Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-03 / 18. szám

VII. évfolyam. Keszthely, 1903. május 3. 18. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik het.enbint, scyszor : viiNitrimn. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. K akíi-ili nkkt a szerkesztőség címére, Pénzesutalványokat. Iiiriletéai mwtrlHfcAsttkutét* reklaináoiAkat a kimlAliivatalIinz kérünk rtsziralokol nem adunlt vinnií I,A fTUI.A.IDONOS B O N T Z JÓZSEF HICI.KI.ÜS S/.KIIKBSZTA NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak: Egész évre w kor. — flll Fél évre 5 „ — „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 „ Nyilttér petitsara alku szerint. Ünnepek előtt. Városunk és vidékének rég óhajtott vágya teljesül. Béimálás lesz. Föpásztorunk atyai gondoskodása szerezte meg az örömet szeiető híveinek. Az 0 képviseletében a jövő pénteken délután városunkba, érkezik az apostoli utód : Kutrovácz Ernő, győri fölszentelt püspök. A megerősítés, a bérmálás szentségét fogja kiszolgáltatni, hogy az Ég kegyelmének harmatával a lnvők lelkét megerősítse. Szeretettel szivében, áldással ajkain közeleg felénk. Az ártatlan sziv-ek, a törödelemben megtisztult lelkek s mi mindnyájan örömteli szívvel, hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük az érkező apostoli utódot. Hozza Isten. Áldott, ki az Ur nevében jön. A szép május meghozta a nyiló virágokat. Az apostoli utód magával hozza a hitre nevelő szentségnek, a bérmálásnak, a ker. hitélet és erények jó illatát terjesztő krizmáját. Üdvözöljük az apostoli utódot, a szent bérmálás kiosztóját. Az ünnepi harangszó üdvözlésébe vegyül a mi tiszteletteljes köszöntésünk. A bérmáló püspök érkezése nemcsak az ártatlan lelkek, nemcsak az örvendező ifjú hitvallók ünnepe. Ünnepe lesz ez mindnyájunknak, ünnepe az egész városnak. Jele ennek az az általános öröm, az az osztatlan lelkesedés, melyet Főpásztorunk Hornig Károly báró Onagyméltóságának elhatározása keltett. Ez az öröm azóta szinte a hatványosság méreteiben fokozódott. Hálát fakasztva a szeretett főpásztor iránt. Es ez az általános, ez az osztatlan öröm és lelkesedés záloga annak, hogj' ez a nemes város, hol a lakosság a haza és egymás iránt táplált szeretetének jegyében békés harmóniában él, tiszteletre méltó múltjához és hagyományaihoz hiven méltó fogadtatásban fogja részesíteni érkező apostoli vendégét. Tegyük emlékezetessé a keszthelyi napokat. Es e tekintetben a legszebb reményeket tápláljuk. Mindenütt a legörvendetesebb lelkes hangulat nyilvánul — valláskülönbség nélkül. Serény munka folyik mindenfelé, tisztogatják az utcákat, házakat. Ez a külső munka jele a bensőben érzett általános örömnek. Míg a belső megujulás munkája folyik, városunk külső képe is diszt ölteni Ítészül. Örömmel számolunk be itt arról a népea értekezletről, mely Dunst Ferenc dr. apátplébános elnöklete alatt ápril 28 án d. után a városház dísztermében a fogadás részletei fölött tanácskozott s a bérmálás ünnepségeinek rendezésére megfelelő határozatokat hozott. Az értekezlet e célra egy szü ebb fogadó és rendező bizottságot küldött ki, melynek föladata leend az alkalmas módozatokat megállapítani. Bizalommai A MALATONVIDÉK TÁRCÁJA Szentgrőthi hegyeken. Rég vágytam már eljönni hozzád hm erősöm, te szép vidék; Rég tcivánlam már viszontlátni Zala gyöngyét, Zala diszét, Emlékeim legkedvesebbjét, Újból látni im itt vagyok, — ' Á Am az órák rohanva tűnnek — Mért, hogy itt nem maradhatok ?! A hol a völgy kusza útjával Barátként lát és üdvözöl; A lombos ág reszketve súgja : Ne menj, maradj hozzánk közel', A hol bokor, fa, vadvirágok, Az énekes madár seren> A balzsamot lehelő szellő, Minden ismer, minden szeret. l\fert én sokat bolyongtam köztük Gyakran látott e völgy, e begy, IS megérezték, hogy a szivemhez Ok állanak legközelebb. Hisz bármi éri, öröm vagy*bánat, Ok voltak a bizalmasuk, Itt mondtam el ha fájt a telkem S azt is bogty >most boldog vagyok < — Ugy megillet a viszontlátás, Érző lelkem sir és nevet. En Istenem, de más szemekkel Néztem hajdan e szép helyet! Akkor vágytól feszült a keblem, Most lemondás az én sorom; Ezután már csak a szép múltnak Kész fényéből táplálkozom. Az agglegények. Frászt Luizt. Irta s a zentai kereskedő ifjak hangversenyén felolvasta, Orbán Lajos. II. Férfi ereje teljes, önérzete tiszta, kedélyvilága ép ; szebb és hatalmasabb sohasem lesz. Mindenki várja, mikor tüz virágot a kalapja mellé, mikor fűz egy leánykát. élettársul erős karjára. Csakhogy a hónapok múlnak, évek leperegnek s hősünk nap-nap után kevesebbet, van a családi körben; annál sűrűbben jár a megrögzött agglegényt táborba. S valamelyik sok lányos mana csalódásában igy kiált fel: igazi agglegény! Lassacskán guuy és önteltség ül ki az arcára, ha lányról beszélnek ; fürge ugyan még ós eleven, egyszóval olyan, mint a csók, mely még a himlőhelyen is megáll, de treanem oly'rózsás, nem oly' üde többé, mint azelőtt, sőt már — kivált a délelőtti órákban — nem is annyira *zy, mint inkább érdekes. Szorgalmas látogatója klubbmak, kaszinónak, vendéglőnek, kávéháznak, mulatságnak, sportuak, színháznak. Disztagja már a tréfás nevéről s napy dáridóról híres »kakukvédő egy8sület«-nek ; gőgösen fordítja el fejét, ha menyegzői menetet lát vagy az anyaLiapunk mai száma 12 oldalra terjed.