Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-05 / 14. szám

2. BALATONVIDEK 1903. április 5. ügyek intézése körül már kifejlődött nézetek miatt, a közönség egy részének az óhajtása nem talált kedvező fogadtatásra és e miatt a régi gladiatorok ma is^ küzdenek a porondon a közügyekért. De mit látunk ? Azt, hogy bár az önzetlen törekvést itt-ott tapasztalni is lehet, mégis a közönség azt kénytelen látni, hogy dacára a városatyák közgyűlés- és tanácsbeli viaskodásainak, az ujitások életbeléptetését a magánérdekekkel szemben egyes kivételeknek kell védelmezni. E miatt azután a gladiatoroknak nem lehet más jutalmuk a nemes hévért, mint egy mosoly azok részéről, akik az önzetlen szolgálatot nem most kezdik hirdetni, hanem éppen a városi viszonyok ismerése következtében már évek óta sürgetik annak életbeléptetését. De ne értsünk félre! Nem arról van szó, hogy egymás meggyőződését ne tiszteljük és nem is arról, hogy az anyagi természetű munkák végzésekor ne adja meg a város a jól megérdemelt dijat, hanem arról, hogy ugyanazon atyák, akik ma az iszonyodás bizonyos nemével, a visszatetszés kifejezésével beszélnek a kórházi tervekért beadott számlák nagyi-ágáról, hogy ugyanazok az atyák, a kik ma elmondják, hogy a tervező részéről, mint a ki a kórházi épitö bizottságnak is tagja, meg a városi képviseletnek is és sok egyébbnek is, hogy ezen kettős, vagy (öbbes tiszteletbéliségből kifolyólag több áldozatképességet és önzetlenséget óhajtottak volna látni, hát — tisztelet adassék mindenkinek. — de azoknak az atyáknak a beszéde és tiltakozása lehet ugyan igazságos, de őszinte — nem. Ugy tetszik ugyanis, hogy az okozati összefüggés beismerésében hiányzik az őszinteség. Mert dacára, hogy annak idejében a kórházi tervek miként való beszerzését nyilvános felszólalás tárgyává is tettük, sőt követeltük is, hogy a tervek nyilvános pályázat utján szereztessenek be, — mégis azt tapasztaltuk, hogy ugyanazon atyák, a ki ma ellene szólnak az összegnek, ugyanazok akkor vagy hallgattak az ügyről, vagy — a mi kevésbé feltűnő, — távollétükkel tündököltek. Hát kérjük szeretettel, ha akkor nem voltak elég bátrak az ismert gyakorlatnak ellene szólani, vagy ha akkor bizonyos emberi tekintetek kívánták a hallgatást, az az ha akkor nem volt szükség arra, hogy a legteljesebb nyilvánossággal a városi érdekek megvédessenek, akkor ma, azokon a müfelháborodásokon, a melyek a tervekért benyújtott számlák ezer koronáinak a nyomába sarj adóznak, csak mosolyognunk lehet; mert azt mi is tudjuk, hogy a jó üzletember feltétele a helyes »alku« és miért ne csinálhatná A, mikor a B az alkuvás lehetőségét jó előre se nem akadályozta, se nem tiltotta. Vagy nem részesek-e a mostani helyzet megteremtésében mindazok, a kikre a dolgok bizva vannak ? De nem is ez az. a. mi bennünket különösképpen érdekel, hanem az. hogy kórház még most sincs és valószínű, hogy a közeljövőben sem lesz meg. Az tudva van, hogv az ügydarab valahol hever és dacára, hogy nyilvános pályázatot is irtunk már lapuuk élén ez érdemben, még sem került elő. Azt is tudjuk, hogy nincs elég pénz, mert a tervek nem a költség nagyságának megfelelőleg készültek, hanem ez esetben a takaró kisebb, mint a mi takarózni akar. Most tehát miután nemcsak az világos, hogy a terveket is ötletesen, azaz egy szebb jövendő reményében készítették, hanem az is, hogy a tervekért megszabott árak is nélkülözik az önzetlen szolgálat ismertető jeleit és miután olyan vélemény is hangzik, mintha a költségvetésben feltüntetett összeg is inkább a honorárium magasabb rendű egységeinek a megállapítását célozta volna, mint a rendelkezésre álló ősszeg elhasználását és a gyakorlati szükséget: akkor a tiltakozás, vagy valamely gyógyító pótjeg3'zőkönyv és a határozat éppen arra látszik szolgálni, hogy elfedje azokat a mulasztásokat, a melyekre volt alkalmunk elég g}

