Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

44. BALATON VIDÉK 1902. augusztus 3. össze van forrva, egyikünk öröme a másik szi­vét is örömre hangolja. Te engem az ostendei fürdőéletről tudósitasz, elmondod hogy miként pezseg ott az élet. Örülök neki, habár hangod­ból észreveszem a resignátiót: mennyivel jobban szeretnél te velem lenni, itt tölteni napjaidat! Ne haragudjál drága Mucuskám, hogy megírom az igazat, de azt gondolom jobb lesz neked is, ha sejtetem veled, hogy én is tudom érzékeny szived vágyait. Különben is a mi szeretetünk olyan, mint az erős szik­lavár, melyet nem olyan könnyű megingatni. De félre most érzékenykedés, filosophia! Halljad a hét lefolyását! Olvashattad a lapokból, hogy minő im­pozáns esküvő folyt le 23-án Keszthelyen. Festetics Tassilo gróf leányát May-t vezette oltárhoz Fürstenberg Károly herceg. Milyen szép volt a menyasszony ! Mint a nyíló májusi rózsa, az ártatlan liliom. A vőlegény szép sugár alak, igazi aristokrata. Óriási néptömeg hullámzott már a kora reggeli órákban az ut­cákon, a város lobogódiszt öltött s ugy várta a főúri párt. Mi sem jellemző jobban az igazi aristokratát, mint az egyszerűség. Tiz órakor hajtatott a násznép a templomba a közönség ovatiója és őszinte lelkesedése kíséretében. Őszintén Írhatom neked, hogy sohasem fogom elfelejteni ezt a lélekemelő ünnepet. A mint délután lementem a parkba, kép­zeld csak kit láttam ott: Steíikét. Ugy-e már nem is igen emlékezel a névre, pedig valami­kor nagyon jó barátnője voltál. S.-ben voltunk együtt az intézetben. Igazán csinos, szellemes leány lett belőle és ép olyan ábrándos, mint a milyen akkor volt. A legszivélyesebben üd­vözöl, szeretné, ha társaságodban tölthetne itt a Balaton-parton idejét. Csütörtökön Szigligetre rándultunk ki 1 " kocsikon. Nagy társaság volt együtt. .Jenő bácsi bemutatott két fiatal embert; jogászok, luk szintén elkísértek belliinket. Két igazi bo­hém gyerek ; minden szavuk éle, tréfa. Na­gyon jól mulattam velük. Stefike is velünk volt, ki ép oly jól érezte magát, mint én. Dél­után két órakor indultunk el és négykor ott voltunk. Az utunkba eső Szent-Mihály hegynél leszálltunk és Jenő bácsi indítványára felmász­tunk. jh mily elragadó szép a kilátás itt! Lá­bainknál feküdt a smaragdzöld Balaton, me­lyet gőzhajók hasítottak ; odalátszottak a Ba­dacsony kéklő rengetegjei, Balaton-Beréuy egy­szerű iürdőbódéi. Fonyód vadregényes parkja s nyugaton Keszthely karcsú tornyai meredez­tek. Háluuk mögött állott Szigliget ódon rom­jaival. Nem hiszem, hogy van szebb helye en­nél az országnak. Bejártam már a Kárpátok hófödte bérceit, bámultam Erdély varázsló szépségeit, láttam, midőn a szőke Tisza lengő selyemhajóval befonja az álmodó rónát, de egyiket sem találtam fenségesebbnek, mint ezt a képet. Mint Szigligetre érkeztünk, fel­kúsztunk a meredek várba. Eszembe jutott Kisfaludy regéje" és hangosan kezdtem szavalni : „Szigligetben fogunk élni, Szerelmünkben boldogok." Képzeld csak, meghallja ezt az egyik jo­gász, megfogja karomat s így szól: „Ha nagy­sád ugv kívánja, • azonnal berendezhetjük a la­kást a várfalak között." Gondolhatod, mint kacagtak az összes je­lenlevők, de legjobban én. Csak késő este értünk haza, vidám ének­szóval ós határtalan jó kedvvel. Szombaton este fényös mulatságot ren­deztünk a Hullámban. Ugy írom, hogy rendez­tünk, mivel én is rendező voltam, A táncot Langverseny előzte meg, a mely igen szépen sikerült. Igazán dicséretre méltó volt a ren­dezőség, a férfiakat értein ez alatt, hogy olyan nagy buzgalmat és törekvést fejtett ki. Pom­pásan mulatott mindenki én is ; még most is fülembe cseng a sok szép magyar nóta, melyet szünóra alatt játszottak. De most már bevégezem levelemet, jó mulatást kiván szerető Margitod. Laky Demeter. 1818. dec. 25. — 1902. aug 2,) Fekete lobogó leng a keszthelyi piemon­tiv társház oromzatán. A gy ászlobogó egy el­sőrendű csillag lenyugtat hirdeti. Língszerelmü hazafit és nagy tudományú tanárt siratunk. Laky Demeter nemcsak avatott, tollal, hanem villogó karddal is szolgálta édes hazánkat. Miudakettö örök dicsőséget, szerzett nevének s általa a rend­űek, melynek utolsó leheletéig lelkes tagja volt. Az irodalomban és iskolában egyaránt is­mert neve volt. 0 is, mint, sok an abban az idő­ben, melyről a költő igy énekelt: »A sebzett vad a rengetegben Kínjának hangot ad ; Magát az eltiport magyarnak Kisírni nem szabad." — Irodalmi munkásságával enyhítette a hazáért, szenvedett 4 éves rabságát (Ohuüi.z, Josephst.adt,). A fiatal nemzedék hosszú ideig az ö Irály és verstanából ismerkedett meg a stílus t,örvényei­vel ós a verselés szabályaival. Ez a legismer­tebb munkája, mely még nagyobb nemzetek t.an­köuyvirodalmának is díszére vált volna. A klasszikus irodalom terén is jó nevet szerzett. 1867-ben lefordította Lucanus Phars-iliáját, rnely­lyrl akadémiai dicséretet nyert. Egyéb mü­vei : Irályrendszer ; Irodalomtörténet; A csorna­prém. kanonokrend és prépostság története ; Ékesszólástan; A női erény és méltóság irányel­vei ; stb. Irt továbbá több verset. Különösen a mesterséges formákat, (szonett, ritornell, madri­gal) kedvelte. Egy költeménye a iBalatonvidék«­beu is megjelent. Czuczor jó barátja volt. Egy izbeu Arany Jáuost is meglátogatta Nagy-Bő­rösön, ki őt igen szívesen fogadta. Ezt az em­lékezetes látogatást a fiatal rendiársak előtt szí­vesen szokta elbeszélni. A bilincseket, melyeket börtönében viselt, s melyek honüui konyeitöl oly sokszor ázhat­tak, visszaküldte szülővárosába s most, a fő­gimnáziumban őrizzük széni kegyelettel. Miut, ember, mindenkivel nyájns, kedves volt. Szeretetével, jó bánásmódjával az egész társaságot felderítette. írásait és alkalmi szónoklatait ifjúi hév hatotta át,. Keszthelyen született 1818. évben, kará­csony éjjelén. A rendbe lépett. 1838. évben. Ta­uárkodott. Szombathelyen és Keszthelyen. Keszt­helyi tanár korában hurcoliák fogságba. Es most elment, pihenni ! Megtért azok­hoz, a kiknek vére és könye hullott a dicső szabadságharcban s kiknek elárvult, kardjaik és súlyos bilincseik ránk maradtak szent örökségül. Lakatos Vince dr. Hangversenyes tánc a „Hullám" szállóban. 1902. julius 26-án. A Hullám szálló nagy terme már szinte elszokott, attól az eleven képtől, a mely egy éjjelre úrrá lett, ott a hol legalább is minden héten együtt, kellene egy-egy estére, látni azo­kat, a kik felkeresnek bennünket és a kiknek mi azért a sok pénzért, a mit itt hagynak, vajmi keveset nyújtunk. A vendégek mulatni vágyó részének kel­lett összeállaui, hogy szövetkezzen a városi fiat.al­ság egy pár tagjával, szórakozást szerezzenek legalább egy estére a fürdőzőkuek és a váro­siaknak, legalább meg volt e szándékuk, de a városiakból csak kis szám mert megjelenni, jobbnak vélte nem mutatni magát, me't hát fura egy kicsit,, hogy a vendég rendezze elő­ször a vendéglakoma mulatságot., A táncot hangverseny előzte meg — a mely­nek müsoraban legjobb volt, hogy rövid volt. Vé­get ért mielőtt a közönség a meleg következ­te ben türelmét veszítette volua. De a rövid müser csupa olyan számból állott., a melyeket igazán élvezette] hallgatott a nagyszámú elő­kelő közöuség. Pető Imre nem uj előttünk. Jő! ismert briliáns játékát hangoztatta ismét. Igazi gyönyörrel élveztük Bamberger Nóra kisasz­szony kedves fülbemászó hangját. Éneke ma­gasabb képzettségre, jó iskolára vall. Szokatlan dillettáust.ól a hegedű játék, a melylyel Práger Ernő szerzett igazi magas nívójú élvezetet, tech­nikája művésznek válna becsületére. Kényes do­log volt, n következő szám — n felolvasás a melylyel Marttuer István szórakoztatta a közön séget. Befejezésül alkalmunk volt bámulni Popper L°ónak a hírneves celló-müvész Popper Dávid fiának ügyességét. A ki gyors kézzel, biztos vonásokkal vázolta a történelem ismer­tebb alakjait.. A király képét kitörő hymnusz hangjai mellett oszlott szét a hangverseny kö­zönsége, hogy átengedje a helyet a táncoló pároknak. A tánc vigan folyt egész reggelig ós a közöuség egy szép est emlékével távozott. Jelenvolt, hölgyek névsora: Bamberger Nóra (Bécs), Beck Erzsi, Beck Blanka (Eger), Böhm Jolán és Erzsi (Bpest), Eugel Ilus (Szom­bathely), Friedrich Zelrna, Frank Janka (Bpest), Hermán Stefi, Hoffinan Irina, Halász Uouka (Veszprém), Hirsch Ilonka, (Tolna-Tamási), Kohn Terka (Kaposvár,), Kutuer Irén (Bpest,), Krausz Rózsi, Lakits nővérek (Bpest,), Mautner Janka (Bpest), Marosi Rózsi (Bpest), Marton Erna és Irma, Miss. E. Hubbard (London), Nágel Paula, Neumann Flóra (Csáktornya), Práger Ella (Pécs), Pető Erzsike, Schacherer Giitka (Bpest), Sommer Róza, Schwarcz Pepi, Silberberg Olga (Bpest), Schvarcz Róza, Strausz Szabin (Zákány), Sttausz Margit, Ujlaky Hona, Veber Berta (Z.-Egerszeg), Zala Lujzika (Bpest,). Asszonyok: Lázár Józsefué, Zwack A.-né Bpsst, Guusberger Ödöuné Terebesd, Hoffmanu Sunonuó, Neumann Miksáné Csáktornya, Gerő Izsóné, Mautner Miksáné Bpest, Márkusnó Bpett. Schacherer Frigyesné Bpest, Kuttner Miksáné Bpest, Rigács Kálmánná Bpest, Engel Adolfné Bpest, Fischer Adolfné Bpest, Sommer lguácné, Schwarcz Iguácné, Zala N.-né, Bpest, Lugossy Iguácné Bpest, Majorosi N.-ué Bpest, Marton Mónié, Kohn Józsefné, Gyarmaty Gyu­láuó Győr, Silberberg Károlyué : Bpest, Buch­lislter Soniáuó Eger, Popper Dávidné Bpest, Beck Sandorné, Bücliler Sándor dr. né, Rátkay Lnosué Bp-;st, Frauk Lajosué, Manovill Mó­ricnó, Lakics Vendelué, Lázár A'fréd dr.-né Budapest, C'ikán Adolfné, Berger Miksa dr.-né Kaposvár, Hirsch Iguácné Tolna Tamádi, Böhm Károlyué Bpest Schvarz Zsigmondné, özv. Mau­rer Henrik né, Bpest, özv. Modich Istváuné Bpest, Deutsch Satnuné, Freuud dr..ué, Ujlaky Mát.yásná, Viola dr.-né Gelse, Pető Vilmosné, Frauk N.-né Bpest Neumann Ede dr.-né. A négyes 1 60 pár táncolta. A mulatság összes bevétele 278 60 kor. volt, ebből levonva a kiadásokat, 229 84 koronát, a fennmaradó 48 korona 76 fillért 2 egyenlő részben a keszthelyi jótékony nőegylet és az izr. kraj­cár egyletnek juttatta a rendezőség. Ez ösz­szegben bennfoglaltatik a felülfizetések összege — 8 korona — a melyért, azoknak, a kik ezt a jótékony célra juttatták — ezúton mond köszö­netet, a rendezőség. HÍREK. — Látogatás a hercegprímásnál. Dunst Ferenc dr. apát-p.ebános, Lénárd Ernő kir. köz­jegyző, Hanny Odöu dr. járásorvos, Horváth K. urad. főszámvevő és Reischl Vencel gyáros, csütörtökön Balatonfüredre rándultak és ez al­kalmat, felhasználták, hogy a főmagasságu bíbo­ros hercegprímás előtt kifejezzék hálás érzel­meiket azért az átyai gondoskodásért, a mely­lyel Ö Emiiient.iája szülővárosa iránt ez alka­lommal is viseltetett, a midőn a nővérek veze­tése alatt álló ós mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben nagy értéket képviselő katli. tan­és nevelőintézet, kibővítését nagy ajándékaival lehetővé tenni keg3'es volt. A hercegprímás a keszthelyieket, a megszokott, kegyes szívességgel fogadta s szülővárosa iránt miudenkor tanúsí­tót,t szeretete sejtetni engedte a jelenvollakkal, hogy a legközelebb ismét, nagyobb alapítvány adományozásával gondol ránk. — Adja Isten ! Hiszen »keveseu vagyunk, de sokan szegények.« — Utólagosan, de örömmel közöljük, hogy előző számunkban, a >Föuri nászt c. közlemé­nyünkből tévedés folytán kimaradt, hogy a gróf ur ő Excellen fiáját és családját a >Keszthelyi Kath. Legényegylete is üdvözölte ós a nász al­kalmából nemcsak feliratot, intézett, fővédnöké­hez, hanem az esküvőre teljes számban diszes egyleti zászlaja alatt testületileg megjelent. -- Ösztöndíj. Festetics Tassilo gróf ur 0 nagyméltósága a »G torgicon«-gazdasági tanin­tézet alapítása 100 évfordulójának alkalmából 10,000 korona alapítványt tett, melynek 4 szá-

Next

/
Thumbnails
Contents