Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. december 2 S erre az >Könyvrec sok mindent ráfog­tak már az emberek: hogy szerzőjük nem is élt; ha élt, nem az volt, aminek ma­gát vallotta; amit mondott, nem ö mondta ; csak még azt nem merte mon­dani senki, hogy az életbölcsesség, amit a betlehemi Kisded tanitott, hogy az téves vagy hazug. S ö mondta azt is, hogy boldogok a tisztaszivüek. S ime látom tizenkilencszer száz évnek folyamát. Csupa vér, szenny, könnyű e folyó, felette a halál szelleme borong s elfojtott sóhajok, a düh fog­csikorgása s keserves zokogás rémséges zűrzavara kavarog a vizek felett. De a messze homályban valami fénysugár szű­rődik át a ködön. Egy karácsonyfa jön mind közelebb. A betlehemi jászolból nőtt ki a törzse, ágain apró tüzek csil­lognak, ezüst meg arany fűszálak ra­gyognak tüi között, angyalok hordozzák, hófehér szárnyuk nesztelenül, puhán li­beg a f nyes levegőben s ajkukról kél csodálatos, egetverő föld rengető és mé­gis lágy, dallamos ének: Dicsőség Is­tennek, békesség embernek,* S amerre ellebeg a csodálatos, szent fa, ott sürü buborékot vet a folyó; halk ezüstcsen­gésii csillingeléssel pattannak szót a fel­színen s árad szét belőlük a bocsánat, a szeretet a lelkesedés, az ihlet, a köl­tészet lelke. S akik a fára tekintenek ós akik hallgatják az angyalok égi karát, azok megszűnnek sirni, elhal vérhabos ajkukon a szítok s kezük imái a kul­csolódik. Az áldozat megöleli gyilkosát; a hitves keblére öleli eltévedt hitvesét, a zsarnok kezét nyújtja a véresre kor­báosolt rabszolgának s a haldokló ajka körül ott enyeleg a szelíd, verőfényes mosoly. A karácsonyfa édes illata terjeng a levegőben, ágairól a reménység árad, apró tüzeiről a szeretet lángja szórja szét fénykévéit. Körülötte nincs gyűlölség, nincs kétségbeesés, csak édes, mennyei boldogság. Mert akik a karácsonyfa alatt imádkoznak, azok tisztaszivüek s azok a boldogok. Igen. a karácsonyfa termi a béke gyümölcsét. Amelyik házban karácsony estén eg}iitt imádkoznak az emberek, ott van a boldogság tanyája. Ott van ós csak ott van. Ott teremnek a hősök ós a békességesek. S aki Ízlelte az öröm­nek ezt a forrását, az nem felejti el soha és nem hagyja el soha. Békesség napja, szeretet ünnepe, jövel, jövel. Mert éhezünk, fázunk, szen­vedünk ; tedd boldoggá legalább egy napra a gyötrődő emberszivet. Áraszd szót közöttünk a mindnsóget összetartó erőt: az emberi, a testvéri szeretetet. A községi választás. Megtörtént a legnagyobb rendben. Azt mondják róla, hogy az egész körülbelül olyan volt, mint r.z őszi esó, a mely a ki«árgult éle­tet nem üditi fel, A kik e hasonlattal élnek, azoknak nagyjában ós egészben igazuk i lehet. Ugyanis a képviselöt^stü'et is, meg az elöljáró­ság is egy két kivétellel a régi. Tehát mi sem vábozott, az az jobban mondva, semmi különös sem történt. Pedig valami különösre nagyon vágyódot a publikum, a melynek ea időszarint semmi látványossága ninos Keszthelyen. De uein egé-zen igy vau. Vala.ni mégis történt. Megmozdult az érdeklődés és ennek kö­veztóben leszavaztak 862-en, a mire élő ember nem emlékezik Keszthelyen. Hogy mi okozza ezt a nagy érdeklődést, azt nem tudjuk ; az azonbau bizonyosnak lát­szik, hogy nem az, a miért tulajdonképpen le­folyt. a választás. Akár hogyan töl ténk is, az bizonyos, hogy a közügyek ber őreinek vizsla ütemekre van szükségük és mert ezeket, ezúttal sikeiüt meg­találniok, nincs kétségünk *z iránt, hogy jobb jövendő zálogát birjuk. A kik tehát közvetle­nül tauu'. voltak a szavazás körül való nagy buzgalomnak, azt. mondják, hogy ez aa őszi eső, bár viruló életet nem kelt, nyom nél­kül még sem marad. Mi is ugy goudolkoduuk, hogyha nyomot, hagy, akkor mar is elérte a célját az a mozgalom, a mely a tii»zi ujitás eél­jából megindult,. Ugy kis ráijesztés soha sem árt. ott, a hol a dolgok posványosodni kezdenek. Már pedig abban megegyeztek a vélemények, hogy ná­lunk bizony ugy járt sok jó ügy. Most pedig, hogy az uj képviselőtestület és elöljáróság együtt van, azt a kérdést vagyunk bátrak koo­káztatni, hogy amit. nem tanult meg a Palkó, birjr-« majd a Pál? A munkát? Da mivel pró­fétáknak nem születtünk, azért jóslásokba >>«>n is bocsátkozunk, hanem váruuk három é"en at és akkor majd felelünk erre a kérdésre. Lőhet, hogy megtanul dolgozai, leh«t, hogy nem. Ki tudná azt előre megmondani. Annyit azonban mondhatunk, h<>gy a* egész munkássága áldásos osak akkor !»*«;, ha a szem elől nem teveszti kettős célját, a mi körülbelül egyértelmű azzal a régi bibliai mon­dással : »Adjátok meg a császárnék, a mi a osászáré; az Istennek, ami az Istené.« Vagyi* : Adassék meg a város elöljárósága által mindaz, arai töle jót, és nemest a vátosi polgárság meg­követel uet. Ez pedig nem más, mint. igHzáudi tö­rődés a városi lakos ág, kü önösen a kis em­berek érdekeivel, hogy legalább ezek ne le­gyenek kénytelenek a szegénységük nyomorú­ságai mellett még gőgöt is, vagy megvetést, tűrni éppen azok rósséiöl, a kiket vérükből valónak tartanak. De nem cs>ik ez legyen meg, hanem a város helyes irányú fejlesztásevel v«ló törődés is, a mely mindig számításba venzi a lakosság teherbíró képessegét illetőleg mindig ennek a határain belül mozog. Valósuljon meg valahára ag a fe fogás m nden vonalon é < »z a becsületes elv nyerjen kift-|e« st mindezen tény­kedésben, hogy a hatóság van a lakos-ág r;, és nem a lakosság a hatóságért. Munka pedig, melyei embertársaink javá­ért végezhetünk, kínálkozik bőven e városka falain bolül is é- ha ez-ke' «z uj-régi rend tel jes szivval, rugalmas elmével, fzer«tettel é*. pár­tatlan igazságéi eettel végezi, akkor nem k«ll majd három esztendő uiuiva a vádelem céljá­ból megint megindítani azt a mozgalmat, mely olyan nagy hullámokat vert a városban. Egye­bekben bó<e velünk és dicsértessék az igazság. A választások lefolyása.. A városi választások, melyei- et, élénk moz­galmak előztek meg a polgárság *zoka'ljn ér­deklődése mei'ett rendben folytak le. Városi képviselők választása. Dec. 15-án volt a várost képviselőit vá­lasztasz. Takáos Imre főszolgabíró nagy érdek­lődés mellett 9 óra után megnyitóitn a válasz­tást, s azt teljes pírtatlau-ággal vezette. Bi­— Hol is késik oly soká ? A szomszéd szobában már tüielmetl-mül EÜmögnek a lelencház növendékei, a mandula­szemű kinai fiuk és leányok, meg a többi ke­resztény kínaiak, a kik a fo-lieni misszió leg­mes.-zel'b határaiból is eljöttek az örömünnepre. Mert örömünnep lesz ez, az bizonyos. Lám a derék Li-Csong, páter Tom legkedvesebb nö­vendéke is mily ujjongva tánoolja körül a ka ráosouyfát, melynek feldiszitósében segédkezet t az atyának. Hol a sok csillogó gyertyácska lángjaiba bámu', hol az as/.t-tlon elrendezett i ajándékokra, a jó meleg ruliácskákra, jáiéksze­rekre, könyvekre, szentképekre, melyekből majd mindenkinek jut . . . . . . Li-Csong különben már osak »volt« növendéke a lelencháznak, most már inkább az elöljáróság tagja itt,. Mert ö katekista, a ki a katekizmus és biblia tanításában segít a jó atyáknak, páter Tómnak és páter Al-pel-nek, a mint a kinaiak az »Albert« nevet ejtik, őt is ugy szedték föl a kikötő partján, lr.deg téli napon, félig megfagyva, s behozták ide a le­lencházba, a hol a legokosabb gyermekek egyi­ke volt, s tizennyolc éves korában már kate­kista lett. Egyébként, pedig asztalos mestersé­get tanult és elég megrendelést, kap még a po­gány kínaiaktól is. A derék fiút, páter Tom papnak szánta s ha Isten segit, két óv múlva elküldi öt Európába, valamelyik egyetemre . . . Éppen Li-Osong jövőjéről gondolkozik Tom atya, midőn a szomszéd szobában nagy örömzuj támad. — Ahá, megjött Bleury ur ! mondja Tom atya örvendve. Valóban ő volt, s azonnal be is jött, a dísz­terembe. Ah, kedves páter Tom, valóban gyönyörű, igazán fönséges ! szólt elbámulva Bleury, mi­dőn a ragyogó dolgokat megpillantotta. Nem is gondoltain, hogy olj'au kevés pénzből iiyen pompát lehessen elővarázsolni. — Istennek legyen hála, mindent elég ol­csóért szerezhettem meg. De hol vau kedves neje s a kis Zsül ? — Mindjárt itt lesznek ők is; feleségem­nek még egy kis dolga van a ház körül ; ha ezt, elvégzi, azonnal jön ; bizonyosan útban is vau már. 1 — Megvárjuk minden bizonynyal. — uh, azért osak tessék megkezdeni az ünnepélyt. Hátha esetleg sokáig kellene rájuk várakozni. Tetszik tudni, az asszonyok lassan tudnak elkészülni! . . . tette hozzá nevetve a kedves ur. — Azt már ntm tesszük, bocsánat, inisz­sziónk n m lesz oly tiszteletlen földi angyala iránt. — Nono, már megint hogy hízeleg, ked­ves Tom atya I — De hát nem mondok igazat? Egy darabig még beszélgettek ; de Bleu­ry né még mindig késett. Pá er Tom már kez­dett kissé türelmetlenkedni. — Li-Csong fiam, eredj csak Bleury urék­hoz, s nézd meg, jön-o mar B1 uryu^ «ss/.ony. Li-Csong a következő pillanatban már Fo-Li^-n szük utcáján nyargalt, Bleury háza felé, mely a harmadik utcában volt,, köael a kikötőhöz. * Alig hogy Li csöng elszaladt,, belépett Bleuryné liis fiával. Férje és Tom atya ör­vendve, de egyszersmind csodálkozva siettek eléje. — Hogyan, édesein, nem találkoztál Li­Csonggal ? — Li Csonggal ? Ne ti. — Mert éppen az imént szalajtottuk el érted. — Kem, nem találkoztam vele. Bízonyo­nyosan más utcán ment látásunk felé. — Persze, persze — mormogott Bleury, — valószínűleg a rövidebb ut.nt választolta, itt a Scsawlor-köz öt perccel megrövidíti a távol­ságot. — Ah, a Schawlor- köz . . . Tudod, arra nem szeretek járni, mert, ott egy pár igen fur­csa hirü és külsejű ember lakik. Félek tőlük — Igaz, emlékszem óu is, szólt közbe pá­ter Tom, — Ju-fu, a varga, szintén ott lakik, a kire alapos a gyanúnk, hogy együtt szit a boxerekkel. Valószinüleg ö a box*rek itteni — Képes levelezőlapokból újdonságok, továbbá karácsonyi és újévi képes le­velezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papirkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents