Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
2 BALATONVIDÉK 1902 . a ugusztu s 24. gyobb eredményeket is mutatott, mint itt, ahol a gazdák együttműködésének a szükséges érzését bizony a hideg közöny váltotta fel. Vagy nem lehet közönynek minősíteni, midőn 12—13 tag jelenik meg itt; őszkor még kevesebb otthon ; vagy a mint tudva van. hogy az összes gazdákat külömbség nélkül egyaránt érdeklő tudományos gazdasági előadásokon még kevesebbm jelennek meg ? S amikor látjuk az apathiát és olvassuk azt a mindent átölelő mozgalmat, a melyben a magyar gazdák legjobbjai harcolnak : akkor felmerül az a gondolat, hogy nem volna-e helyesebb az érdekek szabad csoportosuláson alapuló mai rendszerétmegváltoztatni? Az apathia ugyanis azt jelenti, hogy a gazdák a saját ügyeiknek ily vendszer szerint való dűlőre juttatásában nem hisznek és bíznak már. Ha pedig a nagy gazdák, a saját ügyeik védelmét az egyesület kötelékében nem találják meg. akkor a mások érdekeinek a megvédésével nem bíbelődhetnek, a kiknek az érdekei pedig a földesurak érdekeivel legalább is oly idő óta van egybeforrva, a mióta csak magyar birtokolja ezt a földet. Mi jut annak a szegén}^ parasztnak a védelmére, mikor a saját vonatkozású ügyeik és érdekeik megbeszélésekor is üres marad egy kis szoba ? Persze nyár van és tudjuk, hogy a gazdák ilyenkor nagyon el vannak foglalva. De, — láttunk már sokkal egyszerűbb alkalmakkor is nagydolog idején gazdákat nagy csoportokban gyülekezni és ez, mintha azt sejtetné, hogy a szervezetben, talán az alapszabály végrehajtásában kell keresni aréjszvétlenség okát. És ebben mintha találnánk is »valamit* ! Az alapszabály 2. §-a a cél: a gazdaság minden ágát, a tagok szellemi ós anyagi közreműködése által fejleszteni, emelni, hasznos újításokat felkarolni, terjeszteni s minden törvényes eszközzel az általános gazdasági jólét előmozdítására törekedni.* De hol vannak az ujitások ? Hol annak a terjesztése ? Hol késnek ? A közgyűlés volna a főmozgató-szerv ebben és a közgyűlésen még törekvést sem látunk ez irányban. A gabonaárak lenyomása miatt hangzik a panasz; a szőlők pusztulásáról jelentést tenni és ez ügyben szakértő kiküldését kérni indítványoznak, a lenfeldolgozógyár módozatait tárgyalják ós a még igazibb gazdasági érdekek védelmének a . íonalát nem is keresik, mert ugy tetszik, hogy a gondolkozás, a felfogás körül való lcülömbségek széjjeldulták a régi a becsülésreméltó kapcsot és talán ez is oka az apáthiának! * * •f És itt eszünkbe jut egy könyv, a melynek bevezető soraiban ez foglaltatik : »Viszonyainkat elszomoritólag jellemzi az, hogy dacára annak, miszerint a iöldmivelósügyi miniszter évek óta a kezdetnek megfelelő összegeket vesz fel a szövetkezeti magtárak építésének előmozdítására, az orsz. közp. hitelszövetkezet utolsó jelentése szerint a mult év végéig csak néhány ily magtár működött és az előirányzott összeg rendeltetéséhez képest felhasználható nem volt, a miniszter üdvös törekvése eddig meddő maradt. A helyett, hogy a gazdaközönség az említett célra előirányzott összeg felemelését sürgette volna, igényével alább maradt, az ajánlott cél felkarolását elmulasztotta, keleti közönyét ismét kimutatta. Az észlelt tapasztalat is bizonyítéka annak, hogy nálunk még mindig nagyobb a Hagyás különösen a pártpolitika iráut táplált érzék, mint gazdasági haladásunk előmozdítása sziiksógének érzete. Az idegen azt következtethetné, bog}' fölöslegesen bővelkedünk, kis- és középbirtokosaink tetemes része nem áll a tönk szélén és azok gazdasági helyzete javítást nem igényel. Jelzett maradiságunknak nagyrészt társadalmunknak azon része az oka, mely a néppel legsűrűbben érintkezik és mely annak vezetésére vau hivatva, úgymint a birtokososztály, a vidéki gentry. Ez az, amely nemzeti hivatását teljes mérvben be nem tölti, feladata magaslatán nem áll. Dicséret a kivételeknek", de középosztályunk tagjairól nem állithatni azt, hogy a közérdeket oly erővel, szivósággal szolgálnák, mint ahogy államéletünk sikeres fejlődése szempontjából kívánnunk kell. Gentrynk nagy r versenyt folj'tat a képviselői mandátumok, kormánybiztosságok ós hivatalok megnyerése körül, de ha célját elérte, akkor rendszerint megfeledkezik arról, hogy állásával fokozott kötelesség is jár. A megválasztott képviselők nagyrésze megszűnik választóival, azok helyi érdekeivel törődni és a szíves összeköttetést legfeljebb befolyásos korteseivel tartja fenn, az országos politika mellett a képviselő urak nem érnek reá választókerületeik lxelyi érdekével annyira törődni, amennyire ez kívánatos lenne; a lisztviselőnek megválasztott gentryk lennének tehát azok, kikre a társadalmi erők tevékenységének felébresztése, irányításának feladata háramlanók. Ezek azonban erre a legjobb akarat mellett sem képesek, mért a hivatalaikkal egybekötött irodai teendők idejüket elfoglalják, a társadalmi tevékenységre irányuló munkakedvüket lohasztják. A mai főszolgabíró örül, ha hivatalos teendőit annyira amennyire elláthatja ; kulturális vagy közgazdasági tevékenység előmozdítására reá sem érhet, e téren járásának érdekeit nem ixtá polhatja. Az emiitett tényezőknek visszahúzódása, illetőleg bénává tét9le közgazdasági életüuk fejlődésére nézve annál érezhetőbb hátrány, mert társadalmunk egyóbb tényezői vagy hivatásuknál fogva nem áldozhatnak időt, fáradságot ugy hasznosnak felismert közcél megvalósítására, vagy kedvteléseiknél, szokásaiknál fogva azzal nem törődnek. A vidéki ügyvéd, orvos mérnök vagy más okleveles lateinernek keresete után kell nézni, a vidéki ur pedig, kinek untig lenne ideje közdolgokkal komolyan törődni, még nagyobb részt uri kedvteléseinek él. Igy azután a nem állami, hanem közerővel létesítendő Közhasznú céloknak előmozdítása nálunk jórészt a papok és tunitókra, meg a községi jegyzőkre marad, tehát azokra, kiknek ideje a legdrágább, kik legkevesebbet áldozhatnak. Mindennek azután, sajnos következménye az, hogy oly dolgokban, melyekben a társadalom erejének a kiejtése a fő, lassan haladunk és kisebb népek által tulszárnyaltatunk. Ezen változtatni kell, lia a mindinkább fokozódó világversenyben elmaradni, legyőzetni nem akarunk. A változás mihamarább be fog következui, ha a nemzet vezérei, az orsz, képviselők közéletünkben elfoglalják azt a helyet, melyet betölteni hivatvák. Ha a képviselők megválasztásuk után is, a mennyira a törvényhozás munkájában való résztvételük megengedi, választóik helyi érdekű, de közhasznú dolgaival törődnek, a szükségeseket kezdeményezik, a szervezett intézmények vezetésére vállalkoznak, akkor a közidő majd balzsamot hint most fájó sebére is s ki fog gyógyulni mint én. Váljunk békével, csendben ! Ne legyen oly annyira szigorú bíróin, ugy is megöl a kétségbeesés ! Legyen irgalmas ! Tudom, igen nagyot vétettem, mert meggondolatlanságomban könnyelműen elhagytam, de higyje el, megszenvedtem bűnömért. A lelkiismeret nem hagyott nyugtot ós bolyongásra kárhoztatott. Éreztem bukásom nagjságát, tartottam is, hogy meglakolok könyelmüségem és gonoszságomért, de nem volt annyi lelki erőm és bátorságom, hogy visszatérjek vezekleni. — Akk or meg bocsánatomat megnyerhette volna, most igen sajnálom, azzal sem kecsegtethetem. A nagy fájdalom és szégyen, melyekből bö ven kijutott kegyes jóakaratából, kiűztek keblemből mindeu érzékenységet. Az elmúlt 5 év megedzett, az élet küzdelmeire s óvatosságra tanított iniudenkivei szembeu, Megtanultam az élet iskolájábau, meuuyire szabad az adott szónak hitelt adui. Fogadkozás, eskü csak üres ceremónia. Nem tápláltam soha haragot lelkemben eljárása miatt, sokkal jobban szerettem, mintsem gyűlölőjévé lehettem volna. — Angyali teremtés ! mondja megbocsát a megtóvedet.tnek ! A múltnak emlékei elnémították szivem heves indulatait. Megküzdöttem sorsommal, békével tűrtem a reám mért csapást. De szegény anyámat, egyetlen gyámolitómat, vigasztalómat elvesztettem. Megtörte a bánat,sírba vitte aszógyen ós hulló könnyeim árja. Mig ő élt, egyedüli boldogságom az volt, hogy bánatát eloszlassam s örömére lehessek. De ö szegény jobban látott szivembe, mint hittem. Miuden igyekezetem hajótörést szenvedett s a tavasz első világának feslóse elszakitá örökre tőlem, ki mindenem, egyetlenem volt a földön. — Oh én szerencsétlen, ennek az áldott léleknek is ón voltam gyilkosa! Jól teszi, lökjön félre magától, tagadjon meg minden jó indulatot, tőlem, nein érdemlem meg azt sem, hogy a föld megtűrjön a hátán. Megértem, a föld gyomrára! Egyre kérem, osak hallgasson meg s Ítéljen felettem. Azou a szerencsétlen estén, mikor jó akaratú figyelmeztetése auuyira zokon esett s felindult állapotomban sértést sértésre halmozva távoztam, Ella belátom, igen durván ós lelketlenül viselkedtem. Barátaim kikacagtak, ki is gúnyoltak a helyet,i,, hogy lecsendesítettek volna. Kivetkőztem egész valómból s arra a szerencsétlen gondolatra jutottam, hogy megleckéztetósem faláu előre kieszelt dolog volt az én kisebbítésemre. — Még ilyenre is képesnek hit t engem ? — A szégyen égette arcomat, elbujdostam messzire, távol minden ismerőstől, hogy ne lássam kárörveudö mosolyukat. Sorsom idegenbe vezetet,!. Az öngyilkossággal is kezdtem megbarátkozni, miközben egy erős kar fogását éreztem vállamon, a mely kiábrándított nehéz gondolataimból. Van kedve messze idegenbe hajózni? látom egy kissé búskomor, ilyen ember kellene nekem, M-l'e a/, izmos férfi lört németséggel. Én Ausztráliába utazom, hol nagy .szőlőielepein van s szeretnék olyan embert vinni magammal, ki örömest hagyja el tűzhelyét, ! Gondolkodóba estem : örömest hagyom-e el fészkemet ? Az a gondolat, hogy Ella megvetett szivében durvaságomért, még könynyelmübbé tet', s mint a ki miudeuét, elvesztette, elfogadtam az ajánlatot s eliudultam a nagy útra. — Igen szép volt Laci magától, meg sem kísérelte elkövetett hibáját jóvá tenni, hogy haragomat, kieugfsztelte volna. Jol>b lett volua ezt elhallgatni, legalább most se idézett volna fájdalmat, megtört szivemnek. — Öt, év mult el azóta, hogy az ausztráliai s^.őlő telepet vezetem augol gazdám megbízásából. A hosszú idöu át — bár jó sorom volt, gazdám apai szeretettel csiiugött, rajtam — lelkem ide vándorolt e kedves hajlékba, naponta könyötögni bocsánatáért. S^iute bele betegedtem, mikor kópzelődóseim között láttam sikertelenségemet. Máskor meg őrömpir sugárzott arcomon, mikor bocsánatáról álmodoztam. — Nagyon tévedett Laci, ha egy percig is abban a hitben ólt, hogy meg tudnám bocsátani ellenem elkövetett nagy vétkét. Nem ón, sohasem fogom elfeledni azt az estét, mikor összetörte a szivemet. — Az égre kérem ne legyen olyan kegyetlen irányomban ! Ha tudná, mennyit szenvedtem ha'lépósomért, m.mcsak megszánná ve-