7akran rámutatni, valahánj'szor a városi középitkezések ellátásáról volt szó. Már pedig azt gondolni, hogy olyan tervek beszerzésével, melyeket költséges tanulmányutak utáu ugy készítenek, hogy azokat kivinni az öszszegnagysága miatt nem lehet, vagy azt gondolni, hogy a honorálás megállapítása alkalmával önként kínálkozó szóharccal is pótolni lehet a kórház hiányát és"szolgálni a közegészség érdekeit, annyi mint strucc térmészettel birni ós nem látni a viszonyokat. Ezért mosolygunk teh'át valahányszor látjuk közügyeink ilyetén való vergődését és nevetünk a diplomaták humorján, mert a tiltakozás, vagy valame'v gyógyító póthatározat annyi, mint azt mondani a publicumnak : nesze semmi, fogd meg jól. Éppen e miatt vagyunk tele a kiváncsisaggal az iránt, hogy ez a humor mikor és hogyan fogja megteremteni a gyalogjárót, a csatornát, s a többit; például a. villamos-világitást, a melyről oly sok szépet zengedeztek, a mig a Simens kínálta az áruit, de mélységesen halgatnak. mikor, — mint tudjuk, hogy vagv négv hete már — a Ganz és társa által készített költségtervezet van beterjesztve tárgyalás céljából. Mi várhatunk ! Sárban eddig is jártunk, hát miért ne járhatnánk ezután is. Sötétben is botorkáltunk, hát miért ne botorkálhatnánk tovább is. Ez nem oly baj, mintha azoknak a kérdéseknek az olbirálásánál látjuk a humort, a raeS Ha föíötte e(6oru[ az éfj tája .Jségy te vifáfjal (Kémeiből-) Halászati kirándulás a Balatonon. Kilenc tagból álló kedélyes társaság gyűlt egybe egyik márciusi szombat délután a keszthelyi kikötőnél — Bariss Gyula igazgató kezdeményezésére — azon célból, hogy megláthassa, miként ós mennyi halat lehet fogni most a Balatonból, mióta a Balatoni Halászati Részvénytársaság vette kezelésébe a halászatot. A verőfényes délutánnak éppen ellen'éte volt azon sötéten gomolygó füstfelleg, moly a «Zala» nevű gőzhajóból egyenesen felfelé szállva jelezte nemosak a szélcsendet, de azt is, hogy a társaság a gőzhajó 70 lóerejü gépjének megfelelőleg 17 kilométer óránkénti sebességgel fog haladni kitüzöttt célja felé. Purgly Pál igazgató — a kedves és előzékeny házigazda — az indulásra megadván a jelt, a Keszthelytói távozó társaság kendőlobogtatásaí mellett hajónk, a gőzgép erőteljes sípolása után, indult útjára, a fonyódi halászó »bokor« felé. Gyors egymásutánban maradnztak el Gyenesnek, Diásnak, Vonyarcznak fehér házakkal tarkázott i-tenáldotta szőlőhegyei, hogy aztán elérkezve a Szent Mihályh^gy alá gyönyörködhessék a. Társaság >< távolmaradó Keszthelynek látóképébeu s a hullámverés azon fenomenális jelenségében, mely gőzhajónk által előidézve s ettö' V. alakban kiinditólag egyik ágával a keszthelyi — másik ágával a fenéki partokat nyaldosta. Oreg Nesztorunk szokásos jókedve s a társaság nős és nőtlen tagjainak incselkedósei mellett, csakhamar láthatóvá lett Fonyód, s vele szemben a bazaltoszlopokkal koronázott, Badacsony, amelyről csakis uzoa gyönyörű látvány voi;, kepe> uiterelni a figyelmet, amit az Ur Islen jókedvében a Balaton koronájaként teremtett, ami a szigligeti öböl előtt elhaladva tűnik a vizsgáló szeme elé. Megérkezve Fonyód alá jó látcső segélyével csakhamar sikerült felfedezni a fonyódi halász »bokor« bárkáit, mik egymástól 600—800 méternyi távolságban, Fonyódtól egész Boglárig foglalták el a Balaton somogyi partját,. A gőzhajónkhoz csolnakon közeledő halászgazda jelentése után hajónk horgonyt vetett. A társaság pedig beszállva a várakozó két, csoluakba az első halászbárkához igyekezett, hogy a háló húzását és a fogási eredményt, szemlélhesse meg. Csekély lévén a viz a somogyi parton csólnakunk 10—15 méterre a paritól kénytelen volt megállani. Mi pedig azon szokást mondást köve've, «hogy hí ló nincs akkor a az ember is jó» markos balászok hátára kapaszkodtunk, s igyekeztünk szárazra jutni, közben közben biztatgatva örej; Nesztorunk paripáját azon óhajuknak adván kifejezést, vajha «bokkölni» kezdene. A hosszú huzóháló kötelei a parton már gomolyagban febüJtek, mig az úszói által jelzett háió óriási kígyóként, nagy félkört írva le, meszsze bent volt, még a Balaton tiszta, sima vizében. A halászok magasszáru csizmáik dicsérete közben, térdig vizben állva, igyekeztek a hálót a partra húzni, nn nem csekély fáradságukba került, ami jelezte azt, , hogy ezuital bő fogásra vau kilátás. A háló elején legelőbb is a ragadozó csukák jelentkeztek, beszorulva kopolt.yuik táján a háló szemeibe. Ezek közül kettőt, nem «cibil» társuknak sikerült annyira összeveszíteni, hogy c'űhükben kölcsönösen egymásba haraptak, s igy fejnélkül, két, farkú szörnyű tüneménykényt mutatkoztak. A csukák utáu — szintén a háló szemei közé akadvu, — a balatoni halak királyának, a fogasnak gyerek és legénykori elődei — a süllök — is jelentkeztek ós pedig igen szép számmal. Ezeket — kétes esetekben — a lapát nyelének végén lévő «halkat,onai» mérték alá állítottak, s aszerint amint a mértéket, megütve vagy meg nem ütve «tauglich»-nak vagy «untauglich» HusVéti levelezőlapokból újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen