zsidók laknak, jegyezte meg Nusi. — Mire építi ezt a parafadoseont ? kérdé Adolár. — Mert a bigót katholikusok félnek az Istentől, a zsidók meg félnek az ablakbeveróstől. Tudja, mikor még ott abban a faluban laktunk, a papám is mindig kivilágítást rendezett az »üzletünk« ablakaiban ilyenkor, pedig u>ég akkor zsidók voltnuk. 0 aztat mondta: • Nusi, ha kereskedőhöz mész férjhez, akkor k.világítsál az ablakokat és csukják be az üzletet, a spolettel, mikor körmenet van. Ha ueui kereskedőhöz mész férjhez, akkor ne vegyetek utcai lakást,, legalább nem keil illumiuálui és meg spórolsz két gyertyát.* nincs igaza a papának, 1111 ? — Tökéletesen igaza van. De nini már jan a körmenet. Micsoda nótát, húznak a baudinyekk! — A szó befejezésében egy alapos hátbataszitás akadályozta meg az úrfit, a melyet hátulról kapott. — Micsoda szemte — de bizony ezt sem fejezte be, mert hátratekintvén egy hatalmas erős munkásféle férfiút látott maga mögött, a ki szigorú szemekkel nézett vele szemközt. Ezzel nem jó lesz kikezdeni, — hát csak elnyelte a szitkot. Azonban a hátbaütéstől csuklott egy óráig. — Látja, mi klukkl-il en komisz ez a gyüklikk-levósz nép ! sziszegett hölgye fülébe. Nusit szörnyen mulattatta a csukló arszlán, de csak a zsebkendőjébe nevetett. — Nézza csak, Adolár, az a nagyszakállú kappelusájszter hogy kacsingat a botja mögül jobbra-balra — Bizonyosan azt gusztálja, hogyan tetszik a lányoknak. Valami kavarodás támadt a tömegben nem mesze tőlük. Egy asszonyság kiabálni kezdett, hogy ellopták a pénztárcáját. A körülállók nevettek rajta ós azonnal mindenki a zsebébe dugta a kezét, egy részt, hogy meggyőződjók, vájjon nem lopták-e el az övét ós másrészt hogy ettől a bekövetkezhető katasztrófától megoltalmazzák magukat De im jött a körmenet, A katonazene után hosszú sorban lépdeltek apácák, egyletek, kispapok, miud égő gyertyával ós tiszteletteljes szerénységgel. — Látja azt, a kispapot ott a harmadik párban túlfelől ? kérdé Nusi. Hát az egy szemtelen goromba fráter. Ott lakik abban a faluban ahol mi laktunk, egy parasztnak fia. Egyszer valami társaságban azt jegyeztem meg, direkt az ő kedvéért, mert ugye csinos fiu külömben ? — hogy ha a papok házasodnának én szívesen mennék egy katholikus paphoi feleségül. Ő meg erre azt telelte hogy alig akadna katholikus pap, a ki engem elvenne. Hát nem szemtelen gorombaság ez 2 Adolár azt gondolta, hogy éppen nem a«, de szóval azt felelte : hogy az. Ezalatt a körmenet középpontja, a baldachin alatt az Oltáriszentséget vivő pap éppen eléjük érkezett. Ott megállt a menet, a kisérők mind térdre borultak, a pap pedig dobpergés és trombitaharsogás között négy oldalra áldást adott, a Szentséggel. — Le a kalappal! morgott valaki Adolárék háta mögött. Ám a jeles ifjú hallatlanná vette a szót és csak állt tovább fényes cilinderével a fején s magában dulva-fulva. Abban a pillanatban leütötték fejéről a eilirdert, mely szerencsére a kezébe esett. Nem mert hátranézni, az óriás munkásra gondolt. — Térdre! hangzott ismét a morgó hang mögötte. Éktelen düh fogta el a fiatal urat s éppen hátra akart fordulni, hogy összeszidja a morgót, d* akkor meg az a valaki ugy lehúzta a kabátjánál fogva, hogy csaknem meglult. Mit volt mit tenni, engedett az erőnek » guggoló helyzetbe ereszkedett. Nusi sietett, a «tédre« szóra szintén meghajolni, nehogy valami kellemetlen »incidens«-re adjon alkalmat, azonban a zsebkendője mögött, csak ugy villogott Adolár rabságán. Mikor a körmenet elvonult, az a bizonyos ott hátul csak akkor engedte fölállni az ifiurat. Ekkor aztán nem állhatta meg, hogy oda ne szóljon annak a-munkásnak : — Hátha üiost rendőrt hívok ? — Tessék, ha talál, — felelt, amaz nyugodttau mosolyogva. Erre aztán Adolár ur is jobbmk látta elhallgatni, mert hát rendőrt bizony nem igen lehetett, vólua felfedezni. — No most menjünk a plébániatemplom körmenetére! — En ? En? riadozott Adolár. — Talán nem is akarja megtenni ezt az én kérésemre ?. . . — De Nusi nagysám engedjen. — — Nusi nagysám nevetett nagyokat Adolár kétségbeesésén, de csak elvitte volna még oda is a megtépázott, gavallért, ha a mama ki nem jelenti, hogy elég volt ebből. Igj' tehát csak hazafelé mentek. Útközben val mi szentimentális érzés fogta el Nusit (legalább Adolár igy nevezte ezt a hangulatot) s elmondta, hogyan tőrtént ott nálunk abban a bizonyos faluban, a föltámadási körmeneten. — Tudja Adolár, ott nem olyan érdekes, mint itt, nem jár ilyen kellemes izgattotsággal; de mégis — már csak megvallom szebb. Ak egéss falu népe meg a — hogy is hívják — filiális községek népe is szép sorban párosával vonul a pap előtt. A falu közepén van egy óriási tér, azon vonulnak körül, égö gyertyákkal és lámpásokkal kezükben, de tökéletes rendben, áhítattal énekelve. Ilyen zsibongásról, tolongásról persze szó sincs. Köröskörül minden ablakban legalább két gyertya ég, a harangok zugnak, valahányszor a pap áldást ad, mindannyiszor egy mozsárdörrenés üdvözli a Szentséget,. Hát az igazán szép, lélkeinelő nemes látvány. — Igaz, tulajdonképpen maga miért, nem akarta levenni a kalapját és letérdelni ? — Minek ? — Hát milyen vallású is maga ? — Én — Én — katholikus voluék. . . . — No pedig inkább beválnék maga rnohamedánusnak vagy pogánynak. — Hja, kérem, — engem nem ugy neveltek a szülőim !. . Meg tetszik tudni, — ez a fővárosi élet. Bodrogközi.
