Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

1902. október 19. BALATONVIDEK 5. kelt ez ifjúsági dalárda, melynek befejeztével Molnár Pál ifjúsági elnök mondott, megható be­szédet. A beszéd elh'icgzása után Bizi Sándor zenekara játszott n'hány gyászéneket. A dalos­kör éneke fejezte be a kegyeletes ünnepélyt.. — Az ipartestület is felkereste nagy jótevőiuek Uuterberger Ferenc és Khern Ágoston sirjár, melyekre diszes koszorút helyezett. Nagy kegye­lettel adózott, nagy szülöttünk ós jótevőnk Vaszary Kolos hercegprímás édes anyjának sír­jánál is, hol a kigyulladt,lámpák fényénél szállott sok szegény esdő fohásza az egek urához annak lelki üdvéért, ki a szegények igazi istápolójának adott életet. — A legényegyletek főfelügyelőjének látoga (á»a. Töleséry Ferencz, szt. széki ülnök, főgymn. tanár s a veszprémi egyházmegyei legényegyle­tek egyházmegyei föfelőlügyelöje a mult vasár­nap meglátogatta a keszthelyi kath. legényegyle­tet, Az egylet szellemi és anyagi ügyeit meg­vizsgálta. Keszthelyiül Nagy Kanizsára utazott az ottani kath. legényegylet meglátogatására. — Szt. Benedek rendi névtár. Vettük az ősrégi pauonhalmi Szt.-Benedekrend névtárát az )902—3. tanévre, melynek adatait az alábbiak­ban ismertetjük : A rend élén Fehér Ipoly dr. panonbalmi főapát áll. A rendből magasabb egyházi méltóságra emelteitek : Yaszary Kolos bíboros-hercegprímás esztergomi érsek ós Kohl Medárd dr. fsz. püspök és esztergomi kanonok. A főapátsághoz tartozó fiók apátságok . a ba­kouybéli, apát —; a tihanyi apát: Halbik Czyprián; a dömölki, apát: —. Budapesten: Bita Dezső dr., szt. Margitról nevezett bélai apát. A rendi személyzet ugy oszlik meg : 1. fő­apát, 3 apát, 157 áldozó pap, 14 egyszerű fo­gadalmas, 18 fogadalom nélküli növendék ós 6 novicius, összesen: 199. Van a rendtagok kö­zött. : 7 hittudományi, — 18 bölcseleti doktor, — 6 tlieologiai, — 9 tanár képzőintézeti, — 62 gimnáziumi okleveles rendes, — 3 rendes, — 10 helyettes tanár és 2 nevelő. Lelkipásziorkodással foglalkozik 27, gazda­sági téren működik 12, egyéb tisztségben 19, nyugalomban 9, növendék 3ö rendtag. A rend nesztora : Viuoze Paulin Isi ván, a ki Komárom­ban 1714, april 18 áu született. A rend vezetése alatt áll ; 1 főiskola Pannonhalmán 34 tauulóval, 3 fő- és 3 kisgymnazium 1694 tauulóval, 25 plébánia, 101 tiókegybáz, 44 templom és ká­polna, ezen kívül a rend kegyurasága alá tar­tozik még 86 község. A főapátsági egyház te­rületen az ö.stzes lélekszám 42951, ebből róm. kath. 86662, A rend feniartós vezet 4 szerzetes női rendházat 22 szerzetes nővel, kik kisded­óvókban és leányiskolákban nőneveléssel foglal­koznak. A főapátsági egyházterülefeu van 21 elemi népiskola 43 osztályban 4696 tanulóval. — Honvédsk esküje. Mint mult számunkban jeleztük, november elsejéu, Mindenszentek nap­ján volt a honvédek esküje. Reggel 8 órakor szt. misét hallgattak a plébánia templomban, honnét a kaszárnya udvarára vonultak. Itt jelen volt a tisztikar. Sinkovics Nándor káplán, rövid szt. beszédet intézet,t az esküvő huszárokhoz. Majd a felolvasott eskü minta szerint fölesküd­tek, mely után Nagy Károly százados intézett bu. ditó beszédet a huszárokhoz. — Halálozás. Raiuprecht Antal püspöki jószágkormáuyzót, a Ferencz József rend lovag­ját súlyos csapás érte. Kedves leáuya Irma f. évi november hó 6-áu életének 24. évében meg­halt. A korán elhunyt urleány temetése unt va­sárnap délután 4 órakor megy végbe Rátóton, miután már az előzetes beszentelós Veszprém­ben megtörtént. A mélyen sújtott szülők fáj­dalmát t-nyhil.se a viszontlátás reménye s tisz­telőik őszinte részvét}. — Halálozás. Horváth Dániel tapolcai nyug. takarékpénztári szolga okt. 28 án 73 éves ko'ában végelgyengülésben meghalt. Az öreg Dani bácsi, iiat évvel ezelőtt került, teljes fize­téssel nyugdíjba, miután intézetét 26-éven át hűségesen szolgálta. A szabadságharc Sümegen talalta, hol mint 19 éves iíju Mihály testvéré­vel beállott a honvédek közé. Részt vett a Jellasics elleni hadműveletekben, onnan Damja­nicti hadtestéhez került ós Sze»t-Tainásná! sze­mélyes bátorságával kitűnt. Budavár dicsöiéges bevétele után Klapka taboiába került, a hol Komárom vár kapitulásáig meg is maradt. Részt i vett a váci és isaszegi osatákban is. Az el­nyomatás korszakában 10 évig mint, városi őr­mester szolgált és tevékeny részt vett a vidéket fenyegető rublóbaudák üldözésében. — Villamos világításunk. Városunk villa­mosvilágitásáia beérkezett 3 ajáulat kiadatott egy bizottságnak tanulmányozás céljából, a mely bizottság a legközelebb megtartandó képviselő­testületi ülésen jelentést és indítványt fog be­terjesztem a végleges döntésre. Ugyanakkor Beck Sáudor által nemrégiben kifejtett conver­táláii műveletre vonatkozólag fognak jelentést tenni. — A kath. legényegylet ünnepe. A keszt­helyi kath. legényegylet ma vasárnap tartja meg XIII. Leo pápa 25 éves pápaságának ju­bileumi örömüunepét saját helyiségében. Az ünnepély dóim áu 5 órakor kezdődik. Az érdek­lődő közönséget szívesen látja az egylet. Nov. 23-án pedig Baut.scher József urnák a szombat­helyi kath. legényegylet világlátott alelnökének vetített, képekkel kisért, igen érdekesnek Ígérkező előadásaival kapcsolatosan műkedvelői előadást tart a kath. legényegylet. Az előadás próbái már folyamatban vannak. A jövő hót lolyamán küldi szét az egylet a meghívókat-. — 102 éves asszony haiála. Ritka életkort ért meg Pap Örzse. Nagy-Bajomban szü­letett 1800-ban s így folyó évben érte meg 102-ik életévét. Még a mult évben főnt járt. Régi sárgáslevelü imakönyvével ott lehetett látni a templom körül naponkint. De a nagykor terhe ez évben már teljes súlyával nehezedett a nagy időket ólt asszony meghajlott vállaira. A szobát őrizte. Irgalmas lelkek gondozták. Sen­kije nem voit s észrevótlenü' 1 fejezte be hosszú életét. Vasárnap reggelre halva találták. Azok az irgalmas lelkek, kik életében gondját viselték, te­mettették is el. Temetése mult kedden november 4 ón volt. — A miniszter köszönete. A vallás és köz­oktatásügyi m. kir. miniszter Fehér Ipoly pan­nonhalmi főapátnak ós Halbik Cypnán tiha­nyi apátnak, a miért a tihanyi Szent-Bensdek­rendi apátság a tihanyi róm. kath. iskola ópüla­»éhez 2Ü,000 korona költséggel járult, őszinte köszönetét ós elismerését nyilvánította. — Uj segódtanfelügyslöi állás megyénkben. A vallás es közoktatásügyi miniszter a megyei közigazgatási bizottság megindokolt javaslatára elhatározta, hogy a vármegye területére má­sodik tanfelügyelői állást szervez, melynek költ­ségét az 1903. évi költségvetésbe fel is vette. — Panasz. A Balaton part több vidékiről panasz érkezik szerkesztösógüukbe, hogy a • Balatoni Halásztársaság* drága pénzért sem juttat halat a községek likéinak. Talán nincs tudomása e mostoha bánásmódról a halásztár­saságuak ? Jó lesz gondoskodni e miszeria or­voslásáról, mert az orvhalász bizonuyal ki fogja segíteni a halra sóvárgó balatonparti lakósokat. — Vétkes flondatlanság Gerencsér János rendesi lakós játszás közben serectel töltött fegyverével Gróf Antal leányát meglőtte. A kis Uány fejét ó« balkezét találta egy-egy serét s igy szerencsésen került ki a halálos vesz delemből. — Iskola szentelés. Okt. 26 án szentelte fel Legáth Kálmán zalaegerszegi esperes plébá­nos a böröndi róm. kath. iskola uj epületét. Az ünnepélyen jelen voltak : Ruzsicsira Kálmán dr. kir. tanácsos tanfelügyelő, Thassy Lajos főszol­gabíró, Thassy Kristóí megyei főügyész, Lányi Kálmán kir. főmérnök, az elöljáróság, iskola­vesztettem nem az utat, mert az nem is volt, hanem a menetirányt ugy 1800 méter magas­ban este hat óra körül. Megálltam, körülnéz­tem. De hogy az utat kereshessem, vissza kel­lett másznom a meredek hegytalon. Vagy öt p rc telt el, mig nyomokia leltem, minden irányban körülmászva -s körülnézve. Akközben minden eshetőségre gondoltam, csuk arra nem, hegy az utat előbb-ulóbb meg ne találjam. Mert az lett volna a lezuhanást kivéve a leg­nagyobb baj. Könnyen, nyáriasan voltam öl­tözve, csak egy vékony felöltő volt velem. Ott a Oarls-Eisfeld szomszédságában egy hosszú csillagos éjszakán át teljesen áthülhet az egész test; ha eső kerekedik, még rosszabb. Rómhosszu volt az az öt peroz ! Az útirányt megtalálva siettem tovább le­felé, de óvatosabban, több körültekintéssel. Már elkészültem arra is, hogy újra elveszthetem a kanyargó útirányt. Ha többször eltévednék s rám esteledik, meghálok ott az alpesi rétsn a kis pásztoriul tanyáján s holnap hajnalban majd csak visszatérek hallstatti szállásomra. Mily jó, hogy nincs senkim : sem feleségem, sem anyám, aki otthon kétségbe esuók miattam egy hosszú éjszakán át . . . Ha azonban 7 óra körül lent lenuók a sziklaormok tövében, akkor nem térek be a kis pásztorüu tanyájára s hazamegyek. Gyors leereszkedósem közben, bár nagyon megkéstem, inégsem tudtum megállani, hogy a virágok után le ne térjek itt-ott az ösvényről. A mint a hegymászóknál soktzor lehet látni, én is tele voltain virágokkal : alpesi rózsával, gentiáuával, ritkább fajla páfrányokkal stb. A mily keményen szoktam edzeni testemet, oly nőies gyengédséggel olvad bele lelkem min­denbe, a mi szép ; végtelenül szeretem a virá­gokat ! ^ Hót óra körül minden komolyabb baj nél­kül ott gyalogoltam gyors ütemben a pásztor­tanya mellett. Természetesen eszem ágában sem volt már, hogy ott maradjak éjjeli szál­lásra. Sőt, mivel igen szomjaztam s immár nem | aggódtam azon, hogy újra eltévedhetek, meg­maradt 4 deoi boromból egy jót akartam húzni a szerencsés megmenekülés örömére. De a mint két sor nagy szikla közt, sebesen száguldtam előre, balkezemben tartott tarisznyám lengés közben egyik sziklához csapódott s a kis zacs­kón át csorogni kezdett az én magyar földön termett »burgundi« vörös borom. De jobb volt így ! Mert, augusztus közepe utáu már koráb­ban sötétedik. S egy jó fél óra múlva ugyan­csak szükség volt a legélesebb látásra, a leg­nagyobb józanságra ós lelki erőre s egyensúlyra. A mint a régebben érintett havasi legeion ke­resztülvágtam s az erdőbe értem, a hol csak gyér jelek vannak, de ut nincs : nekimentein a halktatti tó egyik kopár hegyfalának, a mely­nek oldala teljesen puszta volt s úgyszólván függőlegesen ereszkedik le, de fönt fenyüfák s bokrok sötétednek rajta, a melyektől n«ui lát­hattam tisztán. De itt aránylag igen gyorsan, egy-két perc alatt megtaláltam a helyes irányt s ba­marosau oda ertem arra a tisztásra, a melynek szomszédságában a kivágott fenyütörzsek hever­tek s a hoiinau először pillantottam meg ez utamon a Dachsteiu jégmezőjét. Visszanéztem rá most is; világított a félhomályban. Innen kezdve már biztos volt utam, de bizony szik­lás, mocsaras s miud jobbau sötétedett. Alig tettem meg igy egy jó félórai utat, fölkelt a hold. Ezüst sugarai áttündököltek a fenyüfák koronáin, beragyogták utamat. A mint sürübb erdőben törtettem lefelé a lejtőn, már tul a salzbergi bányaközségjn, egy­kutya futott elém osahotva. Nem ijesztettem rá ; jókedvemben barátságot akartam vele kötni. De erre még dühösebben ugatott, közelebb azon­ban nem jött, hozzám. Osak farolt lefelé az uton, mig egy hatalmas sziklába megütődve, rémes jajgatással eliramodott előlem. Erre meg­szólalt vagy tiz-tizeHÖt lépésnyire egy emberi hang. A kutya gazdája volt: valami őr. Barát­ságos jó estét kívántam a németnek, mire ő hosszú hegymászó botomat meglatva, bámész­kodva kérdezte, honnan jövök. »A Piassenstein ormáról,* mondom neki >a mint látja hold­világnál.* A német csóválta a fejét, ó még vi­lágos nappal sem kiván onnan leereszkedni, mondá, mert annak minden utja veszélyes. Igen kevés tourista megy föl arra, azért igen elhanyagolt, igen rossz az utja, mert a köny­nyebb jaratu szomszéd hegyekről is elég szép a kilátás. »Szép, szép, de távolból sem olyan, mint, a Plassensteinröl* feleltem neki biztos tu­domásom szerint. Azért azonban megfogadtam, hogy olyan hegyoromra, mely ily meredekül emelkedik 2 ezer méter magasra s ily kevéssé járt, soha többé nem iudulok dél felé, s akkor is csak ve­zető után. Este pontban kilenckor Hallstatt fő­terén álltam meg a »Zöld fához* címzett nagy­szálló előtt. Harmaduap hajnalban egy rugalmas izmu vezetővel a 3000 méter magas Daclistein or­mára indultam; nem volt rá különben szüksé­gem, csak az irányt tette biztossá, mig előttem járt. Ez utam távolról sem volt oly izgalmas, mint a Piassenstein megmászása.

Next

/
Thumbnails
Contents