Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. december 2 S erre az >Könyvrec sok mindent ráfogtak már az emberek: hogy szerzőjük nem is élt; ha élt, nem az volt, aminek magát vallotta; amit mondott, nem ö mondta ; csak még azt nem merte mondani senki, hogy az életbölcsesség, amit a betlehemi Kisded tanitott, hogy az téves vagy hazug. S ö mondta azt is, hogy boldogok a tisztaszivüek. S ime látom tizenkilencszer száz évnek folyamát. Csupa vér, szenny, könnyű e folyó, felette a halál szelleme borong s elfojtott sóhajok, a düh fogcsikorgása s keserves zokogás rémséges zűrzavara kavarog a vizek felett. De a messze homályban valami fénysugár szűrődik át a ködön. Egy karácsonyfa jön mind közelebb. A betlehemi jászolból nőtt ki a törzse, ágain apró tüzek csillognak, ezüst meg arany fűszálak ragyognak tüi között, angyalok hordozzák, hófehér szárnyuk nesztelenül, puhán libeg a f nyes levegőben s ajkukról kél csodálatos, egetverő föld rengető és mégis lágy, dallamos ének: Dicsőség Istennek, békesség embernek,* S amerre ellebeg a csodálatos, szent fa, ott sürü buborékot vet a folyó; halk ezüstcsengésii csillingeléssel pattannak szót a felszínen s árad szét belőlük a bocsánat, a szeretet a lelkesedés, az ihlet, a költészet lelke. S akik a fára tekintenek ós akik hallgatják az angyalok égi karát, azok megszűnnek sirni, elhal vérhabos ajkukon a szítok s kezük imái a kulcsolódik. Az áldozat megöleli gyilkosát; a hitves keblére öleli eltévedt hitvesét, a zsarnok kezét nyújtja a véresre korbáosolt rabszolgának s a haldokló ajka körül ott enyeleg a szelíd, verőfényes mosoly. A karácsonyfa édes illata terjeng a levegőben, ágairól a reménység árad, apró tüzeiről a szeretet lángja szórja szét fénykévéit. Körülötte nincs gyűlölség, nincs kétségbeesés, csak édes, mennyei boldogság. Mert akik a karácsonyfa alatt imádkoznak, azok tisztaszivüek s azok a boldogok. Igen. a karácsonyfa termi a béke gyümölcsét. Amelyik házban karácsony estén eg}iitt imádkoznak az emberek, ott van a boldogság tanyája. Ott van ós csak ott van. Ott teremnek a hősök ós a békességesek. S aki Ízlelte az örömnek ezt a forrását, az nem felejti el soha és nem hagyja el soha. Békesség napja, szeretet ünnepe, jövel, jövel. Mert éhezünk, fázunk, szenvedünk ; tedd boldoggá legalább egy napra a gyötrődő emberszivet. Áraszd szót közöttünk a mindnsóget összetartó erőt: az emberi, a testvéri szeretetet. A községi választás. Megtörtént a legnagyobb rendben. Azt mondják róla, hogy az egész körülbelül olyan volt, mint r.z őszi esó, a mely a ki«árgult életet nem üditi fel, A kik e hasonlattal élnek, azoknak nagyjában ós egészben igazuk i lehet. Ugyanis a képviselöt^stü'et is, meg az elöljáróság is egy két kivétellel a régi. Tehát mi sem vábozott, az az jobban mondva, semmi különös sem történt. Pedig valami különösre nagyon vágyódot a publikum, a melynek ea időszarint semmi látványossága ninos Keszthelyen. De uein egé-zen igy vau. Vala.ni mégis történt. Megmozdult az érdeklődés és ennek köveztóben leszavaztak 862-en, a mire élő ember nem emlékezik Keszthelyen. Hogy mi okozza ezt a nagy érdeklődést, azt nem tudjuk ; az azonbau bizonyosnak látszik, hogy nem az, a miért tulajdonképpen lefolyt. a választás. Akár hogyan töl ténk is, az bizonyos, hogy a közügyek ber őreinek vizsla ütemekre van szükségük és mert ezeket, ezúttal sikeiüt megtalálniok, nincs kétségünk *z iránt, hogy jobb jövendő zálogát birjuk. A kik tehát közvetlenül tauu'. voltak a szavazás körül való nagy buzgalomnak, azt. mondják, hogy ez aa őszi eső, bár viruló életet nem kelt, nyom nélkül még sem marad. Mi is ugy goudolkoduuk, hogyha nyomot, hagy, akkor mar is elérte a célját az a mozgalom, a mely a tii»zi ujitás eéljából megindult,. Ugy kis ráijesztés soha sem árt. ott, a hol a dolgok posványosodni kezdenek. Már pedig abban megegyeztek a vélemények, hogy nálunk bizony ugy járt sok jó ügy. Most pedig, hogy az uj képviselőtestület és elöljáróság együtt van, azt a kérdést vagyunk bátrak kookáztatni, hogy amit. nem tanult meg a Palkó, birjr-« majd a Pál? A munkát? Da mivel prófétáknak nem születtünk, azért jóslásokba >>«>n is bocsátkozunk, hanem váruuk három é"en at és akkor majd felelünk erre a kérdésre. Lőhet, hogy megtanul dolgozai, leh«t, hogy nem. Ki tudná azt előre megmondani. Annyit azonban mondhatunk, h<>gy a* egész munkássága áldásos osak akkor !»*«;, ha a szem elől nem teveszti kettős célját, a mi körülbelül egyértelmű azzal a régi bibliai mondással : »Adjátok meg a császárnék, a mi a osászáré; az Istennek, ami az Istené.« Vagyi* : Adassék meg a város elöljárósága által mindaz, arai töle jót, és nemest a vátosi polgárság megkövetel uet. Ez pedig nem más, mint. igHzáudi törődés a városi lakos ág, kü önösen a kis emberek érdekeivel, hogy legalább ezek ne legyenek kénytelenek a szegénységük nyomorúságai mellett még gőgöt is, vagy megvetést, tűrni éppen azok rósséiöl, a kiket vérükből valónak tartanak. De nem cs>ik ez legyen meg, hanem a város helyes irányú fejlesztásevel v«ló törődés is, a mely mindig számításba venzi a lakosság teherbíró képessegét illetőleg mindig ennek a határain belül mozog. Valósuljon meg valahára ag a fe fogás m nden vonalon é < »z a becsületes elv nyerjen kift-|e« st mindezen ténykedésben, hogy a hatóság van a lakos-ág r;, és nem a lakosság a hatóságért. Munka pedig, melyei embertársaink javáért végezhetünk, kínálkozik bőven e városka falain bolül is é- ha ez-ke' «z uj-régi rend tel jes szivval, rugalmas elmével, fzer«tettel é*. pártatlan igazságéi eettel végezi, akkor nem k«ll majd három esztendő uiuiva a vádelem céljából megint megindítani azt a mozgalmat, mely olyan nagy hullámokat vert a városban. Egyebekben bó<e velünk és dicsértessék az igazság. A választások lefolyása.. A városi választások, melyei- et, élénk mozgalmak előztek meg a polgárság *zoka'ljn érdeklődése mei'ett rendben folytak le. Városi képviselők választása. Dec. 15-án volt a várost képviselőit választasz. Takáos Imre főszolgabíró nagy érdeklődés mellett 9 óra után megnyitóitn a választást, s azt teljes pírtatlau-ággal vezette. Bi— Hol is késik oly soká ? A szomszéd szobában már tüielmetl-mül EÜmögnek a lelencház növendékei, a mandulaszemű kinai fiuk és leányok, meg a többi keresztény kínaiak, a kik a fo-lieni misszió legmes.-zel'b határaiból is eljöttek az örömünnepre. Mert örömünnep lesz ez, az bizonyos. Lám a derék Li-Csong, páter Tom legkedvesebb növendéke is mily ujjongva tánoolja körül a ka ráosouyfát, melynek feldiszitósében segédkezet t az atyának. Hol a sok csillogó gyertyácska lángjaiba bámu', hol az as/.t-tlon elrendezett i ajándékokra, a jó meleg ruliácskákra, jáiékszerekre, könyvekre, szentképekre, melyekből majd mindenkinek jut . . . . . . Li-Csong különben már osak »volt« növendéke a lelencháznak, most már inkább az elöljáróság tagja itt,. Mert ö katekista, a ki a katekizmus és biblia tanításában segít a jó atyáknak, páter Tómnak és páter Al-pel-nek, a mint a kinaiak az »Albert« nevet ejtik, őt is ugy szedték föl a kikötő partján, lr.deg téli napon, félig megfagyva, s behozták ide a lelencházba, a hol a legokosabb gyermekek egyike volt, s tizennyolc éves korában már katekista lett. Egyébként, pedig asztalos mesterséget tanult és elég megrendelést, kap még a pogány kínaiaktól is. A derék fiút, páter Tom papnak szánta s ha Isten segit, két óv múlva elküldi öt Európába, valamelyik egyetemre . . . Éppen Li-Osong jövőjéről gondolkozik Tom atya, midőn a szomszéd szobában nagy örömzuj támad. — Ahá, megjött Bleury ur ! mondja Tom atya örvendve. Valóban ő volt, s azonnal be is jött, a díszterembe. Ah, kedves páter Tom, valóban gyönyörű, igazán fönséges ! szólt elbámulva Bleury, midőn a ragyogó dolgokat megpillantotta. Nem is gondoltain, hogy olj'au kevés pénzből iiyen pompát lehessen elővarázsolni. — Istennek legyen hála, mindent elég olcsóért szerezhettem meg. De hol vau kedves neje s a kis Zsül ? — Mindjárt itt lesznek ők is; feleségemnek még egy kis dolga van a ház körül ; ha ezt, elvégzi, azonnal jön ; bizonyosan útban is vau már. 1 — Megvárjuk minden bizonynyal. — uh, azért osak tessék megkezdeni az ünnepélyt. Hátha esetleg sokáig kellene rájuk várakozni. Tetszik tudni, az asszonyok lassan tudnak elkészülni! . . . tette hozzá nevetve a kedves ur. — Azt már ntm tesszük, bocsánat, iniszsziónk n m lesz oly tiszteletlen földi angyala iránt. — Nono, már megint hogy hízeleg, kedves Tom atya I — De hát nem mondok igazat? Egy darabig még beszélgettek ; de Bleury né még mindig késett. Pá er Tom már kezdett kissé türelmetlenkedni. — Li-Csong fiam, eredj csak Bleury urékhoz, s nézd meg, jön-o mar B1 uryu^ «ss/.ony. Li-Csong a következő pillanatban már Fo-Li^-n szük utcáján nyargalt, Bleury háza felé, mely a harmadik utcában volt,, köael a kikötőhöz. * Alig hogy Li csöng elszaladt,, belépett Bleuryné liis fiával. Férje és Tom atya örvendve, de egyszersmind csodálkozva siettek eléje. — Hogyan, édesein, nem találkoztál LiCsonggal ? — Li Csonggal ? Ne ti. — Mert éppen az imént szalajtottuk el érted. — Kem, nem találkoztam vele. Bízonyonyosan más utcán ment látásunk felé. — Persze, persze — mormogott Bleury, — valószínűleg a rövidebb ut.nt választolta, itt a Scsawlor-köz öt perccel megrövidíti a távolságot. — Ah, a Schawlor- köz . . . Tudod, arra nem szeretek járni, mert, ott egy pár igen furcsa hirü és külsejű ember lakik. Félek tőlük — Igaz, emlékszem óu is, szólt közbe páter Tom, — Ju-fu, a varga, szintén ott lakik, a kire alapos a gyanúnk, hogy együtt szit a boxerekkel. Valószinüleg ö a box*rek itteni — Képes levelezőlapokból újdonságok, továbbá karácsonyi és újévi képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.