Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-02 / 44. szám

6. BALATON VIDÉK 1902. november 1. mert ezek nélkül az előföltételek nélkül ez a monumentális vállalat soha el nem kezdődhetett volna, Elgondolni is megdöbbentő, hogy az ön­zés, ridegség, politikai torzsalkodás ós közéleti seódelgés közelmúlt esztendeiben mi történt volna e nagy vállalattal, ha véletlenül akkor lép a közönség elé ?!.... A tervezett öt­venöt kötetből talán az első öt kötet se je­lenhetett volna meg, pártolás hiányában. Mig most. . . Most pedig egymás után következnek az öt köteles sorozatok, melyekből a betűk néma­ságában is hangosan kiáltoz felénk mind az, a miről ezeréves múltjában a magyar ész ós sziv álmodott, lelkesedett ós dalolt; — mind az, a mi jövendő fejlődésünknek forrása és alapja. S ráadásul megtörtént az a Magyarországon pá­ratlan eset, hogy a Franklin-Társulat kiadásában megjelenő «Magyar Revuekirók» első sorozatá­nak összes példányai elfogytak, még mielőtt a második sorozat a könyvpiacba került volna, E páratlan anyagi sikerrel kapcsolatos a nagy vállalat erkölcsi sikere is. A nemzet meg­érezte, hogy az irodalom több nemes szórako­sásnál: — megérezte, hogy az irodalom a nem­zet élete, rniuaen törekvéseinek mozgató rugója, de védelmezője is minden törekvés ellen, mely integritására tör. Megérezte ez a politikusnak nevezett nép, hogy remekirói voltaképpen nem­zeti hősök, vezérei a inuukában ; — s megérez­vén ezt, sietett benepesiteni házát nemzoti iro­dalmunk költőfejedelmeivel, hogy a mi nagy lantosainkon is betelnék az Iras szava : — a próféták hivatása örökkön való. Mert a magyar remekirók valóban prófétái voltak és prófétai a nemzetnek mostan is. A magyar nemzeti szellem az irodalomban emel­kedett legmagasabbra, Legszebb virága, lególet­erősebb hajtása mindenkor a költészet vala, és talán semmiféle más téren nem közelítettük meg annyira a világirodalom fejlettségét, mint éppen a költészetben. Igaz, kevés oly költőnk van, a kinek szelleme, áttörve az ország határ sorompóit, közkincsévé lett az egész emberiség­nek ; — de ezeu talán inkább örülni, mint bu­sulni van okunk. Mert, ha a legnagyobbak közül is csak kevésnek a Iratába jutott el külföldre ennek főoka az, hogy költőink mindenkor uom­zetiebbek voltak, semhogy ne veszítettek volna idegen nyelven. Jól mondta irodalmunkról báió Eötvös József, hogy «olyan, mint a százados faóriás: szépeu virul anya-földjében, de elsat­nyul, ha átültetik idegen talajba.» A magyar földnek meg van a maga külön klimája, egenek szine, földjének virágai, levegőjének jellemző sajátja: s az irodalom, mely ebben a milieuben sarjadt, százszorosan becses nekünk, mert min­den ízében magyar ós nemzeti. E mondásunk igazságát mindennél jobban bizonyítja a „Magyar Remekirók" előttünk fekvő második sorozatának öt kötete. Az öt név, mely aranyvágással csillog e köteteken, szinte olyan, mint a kristályos prizsma öt éle, mely a nem­zeti géniusz fényes sugarait az eszmék ós ér­zések skálájának más-mas szöge alatt töri meg. Ott van Arany János, a népies müköltés örök mestere, Szigligeti Ede, a nópszinmü megterem­tője s egyszersmind a kothurnusus tragédia­költő, Vörösmarty Mihály, az európai művelt­ségű, de minden izében klasszikus nemzeti költó, Kossuth Lajos a magyar szabadság és függetlenség apostola, a kinek általános, euró­pai tudásánál csak lángoló fajszeretete volt na­gyobb 4s végül Reviczky Gyula, a modern, sziute mondhatnók: kozmopolita költő, a ki elsőnek emelkedett, a fiatalok közül, e lhunyt remekiróink sorába. Fo rgatvau ezt a diszes kiállítású öt köte­tet, lépten-nyomon érezzük bennük a magyar észjáiást, a nemzeti szellem lüktetését. Eszünkbe jut az idő, — alig félszáz óv előttről szólunk ! — mikor a magyar irodalom egy évi termése belefórt egy kis zsebkönyvbe, mikor egy-egy könyvnek a megjelenése esemény volt, ós Ber­zsenyi, Kazinczy, Kisfaludy, sőt Vörösmarty müvei is, a nyomtatási költségek miatt, csak nagy nehézséggel láthattak napvilágot. Mind ez — csak volt! Azóta nagyot fordult a világ —• s a 'Magyar Remekirók« ez ujabb őt köte­tét forgatva, ujjongó örömmel kiáltunk föl Széchenyivel : — „Elünk még! nem vagyunk holt nemzetnek szerencsétlen, rothadt tagjai, nem „Elő szobor", leírhatatlan kiuok között!" Ugy van élünk: — .annyi sziv nem hiába onta vért« : — s ha az úttörő nagyok, kik e szellemi virágzás termékeuy magvait elhintet­ték, föltámadva láthatnák a tarebólyes fát, mely e csöpp kis mustármugból, az ő munkásságuk­ból sarjad, bizonyára boldogok lennének, hogy nem éltek hiába ! Nagyobb hatása, több érdeme aligha volt költőnek irodalmunkban, mint Vörösmarty Mi­hálynak. Talán azért, mert e nemzetnek neui volt nagyebb költője ő előtte. Honának, nem­zetének lángoló szerelete avatta költővé; ha­zafias lelkesedése hatalmas folyóként áradt szerte verseiben s elöntötte az egész hazát : palotákat ós viskókat egyaránt. Oly eszmékért lelkesült, oly érzésekhez szólt mindig, a melyek az egész nemzet eszméi és érzései voltak, s dalára mil­liók szive dobogott hevesebben. Ezért volt ós maradt Vörösmarty legnépszerűbb költőnek: s ha korunk Ítélete némileg változott is felöle, ez csak a közvélemény átalakulása volt annyiban, hogy — a mi előbb népszerűség vala, ma már dicsőséggé vált. S hogy ez igy van, mutatja a Vörösmarty-szobor mozgalma ; de még ennel is jobban mutatja az, hogy nincs embei Magyar­országon, a kinek, ha Vörösmarty nevét Uailja, rögtön eszébe ne jutna a nagy költőnek egy, két,, öt, tiz örckbecaü alkotása . . . A mit Vörösmarty lángoló hazaszeretete a multb n keresett: — a nemzeti dicsőséget: — Arany János már meg is erte. Amannak nem adatott meg látnia, megérnie az alkoLmányos órát, de Arany Jáuos tulélie az abszolutizmust, együtt örült a neinzeLiel, ineiy annyi küzdelem után végre megkapta alkotmányos szabadságai, s műveltségben, szellemi nagyságban Csaknem, ép oly magasra emelkedett, mint hajdan, szá­zadokkal előbb, a harci dicsösegben. S bár az Ö lelke is vissza-visszaszállt, hogy a szebb múlt­ban keressen vigasttalast: — namar osillapo­dott mégis, mert meghozta a nemzet becsüle­tes törekvéseinek, munkasságanak jutalmát. Így lett Aranyból, a Toldi Írójából, szubjektív költő, a ki, miuL ó maga mondja e ino>tani kö­tethez csatolt előszavaban, — »egyes lírai sóha­jokba tördelte szét, tájo lelkót«. Így születtek meg a balladák, a Boiond Istók, a Vojtina levelel és ars poeticája, a Tasso- és Ariosto lorditások, melyek mind e második kötetben vannak ósszegyütj ve. A harmadik kötet, mit ez a a sorozat ád, Szigligeti Ede válogatott színmüveinek első kö­tete. Drá'ua-irodalmunk e mesteréről remek em­lékbeszédet, mondott Gyulai Pa! (Beszédeinek 1. kötetében, 133 —158. lap), s ez a beszed, mely irodalmunk egyik legbecsesebb monogrufiája, fölment btnuünket Szigligeti írói érdeinenek bővebb méltatása alól. Szigligeti a színpadon uőtt fel íróvá ós negyven evig művelte dráma­irodalmunkat, melyet, száznál több darabbal ajándékozott meg. Ezek közt sok a gyöngébb alkotás : de az a negy darab (Szökött katona, Lelenc, Fény árnyai, Trónkereső), meiyet Bayer József e kötetbe szorított és jeles beve­zetéssel is megtoldott, legszebb darabjai Szig­ligetinek. A népszínmű vet »ö szülte ujjá es magyarrát; — s ha tovább ól ós talál zene­szerzőt, talán megalapítja, a mit kezdett: a ma­gyar operettet is. S ha ez sikerül, talán ugy háttérbe szoríthatta volna a franoia operettet, mint, egykor a német bohózatot, s uj fejlődést indíthatott volna! A negyedik kötetben Kossuth Lajos válo­gatott munkáit kapjuk. Életrajzírója Kossuth Ferenc, fölölte dicséretesen cselekedett, midőn a nagy houtalant nem csak mint politikust, ha­nem miut igen jeles természet tudóst is bemu­tatta e kötet, szük kereteiben. Egész sor tudo­mányos értekezést, tanulmányt közöl (Az agg­teleki barlang, mint őskori temető, Levél Her­íuann Ottónak stb.), melyek széles tudása tel­jében lűutetik föl e fáradhatatlan gondolat­óriást, a kinek száműzetésében, a politika ezer ármányai közt is volt, ideje, hogy e nehéz, el­vont, tudomáuynyal foglal kőzhessék. Valóban igaza van a történetírónak, mikor azt mondja róla: — »Nagy lett volna ö mindenképpen, ak­kor is, ha az ország és a politika nyugodtabb, szilárdabb állapotja a tudományos szemlelödósre ós kutatásra kárhoztatja vala.« Az ötödik kötet hatalmas lirai egyéniség megnyilatkozása. Reviczky Gyula összes költe­ményéit olvassuk benne. Koroda Pál meleg­hangú bevezetésével, melynek közvetlen hangja ugy a szivünkhöz férkőzik lassankint, hogy va­lósaggal erezzük baiáu Jájdalma szugesztív ha­tását. vastag kötet fölötte érdekes és vál­tozatos tartalmú. Reviczky lelkülete »mint ér­zékeny művészi mérleg« sok érzés ós benyomás iránt volt fogékony s ezeket mind eldalolta, de költészetének igazi jellegét azok a versek adják meg, melyeket a fájdalom ós szomorúság meg­tiszttió ós megdicsőítő trejéről, az élvezetek hiá­bavalóságáról, a megbékült türelemről, a meg­bocsátásról es részvétről szólnak. Eleket az ér­zelmeket, vagy ha jobban tetszik, hangulato­kat, dúsgazdag változatossággal, nagy Síiu­ponipával es edes zenével öntötte dalokba : — s igy lett Reviczky a modern pesszimizmus első nagy, igazi magyar költője . . . íme, ezt az öt kötetet kaptuk a »Magyar Remekírók második sorozatában, mely aFrauk­iin-iársulat hagyományos jó izléséne* megfele­lően, méltó keretfet ós foglalatot kapott, abban a modern köntöaben, melyben hódító útját a in­dul. Pompás diszszel ékesített kötetek ezek : kedvesek az ainateurnek, tetszetösek a szem­nek, de egyszersmind könnyen forgathatók és jol is olvashatók, — az levén a kiadó-társulat ceija, hogy a közönség olvassa és ne kőnyes­polcaira állítsa, mint díszes, de haszuaveheiet­len ékességet. Mentett papirosa tiszta fehér, famentes; nem fényes, hogy a szemet ne rontsa, hanem bordázott és szemcsés: az ódon kézi gyártmány sikerűit u'ánzata ; betüiu-k finom, szokatlan metszese művészies, a sötét két nyo­más pedig enyhíti az ellentétot a fekete betűk s a fehér papiros kö^t, s nem fárasztja a sze­met. Egy szóval: ugy tartalom, mint külső alak tekinteiebeii ez a legbecsesebb * irodalmi kud­vany, mely ujabban a magyar könyvpiacra ke­rüli. 6 ha még megemlítjük, hogy az ötvenöt kötet ára 22J korona, s ez az összeg havi 3 koronás részietekben is törleszthető, — min­dent, elmondottunk, a mivel e derék, mouu­nientáiis vállalatot a könyvbarátok pártfogá­sába ajánlani kötelességünk volt. Piaci gabnaarak 1902. okt. 31. Buza . Rozs . Zib . Árpa . 13 K. 40 fii. 11 K. 60 fii. 11 K. 80 fi.. 10 K. 60 fii. Uj Kukorica zsákja 2 K. — fii. Ó Kukorica . 14 K. 80 fii. Burgonya . 4 K. — fii. Óh jaj ! Köhögés, rekedtség és elnyálkásodás ellen gyors és biztos hatásúak Megfojt ez az átkozott köhögés! gEgger mellpasztillái, % az étvágyat nem rontják és kiíünö izüek Doboza 1 korona és 2 korona. — Próbaduboa 50 fillér, Fő és szétküldési raktár: „NÁDOR" GYÓGYSZERTÁR Budapest, VI., Váci-körut 17. Egger mellpasztilla csakhamar meggyógyított. Kapható Keszthelyen: Bozó Géza, Gerö Izsó-, Alsó-Lendván Fuss Nándor gyógyszertárában.

Next

/
Thumbnails
Contents