Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-10 / 19. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. május 10. 19. szám. Áldott, ki az Ur nevében jött! Illatos tavaszi szellőben lengő vidám trikolórok és diadalkapuk pompája alatt, harangok zúgása közben vonult be tegnapelőtt méltósága diszével Kutrovácz Einő, győii felszentelt püspök, városunk apostoli vendége, miután a város határában lelkesült örömmel, hódolatteljes tisztelettel köszöntötték a liivők nevében a választottak. E hódolatban a hivő nép kegj'eletes ragaszkodásának igaz készsége nyilvánult meg az apostolok utóda iránt. Midőn örömmel látjuk a keszthelyi hivők íorró óhajának valóra fordulását, ez ünnepi alkalommal mi is lelkesült örömmel hajtjuk meg tiszteletünk lobogóját városunk kiváló vendége előtt, kit a Gondviselés az apostoli utódok közé sorozott s ki eljővén imádkozik érettük, hogy vehessék a Szentlelket azok, kik hetek óta édes várakozásban, boldog reménykedés közt naponkint egybegyülének az Ur házában, hogy buzgó fohászkodások és alázatos töredelem által lelkük bensejéfcen megújhodva, méltók legyenek az erősség szentségének vételére, a Szentlélek kegyelmeinek kiáradására. E lelki kincsekben gazdag, boldog napokat, midőn városunk zsenge nemzedékét, kik a keresztségben Krisztus zászlaja alá szegődtek, a Szentlélek kegyelmeinek kiáradásával bátor hitvallókká avatja az apostoli kéz, — a lelkek megerősödésének s az éizehnek ellágyulásának e foganatos pillanatait mi is megragadjuk, hogy okulás, magábaszállás okáért elmondjunk néhány töredékes gondolatot a bérmálás hatásairól. Az a fenséges jelenet, mely Jeruzsálem egyik igénytelen házában innen-onnan kétezer éve lejátszódott, alapvetője volt nemcsak a keresztény vallás elteijedésének, hanem az[általa alkotott mai társadalmi rendnek is. Erős szél zúgása, isteni kegyelem csodálatos áradása tette a félénkeket bátrakká, hogy általuk az egész világ hite, erkölcse, felfogása gyökerében átalakuljon s a régi világ romjain fölépítsék az uj világot. A Jézus tanítványai, kik vele jártak, hallották isteni bölcseségét, látták száz meg száz csodáját, s akik azt

^xofi-.. dák, menjünk mi is, hogy meghaljunk 0 vele, e bátorlelkii férfiak, midőn Jézust elfogják, megkötözik, a tanács elé hurcolják, elfutnak s még Péter is, a hit kősziklája csak távolról kiséri vala Jézust s midőn szemére lobbantják, hogy Ő is a Názáreti Jézussal vala, tagadja, mondván: Nem tudom, nem is értem, mit mondasz. Föltámadása után is zárt ajtók mögött rejtőzködnek. Midőn azonban Pünkösd napján »felruháztatának erővel a magasból« az előbb oly gyengék most erősek, az előbb oly csüggetegek, most bátrak, az előbb rt BALATONVIDÉK TÁRCÁJA JJz élef iskolája. — 1887. — Jó kis deák raiék az iskolában, Tanuk rá a kedves professorok; Leckémet pompás rendben eldaráltam, A hogy' kívánták a betűk-, sorok. Helyemben nyugton, csendesen megültem, A padra téve apró kezeim; b' mint -most szerelmesemre, oh/ feszülten Szegzém a bölcs tanárra szemeim. • Meg is dicsértek a derék tanárok, Az iskolában példa-kép valék ! Mint nagynak, irigy ellenim valának Jó társaim s az ifjabb nemzedék. De untatóvá lett az az okos rend, Szűkké, rideggé a tudós falai". Szivem táncolni kezde tűzzel itt bent, Vele bohó tündérkék játsztanak. Szabaddá vágytam lenni minden áron, S az életboi független állani ! Hittem, ha lehidl telkemről a járom, Mind testté válnak színes álmai. S im ! hogy kiléptem a szabad világba, Majd kővé dermesztett az ámulat: A lét deres fők üstökét cibálva Agg oktondik bús kínján hogy' mulat \ Kinek már szürke fürtéit kitépte, Fülön ragadja irgalmatlanul; Hegedül hátán ' bárha rogyna lépte, A vén csont táncot járni is tamil. Ki egy betű hibát tesz a leckében, Azt sutba küldi, térdepelteti ; Nem könyörül az ősz csacsin, szegényen, Ábrándot, rendel — abrakul neki. De ki leckéjét tudja szóról .szóra, S kezét keresztbe fonva ül helyén, Pontos, mint a jó szerkezetű óra : Hejh ! az ám aztán a derék legény! Hát még, kik tudnak simán hízelegni, A fari csóváló, hü komondoroké Azok szoktál: excellens számba menni, Nyákok körűi eberdenröv forog De jaj annak, ki a mester szeszélyét Megvetve azzal szembeszállni készl Kicsapják azt a semmiházi félét, S használhatatlan szegként csenevész. Liapunk mai száma 12 oldalra terjed.