Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-31 / 35. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. augusztus 31. 35. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«K,|«lt>nik hetenUint «Ky8z«ri vuHíirnap. SZERKESZTŐSÉG I.APTUJ.AJDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG glOlizelém Arak J KIADÓHIVATAL — t«írtíi/• *tr* , . UJ Kuronn • volt £ sz d- tanintézet épületében. KICI.ISI.ÖS SZKHK ICNZ't'Ö K A/,i ratokat, pAiigu.ul.»l vAnyoltHl. hirdetési BONTZ JÓZSEF. V| lltlji imUtKorn alku ntrlnl. mBtrblcáaokHt. Ah r»k lHi»IA«i<\kMt ,i kia.lAlii­vhIhIIior kArlInk KIADÓ MIM A NSZKY JÓZSEF. V| lltlji imUtKorn alku ntrlnl. ítézlra Lokál nem adun Li vlt)»za —~~— A tanév elején. Itt a szeptember. A fiatalság, mely kinyugodta a tiz hónap fáradalmait, pi­hent észszel s ujult erővel gyűl Össze az iskola falai kőzött. Nézzétek ezt a fiatalságot. A nem­zet ós Magyarország jövendő nagyságá­nak reményét és jövendő zálogát. Az iskolában bámulatosan nagy és sutyos érdekek kapcsolódnak össze. A család boldogsága, az egyházak re­ménj'e, az állami nagy érdekek bizto­sitéka és hogy egybefoglaljunk mindent: nemzeti nagylétünk érdekei. Miért? Lám a család lemond, az egyházak lemondanak, maga az állam is lemond bizonyos kötelességeinek közvetetlen tel­jesítéséről és mindezeket átruházza az iskolára. Micsoda érdeket szolgál hát az is­kola? Szolgáljá első sorban azt a csalá­dot, melynek gyermekét neveli; másod­sorban azt az egyházat, a melynek ta­nítási és nevelési elveit követi és har­madsorban szolgálja azt az államot, a melynek hasznavehető, derék polgárokat nevel. Mindenekfelett pedig szolgálja azt a nemzeti ideált, a mely magyar és ke­resztény fiaitól olső sorban is önfelál­dozó karaktert kíván. Megfelel-e az iskola a XX-ik század elején azoknak a nagy érdekeknek, me­lyek létezéséhez fűződnek ? Megfelel-e azoknak a jogosult igényeknek, melye­ket a keresztény család támaszthat az iskolával szemben, mikor gyermekeinek nevelését rábízza? Megfelel-e az egj'ház érdekeinek, mely saját isteni misszióját részben az iskolára ruházza? Megfelel-e az állam érdekeinek, melyek az iskola nevelői munkálkodásában birja hatalmá­nak egyik első rangú forrását? Egyszó­val, nevel-e az iskola ulyan karaktere­ket, a kikben ez a nemzet saját nagy­ságának és világhistóriai küldetésének biztosítékát lelheti ? Hát nem tudjuk. Hogy azok az iskolai botrányok, a melyekről fél Magyarország felháboro­dással beszól, vájjon nem cáfolják-e le mindazokat a reményeket, melyeket is­koláink munkáihoz füzünk, ki tudná megmondani ? Egyet azonban tudunk. Azt t. i. hogy ha Magyarország iskolái eltévesztik azt a feladatot, amelyet a karakterképz">sben, a minden érdekek­nek legnagyobbika, ennek az országnak a fennmaradása, eléjük tüz: akkor ké­szítsétek meg ennek az országnak a j sírkövét és írjátok rá, hogy ezt az ezer­éves országot, a melyet megalapított és fentartott a keresztény erkölcsök tiszta­sága, sirbavitte a szélhámosok feslettsége. Mi az, a mit mi, ugy a keresztény család, mint ennek a keresztény nem­zetnek a nevében iskoláinktól első sor­ban megkívánhatunk? Hát kérem, nem azok az ismeretek, A BALATON VIDÉK TA BOÁJA Te VCLQY az én . . . Te vagp az én imádságom, & bűnöm, állmom, érzem ; JRámoros nagp boldogságom, S kétségbeesésem! sok terhes sötét felleg bánatomból támad; Sgő kínom szülője a Cobogó villámnál^! Mtégis, l^a szép npári estén ^FeHér karod ringat: Csókjainkból születik tán MTínden égő csillag. Patyi Istuán. Vándorügy és ipapraunka-közVetité^. Irta és a budapesti legényegyesületi nagygyűlésen felolvasta Német János, keszthelyi elnök. Méltóságos és Főtisztelendő Püspök és Disz­eliiök Ur! Mólyen tisztelt nagygyűlés! A mindennapi élet felszínén mozgó szo­ciális kérdések tömkelegében nein kis jelentő­ségű a vándorűgy. Tekintsük azt akár erkölcsi, akár ipari, vagy közgazdasági szempontból. Mind a három szempont igényt tarthat arra, hogy vele minél több oldalról, minél behatóbbau fog­lalkozzunk. Mert ezen kérdés is teljesen meg­érett, a megoldásra. Megérlelték pedig az idők változott viszonyai. Ebijén rejlik oka es ma­gyarázata annak, hogy nagygy ülésünk napirend­jére került. Melyen tisztelt nagygyűlés ! Nem tudomá­nyos, hanem tisztán gyakorlati szempontból mérlegelem a kérdést. Élőt.tünn áll a vándorügy. Ismerjük és méltányoljuk annak hasznos és üdvös hatásait, A vándorlás az iparos életében : iskola. Az élet nagy iskolája. Alkalom az önképzésre. Eb­ben az iparos iíju ismeret- és hatóköre szélese­dik. Tapasztalata és szakképzettsége gyarapszik. Jelleme fejlődik. Műveltsége és ízlése finomul. Azonban a vándorlás a régi jó időkben, a céhrendszer pat.riarchalis korában a vándorügy a családias jellegű céheknél, mint az iparos­mestereknél meleg pártolás ós családias fogad­tatásra talált iparosok haszon ós minél kevesebb veszedelemmel járt. Mélyen tisztelt nagygyűlés! Változott vi­szonyok között élünk. A szabadipar és nagyranőtt gyáripar szinte egészségtelen versenyében, az ipari túltermelés korában : iparos mesternek és iparmuiikásuak egyformán válságos a helyzete. Miért is ugy tűnik fel előttem, mintha a régi jó időkkel a sok időt ós fáradságot igénylő vándorlás poé­tikus zománca is kopni kezdene. A tagadhatat­lanul sok előny mellett, mindjobban kidombo­roduak azok a hátrányok és veszedelmek, me­lyek a vándort útjában kÍ3érik. A vándorlás tapasztalás, gyűjtés mellett a munkakeresés. Vándorbottal kezében buosiut vesz a romlatlan lelkű iparos ifjú családi köré­től, megszokott otthonától. Megy a nagyvilágba munkát ós kenyeret keresui. Útjában ismeretlen emberek éa viszonyok közé jut. Ninos, kihez tanács és útbaigazításért fordulna ! Munkát keres. De nem tudja hol, kinél ? E bizonytalan és tájékozatlan helyzetet .súlyos­bítja azon körülmény, hogy a muiikakereslet és kinálat városainkban nem egy, hanem a köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents