Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

1902. december 14. BALATON VIDÉK 3. csinált tekintélyünket és nem tekintjük az apró emberi szenvedelmeket, sem az aprópénzzel mérhető érdekeket, sem nem futunk befolyás után, azért nem is kevertünk ebbe a mozgalomba sem pápista fanatizmust, sem anti-semitaságot és több eféle, de igen olcsó és már meglehetősen lekoptatott szellemi elcsuklásokat. Ayszegénység télen. (N. J.) Szegény embernek nyáron is nehéz a sorsa, télen kétszeresen az. A ki csak mozogni ind nyáron, megkeresheti mindennapi kenyerét. Minden bokor menedéket ád. A tél azonban rémképe a munkaképes szegénységnek csakúgy, mmt a nyomorgó Lazarómknak. Szegénj'séggel küzdő embertársainknak különösen két osztályára tereli részvevő figyelmünket a most teljes ridegségével és zordonságával beköszönő tél. Ide tartoznak első sorban azok az embertársaink, kik tudnának és akarnának is dolgozni, de a téllel járó munkaszün^telés tétlenségre kárhoztatja őket s kénytelenek erejüket parlagon hevertetni. Tavasztól késő őszig sorvaszló munkában fogyasztotta erejét a munkás, hogy a maga és családja mindennapiját előteremtse. Verejtékes munkájának gyümölcsét részben a mindennapi élet. szükségletei, részben a mult, tél adósságai fölemésztették. Mert keltőből ól a szegény ember : a mindennapi munkából és a hitelezésből. E kettő közölt, vergődik folytou. Ez már az ő sorsa. Ha van naponkint munkája, van napi kenyere. Ha nincs akkor . . . akkor is élni kell. Él tehát, busás percenttel járó hitelből. Es az évn"k egy hosszú szaka a tél ez utóbbira kónyszeriti öt. Belekerül az adósok könyvébe. Rováson tartják napi életét. Nyári keresetének jórésze e róvás törlesztésére fogy el. Mikoron eljön a kikelet, megkezdődik a munka, az aratás, — ott áll mellett e élete két elmaradhatatlan társa : a napi élet kiadása, meg a hitelezők zsákja. E kett őre esik egész nyári keresménye. Igy azután nulla a nullába fölmegy es télire iLarad a szegény mnnkásembernek - zérus. Maga pedig ott van, a hol volt az előző ján igy ereszt m m .-zük.-ég tovább vitatnunk. Dolgozatom ez utolján a mai poétika még tiszta műfaját tartottam c-ak szem előtt. Pedig azt látatja a tapasztalás, hogy a tiszta műfaj manapság immár — ián az egy dalt kivéve — mentül ritkább. A jövendő «!ighanem jórészt, lerontja a tiszta műfajok amúgy is meglazult foglalatjait. Lehet,. Ez ügy bővebb megvitatása nem ide tartozik : van benne gondolkodásnak megmarkolni valója s igy messaire kirúg ma a táigyalás. Mindössze azért emlékeztem meg a dologról, hogy az elmondottakat — ha tényleg bekövetkezik is — nem dönti halomra, sőt tán javukra válnék. A zsoltárok is vegyes műfaj ez

en ér'elemben. A Szeut Dávid zsenialitása, költőisége akármikor vau akkora, mmt akár a legnagyobb, tiszta műfajokat iró lírikusé ! Igy hát végére járván ez Írásnak, összefoglalom az egész velejét ebbe a pár szóba: magyaros, keresztény, nemzeti lira, jöjjön el a te országod ! Vucskits Jenő. tél előtt, üres fakamrával, üres éléskamrával, üres kéazel, rongyosan. Ha akad munka, akad tűzifa, akad egy darab kenyér ; hanem, akkor hideg szobában, fázva és éhesen gondolkodhatik a tél zordonságáról, mely tejes erővel szakad nyakába. Ott szenved, didereg, fűtetlen zord szobában maga és családja. Némán tűr és s/enved. Do sorsa annál fájdalmasabb. A munkaliiány leigázza erőit s kénytelen a közelgő nyomor aszo't képét maga elölt szemlélni. Mi', legyen ! Koldulni menjen? Nem arra, hanem munkára született. De ha nincs munka?! Ilyenkor szembeszökő leginkább az az évtizedes mulasztás, uépünknek az az elhanyagolása, mely iuie ilyenkor bosszulja meg magát. Jó segítség volna ilyenkor a házi ipar. De ha nem ért hozzá, mivelhogy erre senkisem tani'otta. Mintha népünk csak az örökös igavonásra, csak mezei munkára, meg kőfejtésre született volna De nem igy van ! Népünkben megvan a kellő értelmi képesség ehhez is. Csakhogy hiányoztak, a kik öt erre tanították volna. Nemsssznti földmivelésügyi miniszterünknek számtalan, a szegénység javát célzó intézménye között a házi iparra is kiterjedt a figyelme, de ha oly nehezen hallják meg szavait azok, kiknek önzetlen munkálkodással a nemes szándékot végrehajtani kellene. Akadémikus értekezés azonban most, nem segít. Hannibál aute portás. Itt a tél a maga zordonságaival. Segítség után kiáltanak a jégt.á' lás ablakos nyirkos hideg jzobáknak éhező munkás lakói. Ket irányban segíthetünk itt: Muukaadás sal és a ker. irgalmasság cselekedeteivel. Elsősorban közhatóságaink enyhíthetnek a szegény nép téli nyomorán. Vármegyénél, városoknál és községeknél bizonn3

7ára vannak olyan reudelkezési alapok, melyeket a munkásnép foglalkoztatására fordíthatnak. Országos, megyei és községi utak javítása s más városi vagy községi munkák végeztetése— habár a nyári díjnál kisebb összeggel fizetve is, — mégis csak enyhítene a nyomoron. Élelmezési raktáraknak, n ípkony háknak hatósági szervezése is nagyban segítene. Könyebben ós olcsóbban jutnának élelmicikkekhez és naponkinti meleg ételekhez. Másik nagy előnye leune ennek az, hogy mire kitavaszodik, nem lennének egyes hitelezőknek kiszolgáltatva. Hanem be.esületes munkájukhoz, mérten lassan kint törleszthetnék téli adósságaikat. Mig a jószívű hitelező bizony nom vár törlesztést, hanem busás ráadással egyszerre, zsákszám vi-zi el a sz

f

igény ember keresményét, a télen hi<elezett egymás fejében. Mérhető!l6ii sokat, segíthetnének itt, még a kölcsön gabona-magtárak. Melyeknél a lisztes zsák mellől ugyan nem kandikálnak elő a csábitgató pálinkás hordók, de annál több anyagi és erkölcsi tőkét képviselnek a szegény emberre nézve. De hát ezeket is ki csinálja meg. Minden községbe csak nem mehet el Darányi miniszterünk. Meg vagj-unk róla győződve, ha annyi keze, lába volna, a hány város én községe hazánknak van : egy fejjel, egy szívvel, d® ezernyi ezer kézzel ós lábbal ezt is megcsinálná. A katliolikus körök országos szövetségénél, a >Hangyánál,« az országos gazdaszövetségnél ott vannak a inuukára kész férfiak, de vannak-e kik készségüket igénybe voszik ? Lelkipásztorok, tanítók a néphivatott és természetes vezérei és védői ! Dnhog}' veszik közreműködésüket igénybe. Ez és hasonló célokat szolgáló nyomtatványaik ot'. vannak — raktáron, a por eszi mej? a mol. A gazdakörök volnának hivatva itt is a kezdő lépéseket megtenni. Nagyot, srgitenének népünk nyomorán s azt hiszem, minden kivándorlási kongresszusnál többet érne — a tett. Ez utóbbi azonban csak a jövő nyomor rémképét, ijesztené vissza. Most azonban a tél nyomcruságaival kell számolnunk. Nyújtson segítő kezet a társadalom is és főképen annak tehetősebb tagjai hallják meg eml ertár.-aiuk kóró szavát: »Adjatok adjatok a mit «z Isten adott." Gyakorolják a ker. irgalmasság cielekedeteit — azokkal a szegényekkel, kik munkahiányában dolgozni nem tudnak, koldulni pedig szégyelltek. Egyes társadalmi intézményeink a jót.é. konyság gyakorlásában eddig is szép példával mentek elől, de az ily rendkívüli tél H maga rendkívüli nyomoraival az egyes tehetősebb polgárok és intézetek segélye után is kiáltanak. Annál inkább is, mert, előbbiek erőit a mindig szegények, a társadalomnak azok a Lazaroniai, kiket rósziut az öregkor tehetetlensége, részint testi, vagy lelki fogyatkozásaik, vagy a sorscsapások sújtó keze taszítottak nyomorba — szokták rendesen kimeríteni. Ezek az evangelium szegényei, kik mindig velünk vannak és irgalmasságuukra mindennap számítanak. Télen ép ugy mint nyáron. Ezek a ker. Charitas, a szeretet gyermekei, kik irgalomból élnek s irgalomért esedeznek naponkint, ajtóink előtt. Nálunk nincs szegényház Philantropikus ezeruyi ezer alapítványunk közt a szegény ügy e hatalmas tényezőjét hiába keressük. Ha nincs o'thonuk, hát járnak tagbaszakadtén, rongj'osan, ne vessük meg, segítsük őket. A tél zordonsága, nyomoruk kiáltó volta, a szeretet nagy ünnepének közelsége iuditsa könyörületre sziveit azoknak, kiknek az Isten adott. A ki fölöslegéből a szegénynek ád, Istennek hoz áldozatot,. Városi rendkívüli közgyűlés. Keszthely város képviselőtestülete dec. hó 9-én d. u. 2 órakor a városház nagytermében Nagy István v.-biró elnöklésóvel rendkívüli közgj'ülést tartott — mondjuk — lanyha érdeklődés mel'ett. A városi képviselők ezúttal is következtesek maradtak önmagukhoz. Ha a mandátum ideje alatt nem érdeklődtek a közügyek iránt miért érdeklődjenek most, mikor a mandátum lejárt. Ki tudja, mi következik ezután ? Bucsuzni csak nem mennek oda. Szóval kitartottak ők mindvégig — a közönyösségben. Ily előzmények után nyitotta meg Nagy István vbiró a közgyűlést miikor is napirend előtt Stieder Lajos városi ügyész jelentést tett a képviselő testület által reá ruházott megbízatás eredményéről, melyet az Első Hazai Takarékpénztárral folytai ott a convertálás ügyében. Az int,é7et nem hajlandó kedvezőbb feltételeket engedélyezni a városnak, de az ellen nem volna kifogasa, ha a város a fölvett kölcsönt kisebb részié'ekben fizetné hosszabb határidővel még pedig oly módon, lioey a még visszalevő adósságot nem 42 éven át, hanem 65 éven át törleszti. A jelentés tudomásul véletett. Nagy István városbíró előterjeszi ette a m. kir. igazságűgyminiszter azon átiratát, mely szerint a várost az évi 600 K. bérösszeg fizetése alól fölmenti, melyet eddig a telekkönyv helyiségeiért fizetett. A képviselő testület a leirat tartalmát tudomásul vette ós Lénárd Ernő indítványára jef?3

rzőköuy vében köszönetet szavazott. Grötz Ferenc táblabírónak, a ki a város kérvényét párlolólag terjesztette fel a miniszterhez ; ugyan ily mód m köszönetét fejezi ki a testület Bogyay Máté or-z. gyűlési képviselőnek, a ki szintén ez ügyben buzgólkodott az igazságügyi miniszternél. Csirke Iván városi jegyző jelenti, hogy a tisztújítás vagyis az uj elöljárók választása dec. hó 19-én fog megejteini. Elnöklő Nagy István városbíró ugy a maga, mint az " elöljáróság nevében köszönetet, mondott, ama kitüntető bizalomért, melyet a képviselőtestület az elöljáróság irányában tanúsított. A legújabb divatú téli kész férfi és gyermek ruhák téli kabátok, kavelokkok Ulszterok és ragián kabátok csinos kiállitásban rendkivüli nagy választékban a legolcsóbban kaphatók HUSS FERENCZ-nél Keszthelyen, Kossuth Lajos-utca a városházzal szemben.