Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-02 / 44. szám

1902. november 1. BALATON VITTEK képviselőtestülete is okulni fog a példákon és tényleg házi kezelésien fogja a váro»i villámos világítást és eiőáiviteli telepet megvalósítani, mert, csak igy log ez u lelep h küzönség érdekeinek és kényelmének .-zolgálni, másrészt csak ezen tz uton le>z lehetséges, hogy a város egy biztos jövedelmi forrásra tegyen szert. Reméljük, hogj- nemsokára hiradáseal lehrt.üt'k az ilyen értelenibm való elhatározásról. A gazdasági munkád és c^elédpéqztár köréből. Az a nagy horderejű sociális aktió, melyet a földmivelé>ügyi minister az igazi kisemberek javára kezdeményezett, mind szélesebb körben mozog s mindig jobban érezteti áldásos működését. — Es ami fö napról-napra terjed. --Az alább közölt adatok világos bizonyítékai ennek. Munkás és Cselédsegélypénztár központi igazgatósága. Ezek szerint a segélypénztámak 1166 alapító tagja van 140204 korona 82 fillér alapítványi összeggel. I. csoportbeli rendes tagja van a pénztárnak jelenleg 9620, II, csoportbeli 1320, III. csoportbeli 11. IV. csoportbeli 100, az idei rendiivüli tagck wáma 28800, összesen feliát 39851. Cséplőgéptulajdonosok számára kiállított összesen 3142 kötvény. Ezekben biztosíttatott, 2193 fütő. 4883 etetőt 5404 kéveadogató és 3873 c'éplógépmuckss, (természetesen nincsenek ideértve azok a gazda-ági cselédek, a kik után munkaadójuk a liozzájámlást fizetik). A segélyekről a következő a statisztika: Gazdasági cselédeknek kifizetett a pénztár 14G0 esetben 95000 korona 1 eleseti, 294 esetben 33C0 korona rokkantsági és 148 esetben 10000 kor. haláleseti segélyt. Rendes tagoknak 495 esetben 16069 korona 23 fillér baleseti, 45 esetben 700 koiona rokkantsági és 50 esetben 9500 korona Liilélese'i segélyt. Beleszámítva még a cséplő gépelnél történt, balesetek alkalmával kiutalt segélyeiet, az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár az 1902. évben idáig kifizetett 167069 korona segélyt. Megjegyezzük még. hogy igen nagy számmal vannak azok a balesetek, a melyek a közelmúlt napokban jeleníetvén be, most vannak tárgyalás alatt. Elvi jelentőségű és nagyfontosságú határozatot hozott a közigazgatási biróság a gazdáknak cselédjeikkel szembeD, ezek betegsége alkalmával fennálló kötelezettségükre vonatkozólag. Egy concrét, esetben ugyanis kimondotta, hogy a gazda cselédje után minden esetben tartozik a kórházi költségeket 30 napon át fizetni. Fennáll tehát a gazdának ezen kötelezettsége még akkor is, ha cseléd jót a kórházba szállítást megelőzőleg már a lakásán g3'ógyittatta ós pedig tekintet nélkül arra, hogy az otthon va'ó gyógykezeltetés mennyi időt vett igénybe. Ez elvi jelentőségű határozatot a közigazgatási biró*ág azzal indokolja, hogy az 1898. évi 21. t. cz. 5. §-a a gazdát a kórházi költség viselésére kötelezi. Nem tekinthető tehát, e kőtelezettség teljesítésnek e na'ározat szerint, a a körülmény, hogy az illető cselód már megelőzőleg rendes orvosi ápolásban részesült, de nem kórházi apolásban. Ez a hatarozat is nagymértékben ösztönzi a gazdákat arra, hogy cselédjeiket minél előbb beirattas-ák az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélj'pénztárba, mert ez esetben akár saját lakásukon, akár a kórházban ápoltatták cselédjeiket, a felmerült költségeket csak előlegezniük kell, mert a pénztár, ha a cselédet nem a gazda hibájából érte a baleset, ezen költségeket mindenkor megtéríti. Saját magán segít tehát ez a gazda, a ki cselédjeit a munkáspénztárnái biztosija. Rohamosan növokszik azoknak a száma, a kik sietnek biztosítani maguk számára a munkáspéaztár áldásait. Nagy arányú mozgalom indult. meg a vidéken azon óéiból, hogy az Országos Gazdasági Munkás Cselédpénztárt alkalma legyen megismerni minden szegény embernek, s hogy ily módon senki se maradjon tájékozatlanul ezen nemes emberbaráti intézményt illetőleg és senki se legyen megfosztva annak támogatásától tájékozatlanság miatt. Naponkint veszsztik a hirt az ország minden részéből, hogy mind

Kn valamire való községlten értekezletet tartanak a munkáspénz.tár ismeretese céljából. Ezen értekezlet népes volta és a lelkesedés, a melylyel mindenki, kinek ez módjában ós tehetségében áll, a inunliáspénztár működését elősegíteni igyekszik, biz'os reményt nyújt, arra, hogy rövid idő H'HU minden jóravaló gazdasági munkás és földmivelö tagja lesz a munkáspénztárnak. A méregkeverők fájdalma. A lelketlen népbujtogatók, a kik szegény muukások filléreiből élősködnek, nagj'Cn megvannak ijedve. Látják, hogy minden erőlködésük daczára is az Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegélypénztár népszerűsége eg3're terjed, s a nép mindjobban felismeri, hogy milyen áldásos ránézve ez az intézményünk. Persze ez nem tetszik az agitátor uraknak, merc ök egyáltalában nem azt akarják, hogy a nép boldoguljon, hanem hogy ök boldoguljanak. Miután pedig a sególypénztár terjedésével az ó népszerűségük egyre fogy, kétségbeesett erőfeszítéssel minden eszközt felintő példát kaptak örökségül, melyet az elhunyt jó költő és pályatárs hagyott ő reájuk : kacagtak keserűen . . . Erről gondolkodám, miden épp' előttem egy hetei uhás ifjú nő jelent meg s egy sirhoz rohanva, átölelte forrón a hideg sirkövet s kacagva kiáltott • — Megvagy, megvagy végre! Megtaláltalak már ! Es ölelte forrón, s csókolgatta sorba az aranyos irás aranyos betűit. — Ez a re szép szemed, ez a forró ajkad ; ez a te két orcád, ez a te két karod, ez a te hü kebled, óh édes jó uram! Csakhogy megleltelek, — nem eresztlek töbLé ! Ugye, velem maradsz és nem hagysz el soha, édes drága férjem ? ! . . . Es kacagott hozzá, édesen és csengőn, a megzavar*, agyú szép fiatal asszony, kinek a szeretett és jó férj halála elvette az eszét . . . S ött lihegve aztán egy öreg ur oda, halálsápadt aiccal és zokogástól elfulladó hangon szóla leányához : — Edes leányom, ébredj bus álmodból! Hiszen ez csak egy kő . . . — Kő ? Nem, nem kő, apám ; ez az én jó uram, az én édes férjt-m; hisz ide van irva aranyos betűkkel az ő homlokára: >a legszeretőbb férj . . .< — Oh irgalmas Isten ! — sóhajt föl az atya. Mit. tegj ek szegénynyel ? ... De nézd, édes leányom, hiszen megfojtod őt az öleléseddel ! — Igaz, oly szorosan karoltam át szegényt . . . Ugy-e megbocsátasz, én szerelmes férjem ? ! . . . Hiszen te jól tudod, mennyire szeretlek ! . . . ... És lerogyik a nő u sírkő lábához ós ugy simongatja reszkető kezével . . . — Oh én édes uram, mennyire szeretlek ! . . . . . . Szívfacsaró látvány . . . szivtépö kacagás . . . Szegény ifjú »s>zony őrült kacagása, a megbomlott agynak kinos ujjongása, az öszszetört szívnek tévesztett, játszása! . . . Nem bírtam el tovább, — kimentem sietve, kicsordult köniyemet busán törülgetve . . . Elég volt már, elég ! E három nevetés, a ma hallott három riasztó kacagás, betölté szívemet sajgó fájdalommal. Mily gyarló, mily gyönge, mily semmi az ember ! . . Mily kétségbeejtő, mily borzasztó sivár lenne ez a tudat,, a mulandóságnak rettentő tudati: ha nem vigasztalná, ha nem gyógyítaná a hitnek" balzsama. A hit, ez a szent hit, a mely azt taaitja, hogy' a föld felszínén ez az ember sor^a. H )gy mulandó minden, a mi csak emberi : a vagyon, gazdagság, — a hir, a dicsőség, — a földi szerelem, — mind muló semmiség . . . Márványobeliszkek s korhadt, fakeresztek mind egyet hirdotnek, mind egyformát fednek : egy marok port, hamut. D9 már ott, síron tul, mind egyformák vagyunk ; a mi el nem múlik, a mi halhatatlan: az emberi lélek. Es ott találkozunk, az örökkévaló fénylő trónja előtt; egyformán remegve, egyformán reszketve . . . Es az örök biró ugyanegy mórtékkel itél meg bennünket . . .^Es aztán kimondja a nagy Ítéletet — s megkezdi a lélek az örök életet. . . . Kollarik Kálmán. használnak, hogy a n^p.t tévútra vezessék és visszatartsák * pénztárba való belépéstől. Hiába való erőlködés. A nép erősebb, mint ők gondolják, s kezdik belátni, hogy nem az ö buraija, a ki foly'on ós lelketlenül izgatja a fennálló társadalmi rend ellen, liogy ezen a címen kizsákmányolhassa az «El vtársak » z ebeit, hanem a ki a népet biztosítani akarja minden eshetőség ellen, s oda törekszik, hogy a beállható munkaképtelenség ese én legyen miből megélni mindenkinek, a nélkül, hogy kéregetésre és ala

miz<iiára ízorulua. A JÖYÖ újesztendő kilátásai. Nem arról van szó, a mikor mepérjük azt a napot, a melyeken a módosak »b. u. é. k.» küldözgetnek szeretteiknek és jó ismerőseiknek, sem arról, a melyikbe régi jó szokás szerint átimádkozui, most már áttáncolni szokás, hanem arról az uj esztendőről, a mely sok jó újítást igér a »nem boldogi magyarnak. Csak ígér; mert senki sem biztos arról, hogy azok az egyszerűsítések, a melyekről anynyit olvastunk és hallottunk Is, valóban be fognak követKezni. Azt kell ugyanis következtetnünk a jelekből, hogy a közigazgatás államosítása elmarad még egy darabig, és csak az administratió fog megváltozni. — Ez azt jelenti, hogy a vármegye marad a régi tekintetes vármegye, csak a ineg3'eházak ügyrendje, a ténykedése változik meg. Igy is jó. — Végtére nem az a fő, hogy mi^en a szerkezete, hanem az, hogy jobban működjék, mint eddig. A belügyminisztériumban dolgozuak szorgalmasan a közigazgatás egyszerűsítésén éj a vezérelv az, hog3' a vármegye tiszt'ise'öit nem szabad munkával tulhalmozni. — A ki pedig eddig csak némi betekintést, is nyert a közigazgatás kohójába, az tisztában vau azzal, hogy a közigazgatásnak a rozsdás kereke azérr, akad el lépten-nyomon, mert a tisztviselőknek óriási munkaköre van, a uielylyel nem birtmk, még akkor sem, ha ójet-napot egybevetve dolgoznak is. Ez az állapot azután megnehezítette ugj- az ellenőrzést, mint az egyöntetű munkát is. Az egyszerűsítés után ez nem igy lesz. A sok irka-firka, kijegyzós, bejegyzés, kiadás, felterjesztés, rubrikázás, bélyegzés stb. kevesebb lesz ós igy az eljárás gyorsabb és pontosabb. Valószínűleg január elején lép életbe a vármegyék ügycserelésóre, a közigazgatási bizottságokra, valamint az árvaszékek űg3'kezelésére vonatkozó reform is, — de meg ténnyé fog válni az, hogy a kézbesítés megszűnik. Es azzal, hogy a hivatalos iratok kézbesítését a pontosságáról és megbízhatóságáról ismert m kir. postahivatal fogja átvenni, eltűnnek a régi alakok, a közigazgatásnak leltárszerü alkalmazottjai és velük"

ka kisbirák, á fertátyaiesterek, a rendőrök és a hajdúk nehézkes szerepei- — De a legfontosabb részlete a közigazgatás rendezésének szintén nem fog elmaradni. A vármegyei számvevőségek és pénztárak is minden valószínűség szerint, 1903. év elején fognak átmenni az állami kezelésbe, a mi megnyugvást jelent sokfelé. Az nj esztendő tehát tulajdonképpen a mostani év munkásságát jelenti, a melyben alig lehet meg nem emlékezni arról a leguj -bb bizottságról, a melylyel a törvényhozás bizottságának a száma szaporodott. — Ez a munkásbizottság. Ezt a bizottságot a legnagyobb örömmel kell üdvözölni, mert, ez a bizottság a legkisebbek ügyeinek a végzésére, a munkások védelmére aUkult és nagy sociális feladatok rendezésére van hivatva. — Ha ez a bizottság humánus álláspontra helyezkedik és szorgalmasan fog dolgozni, akko: munkájának áldásos hatása lesz az ország minden vidékén, — a hol munkások vannak. — És munkások mindenütt vaunak. — Kár, hogy hamarább nem gondoltak eire. — A munkások nálunk is döngetik az alkotmány kapuját és csak idő kérdése, hogy bevonuljanak az alkotmány sáncai közé ós kivegyék részüket az ország sorsának intézéséből. — Persze az nem elég az üdvösségre. Nem csak politikai jog kell a kisembereknek, hanem kenyér is. A munkás ügyek számára alakult bizottság feladata lesz az, hogy a munkások tömegei, mely vérünkből való vér, ós testünkből való