Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-10-19 / 42. szám
1902. október 19. BALATONVir>EK szükséges, nem az az elkerülhetetlen, mehet az üzleti felfogás és érdek a hasznot igérő befektetés kecsegtető reménye alapján annak minősit, hanem az, a mely a közterheket érintő ügyekben a pártatlanságot megtartva, a közönség érdekét és különösen annak a sok szegény kis embernek a megélhetési teltételét veszi első sorban figyelembe. E tekintetben a Ganz és társa cég ajánlata kielégítheti a város közönségét. Uj terhet nem kér kiróni a lakosságra, hanem jövedelmet igér. Itt jut eszünkbe az is, hogy a város adósságainak a konvertálása által eszközlendö megtakarításokat sem fogja, felemészteni a villámos közvilágítás hanem hasznos szolgálatokat tesz majd az a pénz a csatornázásnál, az ivóviz kérdésének a megoldásánál — hiszen ugy liirlik, — hogy kutakat kellett lezáratni, mert emberek pusztulnak el az ivóviz miatt. Kérjük, tessék megcsinálni a villamosságot és azután nem kenyeret, — vizet kérünk. Az osztályos sorsjáték. A meggazdagodás vágya és a játékszenvedély — ikertestverek. Árnyként kisélik az embert. A vágy munka, fáradság, küzdés és tőkebefektetés nélkül gazdaggá lenni, az a lidércfény, mely az embereket a szerencsejáték ingoványos talajára csalja. Az élet drága volta és küzdelmei nyomást gyakorolnak a társadalomra s kiragadják kezéből a tisztes munka eszközeit s odavetik a sze rencsejáték karjaiba, mely egy percben ölel, a másikban eltaszít. A vágj' gazdaggá lenni — teszi szegényekké az embereket. Akinek nem elég, amije volt, elveszíti azt — amije van. Becsületes munkájának, szorgalmának gyümölcsét erre áldozza — a tisztes vagyongyűjtés és takarékosság erényének megcsúfolásával. A lutri, a szerencsejáték sok neme és a börzespeculatió hány egyént sodortak máianyagi és erkölcsi bukásba? Nem álltaiában szólok. Lehetnek és vannak it is kivételek. Vannak sorsjátékok netnes célzattal. Melyeknél nem a részvényesek érdeke s nem a százalék hányada a mérvadó. Nem ezekről van szó Hanem azokról, melyek sz emberek gyengéjére — a hirtelen meggazdagodás vágyára építve — gazdag nyereséget, vagyis kereskedelmi nyelven szólva, dus százalékot hoznak — a részvényeseknek. Például h ozom fel az osztálysorsjátékot. Mig ugyanis a kisipar és az iparvállalatok legtöbbje pang s alig hozza meg a befektetett, tőkének 1—2 százalékát, addig a magyar kir. szabadalmazott osztálysorsjáték részvénytársaság alaptőkéje a mult évi mérleg kimutatása szerint az 1901-ik évben csekély 40 százalékot jövedelmezett a külföldi boldog részvényeknek. Igy írja meg azt a »Magyar közgazdaság." Az üzlet óriási jövedelmezőségének magyarázata igen egyszerű. Az évenkint kisorsolandó összeg 26 320.000 koronára megy. Ebből a társulatnak joga van 20 százalékot, vagyis 5,264.000 koronát a maga részéré levonni, fizet pedig belőle 3 és fél százalék jutalékot, azaz 921.200 koronát a főelárusitónak, igy tehát megmarad minden rizikó és kiadás nélkül tisztán 4,342.800 korona évi járadéka. Ebből fizet a magyar államnak évi bér fejében 2,400.000 koronát, ellenőrzési költségek fejében 20.000 koronát összesesn 2,420.000 koronát. A vállalatnak pedig marad évi tiszta haszna 1,922.800 korona. Es pedig minden befektetés, kockázat és kiadás nélkül, Hogy ez ránk magyarokra rossz üzlet - világos ... De nem az a külföldi vállalkozókra. Es mig mi azon törjük a fejünket, mikép hozhatnánk egy kis idegen pénzmagot forgalomba, addig a külföldi vállalkozók nevetve vágják zsebre a magyarnép koronáinak millióit. De még hagyján ha csak pár évig tartana a magyar koronák millióinak kivándorlása ! Soká — igen soká lesz annak vége. Mert a vállalat kerek 20 éven át birni fogja ezt az üzletet — megkötött szerződése értelmében. Ez azonban az éremnek csak egyik-, de vau annak másik oldala is . . . Ez sem mutat vigasztalóbb képet. Elszomorító hatás az, melyet ez a kép a nagyközönségre gyakorol. A meggazdagogás vágya, a játékszenvedélye s az »élelmes« elárusítók kirivó egész az erőszakosságig menő reclámja valóságos játéklázban tartj« a közönséget. Ezt a lázt csak növeli az a 100.000 darab sorsjegy, melj'et a társulat ez ideig forgalomba hozott A most megkezdődött XI. sorsjátóktól kezdve 10.000 sorsjegygyei többel fog dolgozni a társulat, tehát ÍÍO.ÖOO sorsjegy fogja forgalmazni a magyar nép koronái millióit. Egyik pénzügyi lap a következő számítás szerint mutatja be a társulat játéktervét. Koronás Nyerő sors- Koronás Nyerő sorsnyeremény jegyek száma nyeremény jegyekszáma 600,000 1 '20,000 8 500,000 1 15,490 8 200.000 1 10,000 36 100,000 2 5,000 17 90,000 1 2,000 437 80,000 2 1,000 803 70,000 1 500 1,528 60,000 2 200 34,450 50,000 1 170 4,850 40,000 1 130 4 850 30,000 5 80 4,850 25,000 3 40 3,350 21 indifferens elemet: összesen 103.700 ember marad, 116,300 olyan, aki vagy vészit, vagy nyer. E közül 110.000 ember teljesen el veszti" miu'rlen befizetését, egyenkint 110 összesen 17 600.000 koronát évente. A fennmaradó 6300 ember pedig nyer a 20%-os nyeremény adó és eredeti befizetéseik levonásával 8.712.000 koronát. Vagyis a nemzeti jövedelem szempontjából, egy évi osztályos sorsjátékozás azzal a végeredménynyel jár, hogy 110.000 ember elveszít öszszesen 17,6 millió koronát, ebből 6300 ember megnyer teljesen érdem és munka nélkül 8.3 millió koronát. A többi pedig végleg és tökéletesen odavész, csökkenti az állam polgárainak jövedelmét. Egyesek vak szerencsével érdemetlenül nyernek, de az állampolgárainak ezrei becsületes munkájuk gyümölcsét tékozolják el — a nemzeti vagyon megrövidítésével. És ez a gazdálkodás 20 éven át üzi játékát a nemzeti jövedelemmel. Könnyen hivő népek vagyunk, melynek csak reclamhozók kellenek s mi lépre megyünk. 54.970 az adatokat. A köz- I Vegyük szemügyre vetítők nagyhangon kürtölik világgá, óriási reclámok hirdetik hogj' minden második sors jegy nyer. A játékterv szerint csakugyan 53 ezer nyertes sorsjegy vau kitüntetve. A játszó 110.000 sorsjegj'iiek teliát éppen a fele. De valóban nyer-e ez az 55000 sorsjegy a 110 ezer közül? Nem ! Az 55 ezer nyertes sorsjegybe ugyanis beleesnek azok is, amelyeket a legkisebb nyereméuynyel húznak ki. Ez a legkisebb nyeremény pedig az utolsó húzásnál éppen csak annyi, amennyit az illető sorsjegyért addig már befizetett, vagyis az 55 ezer nyertes sorsjegy közül 34.450 sorsjegy birtokosa éppen csak annyit kap vissza, amennyit sorsjegye vételára fejében tényleg befizetett. Ez a 34.450 sorsjegy birtokosa tőkében semitsem nyer, kamatban ellenben veszít. Ezen névleg nyerő, ténj'leg azonban veszítő sorsjegyek kihagyásaival már 20 550-re száll le a nj'ertes sorsjegyeknek száma. Tehát máris ott tartunk, hogj' száz sorsjegy közül nem 50, hanem csak 19 nj'e'' az osztályos sorsjátékon valamit. De e közül a 20.550 közül is 17.400 korona olyRn, a melyeknek nyereségét, valóságos nyereségnek alig lehet, tekiuteni. Ezek ugyanis azok a sorsjegyek, amelyekre az utolsó húzásokat megelőző 5 húzás valamelyikére esett a legkisebb nyeremény. E körül a 17.400 nyertes közül is csak elenyészően* kevés akad olyan, a ki csekély nyereségét tényleg zsebrevághatja. A legtöbbje tovább játszik, hogy azután ne csak azt, ami csekélyet nyert, hanem azt. is, amit eredetileg befizetett, ujra elveszítse. Ezeknek a problematikus nyerőknek a levonása után már mindössze 315Ö nyertes sorsjegy marad. Vagyis 110.000 sorsjegybirtokos közül 3.150 nyer, ami annyit tesz, hogy száz sorsjegyvevö közül nem egészen akad három olyan, a ki valóságos nyereséggel fejezi be szerencsejátékát. Az ország lakosságának összességét tekintve különös eredményre jutunk. Évente vesz 220 ezer ember osztálysorsjegyet. E közül a 220 ezer ember közül 68.900 visszanyer annyit, amenyit befizetett, csak éppen a közbeeső kamatokat veszíti el. Továbbá 34.800 ember visszanyer anynyit, a mennyit befizetett s annyit hogy a jövő húzásokon folytathatja a mulatságot. Leszámítva a 22 ezer közül ezt a két A III. or£z. kath. A magyarországi katholikusok már hároui éve, hogy évenkint összegyűlnek az ország szivében. Összegyűlnek azért, hogy társadalmilag szervezkedjenek is a katholikus érdekeket megvitassák. Ez a kongresszus, a melyen a legelőkelőbb katholikus föuri családok neveivel: az Esterbázy-akkal, Fes'elics-ekkel, BattyániakLal,Csekouics-okkai, Cziráki-akkal.Dessewffy-ekkel ,Zichyekkel, Mtíjlátli-okku] stb. találkozunks a melyen ot t látjuk a magy. katholikus Egyház püspökeit, és egyháznagyjait, az előkelő ós közrendű hivők ezreit, azért gyűlt össze, hogy megvitassa a katholikus humanitárius, a gazdasági, a társas és vallási érdekeket Az érdekeket szolgáló eszközöket pedig nem a magyar haza kárára akarja megalkotni, hanem javára. E törekvésben kiséri a congresszust a magyar katholikusok szellemi ereje, erkölcsi tartalma és történelmi hazafisága ós ezek mellett Ott áll a jelenkor tudománya és haladása. Ezek az eszközök azok, a melyekkel a keresztény igazságot a társadalmi szervezkedés utján be lehet vinni ugy a társadalmi, mint az állami feladatok megoldásába. Szükség van-e erre ? A feleletet erre, a kath. congresszus iránt való nagy érdeklődés adja. A világi és egyházi katholikusok nagy tömege, a mely Budapesten megjelent,, szükségét érzi, hogy kicserélje goudolatait és tanácskozzék. Szükségét érzi, mert észre veszi a katholikus társadalmi életet átható működés zsibbadását. Érzi a katholikusok nagy tömege, hogy a kathoükusoknak régente uugy ereje, ma már csaknem a templomi parádévá zsugorodott, öszsze, jólehet, hogy ez a kor, a társulásnak, a nyilvános életnek és a nagy törvények mozgósításának a korszaka. Érzi a katholikusok nagy tömege, hogy a felvilágosodást hirdetők mintha kartelt kötöttek volna, hogy felemeljenek mindent, a mi nem katholikus és visszaszorítsanak mindent ós elfojtsanak, a mi igazán katholikus. A színtelen katholikusokat pedig, dacára hogy otthonésa bizalmas baráti körben megvalljuk az állapotokat, megtalálják mindenütt, mert e korszak, a melynek a végét, jelzi ez a nagy katholikus mozgalom, az volt, a melyikbeu az ifjúság magába szivta, a férfikor pedig megvetette a .szónemes értelmében vett munkát, megvetette a fáradságot, a lelki élet, utáu az önmegtagadást, az erkölcsöt, ós abban látta célját, hogy az elet őrömének a serlegét fenékig űritse és saját »én«-jéuek kultuszában, saját földi létök elmultával együtt lássák leáldozni céljukat,* mint a hogyan mondta ezt a kongresszus elnöke, megnyitó beszédében. Ezekben a katholikusokban nincs eleven erő. Az a felfogás pedig, a mely mindent az »ón« szempontjából itól és mindent ugyanazon szempontból hasznosít: nemcsak a polgároknak, nemcsak a társadalomnak, hanem az államnak is az igazi sírásója.