Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-03 / 31. szám

BALATONVIDEK 1902. augusztus 3. érzés őszinteségének hiányai miatt vi­gasztalan. Ezért vajha megértenék a vidék papjai, urai, tanítói, .jegyzői és mind­azok, akik lelkesek tudnak és akarnak is lenni, a holnapot: a cselekvést, az őszinte együttmunká'ás szükségét azok­nak a nagy erkölcsi és gazdasági érde­keknek a megvédésére, a melyek a föld­művelők szövetségének alapszabályai­ban le vannak rakva. De addig, mig a harmónia meg nem lesz, addig mig a kölcsönös bizalom heh're nem áll, a lelke­sek tiszteletreméltó törekvései alighanem csak a pusztaságban vesznek el. Iparkiállitásunk. Még a mult század 80-as éveiben indult meg mozgalom, hogy a műhelyekben dolgozó tanulók haladásának ellenőrzését valainiképen teljesíteni kell. Azon kozdték iparosaink, hogy a felsza­badulni akaró tanulót — hogy bebizonyítsa mes­terségében való jártasságát, — néhány hétre más műhelybe küldték s ott készitett iparágából egyet-mást. Felszabadulás alkalmával be lett a munka­darab a felszabadítást eszközlö ipartestület el­nökségének mutatva, mely után a felszabadu­lás elé akadályt nem gördített senki. Ugyancsak a 80-as évek elején szervez­tettek az iparos tanulók részére az úgyneve­zett alsófoku ipariskolák. 8 mikor látták, hogy a mindenki által elhagyottnak vélt inas az el­méleti tárgyakban oly szép előmenetelt tanusit, pengetni kezdték, hogy legjobb volna, ha nem is egyszerre az iskolai vizsgálattal, hanem mégis az iskolával kapcsolatosan kiállítani az inasok mühelyi készítményeit is. Nagy herce-hurca, huza-vona keletkezett hamarjában, uein ugyan az üdvös célnak álta­lános fel nem ismerése körül, hanem, hogy ha kiállítás fog rendeztetni és sikerülni fog, kié legyen az érdem oroszlán része. Vagyis ki ren­dezze voltaképpen a kiállítást. A ministerium több rendelettel kötelezte az iskolai felügyelő bizottságokat, hogy évenkint rendezzenek munkakiállitást, mert ha ezt nem teljesitik, az iskoláktól megvonják az állami segítséget. Ezt megelőzőleg lN86-ban az Amazon szálló nagy­terme melletti helyiségben rendezett az ipar­testület elnöksége is kiállítást, — bevonva a rendezésbe — a mely iránt, •— ha nem csaló­dom, — városunk minden rendű és rangú pol­gára nagy érdeklődést tanúsított. A megnyitá­son a nagy terein telve volt látogatókkal. Képviselve voltak akkor a helyi hatóságok ép­pen ugy, mint a többi társadalmi osztályok. A látogatók számánál csak az érdeklődés volt még nagyobb. A kiállítás maga egy kis terem­ben húzódott meg, de első kísérletnek nagy­szerűen bevált. Azután sokáig elhallgatott minden. Csak a zöld asztalok volnának megmondhatói azok­nak a tárgyalásoknak, a melj'ek e i.árgyban több helyen elhangzottak. A felügyelő bizottság kényszerítve volt a már elaludt.* ügynek ujabb ós ujabb érvekkel lendületet adni. Mig végre 1892-ben — ha az évre jól emlékszem — az ipartestület helyisé­gében ismét sikerült egy kisebbszerü kiállítást létrehozni. A megnyitáson ott is jelen voltak a hatóságok képviselői s annyi iparos, hogy a hely — legalább a nagyításhoz — szűknek bizonyult. A következő évben történt, hogy a mi­nisteri rendelet az inasok munkakiállitását az ipartestületek működése körébe utalta, s váro­sunk egy nemesen érző polgára 500 forint ala­pitványt tett a kiállító tanulók jutalmazására. A helyzett megváltozott. Az ipariskola igazgatója már a téli hónapokban buzditotta a tanulókat a kiállításban leendő részvételre. Az ipartestület elöljárósága elhatározta, hogy az ügyet kezébe veszi, m'\nthogy neki kötelessége meggyőződni atanulo'knak az ipar­ban való jártasságáról és mivel az ipartestüle­tet ő is ezt az alkalmat tartotta leghelyesebb­nek, a mikor a munka készítőjének, meg az iparosnak is, a munka értékének és becsének elbírálásánál ösztönzés nyujtatik a nagy kö­zönség részéről. Ösztönzés, nemcsak a munka jóságának, a felhasznált anyag kifogástalansá­gának beismerése által, hanem egyes tárgyak­nak megvétele által is, de mely közönség által való felkeresés olyan mozzanat, a mely a tö­rekvő iparos előtt nagy becscsel bir. Megyénk más községeiben is próbálkoznak ilynemű kiállításokat létrehozui, de e téren oly rendezett viszonyok közt élünk, hogy iskolánk és kiállításunk más városoknak utánzása min­tául szolgálhat. Ezt más városokból ide jött látogatók egybehangzóan hirdetik. Talán éppen ez a rendszeresség az oka, hogy a kiállítás iránt a hatóságok ma már megnyugvással viseltetnek. Hagyják a maga = 2 _ = . . _____ _ = borjú imádásából a faji védelemre és az erkölcsök visszaállítására ? S mert sokan látják, tudják, sőt vallják is, már kétszeres ok van a kér­désre: hogy a szeretet sugalta ilyen ténykedések befogadására, ezeknek az eszméknek a falvakban való gyakorlati megvalósítására be van-e rendezve a jelen társádalom ? A gazdaszövetség alapszabályaiból ugyanis az tűnik ki, hogy az alapszabályokban kifejezett gondoskodás nem a politikai kihaszná­lásban és értékesítésben, hanem a ma­gyarnép igaz érdekeinek : a vagyoni és az erkölcsi jólét emelése érdekében való közremunkálásban jegecedik ki. Ez a szervezet persze széttöri az eddig meglevő gazdaköröket, a melyek választókertiletek szerint zárták ma­gukba a falvak tömegűit és tűzhelyet készít, családot alkot egy község népé­ből. Parasztkaszinót létesít, a melyből, hála az alapszabályok 5. §-ának, a poli­tikát kizárja, Be vaD-e hát rendezve a társada­lom arra, hogy ilyenek alakításában se­gédkezet nyújtson a falu népének? Meg­találjuk-e a vezetőket, mert ezek által ölt testet az eszme és ezek által hint áldást a szövetség ? A merev tagadás annyi, mint el­vetni a reményt és megtagadni a bizal­mat a magyarság erényeitől. Sértés azokra, akik eddig is a szeretet nevé­ben gondozták a falvat, a magyar né­pet. S mégis, mikor mindezekről gon­dolkodunk és mikor széttekintünk nemes alkotásaink egész seregén: a szö­vetkezeteken, a munkásbiztositáson, a gabonaértékesitő, hitel stb. szövetkeze­tek nemes intentióin és több ételén, akkor mindannyiszor be kell ismernünk, hogy népünk jövőjében vetett hit nem törvényeink és intézményeink fogya­tékossága, hanem a társadalmi együtt­javaslatát ? Igen vagy nem ? A kik elfogadják álljanak fel. Konstatálom, igy a javaslatot a t. közgyűlés egyhangúlag elfogadja. Következik Károlyi Annin felszólalása a szekularizáció ügyében. * A szocialisták e közgyűlések után nemso­kára tüntető körmenetet rendeztek. A rendőr­kapitány nagyszabású óvóintézkedéseket tett, mi­vel ez volt az első ilyen eset a városban. Nem is történt volna semmi baj, ha a menet egy ut­cába fordultakor szemben uein találta volna ma­gát egy csendesen portyázó lovasitot.t rendőr­szakaszszal. Brettner Mór elkiáltotta magát : >Le a rendőrökkel !« mert azt hitte, hogy ezek egye­nesen az ő lekaszabolásukra sietnek. A gondatlanul eldobott szikra azonban lángot vetett ; a rend egyszerre megbomlott s a dolog vége parázs kis véres összeütközés lett. Károlyi Ármin a vasbotjával kiemelt egy jókora követ az utca burkolatából s jó célzóké­pességében bizva (gyakorolta ő ezt már Pesten) egy csoport felé dobta, a hol három rendőr du­lakodott, elvtársával, Brettnerrel. Azonban a kő célt tévesztett s Brettnert találta, a ki egy hang nélkül a földre zuhant. — így is jó, mormogá Károlyi, a ki tit­kos ellensége volt Brettnernek, mióta ez szerep­lésével elhomályosította pesti elvtársa dicsősé­gét és tekintélyét. A tettest persze a nagy kavarodásban senki sem kutatta ; Károlyi igyekezett kijutni a véres zűrzavarból, a aii egy pár kaid lap-ütés árán si­került is neki. Bratt.nor azonban félholtan a csatatéren maradt ; ugy szedték föl s vitték a kórházba. Négy uapig feküdt élet-halál közt. Végre az ötödik napon visszanyerte eszméletét. — Hol vagyok ? suttogta. — Jó helyen, a kórházban ! felelte egy gyöngéd női hang. — Melyikbeu ? — A felsővárosiban. Brettnernek eszébe jutott, hogy ebben a kórházban apácák vannak alkalmazva. Erre a gondolatra olyan dühös lett, hogv ismét elvesz­tette eszméletét. Erős szervezete azonban már diadalmaskodott a bajon ; rövid idő múlva is­mét magához tért és mogorván kérdezte . — Éjjel van V — Nem, délután négy óra. — Nem látok semmit. — Be vau köt,ve a szeme. Kérem, marad­jon nyugodtan, ne izgassa magát, mert az nem tesz jót. , A beteg dacosau fordult a fal felé. Igye­kezett rendbe hozni gondolatait. Lassankint kez­dett emlékezni az utcai harcra ; eszébe jutott a három rendőr, a kikkel dulakodott, látta a fe­hér kő villanását — se pillanattól kezdve nem emlékezett semmire. Aztán ismét eszébe jutott a kórház, melyben fekszik s hol a gyűlölt, apá­cák keze közé jutott. Elgondolta, hogy ha ezik olvasnak újságot, akkor bizonyosan olvasták az ő hatalmas filippikáját is, amelyet ellenök mon. dott legutóbb — s most ezért boszut állnak rajta. Az bizonyos, hogy megtorlatlanul nem hagyják. Kitelik tőlők. Megmérgezik, Egy pár napig élni hagyják még, hogy annál tovább kínlódjék. Ezek a rideg, szívtelen herék okvet­lenül megölik öt. Brettner e gondolatok hatása alatt össze­csikorgatta a fogát. Dühödten emelte föl kezét, hogy letépje tompán zugó fejéről a kötést, de egy lágy meleg kéz szelid erőszakkal lerogta kezét, a mi nem is volt nehéz, mert a gyönge­ségtől ugy sem birt.a volna fejéig emelni ? — Kérem, ne nyugtalankodjék. így soha­seI U gyógyul me<". Ilyen fiatalon csak nem akar meghalni ? A beteg föltette magában, hogy azért, sem áll szóba a gyűlölt apáca-3leuunel. Azért hát csak összeszorította fogait s befelé dühöngött gyöngesége miatt. Aztán terveket kezdett főzni, hogyan mentse meg magát ettől, hogy ezek az ő »kín­zói* rá ne érjenek őt, elpusztítani. Mert hogy elemésztik, az kétszerkettőnégy. Ha nem olvas­nak újságot, akkor bizonyosan megmondta ne­kik az orvos, hogy íme, itt az ő legnagyobb ellenségük. Sőt ruhájában bizouj'osan megtalál­ták a beszédet, a melyet a lapból kivágott és mindig magával hordott. De ő túljár az eszükön. Mihelyt leveszik a fejéről a kötést ós ő látni fog, egyszerűen kiugrik az ablakon egy őrizetlen pillanatban. Emlékezett rá, hogy a kórház emeletes s hogy a földszinten kevés beteg szoba van ; őt is a Keszthely város a Balatonpart és nagyobb választékban kaphatók könyv cs papiikereskodésében vidékéről a leg­SUJÁNSZKY Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents