Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-05 / 14. szám

2. BALATONVIDEK 1903. április 5. ügyek intézése körül már kifejlődött né­zetek miatt, a közönség egy részének az óhajtása nem talált kedvező fogadta­tásra és e miatt a régi gladiatorok ma is^ küzdenek a porondon a közügyekért. De mit látunk ? Azt, hogy bár az ön­zetlen törekvést itt-ott tapasztalni is le­het, mégis a közönség azt kénytelen látni, hogy dacára a városatyák köz­gyűlés- és tanácsbeli viaskodásainak, az ujitások életbeléptetését a magánérde­kekkel szemben egyes kivételeknek kell védelmezni. E miatt azután a gladiato­roknak nem lehet más jutalmuk a ne­mes hévért, mint egy mosoly azok ré­széről, akik az önzetlen szolgálatot nem most kezdik hirdetni, hanem éppen a városi viszonyok ismerése következtében már évek óta sürgetik annak életbe­léptetését. De ne értsünk félre! Nem arról van szó, hogy egymás meggyőződését ne tiszteljük és nem is arról, hogy az anyagi természetű munkák végzésekor ne adja meg a város a jól megérdemelt dijat, hanem arról, hogy ugyanazon atyák, akik ma az iszonyodás bizonyos nemé­vel, a visszatetszés kifejezésével beszél­nek a kórházi tervekért beadott szám­lák nagyi-ágáról, hogy ugyanazok az atyák, a kik ma elmondják, hogy a ter­vező részéről, mint a ki a kórházi épitö bizottságnak is tagja, meg a városi kép­viseletnek is és sok egyébbnek is, hogy ezen kettős, vagy (öbbes tiszteletbéli­ségből kifolyólag több áldozatképessé­get és önzetlenséget óhajtottak volna látni, hát — tisztelet adassék minden­kinek. — de azoknak az atyáknak a beszéde és tiltakozása lehet ugyan igaz­ságos, de őszinte — nem. Ugy tetszik ugyanis, hogy az okozati összefüggés beismerésében hiányzik az őszinteség. Mert dacára, hogy annak idejében a kórházi tervek miként való beszerzé­sét nyilvános felszólalás tárgyává is tettük, sőt követeltük is, hogy a ter­vek nyilvános pályázat utján szereztes­senek be, — mégis azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon atyák, a ki ma ellene szólnak az összegnek, ugyanazok akkor vagy hallgattak az ügyről, vagy — a mi kevésbé feltűnő, — távollétükkel tündököltek. Hát kérjük szeretettel, ha akkor nem voltak elég bátrak az is­mert gyakorlatnak ellene szólani, vagy ha akkor bizonyos emberi tekintetek kívánták a hallgatást, az az ha akkor nem volt szükség arra, hogy a legtelje­sebb nyilvánossággal a városi érdekek megvédessenek, akkor ma, azokon a müfelháborodásokon, a melyek a terve­kért benyújtott számlák ezer koronái­nak a nyomába sarj adóznak, csak mo­solyognunk lehet; mert azt mi is tud­juk, hogy a jó üzletember feltétele a he­lyes »alku« és miért ne csinálhatná A, mikor a B az alkuvás lehetőségét jó előre se nem akadályozta, se nem tiltotta. Vagy nem részesek-e a mostani helyzet megteremtésében mindazok, a kikre a dolgok bizva vannak ? De nem is ez az. a. mi bennünket különösképpen érdekel, hanem az. hogy kórház még most sincs és valószínű, hogy a közeljövőben sem lesz meg. Az tudva van, hogv az ügydarab valahol hever és dacára, hogy nyilvános pályá­zatot is irtunk már lapuuk élén ez ér­demben, még sem került elő. Azt is tudjuk, hogy nincs elég pénz, mert a tervek nem a költség nagyságának meg­felelőleg készültek, hanem ez esetben a takaró kisebb, mint a mi takarózni akar. Most tehát miután nemcsak az világos, hogy a terveket is ötletesen, azaz egy szebb jövendő reményében készítették, hanem az is, hogy a tervekért megsza­bott árak is nélkülözik az önzetlen szol­gálat ismertető jeleit és miután olyan vélemény is hangzik, mintha a költség­vetésben feltüntetett összeg is inkább a honorárium magasabb rendű egységeinek a megállapítását célozta volna, mint a rendelkezésre álló ősszeg elhasználását és a gyakorlati szükséget: akkor a til­takozás, vagy valamely gyógyító pót­jeg3'zőkönyv és a határozat éppen arra látszik szolgálni, hogy elfedje azokat a mulasztásokat, a melyekre volt alkal­munk elég g} 7akran rámutatni, vala­hánj'szor a városi középitkezések ellátá­sáról volt szó. Már pedig azt gondolni, hogy olyan tervek beszerzésével, melye­ket költséges tanulmányutak utáu ugy készítenek, hogy azokat kivinni az ösz­szegnagysága miatt nem lehet, vagy azt gondolni, hogy a honorálás megállapí­tása alkalmával önként kínálkozó szó­harccal is pótolni lehet a kórház hiányát és"szolgálni a közegészség érdekeit, annyi mint strucc térmészettel birni ós nem látni a viszonyokat. Ezért mosolygunk teh'át valahány­szor látjuk közügyeink ilyetén való vergődését és nevetünk a diplomaták humorján, mert a tiltakozás, vagy va­lame'v gyógyító póthatározat annyi, mint azt mondani a publicumnak : ne­sze semmi, fogd meg jól. Éppen e miatt vagyunk tele a ki­váncsisaggal az iránt, hogy ez a humor mikor és hogyan fogja megteremteni a gyalogjárót, a csatornát, s a többit; pél­dául a. villamos-világitást, a melyről oly sok szépet zengedeztek, a mig a Simens kínálta az áruit, de mélységesen hal­gatnak. mikor, — mint tudjuk, hogy vagv négv hete már — a Ganz és társa által készített költségtervezet van be­terjesztve tárgyalás céljából. Mi várhatunk ! Sárban eddig is jár­tunk, hát miért ne járhatnánk ezután is. Sötétben is botorkáltunk, hát miért ne botorkálhatnánk tovább is. Ez nem oly baj, mintha azoknak a kérdéseknek az olbirálásánál látjuk a humort, a rae­S Ha föíötte e(6oru[ az éfj tája .­Jségy te vifáfjal (Kémeiből-) Halászati kirándulás a Balatonon. Kilenc tagból álló kedélyes társaság gyűlt egybe egyik márciusi szombat délután a keszt­helyi kikötőnél — Bariss Gyula igazgató kez­deményezésére — azon célból, hogy meglát­hassa, miként ós mennyi halat lehet fogni most a Balatonból, mióta a Balatoni Halászati Rész­vénytársaság vette kezelésébe a halászatot. A verőfényes délutánnak éppen ellen'éte volt azon sötéten gomolygó füstfelleg, moly a «Zala» nevű gőzhajóból egyenesen felfelé szállva jelezte nemosak a szélcsendet, de azt is, hogy a társaság a gőzhajó 70 lóerejü gép­jének megfelelőleg 17 kilométer óránkénti se­bességgel fog haladni kitüzöttt célja felé. Purgly Pál igazgató — a kedves és elő­zékeny házigazda — az indulásra megadván a jelt, a Keszthelytói távozó társaság kendőlo­bogtatásaí mellett hajónk, a gőzgép erőteljes sípolása után, indult útjára, a fonyódi ha­lászó »bokor« felé. Gyors egymásutánban maradnztak el Gye­nesnek, Diásnak, Vonyarcznak fehér házakkal tarkázott i-tenáldotta szőlőhegyei, hogy aztán elérkezve a Szent Mihályh^gy alá gyönyör­ködhessék a. Társaság >< távolmaradó Keszt­helynek látóképébeu s a hullámverés azon fe­nomenális jelenségében, mely gőzhajónk által előidézve s ettö' V. alakban kiinditólag egyik ágával a keszthelyi — másik ágával a fenéki partokat nyaldosta. Oreg Nesztorunk szokásos jókedve s a tár­saság nős és nőtlen tagjainak incselkedósei mellett, csakhamar láthatóvá lett Fonyód, s vele szemben a bazaltoszlopokkal koronázott, Badacsony, amely­ről csakis uzoa gyönyörű látvány voi;, kepe> ui­terelni a figyelmet, amit az Ur Islen jókedvében a Balaton koronájaként teremtett, ami a szigli­geti öböl előtt elhaladva tűnik a vizsgáló szeme elé. Megérkezve Fonyód alá jó látcső segélyé­vel csakhamar sikerült felfedezni a fonyódi ha­lász »bokor« bárkáit, mik egymástól 600—800 méternyi távolságban, Fonyódtól egész Bog­lárig foglalták el a Balaton somogyi partját,. A gőzhajónkhoz csolnakon közeledő ha­lászgazda jelentése után hajónk horgonyt ve­tett. A társaság pedig beszállva a várakozó két, csoluakba az első halászbárkához igyekezett, hogy a háló húzását és a fogási eredményt, szemlélhesse meg. Csekély lévén a viz a somogyi parton csólnakunk 10—15 méterre a paritól kénytelen volt megállani. Mi pedig azon szokást mondást köve've, «hogy hí ló nincs akkor a az ember is jó» markos balászok hátára kapasz­kodtunk, s igyekeztünk szárazra jutni, közben közben biztatgatva örej; Nesztorunk paripáját azon óhajuknak adván kifejezést, vajha «bok­kölni» kezdene. A hosszú huzóháló kötelei a parton már gomolyagban febüJtek, mig az úszói által jelzett háió óriási kígyóként, nagy félkört írva le, mesz­sze bent volt, még a Balaton tiszta, sima vizében. A halászok magasszáru csizmáik dicsérete közben, térdig vizben állva, igyekeztek a hálót a partra húzni, nn nem csekély fáradságukba került, ami jelezte azt, , hogy ezuital bő fo­gásra vau kilátás. A háló elején legelőbb is a ragadozó csu­kák jelentkeztek, beszorulva kopolt.yuik táján a háló szemeibe. Ezek közül kettőt, nem «cibil» társuknak sikerült annyira összeveszíteni, hogy c'űhükben kölcsönösen egymásba haraptak, s igy fejnélkül, két, farkú szörnyű tüneménykényt mu­tatkoztak. A csukák utáu — szintén a háló szemei közé akadvu, — a balatoni halak királyának, a fogasnak gyerek és legénykori elődei — a sül­lök — is jelentkeztek ós pedig igen szép szám­mal. Ezeket — kétes esetekben — a lapát nyelének végén lévő «halkat,onai» mérték alá állítottak, s aszerint amint a mértéket, megütve vagy meg nem ütve «tauglich»-nak vagy «untauglich» HusVéti levelezőlapokból újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen

Next

/
Thumbnails
Contents